Tolna Megyei Népújság, 1976. december (26. évfolyam, 284-309. szám)

1976-12-24 / 304. szám

1976. december 24. ^PÚJSÁG 3 Tegnap 18 óra 15 perckor a televízió Tervek és lehe­tőségek címmel negyvenperces riportműsort sugárzott arról, hogy honnan vegyük, ami nincs, vagyis a növekvő gazdasági és társadalmi feladatok teljesítéséhez szüksé­ges számú és képzettségű munkaerőt. Nagyon örülnénk, ha mind a tv-ben látottakhoz, mind a lapunkban alább kö- zöltekhez olvasóink hozzászólnának, kifejtenék vélemé­nyüket a munkaerőkérdésben, segítenének feltárni a még meglévő tartalékokat, javaslatokat tennének a munkaerő jobb, célszerűbb felhasználására. Matematikailag nem------------------------— iga­zodható az állítás, miszerint Magyarországon teljes — az­az: százszázalékos arányú — foglalkoztatottság valósult meg. Ám a matematika igaz­sága ez esetben sovány, vagy éppenséggel semmilyen vi­gaszt sem jelent. Igaz ugyan, hogy az elmúlt öt évben a munkaképes korú nők 66 százaléka vett részt a társa­dalmilag szervezett munká­ban, ám sókkal' többen, még ha akarnának sem árthatná­nak munkaviszonyba, töb­bek között azért sémi, mert például lakóhelyük környé­kén nincs munkahely... A munkaképes korú férfiak esetében is csak 84 százalé­kos a foglalkoztatási arány, de ez is megfelel a demográ­fiailag lehetséges maximum­nak, mert a munkaképes ko­rúak egy része még tanul, vagy — például rokkantság miatt nem vállalhat munkát. A matematikailag kimu­tatható „tartalék” tehát vol­taképpen nem tartalék, leg­alábbis a jelenlegi körülmé­nyek között nem az... Ilyen helyzetben kezdődött a jelen­legi tervidőszak és tevődik fel a nagy 'kérdés: honnan vegyük, ami nincs, a szüksé­ges számú és képzettségű munkaerőt? A népgazdasági terv szá­mítások szerint az összes munkaerőforrás 1976 és 1980 között körülbelül 40 ezerrel csökken, elsősorban a fővá­rosban, Észak-M agyar orszá­gon, a Dél-Alföldön és a Dél- Dunántúlon. Kisebb —majd­hogynem jelentéktelen — mértékű növekedéssel lehet számolni az Észak-Dunántú­lion és az Észak -lAlföldön. (Viszont: e tartalék haszno­sítása — elsősoriban azért, mert nőkről van szó —, in­kább csak a helyi munka- lehetőségek bővítésével old­ható meg.) 'A terv ugyanakkor a fog­lalkoztatottak számának kö­rülbelül hatvanezres növeke­désével számol a következő öt éviben, oly módón, hogy feltételezi a munkaképes ko­rú népességből újabb tíz­ezrek munkába állítását. Ezen Ibelül a terv azzal is sz-mol1, hogy ugyanebben az időszakban körülbelül 130 ezerrel csökken a mezőgaz­daságban dolgozók száma (igaz: ennek realitását az agrárszakemberek közül jó néhányan megkérdőjelezik...), valamint, hogy az ipari lét­szám nem emelkedik tovább. így fest vázlatosan a kö­vetkező öt év országos mun­kaerőmérlege, s most nézzük — ugyancsak vázlatosan — mivel számolnák a vállala­tok, az ágazatok. A gépiparban elsősorban a kiemelt nagyvállalatok jelez­itek létSzámnövelési szándé­kúkat. Ha más gépipari vál­lalatoknál sikerül az igénye­iket aláposan visszaszorítani, akikor ez a szándék részben 'megvalósítható. A nehézipari vállalatok jóval szerényeb- bék voltak. A Nehézipari Mi­nisztérium számításai és jel­zései szerint, a tárca vállala­tainál további munkaerő- tartalékok mozgósíthatók; mindent egybevetve a .nehéz­ipar létszámigénye 1—2 szá­zalékkal lehet alacsonyabb, mint amire a népgazdasági tervkészítők számítottak. A könnyűiparral kapcso­latban olvashatjuk a legvál­tozatosabb számokat ; jelen­tős az el térés a népgazdasá gi terv, a mánisztériumi és a vállalati számítások között, s az igazi gond ott kezdődik, hogy a könnyűipar a leg- mértéktartóbb tervezéssel sem mondhat le a létszám bizonyos arányú növeléséről (különösen nem a nyomda- és a ruházati ipar.) Kedvezőbb a helyzet az építőiparban, ahol eleve ki­sebb létszámnövekedést ter­vezitek, mint amivé! a nép- gazdasági terv számolt. Nö­vekvő termelési feladataikat a termelékenység tervezett­nél gyorsabb ütemű emelé­sével akarják megvalósítani. Ez reális törekvés, különösen ha figyelembe vesszük, hogy az építőiparban alkalmazott bér- és személyijövedelem- szabályozás a vállalatokat, nem ösztönzi a jelentősebb 1 étszámbővítésre. lA kereskedelem által jel­zett munkaerőigények lénye­gében azonosak a népgazda­sági terv számításaival, de az már most is nyilvánvaló, hogy további munkaerőhiány várható a városi é'e’miszer- kereskedelembeni, a vendég­látóiparban és az üdülőkör­zetek kereskedelmi és ven­déglátó egységeiméi. Az úgy­nevezett nem anyagi ágaza­tok munkaerőigényének ki­elégítése vésső soron két té­nyezőtől függ: egyrészt a felsőfokú végzettséggel ren­delkezők pályázatok útián való elhelyezésének követke­zetes végrehajtásától, más­részt a meglévő létszám sta­bilizálásától. (A munkaerő- igény több mint hatvan szá­zaléka egyébként az egész­ségügyben és az oktatásban jelentkezik.) A számok egyértelműen jelzik: az igények sok esetben 'meghaladják a lehetőségeket és a szá­ntok .mögött az is felfe­dezhető, hogy sokan — még ma sem és még mindig — egyszerűen nem veszik tudo­másul a megmásíthatatlan tényt, hogy 'tudniillik: nincs és egyelőre nem is lesz — a szó valamikori, ha úgy tet­szik klasszikus értelmében vett — szabad munkaerő. Igaz: a népgazdasági terve­zők is számolnak a munka­erőforrások 'bővítésének le­hetőségével, de ez ma már egészen mást jelent, mint akár csak itíz évvel ezelőtt. Elsősorban minőségi válto­zásokkal 'lehet számolni, ha ezt a termelőszférában, a gyakorlati életben is komo­lyan veszik. Változtatná kell az oktatás, a szakképzés szer­kezetén, ami — enyhén szól­va is — nem minden téren igazodik a népgazdaság szük­ségleteihez. Alighanem gyö­keres reformokkal kellene hatékonyabbá tenni a pálya- választási munkát - és nem volna szabad sajnálni a fá­radságot semmitől, aminek segítségével elérhető lenne, hogy a nyugállományba készülő, de sok esetben még bőven munkaképes korúak egyre nagyobb hányada tart­sa érdemesnek a további munkát. A televízió műsora sok­oldalúan elemezte az ország munkaerőgondjait. A Szer­számgépipari Művek egyik gyárának vezetője kereken és könnyedén kijelentette, hogy az ő gyárukban betanított munkásokból ritkán lesznek szakmunkások, mert — úgy­mond — „erre minős igény, az emberek nem hajlandók .tanulni...” Szabad legyen megkérdezni : mennyiben hajlandóság 'kérdése ez? Per­sze