Tolna Megyei Népújság, 1976. november (26. évfolyam, 259-283. szám)

1976-11-05 / 262. szám

1976. november 5. tolnán, , KÉPÚJSÁG 3 Szabványokból milliárdok A KÖZVÉLEMÉNY a szabványokat a minőség és a fogyasztói érdekvédelem eszközeként tartja számon. Kétségkívül vita, reklamáció vagy valamilyen kár ese­tén a szabvány a gyártókkal és a kereskedőkkel szem­ben a fogyasztó támasza, hiszen peres ügyekben mér­céül szolgálhat, a kártérítés jogi alapját képezheti. Nem is meglepő, hogy a vállalatoknál a szabványról vegyes érzelmek alakultak ki: kívülről érkező, hatósági, a ^szabály az szabály” konokságú előírásnak érzékelik, ami olykor nem vág éppen egybe a gyári érdekekkel. Ez így is van rendjén : nem árt a sok millió fogyasztó, felhasználó érdekeit a szabványok előírásaival is védeni a csoportérdekek esetleges túlkapásaitól. Ezt a szabvá­nyokban rejlő lehetőséget a világon mindenütt igyek­szenek is kihasználni. A szabványok azonban a minőség védelme mellett meglepően nagy hasznot hozhatnak a vállalatoknak is. Ennek igazolására vegyünk egyetlen területet a vál­lalati munka köréből, nevezetesen, hogy mennyi meg­takarítás származhat az egységesítésből, a tipizálásból, az ilyen jellegű szabványosításból. Induljunk ki abból, hogy a csavarok, tengelyek, öntvényházák például sok helyen igen laza, szinte becsült anyagnormák alapján készülnek. Milliárdokat lehetne megtakarítani — az anyag- és energiafelhasználás, továbbá a munkaidő- ráfordítások csökkentésével — ha a gépgyártók a tipizá­lás segítségével szűkítenék termékeik részegységeinek és alkatrészeinek méretválasztékát. EZ KONSTRUKTŐRI FELADAT, úgy megtervezni a különböző teljesítményű, sőt, akár eltérő célú gépeket, hogy azokhoz nagy számban azonos méretű alkatrésze­ket (kötőelemeket, borítólapokat, kapcsolókat) és rész­egységeket (tengelyeket, öntvényházakat, fogaskerék­áttételeket) használhassanak fel, hogy a szerelést az építőszekrényelv szerint szervezhessék meg az üzemben. Itt az egyik előny; az alkatrészeket (ha a gépeket esetleg nem is) nagy sorozatban, előre elkészíthetik, a tömeggyártás nagyobb gazdaságosságával. A másik előny, hogy a tipizált alkatrészek, öntvények hosszú tá­von változatlan méreteik miatt a kohászatnál kisebb rá­hagyással készülnének, ezt meg lehetne követeim, s így egész sor gépipari vállalat feszesebb anyagnormákra térhetne át. A tipizálás a készletgazdálkodást is egyszerűsíthet­né, állandósítva az anyagok, félkész áruk méreteit, for­máit, fajtáját. A vállalati belső szabványosítással ki­alakított tipizálás a nemzetközi versenyképességet ké­zenfekvőén javítja, hiszen a termékék minőségét stabi­lizálja, a pótalkátrész-ellátást zavartalanná teszi; az előregyártott alkatrészekből, ráktárról — nem gond egy-egy tételt a szerelőszalag helyett a szervizekhez továbbítani. A TIPIZÁLÁS a nemzetközi termelési együttmű­ködésbe való bekapcsolódást is nagyban megkönnyíti. A jól ismert „Zsiguli”-programot például az alkatrészék nemzetközi tipizálása nélkül nem lehetett volna elindí­tani, hasonlóan a KGST-tagállaimok egységes számítás- technikai rendszerének kiépítését sem, vagy a konténe- rizációs programot, amelyhez egész Európára érvényes konténerméret-kategóriákat kellett szabvánnyá nyilvá­nítani. GERENCSÉR FERENC Javuló kilátások Egy pártbizottsági vizsgálat eredménye A közelmúltban az MSZMP Tamási Já­rási Bizottsága foglal­kozott a nagyközség egyik ipari üzemének — a KÖZ­GÉP gyáregységének esetle­ges továbbfejlesztésével. 1970-ben kezdődött a be­ruházás, amelynek az új gyáregység megteremtésével az volt a célja, hogy meg­oldja a nagyközség akkor még fennálló foglalkoztatási gondjait. A három évig tartó fejlesztés mintegy huszon­hétmillió forintot igényelt, amelyből hárommilliót a me­gye biztosított az iparfejlesz­tési alapból. A 150 fő fog­lalkoztatására tervezett be­ruházást — a foglalkoztatási gondokon túl — a KÖZGÉP munkagépszerviz- és kar­bantartó tevékenységének el­látására, és esetleg új köz­úti munkagépek gyártására tervezték az indulásnál. A beruházás befejezése előtt, az eredeti célkitűzés megváltozott, a számos mó­dosítás miatt egyértelművé vált, hogy az üzem nem eredeti rendeltetésének meg­felelően fog beindulni és a tervezett létszámot sem tud­ja majd foglalkoztatni. A próbaüzem 1973 szeptembe­rében kezdődött, alig 40 fő­vel. A termelési tevékenység, a struktúra meglehetősen ki­alakulatlan volt és zömmel különböző üzemeknek vég­zett vegyes jellegű bérmun­ka képezte a telep fő mun­káját. A tamási üzem helyzetét nehezítette, hogy ugyaneb­ben az időszakban a válla­lati átszervezés miatt a te­lep kikerült a központi irá­nyítás alól. Ebben az idő­szakban nagyon sok múlott azon, hogy a helyi vezetők miképpen tudják megoldani még a kis létszámú munka­erő állandó, folyamatos, gaz­daságos foglalkoztatását. A járás párt- és állami ve­zetői látva az üzem nehéz helyzetét, intézkedtek a fe­lettes szerveknél, hogy az üzem jövőbeni sorsát minél hamarabb megnyugtató mó­don rendezzék. 1974-ben az üzem termelése alig kilenc­millió forint volt, gyárt­mányösszetétele korszerűt­len. A megtett intézkedések eredményeképpen 1975-re új gyártmány, a TELTOMAT dobkeverő gyártása kezdő­dött meg, amelyből egyre emelkedő szériában szállí­tottak NDK exportra. A jól megválasztott együttműkö­dés, az eladható termék po­zitív hatása hamarosan érző­dött az üzem egész életében. Fokozatosan emelkedett a létszám, a jó minőségű mun­kavégzés eredményeképpen az addigiaknál is nagyobb szériával bízták meg a ta­másiakat. Ma már középtávú szer­ződés biztosítja 1980-ig a te­lep munkával való ellátott­ságát. A megnövekedett igé­nyeknek a jelenlegi műszaki feltételek között és a jelen­legi létszámmal már nehezen tudna eleget tenni az üzem. A KGST-egyezmény alapján a TELTOMAT-cég a jelen­leginél is nagyobb számú, több típusú, komplex dob gyártására is adna felada­tot. E hhez azonban a nélkü­lözhetetlen műszaki fejlesztés mellett —a járási pártbizottság vélemé­nye szerint is — szükség len­ne a jelenlegi irányítási és szervezeti rendszer módosí­tására. A nehezen induló ipa­ri üzem, amely előtt ma már a jövő és perspektíva áll, csak abban az esetben tudna a követelményeknek eleget tenni, ha közvetlen vállalati irányítás alatt önálló gyár­egységként intenzívebb tá­mogatás mellett dolgozhat­na. Gyvgy Elkészült a felüljáró alapozásához a zsinórállvány. Nemrég adtunk hírt arról, hogy elkészült Dombóváron a 611-es számú út átkelési sza­kasza, ami egyben a város egyik főútvonala is. Akkor az első ütemet fejezték be az építők, azóta már megkezdő­dött a második ütem építése is. Ez a 22 millió forintos be­ruházás nagyobb és látványo­sabb lesz, minit az első ütem, ám nem jár annyi kellemet­lenséggel — forgalomeltere­léssel, zsákutcával — a köz­lekedés résztvevőinek. Uj nyomvonalat jelöltek ki a város déli részén a 611-es út e szakaszának, amely itt a régitől mintegy kétszáz mé­terre felüljáróval keresztezi a vasutat. Mégpedig oly mó­don, hogy a tervezésnél szá­mításba vették a MÁV köze­lebbi és távlati terveit, a felül­járó alatt a jelenlegi egy he­lyett négy sínpár fér majd cl és lehetőség nyílik a vasút­vonal villamosítására is. Az útpálya földmunkáinak nagy részét már elvégezték — 28 ezer köbméter földet építet­tek be a fokozatosan emelke­dő töltésbe, egyelőre azon­ban megtorpantak a föld­munkával. A villanyvezeté­kek áthelyezése és a vasúti pályának a város felőli olda­lán lévő terület szanálása — kisajátítás, épületek elbon­tása — késik. Úgy számítják, hogy 1977 őszére átadják a forgalomnak az új felüljárót. Nagy teljesítményű földmunkagépekkel építik a töltést. Az már biztos, hogy a be­lecskai tsz-nek idén ráfize­téses lesz a kertészeti üzem­ág. A tanulságok összegezé­se elkezdődött, egyhamar valószínűleg nem fejeződik be. Idén negyven hektáron vetettek paprikát, konzerv­gyári hasznosításra, illetve magfogásra. Ez a közös gaz­daság évek óta megbízható magtermelő. A paksi, a nagy­atádi és a szigetvári kon­zervgyár, de néha a kecs­keméti is, innen szerzi be a paprikavetőmagot, ame­lyet körzetében a termelő gazdaságoknak juttatnak. Ez a paprikamag alkalmas ar­ra, hogy vetőgéppel, a szán­tóföldön vessék el. A keszt­helyi első fokú szaporulat és a Nordise President jó pénz volt éveken át, a ter­més sikerült, a magért jól fizettek, hetvenezer forintot mázsánként. Ezenkívül a gyár is jó pénzért vásárolta meg a paprika húsát. Idén fele annyi a bevétel, ha lesz annyi, mint tavaly volt a szántóföldi paprikából, ak­kor nagyon örülnek majd a belecskai gazdák. A termést öntözték, vegy- szerezték, amit a technoló­gia megkíván, mégsem lett jó a termés. Gyenge a mi­nőség, egyenetlen a paprika­hüvely, és a mag sem szé­pen rakódott fel. Valószínű­nek tartom, bár vizsgálattal ezt meg lehetne állapítani, hogy a talajnak paprika- untsága van. Azaz, már annyi éven át vethettek egymás után, hogy a talaj­ban felszaporodhattak bizo­nyos organizmusok, amelyek a külső emberi beavatkozás ellenére hatásukat kifejtik, csökött lesz a növény, a táp­anyagot nem tudja feldol­gozni. A melegházi kertészet idén is, mint tizenöt év óta mindig, megbízhatóan adta az árut. Korán, amikor még alig volt a piacon paprika és paradicsom, Belecskáról már majdnem félmillió fo­rint értékű árut adtak a piacra. Ezekben a napok­ban már ujjnyi vastagra nőtt a második paprika az üvegházban. Két-három hét múlva ez ismét jó pénzt hoz a közös kasszájába. Schaf­fer Konrádné és Kammer Péterné kertészeti dolgozók egész évben az üvegházban dolgoztak, csak a szedések, nagyobb munkák idején kaptak segítséget. Tehát a kertészeti üzemág üvegháza végeredményben lehetne nyereséges is. Elkülöníteni a szántófölditől mégsem le­het, mert itt készítették a fóliák alá is a palántát. A belecskai kertészet idén ráfizetéses lesz, az is biztos azonban, hogy a ve­zetők keresik a kiutat az eredményesebb gazdálkodás­hoz. így például amint az uborka kikerül az üveg­házból, azonnal hozzáfognak a hajtatáshoz, elsősorban paprikát termesztenek így. Majd pedig palántanevelés következik. A Gyönki ÁFÉSZ-szel megállapodtak, hogy a környékbeli ház körüli gazdaságok ellátására itt nevelik az összes palán­tát — paprikát és paradi­csomot —, valamint a ter­melőszövetkezet fóliái alá szükséges mennyiséget is. Ez a közelebbi terv. A távlati tervek szerint fejleszteni akarják a kerté­szetet. Elsősorban azáltal, hogy a fóliák, üvegházak fű­tését meleg vízzel oldják meg. A jövő évben meleg víz után fúrnak, s valószí­nű. a geológusok véleménye ez, hogy hatszáz méternél már ötven-hatvan fokos vi­zet kapnak. S ez nemcsak talajfűtést, hanem légfűtést is lehetővé tesz. Újabb üvegházakat építenek, ha lesz meleg víz. A keszthelyi akadémia is kiterjeszti be­lecskai kísérleteit, s a mos­tani kísérletek nyomán ter­mesztésbe adott paprikafé­lék, például az új belecskai fehér, újabb eredmények forrása lehet. A távlati tervek készítése, az ábrándozások helyett azonban a legsürgősebb ten­nivaló, hogy már az ősszel, a télen megvizsgálják Be- lecskán, miként lehetne nye­reségessé tenni a kertészeti üzemágat. Egyébként na­gyon nem kell vizsgálódni.-Pj­Az üvegházban a második uborka termése ujjnyira nőtt Hetvenezer forintot adnak egy mázsa paprikamagért. A tsz elnöke a szárítóban ellenőrzi a keszthelyi kísérletek magját. Közúti felüljáró Dombóváron

Next

/
Oldalképek
Tartalom