Tolna Megyei Népújság, 1976. november (26. évfolyam, 259-283. szám)

1976-11-28 / 282. szám

1976. november 28. KÉPÚJSÁG 3 A. Mőcsény Kedvezőtlen adottságok - emelkedő jövedelem A mőcsényi Völgység Népe Termelőszövetkezet a kedve­zőtlen adottságú tsz-ek közé tartozik. 1969-ben három tsz egyesüléséből jött létre; öt község és hét település terü­lete tartozik a szövetkezet­hez. Az egyesülést követően rendkívül alacsony volt az anyagi, műszaki, valamint az eszkö zellátottság színvonala. Mégis; a gazdaság vagyona hét év alatt 52 millió forint­tal emelkedett. Hogyan sike­rült ezt elérni? Mindenek­előtt: a növénytermesztésben és az állattenyésztésben meg kellett teremteni a korszerű nagyüzemi gazdálkodás alap- feltételeit. Nem volt könnyű, hisz a 2715 hektár szántó- területnek a fele 12 százalék feletti lejtésszögű. A szövetkezet vezetősége a két alaptevékenységen belül az állattenyésztés —ezen be­lül' is a szarvasmarha­tenyésztés — fejlesztését tűz­te ki óéiul, természetesen a növénytermesztésben meglé­vő tartalékokat is maximáli­san igyekeztek kihasználni. 1972-ben Cikón 580 férőhe­lyes szakosított tehenészeti telepet adtak át. Ez a telep kísérleti jelleggel épült, s hamarosan kiderült, hogy a kísérlet nem vált be. A Mőcsényben lévő 96 fé­rőhelyes hagyományos is­tállóban 660—800 liter tejjel többet fejnek, mint a korsze­rű telepen. Jó néhány vál­toztatás után — amelyet a tsz a tiszta jövedelemből fe­dezett — várható, hogy idén a mőcsényi régi telepen 3400, a cikói szakosított telepen pedig 2700 liter lesz tehenen­ként a tejtermelés. A kedvezőtlen adottságok között gazdálkodó szövetke­zetben a jövőben a legfonto­sabb feladat: a .takarmány- termesztés szinten tartása, ja­vítása, a fajtaátalakító ke­resztezés és az új telep ter­melő istállójának teljes tech­nológiacseréje. A szarvas­marha-tenyésztés más ágaza­taiban jók az eredmények:a borjak, a hízó marhák súly- gyarapodása megfelelő — méghozzá korszerűtlen tar­tási viszonyok mellett. Jövő­re 300 férőhelyes hízómarha- telep, 1978-ban pedig 400 férőhelyes üszőtelep építését tervezik. A másik fontos állattenyésztési ágazat a ju­hászat, melynek intenzív fej­lesztésiét tűzték ki célul. A növénytermesztés leg­fontosabb feladata: megfele­lő mennyiségű és minőségű takarmányt biztosítani az ál­latoknak. Sajnos az árunö- vényék termésátlaga nem emelkedik olyan mértékben, mint a kedvező adottságok­kal rendelkező gazdaságok­ban. Az eredményeket fo­kozni csak úgy lehelt, hogy a domborzati viszonyoknak megfelelő vetésszerkezetet alakítanak ki. A termés­eredmények emelhetők az istállótrágyia szakszerű fel­használásával, a műtrágya­féleségek gondos megválasz­tásával és adagolásával, a technológiai fegyelem pontos 'betartásával — és korszerű gépesítéssel. Ennek az ered­ménye már kimutatható: a búza termésátlaga hat év alatt közel 16 mázsával emel­kedett. Minthogy egyre ke­vesebb dolgozó tsz-taggal kell itt is számolni — fokoz­ni kell a munka .termelé­kenységét, szigorítani a mun­kafegyelmet és csökkenteni a költségeket. Az egyesülés óta a szövet­kezet dolgozóinak jövedelme egyenletesen emelkedett, de még így is messze elmarad a megye jobb gazdaságainak jövedelem-színvonalától. A kedvezőtlen adottságok kö­zött gazdálkodó tsz-eknek a megkülönböztetett támoga­tást a földterület aranykoro­na-értéke és az egy főre jutó bruttó jövedelem alapján ad­ják. A kisvejkei gazdaság például a föld alacsony aranykorona-értéke miatt ár­kiegészítése« támogatást, az alacsony hruíjó jövedelem miatt pedig fejlesztési támo­gatást kap. A mőcsényi ter­melőszövetkezet csak úgyne­vezett „egyéb ok” miatt ked­vezőtlen adottságú és az ala­csony bruttó jövedelem miatt kap fejlesztési támogatást. A létszámcsökkenés, a jövede­lemadó beszámítása a bruttó jövedelembe menthetetlenül az egy főre vetített bruttó jövedelem emelkedéséhez ve­zet olyan mértékig, hogy a tsz jövő évtől már nem kap­hat vissza nem térítendő fej­lesztési támogatást. A kisvej- kei tsz várhatóan 1979-ben jut ebbe a helyzetbe. A ked­vezőtlen körülmények a szá­mításoktól függetlenül to­vábbra is megmaradnak: a termelés költségesebb, az át­lagosnál magasabb az üzem­anyag-, alkatrész-felhaszná­lás, a 'gépelhasználódás, a vonóerőigény. A dombos, lejtős területen a traktorok élettartama legalább 30 szá­zalékkal rövidebb, mint a megfelelő adottságú gazdasá­goknál. A bruttó jövedelem látszólagos emelkedése a fej­lesztési támogatásból a tsz-t kizárja, nem teszi lehetővé olyan pénzeszközök tartaléko­lását, amelyeket a gazdaság további egyenletes fejlődése igényelne. A szövétkezet el­nöke, Sikaibomyi Miklós sze­rint a fejlesztési támogatás hiánya azt vonja maga után; hogy az egyenletes fejlődést követően egy ideig stagnál a szövetkezet, majd visszaesés várható. (d. v. m.) U j MSZ BT tagcsoport A Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom 59. évfordulóján tar­tott megemlékezés a szokott­nál ünnepélyesebb volt a tol­nai Földvári Mihály Gimná­ziumban; a járás; pártbizott­ság titkára átadta azt a dísz­oklevelet, amely tanúsítja, hogy az iskola tagcsoportja lett a Magyar—Szovjet Ba­ráti Társaságnak. Ez alka­lommal hét vállalattal, szö­vetkezettel, intézménnyel gyarapodott a megye MSZBT tagcsoportjainak száma, egyi­kük a tolnai gimnázium. Az előzményekről beszél­getünk Kizakisz Janisz orosz szakos tanárral, a tagcsoport ügyvezető elnökével, Czuczor Miklós igazgatóval, Mosonyi Magdolna KISZ-bizottsági titkárral, elnökségi taggal és a „Ki tud többet a Szovjet­unióról?” versenyben megyei győztes csapat tagjaival. Mint kiderül, sok éves munkával érdemelte ki a gimnázium ezt a kitüntetést. Évek óta működik az orosz nyelvi szakkör, melynek ve­zetője Kizakisz Janisz. A szakkör tagjai jóval többet tudnak oroszul az érettségi követelménynél, közülük nemegyszer kérnek tolmá­csot, ha a faluba szovjet ven­dég érkezik. Míg korábban elvétve, egy-egy itt végzett diák jutott el szovjet egye­temre, főiskolára, az idén ketten tettek eredményes fel­vételi vizsgát és katonaidejük leszolgálása után, jövőre mennek tanulni a Szovjet­unióba. Közel negyven gimnazistá­nak van szovjetunióbeli le­velező partnere. Amikor az iskolában kiállítást rendez­nek, mindig ott van a „hiva­talos” kiállítási anyag közt néhány érdekesebb levél is. Baráti kapcsolatot tartanak fenn szovjet komszomolis- tákkal, katonákkal, kölcsönö­sen részt vesznek egymás rendezvényein. De az utolsó „lökést” az a sikeres szereplés adta, ami az elmúlt tanévben zajlott le: a „Szovjetunió” folyóirat ál­tal rendezett országos, „Ki tud többet a Szovjetunióról?” verseny. A folyóirat rendsze­res olvasása képezte az ala­pot, hiszen a kérdések helyes megválaszolásához ez elen­gedhetetlen volt. Harminc példányban jár — tehát minden osztálynak — a fo­lyóirat. Sokszor szerepeltek faliújságon is kérdések, mire elérkezett az iskolai döntő: öt. egyenként négytagú csa­pat mérte össze felkészültsé­gét. Az első a megyei verse­nyen is első lett és így jutott a második helyezett tamási­akkal együtt a pécsi területi döntőre. Ott másodikak let­tek, jogot szerezve ezzel a részvételre az országos dön­tőben. Itt a „középmezőny­ben”, a kilencedik helyen végzett a csapat. — Minimális pontkülönb­ség volt az első és a tizedik között, nagyon szoros volt a verseny — mondja Mosonyi Magdolna, az iskola KISZ- bizottságának titkára. — Az én bűnöm, hogy le­maradtunk — teszj hozzá Ke- nessei Éva, a csapat egyik tagja. Nem tudtam megmon­dani, milyen hangon énekelt Saljapin. De talán ez volt az egyetlen olyan kérdés, amire nem tudhattuk meg a választ előzőleg a folyóirat olvasása­kor. Persze, elégedettek a ki­lencedik hellyel, csak egy a gondjuk: többek között kap­tak jutalmul egy-egy boros­tyánkő nyakláncot és a csa­pat egyetlen fiú tagja, Ezer Antal — egyelőre — nem tud mit csinálni vele ... — Általános iskolás ko­romban megyei első lettem az orosz nyelvi versenyen, jutalmul az artyeki úttörő­táborba küldtek nyaralni. Akkor nem volt ilyen gon­dom. — Talán erre se lesz soká­ig — kuncognak a lányok. A tervekről az ügyvezető elnök és a KISZ-titkár be­szél. N incs még határozott, részletesen kialakított program, ehhez kell majd valamilyen útmutatás, különösen most, az országos értekezlet után. De vannak elképzelések: azt tenni, amit eddig, megtoldva szovjetunió­beli élménybeszámolókkal (legalább tízen jártak a diá­kok közül eddig a Szovjet­unióban) látogatás a Szovjet Kultúra Házába, felvenni a kapcsolatot egy szovjetunió­beli középiskolával. J. J. S. O. S., emberek ! Bbitybád Az üzemek : tervtetjesitése : A bonyhádi községi párt- bizottság, a napokban meg­tartott ülésén a káder- és személyzeti munka tapaszta­lataival foglalkozott, majd megvitatta a hatáskörébe tartozó üzemek háromne­gyedévi tervének teljesítésé­ről szóló jelentést. A termelőszövetkezet bú­zából, árpából, napraforgóból és kukoricából magasabb ter­mésátlagot takarított be a tervezettnél, cukorrépából a 380 mázsás hektáronkénti termés megközelíti a terve­zettet, betakarítása befeje­ződött, az elszállítással 60 százaléknál tartanak. Az ipar vegyes képet mu­tat. A „BONY” szövetkezet csaknem egyharmaddal ter­melt többet a múlt év azo­nos időszakánál, 97,7 száza­lékos létszámmal, a tégla­gyár 101 százalékra teljesí­tette esedékes tervét, a költ­ségvetési üzem teljesítése 122 százalékos. A többi ipari szövetkezetnél különböző okokból keletkezett lemara­dás mutatkozik. A pártbizott­ság megvitatta azokat az in­tézkedéseket, amelyeket az év hátralevő részében tesz­nek. o Az asszony 36 éves, súlyos betegségével tizenhárom éve kínlódik, öt éve annak, hogy hónapokra ágyhoz, otthoná­hoz köti inkább csak a kar­bantartható, mint sikerrel gyógyítható betegsége. Tíz­éves fiával él egyedül, házas­ságának felbontását egészsé­gének elvesztése motiválta. Sajnos, ebben nincs egyediül. Számos sorstársa és sorstárs­nője mesélhetné még él azt, hogy a két ember között há­zasság néven1 létrejött kötés élétreszólóságát elszakította már az első megosztandó baj... Mi az, amiben egyedülálló ez az asszony? Az, hogy ra­gaszkodik minden szálhoz, ami az élethez, a világhoz, a társaikhoz köthetné. Dolgozni akar és aki belenéz eltökélt­séget sugárzó szemébe, alapo­sabb ismeretség nélkül is tu­domásul veheti, hogy semmit sem gondol olyan komolyan, mint a munkát. Hogy egyva­lamit képtelen elviselni: a tétlenséget. Ismerek embereket, akik a legkisebb megterhelésre ösz- szerappannak, s úgy érzik, jog szerint illeti meg őket az egész világ figyelme, részvé­te, gondoskodása, a lehetőség, hogy átmenetileg kiálljamak a sorból. Orvosoktól1 tudom, milyen ravaszkodásokra ké­pesek azok, akik olyan egész­ségesek, mint a makk és mégis elkövetnek mindent, hogy hozzájussanak táppén­zes állomány címén egy kis fizetett plusz „szabadsághoz”. Ugyancsak az egészségügy ta­pasztalatai kényszerítenek azokra gondolni, akik kígyót- békát kiabálnak, ha nem si­kerül valamely, nem szakem­berek, csak maguk által sú­lyosnak ítélt — különben gyógyítható — betegség miatt legalább átmenetileg rokkantsági ellátásra szert tenniök. Módom van olyano­kat is ismerni, akik fél- és negyedárbocra eresztett mun­kakedvvel ülik, trécselik vé­gig egyik-másik munkanap­jukat, holott épkézláb embe­rék. Ok 'belül' hordják azt a bajt, amit inkább nem nevez­nék a nevén. Ez az asszony dolgozni akar! o Csöndes a kertes házak vá­rosrésze, úgy tűnik, ide ha­marabb érkezik az este. .Is­kolatáskáját lóbál va jön a gyerek, és örül a látogatók­nak, akár az édesanyja. A lakáéban .példás rend, pedig nincs aki segítsen. Szívszorító elképzelni, amint a bottal is nehezen közleke­dő asszony nemcsak jön- megy a lakásban, hanem mos, vasal, takarít és főz, kínzó pihenőkkel, minden erejét össze kell szednie, hogy foly­tassa. — Mindent megcsinálok, csak nagyon lassan megy — mondja a panaszkodás zöngé- je nélkül. Nemrég jött haza Budapestről, az ORFI reha­bilitációs osztályáról és rövi­desen újra .vissza kell men­nie. — Egyedül lenni és nem dolgozni, az a legnehezebb. Tudnék pedig dolgozni, ha kaphatnék itthon végezhető munkát. Valóban, miért ne kaphatna? Közel 20 éve dol­gozója egyik megyei közhiva­talunknak ez az asszony. Le­hetetlen, hogy ne lenne en­nek a hivatalnak hazaadható munkája! — Azt hallottom, hogy a táppénzes állományú dolgo­zónak semmilyen jogcímen nem. lehet fizetni. Tessék, megtolt a jogszabá­lyokra való hivatkozás! Pe­dig Van eset, mint ez is, ami­kor egyéni elbírálásra lenne szükség, felfogandó, hogy a házaadótt munka az életbe való visszakapcsolást jelenti és könnyebbséget a gyerme­két egyedül nevelő asszony­nak. A jogszabályok az em­berért vannak, hogyan érvé­nyesíthetjük néha mégis az ember ellen ? — Azt üzente a múltkorá- ban a főnököm, hogy bármi­ben segítenek, ha szükségem van rá. — És? Hangjában először remeg szomorúság: — Csak két kolléganőm jön el néha. Errefelé laknak. o Nemrég még kerékpárral közlekedett, dolgozni is azzal járt. Most már szó sem le­het erről. M'arad a lassú, vi­gyázó elbotozgatás. A legna­gyobb út, amit megtesz, az újvárosi ABC-hez vezet, mert nincs aki bevásároljon, a legrövidebb a szomszédos rendelőbe. A kisfiú segít, de végtére is gyerek. Talán fel sem fogja még, mit jelent az anyjának nap-nap után von­zó, megtartó meleggé tenni a kétszobás lakást. Az otthont. A gyerek olyan, mint a tűz- láng, majd kicsattan a szün­telen mozgásra 'késztő vitali­tástól. — Máskor is el tetszenek jönni? — kérdezi a rajzaiból, regényeiből rendezett kiállí­tással ösztökélve az igen ki­mondására. — Máskor is — ígérem a búcsúzáékor, de a kaputól né­hány lépéssel odébb megál­lít a felismerés, hogy ez nem elég. Ennek a 36 éves asz- szonyemibernek többre van szüksége az alkalmi látoga­tásoknál. Arra, hogy otthon is dolgozhassák, hogy rend­szeresen nyisson be hozzá az az emberség, aminek ható­ereje vetekszik a legcsodála- tosább gyógyszerek hatásfo­kával. Kell az is, hogy hozzá­jusson ahhoz a közforgalom­ban újabban nem kapható gyógyszerhez, ami megköny­nyíti együttélését a betegsé­gével. Mindez nehéz? Nem hiszem. A megyeszék­hely üzemeiben van számos nők alkotta szocialista bri­gád, van egy egészségügyi szakiskolánk és van egy egészségügyi szakközépisko­lánk. Jó lenne, há sokan fog­nák fel a szükség diktálta SOS jeleket. Olyanokra van szükség, akik belső parancs­ra keresik a segítőkészség próbáit. Eljuthatnak ezek a jelek azokhoz a vállalatok­hoz, intézményekhez is, ame­lyek — lévén az adminisztrá­ció elnőiesedett — helyette­sítések gondjával küzdenek és vannak kiadható felada­taik. De felfigyelhet az SOS jelekre akár az ATI is, ami­nek gyakorlótere ott van az előtt a ház előtt, amiben a segítségre szoruló asszony lakik. Kis jóindulattal meg­szervezhető, hogy a tanuló­kocsik felváltva vigyék el munkahelyére és hozzák ha­za ezt a mozgásában súlyo­san korlátozott fiatal nőt, ha már dolgozhat ismét. Nem sugallunk több meg­oldást, mert bízunk a jószán- dékúak leleményességében, ahogy abban is, hogy ripor­tunk címe nem kiált puszta­ságba. Várjuk a segítőkészek je­lentkezését. LÁSZLÓ IBOLYA és a szakosított tehenészeti telep, ahol kevesebb a tej­hozam, mint a régi istállóban. Külsőre nem nagy a különbség. A hagyományos is­tálló...

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom