Tolna Megyei Népújság, 1976. november (26. évfolyam, 259-283. szám)

1976-11-18 / 273. szám

1976. november 18. ^PÚJSÁG 5 FIATALOK FIATALOK FIATALOK FIATALOK Mozgó Világ 76/5 Lassan egy éve, hogy meg­született a KISZ Központi Bizottsága irodalmi, művésze­ti, kritikai folyóirata. Októ­beri száma is fiatalosságá­val, frisseségével tűnik ki leginkább a hasonló jellegű „felnőtt” folyóiratok közül. A szerzők 18 és 30 év kö­zötti fiatalok, akik sohasem jelölik monogrammal írásai­kat. Annak ellenére, hogy legtöbben publikáltak már a Kortársban, az Uj írásban vagy a Kritikában, még tel­jes nevük olvasása sem mond sokat: vissza kell la­poznunk a „Munkatársaink” rovathoz, hogy megtudhas­suk, kit is tisztelhetünk egy- egy írás szerzőjében. így aztán, míg a „felnőtt” folyóiratok recenziói rend­szerint a szerzők, a nevek között keresik a kiemelhető érdekességet, ennél a lapnál a műfaj, a cím vagy a téma az, ami szerint elindulhat az olvasó. Mi is így lapoztuk át az októberi számot, amely műfajilag és eszmeileg is gazdag, sokoldalú. Szépirodalom. Nagy Gás­pár és Tóth Erzsébet verse­it már nem először olvas­hatjuk a Mozgó Világban. Meliroisz Bélát a Jelenkor mutatta be 1970-ben, azóta rendszeresen publikál. Tom­pa Gábor 18 éves, Marosvá­sárhelyen született, ott él. Az októberi számban szereplő kilenc költő közül ezúttal ők küldték a legjobb anyagot. A szépirodalmi írások so­rából kiemelkedik Horváth Péternek a Porond című, „Fintor” alcímű egyfelvoná- sosa. Műkedvelő irodalmi színpadoknak ajánlható. Képzőművészet. A Bemu­tatás rovatban ismerhetjük meg Hámos Gusztáv fotográ­fiáit. A szerző nem egészen 21 éves, és mint mondja: nem akar „művész” lenni. Képei nem követik a divat diktálta irányokat. Szociografikusak, pontosak, és — bár erre lát­hatóan nem „utazik” — szé­pek is. Intim szociofotók, né­hol a költészet tömörségé­vel, jellemző erejével. Tanulmány, kritika, jegy­zet. Melocco Miklós történe­tiségében vizsgálja a szobor, a szobrász és a megrendelő viszonyát. Mészáros Tamás Hihe­tünk-e a fülünknek címmel az operett, a musical és más, zenés színpadi műfajok léte­ző gondjairól készített elem­ző áttekintést. Színházi éle­tünkkel foglalkozik Báron György A Szinetár-módszer című kritikája és Koltai Ta­más Már megint Kaposvár című jegyzete is. Sokan megvásárolták Lati- novits Zoltán Ady című nagylemezét. így sokan fog­ják elolvasni az erről írt Fábri Péter-jegyzetet. Úgy tűnik, a lap szerkesz­tői törekednek egy alkotó­műhelyszerű törzsgárda ki­alakítására, hiszen többen vannak, akik másodszor, har­madszor jelennek meg a lap hasábjain. — Vígh — A KISZ-radar segített Aszfaltút Kistápéra Fát évvé/ a határidő előtt Keddtől már hivatalosan is összeköti Bikácsot Kistápéval az új, három kilométeres mű- út. A fényképfelvétel koráb­ban készült — a műszaki át­adás már megtörtént, ám az üzembe helyezésre most ked­den került sor — így tulaj­donképpen „illegálisan” használta az utat a tragacsot toló asszony és a vontató. De ezt senki se kifogásolta, sen­ki sem vetheti szemükre. Ugyanis nagyon régóta várt erre az útra a félszáz kistápéi család, mert a településen se bolt, se orvos, se iparos, min­denért Bikácsra vagy Nagy- dorogra kell bemenni. A történet szokványos. Leg­alábbis részben. Nem múlt el a régi világban -képviselő- választás az út megígérése nélkül. Többször ki is mér­ték. Csak éppen út nem lett belőle. De most a régi terv, vagy nevezhetjük álomnak is, valósággá válhatott. És ez, mármint a módszer elüt a megszokottól. Amikor a termelőszövetke­zet középtávú tervét tárta az elnök az Uj Barázda közgyű­lése elé, jelentette be azt is, hogy a megyei tanács biztosí­totta a pénzügyi fedezetet — több mint hétmillió forintot — az út megépítésére, a ter­vek szerint 1977. május 31-re kész lesz. Hamarosan a szövetkezet KISZ-vezetősége is foglalko­zott az útépítéssel. A nagy do­rogi Uj Barázda KISZ-eseinek nagy része kistápéi, így tud­ják, mit jelentene az út. Meg­egyeztek: tenni kell valamit, hogy már ezen a télen se kelljen a kisiskolásoknak na­ponta begyalogolni Bikácsra, hogy onnét busszal mehesse­nek Nagydorogra. Igaz, néha a tsz beszállította őket, de földúton ez sem kényelmes. Ha pedig kövesút lesz, még el lehetne érni azt is, hogy a busz bejárjon Kistápéra. A részletek nem nagyon ér­dekesek, a lényeg, hogy ami­kor az érdekeltek — beruhá­zó, kivitelezők — összejöttek megbeszélésre, az illetékes szakemberrel együtt részt vett ezen minden szervtől a KISZ- titkár is. A kivitelező Közúti Építő Vállalat nyilatkozott: ha elkészülnek a földmunká­val, egy hónapon belül készen vagyunk a burkolattal. A földmunkát vállaló Tamási Vízitársulat is „letette a ga­rast”. Ha megkapjuk a gépe­ket, szeptember 15-re kész a földmunka. Az ÉPFU is „kö­télnek állt”. A tsz vállalta a majorjába vezető fél kilomé­teres bekötőutat. A KISZ- szervezetek pedig megszer­vezték a KlSZ-radart — a kongresszus indította el ezt a mozgalmat — „Vedd észre, tedd szóvá, oldd meg!” jel­szóval. Azonnal jeleznek, ha valahol elakad a munka. Augusztus 9-én kezdődött a földmunka — éjjel-nappal dolgoztak a gépek — és ahol készen volt, máris rámentek az útburkolat építői. Szep­tember 16-ra elkészült az út. Közben néhányszor akcióba lépett a KISZ-radar. Például az egyik éjszakai esőzés több helyütt lyukat mosott a ki­alakított úttü'körbe, reggel már jelezték a KISZ-esek, délutánra pedig helyreállítot­ták a rongálódást az építők. Az út kész. Egyelőre négy­méteres szélességben — több helyen kitérővel — de ha lesz rá pénz, szélesíthető hat mé­terre, mert a földmunkát már ennek megfelelően végezték. Közlekednek rajta az autók, vontatók, kerékpárosok és a kistápéiak nagyon remény­kednek, hogy majd autóbusz is. J. J. Bőrdíszművesek Évek óta gondot jelent a bőrdíszműves szakmára beis­kolázni a fiatalokat. Igaz, sok nyolcadik osztályost kel­lene megkérdezni ahhoz, hogy egyikük meg tudja mondani, mit csinál a bőr­díszműves. A felnőttek kö­zött is van olyan, aki a szak­Belényi Éva mát a bőrgyárral azonosítja, mások valamiféle iparművész munkát sejtenek a bőrdísz­műves szakma mögött. A szakma egyre inkább elnőie­sedik. Az idén az elsősök kö­zött már csak egyetlen fiú van. A szekszárdi bőrdíszműben — hivatalos nevén a Rákos- palotai Bőr. és Műanyagfel­dolgozó Vállalat szekszárdi telepén — dolgozik Belényi Éva, aki már több mint öt éve van a szakmájában. — Hőgyészen a nevelőin­tézetben kevés szakma közül választhattunk. Lehettem volna kereskedő, könyvkötő vagy bőrdíszműves. Magam sem tudom miért, az utóbbit választottam. Ezt is, mint minden szakmát, csak művel­ve lehet megszeretni. Két éve szereztem meg a szak­munkás-bizonyítványt. Az is. kola nem volt nehéz. Az első két évet meg sem éreztem. Harmadikban már többet kellett tanulhi, de azt hiszem, ez így van minden iskolában. Azóta itt dolgozom. Ha jó a munka és ráhajtunk, szépen keresek. — Mit jelent az, hogy ha jó a munka? — Elsősorban azt értem alatta, hogy ha egy-egy át­állásnál pontos rajzokat ka­punk és minden „alkatrész­ből” van elegendő mennyi, ség. Tehát folyamatos lehet a munka. Ilyenkor öröm dol­gozni. — A bőrdíszműves szak­mát a könnyű vagy a nehéz fizikai munkák közé kell so­rolni? — A kérdésre Balogh Mária harmadéves bőrdísz­műves tanuló válaszol: Azt hiszem, inkább a könnyű, a nem nagy meg­erőltetést igénylő munkák közé. Bár az első időszakban — amikor kereteztünk, vagy más, nagyobb erőt igénylő munkafázist gyakoroltunk be — bizony a munkaidő végére alig éreztem a karomat. De már megszoktuk, így köny. nyebb. — Eredetileg is bőrdísz­művesnek jelentkeztél? — Először varrónő akartam lenni. Amikor ide kerültem, nem tetszett ez a munka. Kö­zel egy év telt el, mire ész­revettem, hogy szívesen dol­gozom, hogy örömmel jövök a munkahelyemre. — Igen, akkor öröm dol­gozni, ha jól megy a munka — kapcsolódik ismét a be­szélgetésbe Belényi Éva. — Amikor átállunk egy új mun­kadarabra, alig várom már, hogy az elsők elkészüljenek. A rajzokból a szemünk előtt kel életre a táska, vagy más termék. Persze akkor sem ke­sergünk, ha hónapokig ugyanazt gyártjuk, mert olyankor a munkaműveletek rutinszerűvé válnak. — Nekünk tanulóknak né. ha már túl sokáig is kell ugyanazt a ragasztást, vagy hajtogatást végezni — foly­tatja Balogh Mária. — Ké­sőbb aztán rájövünk, hogy erre is szükség van. — Miben különbözik a szakmunkás és a betanított munkás helyzete? — Munka közben nincs különbség. Ugyanolyan rész­munkát végzünk a szalagon, mint a betanított munkások, csak minket könnyebben át. tesznek egy másik szalag­részre, munkahelyre, mint a betanított munkásokat. Ez aztán az órabéreken is meg­látszik. — A magasabb fizetéshez mi kell inkább: a minőségi, vagy a mennyiségi munka? — Mindkettő. És ezt nem is boszorkányság megvalósí­tani. Nem egy brigád van, amelyik rendszeresen 130 százalékot teljesít első osz­tályú minőségben. Balogh Mária — Véleményetek szerint miért nem jelentkeznek az általános iskolát végzettek bőrdíszművesnek? — Mert nem tudják mi a bőrdíszműves szakma — mondják szinte egyszerre. — Nincs kellő propagandája. Aki véletlenül mégis ideke. rül, az egy idő után ráébred, hogy itt is van öröm a mun. kában, mert ez is szép mun­ka. Tamási János Fotó : Komáromi Tömegsportnapok A sportra, az egészséges életmódra nevelés szinte va­lamennyi ifjúsággal foglal­kozó határozat, intézkedés egyik fontos pontja. A KISZ IX. kongresszusának határo­zatai között is jelentős he­lyet kapott az ifjúsági sport- mozgalom helyzete, a terü­let további feladatai. Legutóbb Tamásiban ren­deztek nagyszabású sport­napot. „Ilyen versenyekre lenne szükség szerte a me­gyében, hogy fiatalságunk sportoljon, jól érezze magát, kellemes órákaí töltsön a szabadban” — írtuk a no­vember 7-i tömegsportnap­ról szóló tudósításban. Mint a tamási példából is kitűnik, a KISZ-kongresszus határo­zata napjainkban megvaló­sulóban van. Valami elkez­dődött! Nem állíthatjuk azt sem, hogy a megyében a ta­másiak kezdték, hiszen Dom- bóvárott ugyanilyen erőfe­szítéseket tesznek nap mint nap — tehát a kezdeménye­zés nem egyedülálló. A kö­vetők táborát szélesíteni to­vábbi feladat. Tamásiban a községi KISZ-bizottság titkára — együttműködve a község sport- és állami vezetőivel — megszervezte a tömeg­sportnapot. Másutt, ahol erre még nem volt példa, talán hasonló érdeklődés és lelke­sedés kísérné az egész napos szabadtéri programot, ha lenne ilyen. Tudjuk, nem könnyű feladat az efféle program megszervezése. A verseny kellemes órái­ban talán senki sem gondol arra, hogy hány hét futkosás, telefonálgatás, levelezés, en­gedélyért való kilincselés előz meg egy ilyen ese­ményt. Biztosítani kell azt, hogy minden időben a meg­felelő helyen legyen. Mert ezek is a siker zálogai. Az, hogy a motorosok versenyé­hez ott legyenek a bólyák, hogy a mászáshoz ne akkor szereljék fel a kötelet, ami­kor a versenyzők odaérnek, legyenek díjak, ne távozzon senki csalódottan — nem a verseny eredménye, hanem a rossz szervezésből adódó bosszúságok után. Egy ember talán képtelen lenne meg­szervezni egy ilyen tömeg­sportnapot. De összefogással,, több közösség — mindegy, hogy adott területen élő vagy egy KISZ-szervezetben dol­gozókról van szó — együít meg tudja valósítani. És így megéri a ráfordított energi­át, a versenynapot megelőző idegeskedést, futkosást. A munka eredménye le­mérhető a résztvevők arcán. Amikor a nap végén meg­elégedetten távoznak vagy pedig akkor, amikor verseny közben, talán már a déli órákban, eloldalognak onnan, mert csalódtak a rendezvény­ben. De a jól sikerült verse­nyek sikerét később is le le­het mérni. Akkor, amikor lelkesülve a példán, más községekben is versenyeket rendeznek vagy egyre több fiatalnak válik rendszeres tevékenységévé, szinte élet­elemévé a napi sportolás, a rövid — esetleg csak ötper­ces — napi torna. Mert arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy az egészséges életmód mindany- nyiunk magánügye is. A most következő esős, nyirkos, majd téli napokon biztos, hogy kevesebb lesz a közpon­tilag szervezett sportnap, ta­lálkozó. De sportolni, tornászni ott­hon, a lakásban is lehet. Tamási Felvételünk a Tamásiban megrendezett tömegsportna­pon készült Ifjúgárdisták Óbányán A szekszárdi Garay János Gimnázium és Óvónőképző Szakközépiskola Ifjú Gárda­szakasza 1976, november 5— 7-én jubileumi harci túrán vett részt. Ütunkra elkísért bennünket iskolánk igazga­tója, Szenczi László és a vá­rosi IG-parancsnokság kép­viseletében Dudás László. Mindketten szíwel-lélekkel támogatták kirándulásunk ügyét, és lelkesen vettek részt a programokon. A sok feladat között elsőd­leges szerepet kapott a jó kö. zösségi szellem kialakítása. Erre azért volt nagy szük­ség, mert az idén a szakasz közel 30 új taggal bővült. A honvédség teherautóin jutottunk el Öbányára. Már az első napon belekóstoltunk a kirándulások szépségeibe. Az éjszakai túra után min­denki gyorsan nyugovóra tért. Másnap a három raj kü lönböző útvonalon közelítet­te meg a Mecsek 682 méter magas csúcsát, a Zengőt. Az ebéd elfogyasztása után el­látogattunk a püspökszent. lászlói arborétumba. Fárad­tan, de boldogan tértünk vissza az élményekben gaz­dag túráról. A harmadik na­pon tréfás hangulatban, gi­társzó mellett készült az ebéd. A finom paprikás krumpli elfogyasztása után búcsút vettünk a tábortól. Molnár Mária Katies László Fiatal értelmiségiek klubja A TIT Szekszárd városi Szervezetének elnöksége kö­zelmúltban megtartott ülé­sén foglalkozott egy Szek- szárdon létrehozandó TIT. klub gondolatával. Azóta megállapodva a vá­rosi KISZ-bizottsággaí, hatá­rozat született egy Fiatal ér­telmiségiek-klubja létrehozá­sára. Az ötlet nem új. A kü. lönböző szintű ifjúsági par­lamenteken is többször fel­merült egy ilyen klub létre­hozásának igénye. A TIT ezeket a kéréseket figyelem­be véve alakítja meg az új klubot. Céljuk, hogy a pálya­kezdő fiatalokban felkeltsék a közéleti érdeklődést, vita­fórumot biztosítsanak, ahol választ kaphatnak a bennük felmerült kérdésekre, akár kül-, bel-, vagy társadalom- politikai problémákról lesz szó. Természetesen lesznek majd a klub programjában művészeti, irodalmi vagy ze­nei előadások is.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom