Tolna Megyei Népújság, 1976. december (26. évfolyam, 284-309. szám)
1976-12-25 / 305. szám
1976. december 25. ^PÚJSÁG 5 PAKS — 2000-BEN gy tűnik, és ezen igazán bajos kese- regni, hogy a mai aj gyerekek szemé- i : ben semmi sem lehetetlen. Herczeg Ágnes paksi tanárnő az elmúlt tanévben azzal a dolgozatcímmel lepte meg tanítványait, hogy „Milyen lesz Paks 2000-ben?” A XX. század utolsó esztendeje valósággal felvillanyozta a nyolcadikosokat, akik életkoruk miatt szerencsére még nem sejtik, hogy milyen veszélyesen gyorsan tud el- iramlani az ember feje felett egy negyed század. — Nem volt különösebben jó képességű osztály, — meséli — de csak úgy záporoztak az ötletek. Tibai Jancsi mozgó járdában bizakodott, más többszintes sztrádákon száguldozó villanyautókban, ismét más áttetsző burkolatú csővasútban. Még most sem tudom, hogy milyen lehet a sugárfüggönnyel szigetelt strand, de ilyen elképzelés is akadt. Az egyik gyerekem óriási iskolai könyvtárról álmodott, a másik, aki valószínűleg nem szerette, amikor a teremben vagyok, automatikus feleltetőgépről és robot-táblatörlőről. Ha meggondoljuk, hogy néhány évtizeddel ezelőtt az ország távolabbi lakói előtt Paks neve legfeljebb csak a vízállásjelentésekből volt ismert, aszerint, hogy a Duna áradt-e itt, avagy apadt, úgy tűnik, mintha a gyerekek fantáziáját elsősorban a sci- fi regények lódították volna meg. Valószínűleg ezek szintén közrejátszottak benne, de a várható reális fejlődés is szinte beláthatatlan távot kínál, olyat, melyre a Duna menti nagyközség életében, történelmében még sosem volt példa. * Paks hosszú történelme során már megélt egy felvirágzást. Azt, hogy mi volt a középkorban, — ahol először fordul elő neve az 1300-as évek folyamán „Pakos”, „Pa- kus” formában — nem tudjuk. A török idők alatt egy ideig még fontos kereskedelmi csomópont volt, aztán elnéptelenedett, majd újra települt. A XVIII. század során jött németek 100 év leforgása alatt szinte teljesen elmagyarosodtak. A múlt, a jelenlegi és a várható lakosságszám ecsetelésével kissé előre is ugrunk a jövőbe. A számok ilyen képet mutatnak: 1721: 862 lakos 1783: 4161 lakos 1811: 6 056 lakos 1828: 8 605 lakos 1852: 9157 lakos 1869: 10 302 lakos 1880: 11 101 lakos 1890: 11819 lakos 1900: 12 051 lakos 1910: 12 588 lakos 1920: 12 069 lakos 1930: 11 063 lakos 1941: 11 780 lakos 1949: 12 061 lakos 1960: 12167 lakos 1970: 12 385 lakos A XIX. század elején Paks a megye legjelentősebb mezővárosa. Mezőgazdasága fejlett, a környékén több mint két tucat puszta települ be. A hajósoknak egész negyede van, nem kevesebb, mint 131 molnár őröl a Dunán. Aztán minden fokozatosan elenyészik, a múlt század hetvenes éveiben fellendült szellemi élet visszaesik, elsorvad. A Pakson átutazó még jóval a felszabadulás után se nagyon figyel másra. mint a konzervgyárra; az utóbbi években pedig arra, hogy a faluközepi Békeszálló (ami valamikor az Erzsébet nevet viselte) Luca- széke módjára sem akar elkészülni. További számok. Paks várható lakossága: 1980: 16 500 lélek 1990: 18 —20 000 lélek 2000: 23 000 lélek 2010: 25 000 lélek * Különösebb magyarázatra nincs szükség. A hazai latokból, televízióból, rádióból mindenki előtt unalomig ismert, hogy Paks jövendő fejlődése az atomerőművön alapszik. Az sem kétséges, hogy mire eljutunk a XX. század és a II. évezred utolsó esztendejéhez, a mai nagyközség „város” rangot viselő és meglehetős széles körre kiható, úgynevezett középfokú központ lesz. A Városépítési Tudományos és Tervező Intézet két vaskos kötetet kitevő alapdokumentációja, „Paks általános rendezési terve” arról vall, hogy ez a várossá válás teljesen más körülmények között zajlik majd, mint az az ország szocialista városai esetében megszokott volt. Dunaújváros például az egykor Dunapentele mellett, azt magába olvasztva ugyan, de teljesen izoláltan, „szűz” területen épült és nőtt nagy- gyá. Leninváros úgyszintén. A pentelei falurész lényegében máig sem változott többet, mint amennyit az átvezető út korszerűsítése magával hozott. Paks esetében más a helyzet. A régi falu szépszámú műemlék jellegű épületet őriz, vagy olyan családi házakat — olykor villákat —, de pincesorokat is, melyek harmonikusan illeszthetők egy alapos átgondolás nyomán kialakítandó városképbe. Ugyanakkor seregnyi olyan lakóépület van, melyekkel már a mai nagyközség is inkább csak szégyenkezhet, semmint büszkélkedhet. 1970-ben még Paks lakásainak majdnem 40 százaléka a századfordulónál korábbi időből származott. Negyed része 1900 és a felszabadulás között épült, és csak 36 százaléka azután. Ennek is túlnyomó többsége, az egésznek több, mint egyötöde 1960-at követően. 2000-re a helyzet gyökeresen megváltozik. A városközpontban és környékén mintegy 1800 lakás lesz, az erőmű-lakótelepen 3000 körüli, az OTP-lakótelepen 800, míg a földszintes családi házak lakásainak száma félezer körülire rúg. A 23 000 lakó hozzávetőlegesen 6100 lakásban él majd. * Mindez nem növeli jelentősen a város mostani kiterjedését, mert erre nincs is lehetőség. A Duna és a terep- viszonyok éppúgy határt szabnak, mint az atomerőmű körül előírt 3 kilométeres biztonsági sáv. A város felfelé terjeszkedik és éppen ezért levegősebb, nyitottabb lesz. A tervezők három szerkezeti egységgel számolnak, melyek körvonalai már ma jól kivehetők Pakson. A városközpont — teljesen érthető módon — nem csúszik fel a lakótelepre, hanem a település tényleges központjában alakul ki. Itt lesz a — ha úgy tetszik — „adminisztratív negyed”. A mai közigazgatási intézmények épületei, éppúgy, mint a műemléki becsű Szeniczey- ház új funkciót kap, ifjúsági ház és zeneiskola formájában. A lakótelepen (már épül) művelődési kombinát létesül és az évek óta kitűnően működő, nagy hírű, „kiváló” címet szerzett könyvtár fiókja. A 2000-beni Paks lakossága — a tervek szerint — mintegy 85—86 százalékkal lesz több a 30 évvel korábbinál. Az atomerőmű felmérhetetlen jelentőségű beruházás ugyan az ország életében, de nem egy nagyolvasztó. Viszonylag nem nagy létszámú, de ugyanakkor magasan képzett munkaerőt kíván. Munkaerővonzó ereje ilyesformán nyugodtan mondható országos hatásúnak és azzal is számolni kell, hogy a magas képzettségű dolgozók családtagjainak ide- érkezése is kedvezően befolyásolja a község — illetve akkor már város — belső réközművesítési és közlekedési viszonyok közt. Egyik felvételünkön a Petőfi utcai új csatomaépítkezést mutatjuk be. A dombokról leömlő, az idén is nagy kárt okozott csapadékvizet meg kell regu- lázni. Már hozzávetőleg 1985- re megépül fél szélességben, 2000-re teljesben az M—6-os autópáya. Paks új vasútállomást, rakodópályaudvart és előreláthatólag a konzervgyár részére külön iparvágányt kap. A Majna—Rajna —Duna csatorna és a fadd— fajszi vízlépcső révén fontos megálló- és kikötőhelye lesz a nagy nemzetközi vízi útnak. Nem kell az általános iskolások fantáziájával rendelkeznünk ahhoz, hogy az innen induló, Európát átszelő szárnyashajó-kirándulásokkal számolhassunk. A városon belüli tömegközlekedést autóbuszok bonyolítják le. Az idegenforgalmat 140 ágyas, 5 szintes szálloda szolgálja majd. A sportéletet a továbbfejlesztendő strand, az 50x16-os úszómedence és a 25x16-os medencéjű fedett uszoda. Bevásárlóközpontok létesülnek a város tagozódátegződését. A terv ezt így fogalmazza meg: „A lakosság életkörülményeiben bekövetkező változások elsősorban az alábbi területen várhatók: a kereskedelmi és vendéglátóipari bázis fejlesztése következtében; a művelődés területén, mivel a magasan kvalifikált dolgozók családtagjai is általában magasabb végzettségűek, s ezek megfelelő munkahely biztosítása esetén kedvező feltételeket hoznak létre; az egészségügyi ellátás területén az előbbi megfontolások miatt; a tudományos életben a bővülő szakemberellátottság, az oktatás és kutatás területén a gazdasági kényszer miatt. A lakáskörülmények és lakáskultúra területén előreláthatóan igény jelentkezik a telkes- kétszintes beépítésre, főleg a települést állandó lakhelyül választók között, ahol a tudományos munkásság megfelelő keretben kibontakoztatható.” * sának megfelelően és éppen mert a lakosság fiatalodásá- val kell számolni, jelentősen gyarapszik a bölcsődei-óvodai férőhelyek, az iskolai tantermek száma. * égvárakat építeni könnyű. A reális tervezéshez nagy felkészültségű tudományos intézmények Hosszú együttes munkálkodása és a népgazdaság, a szocialista társadalom anyagi erőfeszítése szükséges. Az atomerőmű egy magyar nagyközségnek minden eddig álmodott- nál nagyobb súlyt, egész eddigi történelme során nem látott fejlődést biztosít. A fejlődés itt van érintésközeiben, a szemünk előtt zajlik. Jó lenne előre tudni, meddig terjed majd a 2000-beli paksi kisiskolások fantáziája, ha netán azt a dolgozatcímet kapják (egy automata feleltetőgéptől, a robot-táblatörlő tövében) „Milyen volt Paks 1976-ban?”. ORDAS IVAN Mindez természetesen elképzelhetetlen a jelenlegi Fotó: Bakó Jenő
