Tolna Megyei Népújság, 1976. december (26. évfolyam, 284-309. szám)
1976-12-01 / 284. szám
1976. december 1. ^PÚJSÁG 3 Atomerőmű-építkezés fi ífízkiuételi mii A munkagödör, a résfalakat támasztó betongerendákkal. Amikor elkészül a vízkivételi mű, ömlik a szivattyúk alá egy kisebb folyó vízmennyisége. • A vízkivételi mű építése az egyik leghatalmasabb munka Pakson, az atomerőműnél: öt esztendeig tart. Megkezdték a 26-os Állami Építőipari Vállalat dolgozói és műszaki irányítói 1975. április 7-én és a terv szerint az első erőmű üzembe*helyezésének határideje előtt kell befejezniük, tehát 1979-ben. A számok ismertetése ebben az esetben egyáltalán nem unalmas. Kezdjük azzal, hogy a vízfcivételi műnek másodpercenként 54 köbméter vizet kell továbbítania az erőmű felé, a Dunába nyíló széles csatorna végén. A jelenlegi csatornaszakaszt meghosszabbítják majd. Most természetesen nem ér el az épülő létesítményig. Éppen elég munkát adott a talajvíz visz- szaszorítása. A talajvízszint alatt mintegy 10 méter mélységben dolgoznak jelenleg a föld kiemelésén és egyéb munkákon. Úgynevezett résfalak elkészítésével valósították meg a talajvíz kirekesztését ebből a hatalmas „térségből”, a már jó mélyre kiásott munkagödörből, amelynek hossza 65 méter és átlagos szélessége 26 méter. A résfalakat (speciális módszerrel a föld mélyébe süllyesztett, épített vasbeton falakat) 27 méter mélységig kellett megépíteni. Ezek teljesen körülveszik a leendő vízkivételi mű munkagödrét. Alulról nem törhet fel talajvíz, mert abban a mélységben vízzáró agyagréteg húzódik. A mű rendeltetésének megfelelően (a hűtővíz továbbítása) nagy teljesítményű szivattyúk dolgoznak majd itt, ezeknek kell géptermeket építeni és mellettük egy darupályát. Utóbbi arra szolgál, hogy javítás, motorcsere esetén kiemelhessék a nehéz részeket. Az üzemeltetés itt is a legnagyobb biztonsággal történik' majd: biztonsági szivattyúházat is építenek az úgynevezett kondenzátor szivattyúház mellé, tehát az állandóan dolgozó gépsor szomszédságában. így összesen hét igen nagy teljesítményű szivattyú lesz a vízkivételi műnél. Maga a mű 500 méterre van az első főépülettől, erőműtől. A víz útja a következő lesz: a Dunából befolyik a hidegvízcsatornán a hűtővíz a mű szivattyúihoz, azok továbbítják a dobszűrőházba, tehát a megfelelő szűrőberendezéshez, azután pedig nyomócső- vezetéken jut majd tovább a reaktorok hűtésére szolgáló víz, az erőműépületbe, ösz- szesen három vízkivételi művet fognak építeni. A most készülő elsőhöz teljesen hasonló lesz a második. De a harmadik létesítményt már sokkal nagyobb teljesítményűre tervezik: az másodpercenként nem 54, hanem 112 köbméter víz továbbítására lesz képes. Addig még sok víz lefolyik a Dunán, beterelés nélkül, mire ennek készítéséhez is hozzáfognak, hiszen az csak a 4000 megawatt villamos energia előállításának megvalósításához szükséges. Mint említettük az elején, az első mű elkészítése is 5 évet igényel. Jelenleg 50 kubikos, 15 ács, 10 vasbetonszerelő dolgozik a munkagödörben, továbbá tevékenykednek darusok, szivattyúkezelők, dózeresek, hegesztők, villany- szerelők és a betonozó géplánc kezelői. A vízkivételi mű fala a résfalakon belül épül majd meg úgy, hogy egyik oldalon a résfalak jelentik a zsaluzást. Tehát