Tolna Megyei Népújság, 1976. november (26. évfolyam, 259-283. szám)

1976-11-04 / 261. szám

e ^pújság

1976. november 4.

Szegeden, az idényzáró atlétikai versenyen Tóth István (Szekszárdi Dózsa) 14,67- ~tel győzött súlylökésben.

*

A Bonyhádi Botond NB III-as kosarasai Baján vendégszerepeitek. A férfiak 9 ponttal, a lányok 19 ponttal nyertek Baja együttese ellen.

*

A paksi járási atlétikai szövetség november 4-én Du- naföldváron és Pakson, november 5-én Nagydorogon járási tehetségkutató mezei versenyt rendez. A versenyen indulhat minden 1962 —65 között született fiú és leány. A kezdési időpont mindhárom helyen 15 óra. A paksi tehetségkutató versenyt nem a sportpályán, hanem a gimnázium udvarán tartják.

*

Járási labdarúgó-eredmények: Fornád—Szárazd 8:0,

ifi: 7:1. A szekszárdi járás

most közölte az október 24-i eredményeket. (A bajnokság állása is ennek alapján lett összeállítva). Várdomb—Ten- gelic 0:2, ifi: 4:2, Alsótengelic—Báta 1:1, ifi: 2:0, Harc— Sióagárd 0:7, ifi: 0:13, T. m. Építők—öcsény 3:2, ifi: 2:6.

Járási

labdarúgás

Dombóvár:

1.

Attala

8

7

—

1 22-7

14

2.

K.-szekcső

8

5

2

1 33-8

12

3.

D. Vasas

8

5

1

2 30-6

11

4.

Dalmand

8

5

1

2 39-18

11

5.

Kurd

8

4

2

2 28-12

10

6.

Döbrököz

8

3

2

3 22-15

8

7.

Kocsola

7

3

1

3 30-11

7

8.

Szakos

8

—

2

6 8-36

2

9.

Gyulaj

8

1

—

7 5-63

2

10.

Nak

7

—

1

6 12-53

1

Ifjúságiak: 1. Attala 16, 2. Ka- posszekcső 13, 3. Dalmand 10, 4. Kurd 10, 5. Szakos 8, 6. Döbrö- köz 7, 7. Gyulaj 7, 8. Domb. Vasas 6, 9. Kocsola

1, 10.

Nak

0

ponttal.

Paks:

1. N.-dorog

8

6 2 - 31-7

14

2. P.-hencse

9

5 2

2 21-16

12

3. Pálfa

8

6 —

2 18-13

12

4. Németkér

9

4 2

3 26-26

10

5. Paks II.

8

4 —

4 32-19

8

6. Madocsa

8

3 2

3 18-20

8

7. Kajdacs

8

3 1

4 28-18

7

8. D.-kömlőd

8

3 1

4 19-28

7

9. D.-földvár

8

2 2

4 15-20

6

10. Bölcske

8

1 2

5 11-25

4

11. Bikács

8

— 2

6 8-35

2

Ifjúságiak:

1.

Bölcske 11,

2.

Nagydorog 9,

3. Németkér 9,

4.

Dunaföldvár 7,

5.

Dunakömlőd

6,

6. Madocsa 4.

7.

Pálfa

2,

8.

Pusztahencse

0 ponttal.

Tamási :

(őszi végeredmény)

1. Ozora

8

7 1 ■- 30-3

15

2. Tamási

8

6 2 •- 26-7

14

3. Fornád

8

5 1

2 23-10

11

4. I.-szemcse

8

4 2

2 15-10

10

5. Gyönk

8

3 1

4 27-16

7

6. Szárazd

8

2 1

5 11-25

5

7. Alsópél

8

1 3

4 10-18

5

8. Szakály

8

1 2

5 7-40

4

9. Regöly

8

— 1

7 8-28

1

Ifjúságiak:

1.

Tamási 16,

2.

Ozora 12, 3. Fornád 10, 4. Ireg- szemcse 10, 5. Szakály 9, 6. Alsó- pél 8, 7. Gyönk 4, 8. Szárazd 2, 9. Regöly 1 ponttal.

Szekszárd:

l. Alsótengelic

7

4

3

—

18-5

11

2. Tengelic

6

4

2

—

11-2

10

3. Báta

5

2

2

1

19-8

6

4. Sz. Ép. (x)

5

4

—

1

17-7

6

5. Sióagárd

6

3

—

3

20-15

6

6. Várdomb

7

2

1

4

9-22

5

7. Kölesd

5

1

2

2

7-12

4

8. Harc

5

1

1

3

8-20

3

9. Szedres

4

1

—

3

7-12

2

10. öcsény

6

—

1

5

6-19

1

Ifjúságiak: 1. Sportiskola 14,

2. Várdomb 14, 3. Sióagárd 9, 4. Alsótengelic 9, 5. Öcsény 8, 6. Sz. Építők 6, 7. Tengelic 5 8. Szedres 5, 9. Kölesd 4, 10. Báta 3. 11. Kajmád 2, 12. Harc 1 ponttal.

LABDARÚGÓ MNK

Újpesti Dózsa-Aparltant 6:0 (1:0)

Aparhant, 2000 néző. Vezette: Szőke. Újpesti Dózsa: Kovács, Kellner, Sarlós, Schuman, Tóth J., Kollár (Gyöngyösi), Borbély, Stem- ler, Bíró, Fekete, Nagy L. (Hegyi). Edző: Várhidi Pál.

Aparhant: Juhász II. — Bíró (Heidecker II.), Wáger, Juhász I., Cseke, Heidecker I., Erős II., Szőcs, Gáspár, Palkó, Kulcsár (Kiss). Edző: Dormány László. Ilyen nagy érdeklődés még nem volt — és várhatóan nem is lesz egyhamar — Aparhanton, labdarúgó-mérkőzés iránt. Míg a megyeszékhelyt sűrű köd borította, Aparhanton ragyogó napsütésben várta 2000 lelkes szurkoló a mérkőzés kezdetét. A hazai csapat előtt adódott gólhelyzet. Gáspár jó helyzetbe került, de a döntő pillanatban viszszahúzta lábát, nehogy a kapus megsérüljön. Két perc múlva Cseke 30 méterről küldött lövését védte az Újpesti Dózsa kapusa. A következő percben bemutatkozott a fornádi származású Stem- ler: a szögletzászló közeléből fordulásból lőtt kapura, a labda kapufáról vágódott ki. A következő percben Fekete közelről küldött lövését Juhász II. hárította. A lelkes hazai közönség a 12. percben Gáspár szép akciójának örülhetett, de végül oda lett a helyzet. A 19. percben Kulcsár lövését Tóth a gólvonalról vágta ki. Vezetéshez jutott az Újpesti Dózsa a 21. percben: a beivelt szögletrúgás után Bíró talált a hálóba. 1:0. Később Nagy L. kapásból fölélőtt, majd Stemler fejelt a hálóba, de a játékvezető szabálytalanságot látott és nem ítélt gólt. Eddig az aparhantiak kitűnő taktikával, jól semlegesítették nagy nevű ellenfelüket. A 41. percben Kulcsár a 16-oson belül járt már, amikor a kifutó Kovácsban elakadt a labda. A kispadon Dormány László megszólalt:

— Igazán szép teljesítmény ettől a 19 éves gyerektől akkor is, ha nem sikerült a hálóba találnia.

A félidő utolsó percében kellett a játékvezetőnek először sípolnia szabálytalanság miatt.

A második félidő 5. percében megtörtént a hazaiaknál is a kettős csere. A kispadon Dormány László kesergett:

— Vasárnap kikészítették Minker lábát, itt ül a kispadon, műtétre kell vinni, ki tudja mikor játszhat újra.

Igen, egyre jobban kiütközött a két csapat közti erőnléti különbözet. A 10. percben Fekete beadását Juhász II. kiejtette és Scuhman közelről lőtt a hálóba. 2:0. öt perc múlva viszont a Heidecker I.—Palkó akció ígért gólt, de végül a fővárosiak felszabadítottak. A mérkőzés legszebb gólját a 18. percben Hegyi lőtte, 20 méterről talált a felső sarokba. 3:0. Még egy perc sem telt el, amikor Stemler kígyózott át a jobb szélen, de lövését az alsó kapufa mentette. A 25. percben Fekete góljával már 4:0- ra vezetett a Dózsa. A 32. percben ismét Schuman volt eredményes. Később Heidecker II. szépíthetett volna, de a gólvonalról mentettek a vendégek. A következő percben Kiss átadásából Palkó szépíthetett volna, d.e öt méterről elrontotta a helyzetet. Befejezés előtt öt perccel Stemler beállította a végeredményt. 6:0.

Ritkán látható sportszerű mérkőzésen — ahol a szurkolók is jelesre vizsgáztak — a hazaiak csak az első félidőben birták erőnléttel nagy nevű ellenfelükkel szemben. A második félidőben az Újpest iskolajátékkal biztosította a közönségnek a jó szórakozást, egyben a 6:0-ás győSzekszárd, 300 néző. Vezette: Futó. Dunaújváros: Majz- linger — Formagini, Judik, Tóth, Staller, Bódi, Mártha, Fajkusz (Badi), Engelbrecht, Szepesi, Tímár (Klement). Sz. Dózsa: Pólyák — Glavatity, Korner (Weitner), Vágó, Lu- bastyik, Tóth, Somodi, Varga, Szőcs (Freppán dr.), Meszlé- nyi, Pölöskei. Az 5. percben Szőcs—Tóth adogatás után az utóbbi beadását Judik mentette Pölöskei elől. Hat perc múlva Meszlényi kiugrott, lövését Judik hárította. Két perc múlva Somodi ballábas lövése a kapufa fölött hagyta el a játékteret. A 18. percben Tímár ellökte Vágót, kapura húzott, majd visszagurított Márthának, akinek lövését Pólyák kiütötte, a labdát azonban Tímár a hálóba lőtte. 1:0. (Szerencsés gól). Négy perc múlva Tóth szögletét Szőcs öt méterről melléfejelte, majd nem sokkal a félidő befejezése előtt Fajkusz szöglétét Szepesi nyolc méterről a léc alá fejelte. 2:0.

zelmet. Kitűnt: Tóth, Kollár, Schuman, Stemler, illetve Juhász, Szőcs és Gáspár.

A második félidő 15. percében Weitner a Dózsa térfeléről indult, kicselezte az egész védelmet, de lövése 16 méterről fölészállt. A következő percben Freppán dr. beadását Pölöskei a hálóba lőtte, de a játékvezető nem ítélt gólt, szabálytalanság címén. A 29. percben Freppán dr. beadását Vágó Somodi elé fejelte, akinek lövése a kapufán csattant.

A szekszárdi csapat teljesen egyenrangú ellenfélnek bizonyult az NB I-esekkel szemben. Az első gólt szerencsés körülmények között érték el a vendégek. A második félidőben a Dózsának négy nagy gólhelyzete volt, de ezeket nem tudta értékesíteni. A Kohász a második félidőben egyáltalán nem jelentett veszélyt a Dózsa kapujára. Jók: Majz- linger, Staller, Engelbrecht, Judik, illetve Varga, Tóth és Lubastyik.

Dunaújvárosi Kohász—Sz. Dózsa 2:0 (2:0)

A magasban a vadlibák húztak északnak, mintha figyelmeztetni akartak volna: a napsütés ellenére közeleg a tél. Az őcsényi repülőtéren a sportolók öltözete is ezt bizonyította. A Gemenc- kupa győztesének, Kende- ressi Lászlónak a fején bun- dás sapka volt, de a többiek is előszedték melegebb holmijukat. A közelgő télről azonban a klub tagjai nem vettek tudomást: folyt a kiképzés.

Az irodában a klub titkára, Csák Péter, valamint Simó Villy, az íróasztalnál körmölt, közben Budapesttől megkérték a felszállási

engedélyt. A hangár előtt zajlott az igazi élet. A gépeket készítették elő a kivontatáshoz, a felszálláshoz. Kóré Vilmos hangármester hosszú percekig vizsgált egy-egy gépet, figyelme mindenre kiterjedt, ami indokolt is: csak jól előkészített, hibátlan géppel szabad felszállni.

A klub lelkes propagandistája, Miszlai László, örömmel újságolta: — Sikeres a toborzás, Szekszárdról eddig tízen jelentkeztek, de várjuk az újabb jelentkezőket. Baján és Veszprémben is nagy érdeklődéssel fogadták a fiatalok felhívásunkat. Például Veszprémben

a régiekkel együtt 25 tagja van klubunk kihelyezett csoportjának.

Farkas György elmondta: nagyon készül a mai napra, hisz ha minden sikerül, egy-két órán belül meglesz az idei hatszázadik felszállása. A későbbi beszélgetésből aztán megtudom: két

éve oktató, az ezüstkoszorú fokozat tulajdonosa. A kezében lévő táskából előszedett kimutatásból arra a kérdésre is pillanatokon belül válaszol, hogy hány felszállása van eddig: több

mint 1550, ami időben megközelíti a 400 órát. Ha az ember belegondol, tényleg szép teljesítmény 400 órát tölteni a levegőben.

Addig, míg a gépek kivontatását várjuk, két fiú jelentkezik Miszlai Lászlónál: — Ma vagyunk itt

először, azt mondták, itt kell jelentkezni. Bajáról jöttünk. Marusa József szakmunkástanuló, Szabó Ernő, a gimnázium harmadik osztályának tanulója. — Miszlai László önkéntelenül azt mondja el, amikor ő először jött ki az őcsényi repülőtérre és hasonló körülmények között jelentkezett.

— Tíz éve, amikor először voltam itt, 145 centiméter magas voltam (most úgy kell felnézni rá), és még az orvosi engedélyt sem kaptam meg. Most is van két egészen fiatal jelentkező, még az általános iskola 7. osztályába járnak.

Minden klubtag tudja, ismeri feladatát, segít abban, hogy minél hamarabb megkezdődhessen a felszállás.

Körmendi László segédfelvigyázóként dolgozik a MAV-nál. Diófási Gábor a BHG-nél műszerész — mindketten ezüstkoszorúsok. A legaktívabbak közé tartoznak és társaikkal együtt minden percet kihasználnak a cél érdekében, hisz október végén már nagyon rövidek a napok, hamar sötétedik. A klub megalakulása óta ismerem a vitorlázó repülősöket, ott voltam a megalakuláson is, így feltűnik, hogy a nagy- mányoki Schlett Lászlót nem látom.

— Ez is ritkaság, hogy nincs itt — mondja Kóré Vilmos és hozzáteszi: biztos ma halaszthatatlan dolga akadt, azért nem tudott jönni. — Közben a GAZ megkezdte a gépek kihúzaA klub propagandistája: Miszlai László

tását, a csörlő a kijelölt helyen állt, személyzete felkészült, hogy a levegőbe segítse a Góbékat. Ezen a napon Simoné, Avarossy Éva volt a repülésvezető. Szakavatottan, mindenre kiterjedő figyelmességgel intézkedett, ellenőrzött, majd megadta az engedélyt a felszállásra.

Olajozottan működik a gépezet, látszik, hogy hosszú évek óta együtt dolgoznak, megtanulták a fegyelmet, a precíz munkát. Estig közel 70 felszállás történt, és az idősebbek, a nagy gyakorlattal rendelkezők az újoncok közül is magukkal vittek egyet-egyet, hadd élvezzék ők is a repülés szépségét.

—kas

Huszonöt éve ismerkedett a repüléssel: Farkas

György