Tolna Megyei Népújság, 1976. december (26. évfolyam, 284-309. szám)
1976-12-29 / 307. szám
a Képújság 1976. december 29. ÖN KERDEZ Levélcímünk: 7101 Szekszárd, Postafiók: 71 : * ; : ;} *:* :^ ; ; :V * vV: : **: : Av>V/V/y.■ Munkaviszony kezdete gyermekgondozási Paksról J. I.-né aláírással kaptunk levelet. A levél írója azt panaszolja, hogy munkahelyére 1975. augusztus 11- én került hosszas huzavona után. Nem akart munkába állni, mert nem volt munkakönyvé, de munkahelyi vezetője azt mondta, hogy ennek ellenére a munkába lépés dátumától számít a munkaviszonya. Amikor kész tett a munkakönyvé, levélírónk szerződését szeptember 1-i dátummal írták meg. Levélírónk közben terhes lett, férjét katonának vitték. 1976. augusztus 16-án megszületett gyermeke és megkezdődött a hajsza a hároméves gyermek- gondozási miatt, ugyanis vállalatától azt a levelet kapta, hogy a 365 nap helyett csak 350 ledolgozott munkanapja van. Kérdezi: megkaphatja-e a gyermekgondozási segélyt. Dr. Deák Konrád osztály- vezető ügyész válaszól: — A gyermekgondozási segélyre való jogosultsághoz a jogszabály — mint erre korábban már ismételten utaltunk — három feltétel fennállását írja elő, s ezek közül az egyik, hogy a dolgozó hő a szülést közvetlenül megelőző másfél éven belül 12 hónapig (365 napig) munka- viszonyban álljon. 350 napi Telefonszámunk: 129-01, 123-61. munkaviszony tehát nem jogosítja fel a dolgozó nőt gyermekgondozási segélyre. Tanácskérő levele szerint az ön esetében munkaviszonya kezdetének megjelölése téves, de legalábbis vitatott. Nos a munkaviszony a vállalat és a dolgozó megállapodása — a munkaszerződés — alapján jön létre, a munkaszerződést pedig nem minden esetben kell írásba foglalni, a megállapodás létrejöhet szóban is. A munka- viszony kezdete a munkába lépés napja. Ha tehát ön bizonyítani tudja, hogy a munkáltatójával történt megállapodás alapján munkaviszonyt létesített már az írásos munkaszerződésen szereplő dátum előtt, s e megállapodásnak megfelelően munkába is állt már 1975. év augusztus 11-én — mindezek pedig vállalati létszámkimutatás, bérjegyzék adatai, tanúvallomások alapján tisztázhatók — — úgy ön a szülést megelőző másfél éven belül összesen valamivel több mint 12 hóna- napig munkaviszonyban állt, s így igényjogosult lesz a gyermekgondozási segélyre. A Munka Törvénykönyve szerint a munkaviszonyból folyó igény három év alatt évül el, panaszt pedig — a jogszabályban megjelölt néhány eset kivételével — az elévülési időn belül lehet előterjeszteni, mégpedig a vállalati munkaügyi döntőbizottsághoz. Ml Kézbesítési gondok Hosszúvölgyben Takács Andrásné szek- szárd-hosszúvölgyi olvasónk azt panaszolja, hogy Szekszárd külterületén laknak és postaládájuk nem jó. Hiába reklamáltak a postánál, nem lett eredménye. Postájukat rendszertelenül kapják meg. A nyugdíjasok a jelzett napon sorbaállnak a kihelyezett postaládánál, mert különben nem kapnák meg járandóságukat. Pap János, a megyei posta- hivatal vezetője a következőket válaszolja: — A kézbesítő személyében október hó folyamán változás történt. Ezt követően megtörtént a levélszekrények karbantartása. Néhány zár kicserélése tartalék készlet hiánya miatt elhúzódott, mivel e speciális zárakat a kereskedelemben beszerezni nem lehet, ezeket úgy kellett megrendelnem. Novemberben valóban bejelentették a postahivatalban, hogy a zár elromlott, s így használhatatlan a postaláda. A kézbesítőellenőr ezt előjegyezte és akkor abban állapodtak meg, hogy a zár kicseréléséig a címükre érkező küldeményeket férje munkahelyére kézbesítik. Azóta az új zár megérkezett, a régiek lecserélése megtörtént, s így a kézbesítés, már az előző rendnek megfelelően történt. A javítás elhúzódásáért szíves elnézését kérem. Átlagkereset a munkában nem töltött időre Levélírónk kérésére nevét nem közöljük lapunkban, ügyével mégis foglalkozunk, mert közérdekűnek tartjuk. Levélírónk megyénk egyik AFÉSZ-énél igazgatósági tag. Azt írja, hogy azokra a napokra, amikor igazgatósági ülésen vesz részt, munkahelyétől nem kap fizetést. „Tudomásom szerint azt az embert, aki társadalmi megbízatásának tesz eleget, nem lehet megrövidíteni azokkal a napokkal, mikről éppen társadalmi megbízatásának betöltése miatt hiányzik.” A választ dr. Kiss Frigyes, a Tolna megyei Tanács V. B. paksi Járási Hivatala elnöke adja meg: — A felvetett kérdésre válaszolva tájékoztatásul közöljük, hogy az Mt. V. 37. § (2)—(3) bekezdés, illetve a 7/1967. (X. 8.) Mü. M. számú rendelet 5. §-a szerint nem illeti meg az átlagkereset az ÁFÉSZ-igazgatósági ülésen való részvétel idejére. A fenti- munkaügyi, miniszteri rendelet részletesen felsorolja azokat az eseteket, amikor a munkával nem töltött időre átlagkeresetet kell a dolgozó részére fizetni. Nyilván azért fizetnek az ÁFÉSZ- ek tiszteletdíjat az igazgató- sági tagok számára, hogy pótolják a munkahelyen jelentkező keresetkiesést. A rendőrhatósági figyelmeztetésről szól a belügyminiszter 8/1976. (XII. 17.) BM számú rendelete, amely szerint a bűnözés megelőzése, bűncselekmény elköve. tésétől való visszatartás érdekében a rendőrség figyelmeztetésben részesítheti azt, aki az állami, a társadalmi, a gazdasági rendet, az állampolgárok személyét vagy jogait, avagy a szocialista társadalmi együttélés szabályait sértő, illetve veszélyeztető olyan magatartást tanúsít, amely bűn- cselekmény elkövetéséhez vezethet. A figyelmeztetés elrendelése határozattal történik, ezt a figyelmeztetett előtt ki kell hirdetni, számára kézbesíteni kell, indokolt esetben pedig a rendőrség a figyelmeztetés okáról a figyelmeztetett munkahelyének vezetőjét, tanulmányokat folytató személy esetében az oktatási intézmény vezetőjét értesíti. A figyelmeztetés ellen egyébként nyolc napon belül fellebbezésnek van helye. A rendelet — amely a Magyar Közlöny f. évi 96. számában jelent meg — kihirdetése napján (1976. december 17.) hatályba lépett. Az Országos Vízügyi Hivatal elnökének 4/1976. (XII. 17.) OVH számú, a Magyar Közlönynek ugyancsak f. évi 96. számában megjelent rendelkezése a vízgazdálkodási társulatok személyzeti munkáját szabályozza, megjelölj a vezetők személyzeti feladatait, a társulatok személyzeti munkaszervezetét, felsorolja az erkölcsi bizonyítványhoz kötött tisztségeket és munkaköröket. Indokoltnak tartjuk felhívni a figyelmet az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztériumnak az Építésügyi Értesítő 34. számában 44/1976. szám alatt megjelent arra a közleményé, r e, amely a másodállás, mellékfoglalkozás és munkavégzésre irányuló egyébjogviszony keretében történő foglalkoztatásról szóló rendeletnek a lakás-, város- és községgazdálkodás területén való alkalmazást írja elő, ráirányítja a figyelmet arra, miszerint a fenti foglalkoztatások engedélyezésénél a dolgozót főállásban foglalkoztató vállalatnak a társadalmi érdekeket is. szem előtt kell tartania. „A. lakásszövetkezetek nagy többségénél a lakóházkezeléssel, -fenntartással összefüggő feladatok ellátása főállású munkaviszonyban általában nem lehetséges. Ezért e tevékenységek ellátására mellékfoglalkozás, vagy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony — kivételesen műszaki és jogi munkakörben másodállás — létesítését támogatni kell” — mondja ki a közlemény. Végül utalunk a Tanácsok Közlönye ez évi 55. számában megjelent, a PM és PM Bev. Főigazgatóság által kiadott 332 1976. számú együttes közleményre, amely az állami telkek használati díjánák kiszámításához szükséges igazolásról szól, 9 amely szerint előfordulhat, hogy a gazdálkodó szervek részéről bevallásba beállított és befizetett, valamint a pótlólag igazolt adatok alapján számított telekhasználati díj összege között eltérésmutatkozik. „Ez esetben a különbözetet 1976. december 31-ig önrevízióval tárják fel és fizessék be” — rendelkezik a közlemény. Dr. Deák Konrád a TIT szekszárdi szervezetének elnöke VÁLASZOLUNK Sisi hapa niwanaJkáíbosho Sisi hapa mwanakiibosho Nákumbe sisi niwa pan'da imliima Nakumbe »isi niwa panda miima Mltilma wetu, imilima wetu Mliiima wetu, milima wetu Kilimanjaro, Kilimanjaro, Kilimanjaro, Kilimanjaro... Nyolc Dár »fekete” és —L--------L.----- négy pár „ fehér” tenyér csattan össze, minden sorhoz négyszer. Négyezer méter magasan, a fenséges szépségű Barranco- yölgy kis Ibádogkumyhója mel- íetít guggoljuk körül a tábortüzét. A szalonnáit már megsütöttük, megettük. Lehet, hogy a imég csaknem kétezer materrel' fölénfc tornyosuló Kilbo alkonyban fénylő hó- Kapfeás feje először nézett le ilyen szertartásra...? A nyolc kiboshói fékete legény, mindenesétre most 'kóstolta először ezt, a nálunk annyira kedvéit kárándullócsémegét. Harmadik napunkat töltjük együtt a Hegyen. Edwin, a természetvédelmi fakultást végzett erdőmérnök, a Kilimandzsáró Nemzeti Park munkatársa, féljön velünk, egészen a csúcsig. A :hét csag- ga teherhordót csak idáig, a tiarranco-kunyhóig fogadtuk fél', ők holnap visszafordulnak, innen már csak öten megyünk tovább. A hegy lábán, falusiak vagyunk, odalenn lakunk, hegyre járók vagyunk, ez a hegyünk a mi hegyünk, Kilimandzsáró, Kilimandzsáró... Weöres Sándor fordításában, így hangzik majd el (az eredeti után) a Kilimandzsáróról szóló filmünk bevezetőjében a kiiboshói hegymászók dala. Ezt már akkor elhatároztuk. De a film még messze van. Előbb, holnap és 'holnapután, fel kell jutnunk a csúcsra. De moslt még az is messze van. A Klbo szikla- és jégfalai visszhangozzák az ültemes dalt. Ismerkedünk, barátkozunk, sőt — igazán mondom! —, már régi barátok vagyunk. Tegnapelőtt, az első „bivak- ban” együtt aludtunk, hálózsákjainkban az előrehajló sziklafal alatt. Tegnap óta itt tanyázunk, ők a nyolcszögletű ibádogfounyhóban, mi négyen két, ifűszínű sátorban. Mi vagyunk a jobban felszerelitek. A mi élelmünk, főleg amit a 'további napokra tartalékoltunk, magas tápértékű, kis súlyú sűrítményekből áll, ők egy zsák kukoricalisztet és néhány kiló kecskéhúst hoZtak magukkal; lent a városban vásárolt kenyér, vaj, húskonzervék közösek, ők órákig főzik a puliszkát a szabad tűzön, a mi készételeink percek alatt ehető állapotba kerülnek Perge Feri turista-gázfőzőjén. A gyorsan forralt teát együtt isszuk meg. A Budafoki úti csokoládégyártól kapott (áldassék az ő Tanzániai táj (MTiI külföldi képszolgálat foto : Szabados Tamás) nevük!) különleges nagy ka- lóriatartalmú csokoládét vacsora után testvériesen megoszt j ük, ők is megkínálnak egy falát főtt hússal — jó! — és egy maréknyi puliszkával — nem jó, mégis jólesik. Ugye, nem keli! magyaráznom, miért...? A hét csagga azért jött fel velünk idáig, hogy egyrészt hozzák az eddig elfogyasztandó „darabos”, tehát súlyos ennivalót, hozzák a nehéz, de sokkal szebb képéket csináló Arrifilexet, a magnót, ami moslt is veszi a dalt. Ezeket holnap visszaviszik, mi csak a kis Bölex-szel megyünk tovább. Visszaviszik az eddig forgatott filmeket és Pócs Tamás, a szenvedélyes és tudós botanikus vagy két iiáti- zsáknyi 'gyűjtött növénymintáját. Ü temesen csapódnak a tenyerek. Joseph, a teherhordók nyakigláb kirongozija (vezetője) az élőénekes, csaknem Yma Sumac-i hangterjedelemben cifrázza a „Ki liman- jarooo...”-t. — Énekeljetek ti is valamit! Azt hiszem, sohasem járta még a Kilimandzsáró lejtőit faJhangú bb és ennék ellenére énekelni jobban szerető társaság, mint mi, négyen. Már felfele jövet is, a sűrű erdőben foiyton ezt énekeltük, ...nem szoktam, nem szoktam, kalitkában hálni, csak szoktam, csak szoktam, 'zöld erdőben járni, zöld erdőben járni, fenyőmagot enni, fenyőmagot enni, gyöngyharmatot inni... (Ennék a második sorából is „címdal” lesz később, a filmen.) Hogy dallambélii fogyatékosságainkat némiképp elleplezzük, főleg pattogó, ritmikus dalokat szedünk elő. ...Ö, mely sok hal terem az nagy Balaton-'ba-ha-ra-ha- ra-ha-ha... meg: pandúrantíúr andandóri, pandúr an- dandóri... meg: heeej, életélet, kanászélet és — természetesen, többünk kedvence: a ...csiribiri, csiribiri, zabszalma... Ennek van a legnagyobb sikere. Többször is élénékél- tetik, a kedves, játékos, visz- sza-visszatérő szót, a csiribirit, ami — talán hangzásánál fogva is — alighanem legközelebb áll hozzájuk, mér vélünk dörmögik. Aztán elvackolódunk. Annál is inkább, mert errefelé már a Nap és a hőmérő higanyszála egyszerre bukik le. Az egyik a Heim-gleccser mögé, a másik a 0 fok beosztás alá. Reggel kiosztjuk az ajándékokat. Nemcsak a Kilimandzsárón, a világnak már szinte minden magas hegyén íratlan törvény, hogy a túra végén a hegymászók használt felszerelési tárgyaik egy részét — meleg ingókét, zoknikat eZt-azt-amazt — a teherhordóknak adják. Mi ezt egy kicsit még meg is toMjufc, hiszen tudjuk, hogy a hivatalos bér, amit kapnak (és ennél NsMku sem fizethet többet az állami számláról) bizony vé- konyacska, megvastagítjuk a magunkéból még 20—20 schil- Ünggei (ez sem sók pénz ám, jó ha hatvan forint!) Az eddig hordott tornacipők is az övék lesznek, innen már bakancsban megyünk tovább, sőt néhány új inget is felihozattunk veLük a csomagok alján. Kölcsönösen köszönetét mondunk egymásnak, és — gondolom —, megint nem szorul magyarázatra — ők nemcsak az ajándékokért és mi sem csák a teherhordásért. Amikor pedig el akarunk köszönni, jön a váratlan és nagyon kedves meglepetés. Mondják: csak semmi kwa her in i (viszontlátásra) — fél- kísémek még az „ötezres” kunyhóig. Blkerekedő szemeink láttára, Edwin tolmácsolja: csak úgy, barátságból... Hát akkor gyerünk. Személyi cuocunkat — 16—18 kiló fejenként — eddig is magunk vittük^ most, hogy ők üres kézzel jönnek, él akarják venni. Fejünket rázzuk: hogy visszük fel akkor ötezerről- hatezerre, ha négyezertől ötezerig mással cipelhetjük...? Lévén a logika támadhatatlan, belenyugszanak. így hát csak azzal segítenék, hogy időnként 'bátorítóan ránk- mosölyognak és ha valame- melyikünk nagyon nagyot szusszan, odaszólnak: Csiribiri, bwana! Négy óra felé jár, mire elérjük a Gleccser-kunyhót. Sietve búcsúzunk, hiszen Jo- sephéknék most már ugyancsak trappo’ni kell, ha még világosiban el akarják érni a Barramcot. ölelések, hátba veregetésék, Ikwa herini... kwa herini! Integetve nézünk utánuk, amíg el nem tűnnék egy közeli kis gerinc mögött. De mielőtt még éltűnnénék, a sziklaél tetején visszafordul az egész csapat. Joseph, az előénékes felkiált: csiribiri! És ugyanúgy, mint lent a tábortűznél a „sisi ha- pa”-t, zümmögi rá az egész kórus: csiribiri, csiribiri...! 'Másnap felmentünk. Utána még három napig jöttünk lefele, a másik oldalon. Az elválás utáni ötödik napon mentünk vissza a mwekai ter- mészetvédeltai főiskolára a teherhordók által lehozott felvevőgépért, magnóért, nö- vénygyűjteményért. A végtelenül rokonszenves gazdasági vezető éppen elindult velünk — és a kulcsokkal1 — a raktárépület felé, amikor az egyik kis Ikerti kapun kilépett egy nyakigláb, svájcisapkás csagga férfi, a főiskola egyik kertésze, Joseph. A „mi” Jo- sephünk. Meglátott, széles mosolyra szaladt a szája: csiribiri, csiribiri, bwana... Sok mindenért e^e• _____ mes v olt megmászni a Kilimandzsárót. És ez a 'csiribiri nem is az utolsó, abból a „sok mindenből...” ROCKENBAUER PAL (Folytatjuk)