azok •mellé simul a végleges, sokkal erősebb vasbeton fal, mind a négy oldalon. Jelenleg, amikor még csak a résfalak állnak és éjjel-nappal „harapják”, hordják az elszállítandó földet géppel, lapáttal a résfalak által körülzárt óriási területről, vasbetongerendákkal kell kitámasztani a szemben lévő falakat, hogy a föld és a talajvíz nyomása ne Toppantsa szét őket. A falakat támasztó gerendákat megfelelő vasbeton alapokra helyezték. így viszont nehéz, mozogni odalent-. Teherautók nem járhatnak le a föld kiszállítására, nem alkalmas erre a terep, a meredek falak alatt. Toronyda- rúval emelik ki a mély gödör különböző részeiből a földet, amit előzőleg ott lent a „belső kazettasorban” kisebb markolók már átraktak a külső kazettasorba, tálalva a toronydarunak. Ez leengedi, lezúdítja hosszú drótkötélen lógó vasdobozát és így rakódik teherkocsikra. A FÖLDGÉP Vállalat végzi a munkát, hónapokon keresztül, december közepéig, éjjel-nappal. Amikor eljön az ideje, ledöntik, lerobbantják majd a résfal felső részét azon az oldalon, amelyik a hidegvízcsatorna felé néz. Odavezetik a csatorna vizét, s az egész hatalmas munkagödör, mint víztároló betontartály szerepel. Fölötte magasodnak a szivattyútermek. GEMENCI JÖZSEF Fotó: Gottvald Károly Marxista elméleti kis enciklopédia Lényeg és jelenség Minden tudomány f,ölös-------------------------£- leges vol na — írta Marx —, ha a dolgok megjelenési formája és lényege közvetlenül egybeesnék. A tudomány feladata — vallotta —, hogy „a felszín pusztán látszólagos mozgását a belső, valóságos mozgásra vezesse vissza”. A marxizmus—leninizmus a lényeget a valóság mélyebben fekvő, belső és viszonylag állandó meghatáro. zottságaként fogja fel. A jelenséget a valóság külszíni és változékony formájaként — megnyilvánulásaként — értelmezi. Hozzunk egy példát hétköznapjainkból. Jól ismert, hogy az utóbbi években hazánkban faluhelyt csaknem futótűzszerően elterjedtek a „fényes esküvők”. Az arra tévedő idegen megütközik az anyagi Javak és egyéb ráfordítások első pillantásra érthetetlen, indokolatlan tékozlásán. Aztán megérkezik az újságíró, és gyakorta ő is foglya marad a felszínnek a jelenségnek. Fejcsóválva tudósít arról, hogyha, zánkban is megjelent a pazarló fogyasztás, a tehetős- ség fitogtatása. Értetlenségét fejezi ki afölött, hogy a házasságkötés szocialista mód- ját-lehetőségeit a falulakók nem veszik igénybe. Ám olvasunk olyan tudósításokat, beszámolókat is, amelyek megpróbálnak mélyebbre hatolni: a lényeget tetten, érni. Ezek bemutatják, hogy a tehetősség fitogtatása csöppet sem újkeletű jelenség, hanem a falu típusú emberi közösségek életében történetileg kialakult, a házasságkötés szokásrendjével összefüggő eljárás. Csak éppen az illető embereknek most — a szocializmusban — nyílt módja „hencegni”. Amit az adott közösségen belül nem lehet megkerülni: a közösség, az emberi csoport erősebb az egyes em_ bérnél, az nem képes magát beidegződései alól kivonni. Sőt, találkozunk olyan tudósításokkal is, amelyek kiderítik — s talán valahol itt a lényeg, a mélyebben fekvő magyarázó körülmény —, hogy a „fényűző lakodalmat” finanszírozó szülők úgy érzik: ha ők már nem legalább gyermekeik házasodjanak össze feltűnően gondtalan körülmények között, mert ezzel ők — a szülők — legalább gyermekeik útján elégtételt vesznek a múlton. Revánsot vesznek saját egy. kori zsellérsorsukért, napszámos-kiszolgáltatottságuk kért. A jelenségből tehát még igen gyakran nem látszik a lényeg. Ám a marxista filozófia felfogása szerint a jelenség mindig lényegi: a lényeg megnyilvánulása. A kettő között nincs szakadék, inkább átmenetek. A jelen, ség felől bízvást elindulhatunk a lényeg irányába. Ha nem így volna, a valóság nem lenne megismerhető. Ha a jelenség ellentmond a lényegnek, akkor beszélünk a látszatról. A látszat kifejezetten eltakarja, esetenként meghamisítja a lényeget. A tőkés termelési mód egyik legnagyobb látszatának feltárása és leleplezése volt Marx „A tőke" című munkájának egyik fő eredménye. Marx ugyanis bemutatta, hogy amikor a tőkés megvásárolja a mun. kaerőt — amikor kifizeti a munkást —, egyenértékek cseréje játszódik le. Az egyik fél, a munkás pénzt kap, a másik fél, a tőkés árut — a munkaerő-árut — , és ennek értéke pontosan egyenlő az érte fizetett pénzzel. A munkaerőt olyan pénzbeli egyenértékre cserélik, amely lehetővé teszi, hogy a munkás megvásárolja mindazt, ami szükségletei kielégítéséhez és ezzel élete regenerálásához szükséges. Ám — mondja Marx —, hogy ez a csere egyenlő cse. re volna csak látszat, amely eltakarja saját „legbenső lényegét”. Mit? Azt, hogy a tőkés cserében megkapta az idegen munkaerő feletti rendelkezés jogát. Afölött a munkaerő fölött rendelkezhet, amely saját értékénél nagyobb érték — az érték- többlet — forrása. Ezt az értéktöbbletet viszont már a kutya sem fizeti meg a munkásnak: ez a kizsákmá. nyolás titka, amit a felszín eltakar, sőt, érzékelhetetlen- né tesz. Ezért állították azt a----------------------- marxizmus—leninizmus klasszikusai, hogy a jelenségből tovább kell lépnünk a lényeg felé — a látszatokat viszont le kell rombolnunk. P. Zs. B arabás Boldizsár biciklivel jön. — Hétköznap délelőtt, dologidőben keres? Nem jó ez az időpont. Ilyenkor az egész család dolgozik — mondja nevetve. Hozzáteszi : így van ez rendjén, mert ha ilyenkor is itthon találnám őket, az azt jelentené, nem dolgoznak. Akkor viszont nem írhatnék a boldogulásukról. Boldogulni pedig csak a munkával lehet. Q Poharakat, mutatós üveget tesz a konyhaasztalra. — A fiam hozta Csehszlovákiából — teszi hozzá. Beszélni kezd. Szavai nyomán kedvem lenne a térképen berajzolni azt a hosszú utat, amit Barabás Boldizsár * ács Bukovinától Cikóig megtett. Hosszú, kanyargós lenne az út, tele megszakításokkal. — Több helyen laktunk rövid ideig, amíg Cikóra értünk. — És ide mikor érték? — 1945-ben. Szekérrel érkeztünk, s nem hoztunk mást, mint a szegénységet. Nézem a domboldalon fekvő házat. Szegénység? Az elmúlt. Gyönyörű a ház, világos, tágas, mindennek megvan a helye. Három szoba, konyha, fürdőszoba, mellék- épületek, h domboldalon baromfiudvar. — Szép hely. — Az. Édesapámtól kaptam, húsz éve. Adott egy régi istállót is, hogy bontsam le, használjam fel az építőanyagot és húzzak fel egy házat. De addig hosszú volt az út. o Az általános iskolát már itt, Cikón végezte. Utána áes%>a- ri tanulónak ment Pécsre: 1951-ben szakma volt a kezében. — Egy hónapot, ha dolgoztam, mert bevonultam. 1954- ben szereltem le. — Hol kezdte a munkát? — Abban az időben Hidason működött még a bánya. Oda jelentkeztem, fel is vettek mindjárt, karbantartó ácsnak. Tizenkét évet szolgáltam le. — Mi jut eszébe a bányáról? — Csak a munka. Meg a korán kelés. Tizenkét évig fél ötkor keltem, s délután három órára értem haza. A kereset jó volt, gyűjteni is lehetett. Miklós Teréziát, a feleségét szülőfalujából, Hadik- falváról ismerte. Akkor még gyerekek voltak. Itt, Cikón kovácsolódott szerelemmé az ismeretség. 1955. február 12- én esküdtek. — Hogy kezdték a közös életet? — Arról jobb nem beszélni. Édesapáméknál kaptunk egy kis szobát, abba állítottuk be az ágyat meg a szekrényt, asztalt, amit a szüléinktől kaptunk. Ami itt van, körülöttünk, már a mi munkánk gyümölcse. o Ifjabb 1 Barabás Boldizsár 1956-ban született. — Erzsiké, a lányunk, egy évvel később. Jó gyerekek. Csak mindenkinek ilyen gyereké legyen! Boldi fiam villanyszerelő a Szekszárdi Állami Gazdaságban, Erzsi lányunk varrónő Bonyhádon. Apámtól tanultam meg az igazságot; minden ember annyi, ahány szakmája van. Arra törekedtem, hogy mindegyik gyerekemnek legalább egy szakmája legyen. — Felesége is dolgozik? — Természetesen. Amikor a gyerekek akkorák voltak, hogy munkát vállalhatott — ment. A Bonyhádi Zománcgyárban árucsomagoló. — összetartó a család? — Egy példát mondok erre. ''Fiam rekord fizetést hozott haza nemrég. Leszámolta a pénzt, s azt mondta: „édesapám, itt a pénz, de most az egyszer én mondom meg, mire költsék; vegyünk egy televíziót a mamáéknak.” Feleségem szüleiről van szó. A tv-t megvettük, hadd teljesüljön a fiunk kívánsága. o Egyéb adatok a családról: A Mikes utcai házon kívül Barabás Boldizsár felújította az anyósáék házát is. A szép, hosszú parasztházat a fiú unokára íratták a nagyszülők. — Mi azután eltartjuk őket. Mindennap átjárunk: a feleségem főz, nekem meg az a munkám, hogy az ottani jószágnak gondját viseljem. Igaz, ott a mi állatállományunk is, hízók, süldők, baromfiak. — Erzsi nem mérgelődött, hogy Boldi házat kapott? — Hova gondol? Ha ő férjhez megy, ő itt marad velünk. Ezt a házat, amit mi építettünk, neki adjuk. — Mi volt a vasárnapi ebéd ? — Húsleves, kirántott hús, krumpli, savanyúság, fánk. Húsosak vagyunk. Minden vasárnapra három kiló húst veszünk. Ha meggondoljuk magunkat, hét közben baromfit vágunk; van miből. Q Barabás Boldizsár a semmivel kezdte. Évtizedek munkájával jutott el feleségével az anyagi jólét mostani fokára. De a saját boldogulásukra végzett tengernyi munka mellett jutott a közösségnek, a társadalomnak is. Társadalmi funkciói: a mő- csényi Völgység Népe Tsz ci- kói pártalapszervezetének titkára, tanácstag, a községi tanács végrehajtó bizottságának tagja, népfrontelnökségi tag, a termelőszövetkezet ellenőrző bizottságának munkájában is részt vesz. — Ha marad még szabad idő, azt mivel tölti? — Gyakran járunk színházba. A tsz-től kaptunk bérletet, s a Pécsi Nemzeti Színház előadásaiból minden hónapban megnézünk egyet. Legutóbb a Traviátát láttam. — Mi a legközelebbi terve? — Lehet, hogy furcsán hangzik: szeretnék egy társadalmi munkát mielőbb befejezni. Az iskola tornatermét kellene leparkettáznom. — Megkérték rá ? — Nem, magamtól vállaltam. VARGA JÓZSEF Foto: Komáromi Zoltán Sztankovics Dezső várja a konténert, a mélyből érkező földet.