olyan esetben — mint ezt ugyanebben a tv-műsobban, a Magyar Posztó egyik mum- íkásnőjétől haliottük —, ha a korszerű gépeken, a maga­sabb szaktudást követelő munkával lényegesen keve­sebbet keresnek a munkások, alkkor aligha vállalják a szakmai továbbtanulás két­ségtelen terheit. No de hogy fordulhat elő ilyesmi és egy­általán: micsoda anakroniz­mus, semmivel sem magya­rázható ellentmondás az, hogy aki tanul, esetenként hátrányosabb helyzetbe ke­rül annál, aki nem tanul, aki az egyik évet a másik után ugyanannál a 'gépnél, ugyanannál a munkafolya­matnál „húzza le”. Nincs rá hély, de könnyűszerrel be­bizonyítható: a legnagyobb létszámtartalékók éppen a A könyvtárosnő rendkívüli SZEDERKÉNYI LÄSZLO­NÉ nem fáradt el 60 éves korára, nem azért megy nyugdíjba. Most is derűs, energikus. Hihetetlenül sokat dolgo­zott a paksi Nagyközségi és Járási kiváló Könyvtár ve­zetője és akkora sikereket ért el munkatársaival hogy felsorolni is nehéz, nem hogy méltatni. Felhasznál­hatjuk a kulturális minisz­ter egyik helyettesének le­velét, amelyet Szederkényi­né kapott a közelmúltban: „Kevés ember dicsekedhet ilyen rendkívüli teljesít­ménnyel. A minisztérium, a könyvtáros-közvélemény — és én magam is — mindig figyelemmel kísértük mun­kásságát, erőfeszítéseit, si­kereit és lehetőségeink sze­rint kifejezésre juttattuk el­ismerésünket. Ez nyilvánult meg abban is, hogy ön a legkiválóbb könyvtárosok­nak járó kitüntetés, a Sza­bó Ervin Emlékérem tulaj­donosa lett.” Pakson sokaknak ő a Klá­ri néni. Akik igényesek a művelődésre és szórakozás­ra, ismerik Szederkényinét. Kialakult egy törzsgárda, amelyik rendszeresen láto­gatja a könyvtár rendezvé­nyeit. Kétszer kapta meg ez a remek intézmény a kiváló címet 1971-ben és 1974-ben. Klári néni 1957-től mosta­náig, csaknem húsz évig ve­zette Paks kétségtelenül nagy hírűvé vált könyvtá­rát. Irodalmi estek, író­olvasó találkozók, különbö­ző klubrendezvények hosz- szú sora bizonyítja szerve­ző munkájának hatását. A vendégkönyv kiváló íróink népes csoportjának bejegy­zéseit őrzi. Minden eszten­dőben jöttek írók, előadó- művészek, versmondók, tu­dományos ismeretterjesztők, az élvonalból. Klári néninek mindig si­került, éveken át mindig biztosra lehetett venni, hogy sokat kapunk, komoly él­ményt, csak föl kell sétál­nunk a könyvtári emeletre, hétfőn este hat órakor. Természetesen a könyvtá­ri hagyományos tevékenység is nagyon sikeres Pakson, illetve az egész járásban. A megyei és az országos átlag fölött van az olvasók ará­nya. Hosszú az út attól kezd­ve, amikor — az ötvenes évek közepén — még gya­log kellett járni a közsé­gekbe, cipelni a könyvcso­magokat, fejen hordva, ha szakmaii továbbképzéssel mozgósíthatók, s ennek be- 1 átlátásához még különösebb határozatok, rendeletek sem keltenének, csupán a való­sággal' komolyan törődő gon­dolkodás, főként a vállala­toknál. S amíg az efféle gondol­kodásmódnak a vállalatok jó részénél szinte nyomát sem 'látni, addig a munkaerő- gazdáilkodássa'l és -politiká­val foglalkozó irányítószer- vek 'kényitefenek a vállalatok helyett gondolkodm és ese­tenként cselekedni. Pedig ezeknek az intézményeknek végtére is nem a napi mun­kaerőgondok már-már tűz- óltó módszerekkel való meg­oldása, vagy legalább enyhí­tése lenne a feladatuk (s ezt éppen a szóban forgó intéz­ményekben tudják a legjob­ban'), hanem a nagyobb táv­latokban váló gondolkodás és cselekvés. Hogy csak egyet­len példát említsek: már éveikkel ezelőtt meg kellett volna teremteni annak elvi és gyakorlati feltételeit, mó­dozatait, hogy a rendelkezés­re álló munkaerőt esetenként a népgazdaság igényeinek megfelelően átcsoportosíthas­sák. A munkaerőhelyzet nor­malizálásához azonban egyéb szempontokat is figyelembe kell venni. Mindenekelőtt a teljesítmény és termelékeny­ségi tartalékok jobb kihasz­nálását (egyáltalán: fcihasz- nálását!), ami jórészt a nor- mamun'ka korszerűsítésétől, az anyag-, az alkatrész-, a szerszám ellátás Zavarainak lehetőség szerinti kiküszöbö­lésétől, a nagy értékű álló­eszközök folyamatos mű­ködtetésétől, a szigorúbb kooperációs fegyelemtől függ, a technológiai és általános munkafegyelem­ről nem is beszélve. Any- nyi't azonban ez utóbbival kapcsolatban is meg keld je­gyezni, hogy a 'laza munka- fegyelem nemcsak — és 'talán nem is elsősorban — az úgy­nevezett „lógások” megszün­tetésével szigorítható, hanem minden olyan tevékenység .megszüntetésével1 (értelmet­len értekezletek, semmire sem vezető tanácskozások, munkaidő-kedvezmények, stb.), amelyék jelentősen csökkentik az amúgy is szű­kös munkaidőalapot. Illusztrációként —,és külö­nösebb kommentár helyett — legyen szabad még egy ada­tot idéznem: az évi munka­időalapból, a fél-egyórás, úgynevezett törtnapi hiány­zások miatt országosan any- nyi munkaidő vész kárba, amely kereken 50 ezer ember egyévi munkaidejével egyen­lő. Emlékeztetőként : a kö­vetkező öt éviben, ötvenezer­nél akarja növelni a foglal­koztatottak számát a gépipar. VÉRTES CSABA a kéz már nem bírta, aztán meg busszal, és időnként kint aludni akkor is, ha a család otthon várta. Nagyon hosszú ez az út odáig, pél­dául, hogy a Húsz óra című film bemutatójának évében Klári néni Paksra hivatta az író Sánta Ferencet, Fárby Zoltán rendezőt és Páger Antalt. Szederkényi Lászlóné te­vékenysége idején szépen át­alakították könyvtárrá a ré­gi művelődési ház egyik, patkánylakta termét Bölcs­kén, ugyancsak átalakítás­sal létesült könyvtár Mado- csán, Dunaszentgyörgyön, Dunaföldváron, ahol az ÁFÉSZ lemondott a raktár­ról a könyvtárbővítés javá­ra, Sárszentlőrincen a Pe- tőfi-ház két szobája lett könyvtár, Németkéren az új művelődési házban kaptak helyet a könyvek, azok is, amelyek egyik helyről a másikra vándoroltak, há­nyódtak, tűzoltószertár­Újítók, íjttástk 1 Sikeresen segíti az újító­mozgalom a népgazdasági tervek megvalósítását. Az újítások, találmányok hasz­nosítása az idén mintegy 4 milliárd forint értéket ered­ményez a vállalatok szá­mára. Az Országos Talál­mányi Hivatal elnökhelyet­tese, dr. Szilvás! Zoltán az újítómozgalom helyzetéről tájékoztatta az MTI munka­társát. Elmondotta egyebek kö­zött: Különösen örvendetes, hogy az újítások mind gyakrabban a szocialista brigádok ötleteiből valósul­nak meg, s a szocialista brigádmozgalom mindin­kább összefonódik az újító­mozgalommal. Az újítási kedv fellendü­lése nyomán a Diósgyőri Gépgyárban például 800 szo­cialista brigád vesz aktívan részt az újítómozgalomban, s több mint ezer javaslatu­kat alkalmazhatja a gyár a gyakorlatban. A Győri Rá­ba Magyar Vagon- és Gép­gyárban az első háromne­gyed évben több mint 500 újítást nyújtottak be, a hasznosított ötletek megkö­zelítően évi 20 millió forin­tot eredményeznek, s az „öt­letgazdák” 700 ezer forint újítási díjat vehettek fel. Uj vonása a mozgalomnak, hogy sok helyen alakul ki együttműködés a fizikai és a szellemi dolgozókból álló szocialista brigádok között, épületből, tanácsházi szek­rényből folyosókról. Az utóbbi négy évben, ami­kor csöppet sem lanyhult a munka a paksi könyvtárban — hiszen másodszor is ki­váló címet kapott —, a könyvtár dolgozói közül öten voltak szülési szabadságon, ketten államvizsgáztak és ketten most is tanulnak. Klári néni bírta. így fogal­maz: „Mindig strapabíró voltam”. Tíz évvel ezelőtt végezte el a marxizmus— leninizmus esti egyetemet és kiváló propagandista lett. Nagydorogon, Pálfán és Pakson vezetett marxista középiskolai oktatást. Még tavaly is tevékenykedett ilyen társadalmi munkában. Csaknem húsz évig a járási népfronbizottság elnökhe­lyettese volt. Két fiút szült. Felnevelé­sük kevésnek tetszett, hát nevelt egy leányt is. Munkáját sokszor elismer­ték — kitüntetésekkel. Geménci József Fotó: Gottvald • • Üzletsor lesz a hajóház földszintjén GELKA-szerviz Lapunkban is beszámol­tunk róla, hogy a Mikes ut­cai 76 lakásos szövetkezeti ház — közismert nevén ha­jóház — földszintjén üzlet­sort alakítanak ki. Hosszas tervezési munka után most végre arról adhatunk szá­mot, hogy az üzletsor kivi­telezése jó ütemben halad, s átadása a jövő év máju­sára várható. Schwemmer Lászlótól, a városi tanács tervcsoportjá­nak vezetőjétől kérdeztük meg: milyen üzletek kapnak helyet a hajóház földszint­jén. Elmondotta, hogy az összesen 1400 négyzetméter­nyi terület jelentős részén, mintegy 600 négyzetméteren a GELKA Tolna megyei ki- rendeltsége rendezkedik be. A hajóház földszintjén kap­nak helyet az irodák, a mű­helyek és áz ügyfélfogadók. Közismertek a KIOSZ Tolna megyei szervezetének elhelyezési gondjai. A gon­dok megoldása, érdekében a KIOSZ jelentős alapterüle­tet vásárolt a Mikes utcá­ban, s az irodákat közel há­romszáz négyzetméternyi te­rületen rendezik majd be. Szekszárd kinőtte a Cso­konai utcában lévő háztar­tási boltot. A városi tanács vezetői úgy döntöttek, hogy a Tolna megyei Népbolt Vállalat háztartási boltja a hajóház földszintjén kap majd helyet, összesen mint­egy 200 négyzetméteren. A kismamák a megmond­hatói, milyen szűkös körül­mények között tudják őket fogadni a jelenlegi terhes­tanácsadóban és csecsemő­gondozóban. A tanácsadó gondjai — ha ideiglenesen is —, a jövő év tavaszától megoldódnak mivel a hajó­ház földszintjén minden igényt kielégítő rendelőt alakítanak ki. A csecsemő­gondozó várhatóan 1979-ig lesz a hajóház földszintjén, s akkor költözik majd vég­leges helyére, a KÖJÁL számára megépítendő új székházba. közös újítás kimunkálására. I teljesítménye

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom