Tolna Megyei Népújság, 1976. november (26. évfolyam, 259-283. szám)

1976-11-02 / 259. szám

Mai számunkból Világ proletárjai, egyesüljetek ! AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXVI. évfolyam, 259. szám. ÁRA: 0,80 Ft. 1976. november 2., kedd MENNYI TEJET KELL FEJNI EGY TEHÉNTŐL? (3. old.) SZÁZEZER SPORTTÁSKA (3. old.) SZÍNHÁZI ESTÉK (4. old.) APARHANT VÁRJA AZ Ü. DÓZSÁT (5. old.) Ifjúmunkásnapok Megnyitó Dombóváron Tudósítónktól : Hétfőn délelőtt 10 órakor Dombóváron, a Vasutas Mű­velődési Központban Péti Imre, a KISZ Tolna megyei Bizottságának első titkára ünnepélyesen megnyitotta a 2. Tolna megyei ifjúmunkás­napokat. A megnyitót köve­tően 40 Tolna megyei válla­lat 242 ifjúsági szocialista brigádjának mintegy 80 kép­viselője tanácskozott „A me­gye ifjúságának részvétele a termelésben” témában. A vi­taindítót Egyed Dezső, a Szakszervezetek Tolna me­gyei Tanácsának közgazda- sági csoportvezetője tartotta. A vita és összefoglaló után a résztvevők színes filmet néz­tek meg Dombóvár fejlődé­séről, majd a Kapos együttes kórusa, tánckara és zenekara szórakoztatta a tanácskozá­son megjelent fiatalokat. Libanon Békefenntartó erők A libanoni tűzszünet hét­végi szórványos megsértése ellenére Hasszán Szabri El- Kholi, az Arab Liga megbí­zottja bejrúti sajtóértekezle­tén derűlátóan nyilatkozott a válság megoldását illetően. Véleménye szerint a viszony­lagos nyugalom lehetőséget biztosít a szembenálló felek­nek a párbeszéd folytatásá­ra. Eliász Szárkisz libanoni el­nök jóváhagyta hat ország részvételét a békefenntartó erők libanoni közreműködé­sében. Ennek megfelelően Szíria, Szaúd-Arábia, Szudán, Líbia, a Jemeni Arab Köz­társaság és a Jemeni Népi Demokratikus Köztársaság katonái biztosítják majd a rendet Libanonban. Szekszárdi húskombinát A szekszárdi húskombinát építése elkezdődött. A Tolna megyei Állami Építőipari Vállalat megkezdte néhány épület alapozását, illetve a vázszerkezetek felállítását. A húskombinát építésével kapcsolatban ma több miniszterhelyettes, a generálkivi­telezők vezetői, a beruházók képviselői megbeszélést tartanak. A kombinát alapozá­sához százezer köbméter földet hordtak a szekszárdi hegyekből, megkezdték a csa­tornázást, az üzemek oszlopainak felállítását. Ember — „skatulyában” Először egy filmszínészről, hallottam, hogy „be van ----------- skatulyázva”. A nem valami hízelgő jelző ér­dekes módon nem annyira arra nézve volt bántó, aki ezt elszenvedte, hanem sokkal inkább azok elmaraszta­lása csengett ki belőle, akik a jobb sorsra érdemes, szé­lesebb 'Skálájú teljesítményre képes művészt egysíkú szerepek játszására kényszerítették. K ésőbb — ahogyan ez a találó zsargonókkal lenni szokott — elterjedt. Ma már nem csupán az élet leg­különbözőbb területein élő, dolgozó személyekre, de jó­szerivel már kisebb-nagyobb kollektívákra, brigádra, vagy akár nagyobb gazdasági egységre is mondják. Abba a bizonyos skatulyába bekerülni — úgy tűnik — nem nehéz. Csupán kényelmes — lehetőleg gondol­kodni is rest — felettes kell hozzá, akiben kellő adag előítélet van. Ezután a dolgok már mennek a maguk út­ján, valahogy így: Kovács szaki reggel későn ébredt, sietségében még az arcát is megvágta a borotvával, kifejezetten ingerül­ten érkezett a munkahelyére, majdhogynem el is ké­sett. Az átöltözésnél leszakadt egy gombja is éppen ké­nyes helyen, összeszorított fogakkal káromkodott maga elé még akkor is, amikor az első munkadarabot felfogta a gépre. Fél perc sem telt el, amikor nagyot reccsenve, eltört a drága vídiakés. Ugyanezen a naP°'n a művezető is bal lábbal kelt ——------------ fel. A késtörés miatt keresetlen sza­vak kal mondta el a véleményét, sőt „megjegyezte magá­nak” az esetet. így, mivel nincsenek egy „súlycsoport­ban”. Kovács bekerült a „skatulyába”. Az egyszeri kés­törés hosszú időre biztosította ott a helyét. Ezután már minden olyan hiba, amit másnál szóvá sem tesznek, nála egyet jelentett a fizetésemelés, a jutalom rendszeres el­maradásával, illetve olyan összegű megállapításával, ami inkább megcsúfolás volt, mint ösztönzés. Eleinte nem értette, később vette a kalapját, átment a szemközti gyárba. Ott előbb vadonatúj gépet, azután fizetésemelést kapott, most várja a Kiváló Dolgozó jel­vényt. Kovács szaktárs kiugrott a „skatulyából”. De mit tehet egy brigád, vagy még inkább egy mű­hely? Mert ne tagadjuk: az eredmények megítélésének objektivitása mellett vannak még olyan rések, ahol a szubjektivizmus megjelenhet és vannak olyan vezetők, akik „nem felejtenek”. Arra is van példa, hogy már azt sem tudja: mit nem akar „felejteni”, de aki bekerült a „skatulyába”, az viseli a bélyeget, a mellőzés bélyegét, vagy még inkább: terhét. Szó sincs róla hogy az ellenkező véglet meg­-------------------------— honosítását kívánná bárki. A hibák, a mulasztások feletti elnézés, a mindig mindent megbocsátó vezetői magatartás károsságát nem lehet kétségbe vonni, hiszen számos példa igazolja: aki min­denkihez jó akar lenni, aki semmiért sem szól, az alól kicsúszik a talaj, alkalmatlan a vezetésre. Mondhat­nánk: a másik irányból jut el ugyanoda, ahova a „nem felejtők” is előbb-utóbb megérkeznek. Ám amíg az utób­biak bárhol is vezetők, célszerű kettőzött figyelemmel kísérni a személyeket érintő döntéseiket és ha a szűkebb, vagy tágább értelemben vett társadalom igazságérzetét sértik, a hiba mértékének megfelelően felelősségre kell őket vonni. F. I. Befejeződött az MSZBI országos értekezlete Vasárnap reggel az elnökség beszámolója és a szó­beli kiegészítés fölötti vitával folytatta tanácskozását a Magyar—Szovjet Baráti Társaság VI. országos érte­kezlete. A tanácskozást Apró Antal, az MSZMP Politi- kai Bizottságának tagja, az országgyűlés elnöke, az MSZBT elnöke vezette, az elnökségben foglalt helyet Győri Imre, az MSZMP Központi Bizottságának titkára is. Dr. Szekér Gyula felszólalása A vitában felszólaló du Szekér Gyula, a Miniszter- tanács elnökhelyettese a kormány üdvözletét és jó­kívánságait tolmácsolta, majd hangsúlyozta: A Ma­gyar—Szovjet Baráti Tár­saság tevékenyen járult hozzá a két nép barátságá­nak elmélyítéséhez, politi­kai, gazdasági és kulturális kapcsolatainak fejlesztésé­hez. A proletár internacio­nalizmus elválaszthatatlan a gazdag történelmi tapasz­talatokkal, a legnagyobb po­litikai erővel és tekintéllyel rendelkező, a társadalmi ha­ladásért és a békéért leg­több áldozatot hozó Szovjet­unió őszinte tiszteletétől és igaz megbecsülésétől. A Szovjetunióhoz fűződő meg­bonthatatlan testvéri barát­ságunk szüntelen mélyítésé­nek, a közös érdekeket szol­gáló együttműködésnek igen nagy a jelentősége. Felszólalt a vitában Du- schek Lajosné, a SZOT tit­kára is, a szovjet szakszer­vezetekkel kialakult, gyü­mölcsöző kapcsolatokról be­szélt. Barabás János, a KISZ Központi Bizottságá­nak titkára az ifjúsági szö­vetség és az Üttörőszövét­ség nevében köszöntötte az országos értekezletet. Több felszólaló foglalkozott a szovjet kulturális és művé­szeti értékek megismerésé­nek jelentőségével. A vitá­ban több vállalati, üzemi MSZBT-tagcsoport képvise­lője szólalt fel1. A Tolna me­gyei küldöttek közül István Józsefné tanár, a szekszárdi IV. számú Általános Iskola MSZBT-tagcsoportjának küldötte kapott szót. István Józsefné felszólalása — Az országos elnökség beszámolója az MSZBT egyik fontos feladatának je­löli meg, hogy részt vállal­jon az ifjúság internaciona­lista neveléséből, elősegítse, hogy a fiatalok minél job­ban megismerjék a Szovjet­unió életét, a szovjet em­berek munkáját, eredmé­nyeit. Iskolánknak — amelynek MSZBT-tagcsoportját kép­viselem — nyolcvan felnőtt dolgozója és 874 tanulója van. Nevelőmunkánkban — mint minden iskolában — nagyon fontos feladatunk az internacionalista nevelés, a magyar—szovjet barátság ápolása. Iskolánk már korábban is szoros barátságban volt a testvérmegyei Tambov 34. számú iskolájának nevelői­vel, tanulóival. A magyar—szovjet barát­ság ápolásának elmélyítésé­ben nagyon fontosnak tart­juk a testvéri kapcsolatok fejlesztését, mert így na­gyobb lehetőségünk van egymás megismerésére, az együvé tartozás érzésé­nek erősítésére, annak elő­segítésére, hogy a Szovjet­unióról, benne Tambov me­gyéről tanulóink mine! több ismeretet szerezzenek. Ta­nulóinkat a Szovjetunió iránti tiszteletre és szeretet- re neveljük, segítjük a sze­mélyes tapasztalatokon nyugvó meggyőződés kiala­kítását bennük. Különösen megemléke­zünk egymás nemzeti ünne­peiről. Negyedévenként rendszeres levélváltást ho­nosítottunk meg a testvéri iskola nevelőivel, tanuló- ifjúságával. így tájékoztat­juk egymást munkánkról, életünkről, eredményeink­ről. Ezen túl 140 felsős ta­nulónk levelez rendszere­sen szovjet pajtásokkal. En­nek további fejlesztése érde­kében úttörőcsapatunk meg­szervezte a szovjet pajtá­sokkal levelezők klubját. Két rajunknak van testvér­raja Tambovban. Igen bensőséges, tartalmas kap­csolatok ezek. Kiterjedt le­velezés indult meg a szov­jet pajtásokkal. A baráti ér­zés mellett e levelezéseknek igen nagy szerepe van az orosz nyelvtudás fejleszté­sében is. Maguk a szülők is segítik e levelezést és az a tapasztalatunk, hogy ez nemcsak a gyerekeknek öröm és élmény, hanem a szülőknek is. Az a tapasztalatunk, hogy az életkori sajátosságok fi­gyelembevételével már az al­sós osztályokban is megkez­dődhet a magyar—szovjet ba­rátság kialakítása, erősen ér­zelmi alapon. Erre sok szép példa van iskolánkban. Közü­lük csak egyet hadd említ­sek: az elmúlt évben a testvér- iskolánkban szervezett „csil­lagversenyhez” hasonlóan a 3 C osztály „Barátság” rajá­ban a tanító néni is szervezett ilyen versenyt. A szovjet paj­tásoktól ajándékba kapott kisdobos jel vény eket csak ko­moly feltételek teljesítése után (példás magaviselet, jó munka) kaphatták meg a gye­rekek. November 7-én volt az első értékelés, április 4-re az osztály minden tanulója fel­fűzhette egyenruhájára a megérdemelt „Lenin-csilla- got”. És minket, szülőket- pedagógusokat is jóleső érzés töltött el, látva tanítványaink ingyékezetét a jelvény elnye­réséért, amit aztán oly büsz­kén viseltek. Iskolánkban eddig nyolc szovjet csoport járt, köztük négy tambovi. E 'látogatások mindig élményt jelentenek tanulóknak, nevelőknek egy­aránt. Tanulóink a maguk ké­szítette kis ajándékokkal ked­veskednek a vendégeknek. A két iskola nevelőinek, veze­tőinek találkozásai mellett rendszeressé vált úttörőink cserelátogatása. A tambovi úttörőtáborban járt gyereke­ink — akiknek ezt természe­tesen külön ki kellett érde­melni — hazatérve sikeres él­ménybeszámolót tartottak. Már három alkalommal fo­gadtuk ml is vendégül a me­gyénkben nyaraló tambovi úttörőküldött'séget egy-egy napra. Valamennyi találkozó kedves és maradandó élményt jelentett mind a tambovi pio­níroknak, mind a mi úttörő­inknek. A testvérkapcsolatok doku­mentumait, emlékeit, a szov­jet vendégektől kapott aján­dékokat nagyon megbecsül­jük. E célból kiállítási tabló­kat, a csapatotthonban pedig tambovi falat készítettünk, ahol ezeket az ajándékokat, jelvényeket, zászlókat, köny­veket, hanglemezeket, fény­képeket, népművészeti tái- gyakat, albumokat őrizzük. Fontos esemény volt tag­csoportunknak és úttörőcsa­patunknak az is, hogy 1975. november 7-én iskolánk mel­lett barátságpark létesült, en­nek építésében és megóvásá­ban a testvér KlSZ-szervezet- tel együtt védnökséget vállal­tunk. Az elmondottakon túl még számtalan példával tudnám bizonyítani testvéri kapcsola­taink erősödését, amit nem­csak a vendégvárásokkal, ün­nepekkel, hanem a hétközna­pok megható kis pillanataival is mérünk. Például ahogyan kibontja a most oroszul írni tanuló kis úttörő ismeretlen szovjet barátja levelét, amennyire örülni tud a belő­le kihulló kis gyerekrajznak, vagy matricának, vagy ami­lyen igyekezettel készítgeti a maga kis ajándékát. Meggyőződésünk, hogy jó úton járunk, amikor a ma­gyar-szovjet barátság ápolá­sában a testvérkapcsolatokra építünk. Célunk, hogy ez a barátság és kapcsolat a mi kis közösségünkben még több érzelmi szállal kötődjék és minél több személyes barát­ság alakuljon ki a gyerekek között. Ezért kérem, tegyék lehetővé, hogy még több ma­gyar gyermek és pedagógus jusson el a Szovjetunióba és mi is fogadhassunk szovjet pionírokat és pedagógusokat, mert ez még jobban szolgál­ná az internacionalista test­véri kapcsolatok szélesítését, elmélyítését. * A vitában elhangzottakra Nagy Mária adott választ. Hangsúlyozta: a hozzászólá­sok egyik legfőbb tanulsága az volt, hogy a magyar—szovjet kapcsolatok bővítése a két nép barátságának elmélyítése ma már társadalmi méretű igény hazánkban. Az értekezlet ezután meg­választotta az MSZBT 177 ta­gú új országos elnökségét. Az országos elnökségnek Tol­na megyéből ismét tagja lett ifj. Bajnok Sándor, a bátai November 7. Tsz gépesítési főmérnöke és Czank József, a Tolna megyei Moziüzemi Vál­lalat igazgatója. Az elnökség ülést tartott, megválasztotta a 15 tagú ügyvezető elnöksé­get. Az MSZBT elnöke Apró Antal, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja. Alelnö- kök: Duschék Lajosné, a SZOT titkára, dr. Ligeti La­jos akadémikus, Rapai Gyula, a Kossuth Könyvkiadó igaz­gatója, dr. Tasnádi Emil, az Országos Találmányi Hivatal elnöke, dr. Tétényi Pál aka­démikus és Veres József nyu­galmazott miniszter. Az MSZBT főtitkára: Nagy Má­ria, titkára: Regős Gábor. * Az MSZBT országos érte­kezlete alkalmából az Elnöki Tanács és az országos elnök­ség kitüntetéseket adomá­nyozott a magyar—szovjet ba­rátsági munkában kiemelke­dő érdemeket szerzett szemé­lyiségeknek. Az MSZBT aranykoszorús jelvényét kap­ta dr. Király Ernő, az MSZMP Tolna megyei Bizottságának titkára.

Next

/
Oldalképek
Tartalom