Tolna Megyei Népújság, 1976. október (26. évfolyam, 232-258. szám)

1976-10-08 / 238. szám

/T<XnÎ\, 2 Képújság 1976. október 8. Losonczi Pál Venezuelában Losonczi Pál és Carlos Perez első találkozása Caracasban. A fejlődéshez béke kell Romesh Chandra sajtótájékoztatója (Folytatás a 1. oldalról.) mennyi népével baráti kap­csolatok kiépítésére törek­szik, tiszteletben tartva ön­rendelkezési jogukat. A ma­radandó, tartós barátság zá­loga: egymás jobb megisme­rése. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke válaszában hangsúlyozta: — Igaz, hogy hivatalos kapcsolataink egészen friss keletűek. De az idő rövidsé­géhez, a nagy földrajzi tá­volsághoz mérve szépen fej- lődőak és biztató jövővel ke­csegtetnek. Ezért is tekintek nemcsak érdeklődéssel, ha­nem kimondott bizakodással is küldetésem, tárgyalásaink elé. Külön örömömre szolgál, hogy látogatásom országuk történetének arra a nagy tör­ténelmi fordulót érlelő sza­kaszára esik, amikor a nép bizalmát és támogatását él­vező kormány sikeresen és eredményesen fáradozik azon, hogy saját kezébe vegye or­szága mérhetetlen természeti erőforrásait, határozottan erősítse nemzeti független­ségét és önállóságát, lehető­ségeihez mérten hozzájárul­jon a déli félteke népeinek hasonló irányú törekvései­hez. Bizonyos vagyok ben­ne, hogy megbeszéléseink, tárgyalásaink eredményei egyaránt szolgálják a Ma­gyar Népköztársaság és a Venezuelai Köztársaság, a két ország népeinek javát, az emberiség haladó irányzatú fejlődésének, a békének az üdvét. Losonczi Pál — Caracas díszvendége, mert szavait követően Rafael Dominquez Sisco, a városi tanács elnöke átnyújtotta neki az ezt jel­képező kulcsokat — meg­ismerkedett a fogadtatására megjelent venezuelai állam­férfiakkal, a kormány tagjai­val. Az Elnöki Tanács el­nöke is bemutatta kíséreté­nek tagjait: dr. Bíró József külkereskedelmi minisztert, Garai Róbert külügyminisz­ter-helyettest, Nagy Miklóst, a Kulturális Kapcsolatok In­tézetének elnökhelyettesét. Itt csatlakozott a kísérethez Léderer Róbert, a Magyar Népköztársaság venezuelai ügyvivője. Az ünnepélyes fogadtatást követően Losonczi Pál — Pe­rez elnök társaságában, rendőrmotorosok díszkísére­tével — szállására, a La Vi- neta elnöki rezidenciára haj­tatott. Az Elnöki Tanács elnöke csütörtökön megkoszorúzta a legendás hírű szabadsághar­cos, Simon Bolivar síremlé­két a nemzeti panteonban, majd megkezdte tárgyalásait Perez elnökkel. Nemzetközi sajtókonferen­ciát tartott csütörtökön a Magyar Újságírók Országos Szövetségében Romesh Chandra, a Béke-vdlágtanács főtitkára, aki beszámolt a fejlődési béke-világkonferen­cia előkészületeiről, céljáról. Az esemény kezdete előtt a MUOSZ vezetősége — kitün­tetése alkalmából — külön is köszöntötte a Béke-világta- nács főtitkárát. A sajtókon­ferencia résztvevőit Pálfy Jó­zsef, a MUOSZ elnöke üdvö­zölte. Romesh Chandra, a Béke­világtanács tevékenységének fontos állomásaként méltatta a világkonferenciát. Hang­súlyozta, hogy az eszmecsere a harmadik világ problémái­val foglalkozik, de a rende­zőket az a cél vezérli, hogy vitafórumot teremtsenek mindazoknak a problémák­nak, amelyek a témával fog­lalkozó emberek számára ér­dekesek, éljenek bármely ré­szén a világnak. Széles körű támogatást kívánnak nyújta­ni az egyes kormányok, il­letve az ENSZ kezdeménye­zéseinek, segíteni akarják a harmadik világ új gazdasági rendje érdekében hozott ha­tározatok és intézkedések ér­vényesítését. A fejlődés kér­déseivel foglalkozó első világ­konferencia fontos célja, hogy a különböző szervezetek ilyen irányú intézkedéseihez köz­vetlen támogatást biztosít­son. Jelen lesz Budapesten az ENSZ minden szakjellegű, a fejlődéssel foglalkozó szerve, s képviselteti magát számos nem kormányszintű szerve­zet is. Természetes, hogy az ifjúság és a nők világszervei szintén képviseltetik magu­kat. Az egyes országok dele­gációi sok esetben a kormá­nyok tagjaiból, a különböző pártok vezető képviselőiből állnak. A magas szintű részvétel a konferencia sikerének egyik előfeltétele — mondta a BVT főtitkára, s üdvözölte, hogy a nyugati országok delegációi is széles körű politikai erő­ket képviselnek. Romesh Chandra elmond­ta, hogy a gyakorlati munka négy szekcióban folyik majd: e testületek terjesztik majd a szekcióüléseken elfogadott dokumentumokat jóváha­gyásra az irányító bizottság elé. Romesh Chandra köszöne­tét mondott az Országos Bé­ketanácsnak a konferencia előkészítéséért, méltatta az előkészítő bizottság, s külön Bognár József professzor te­vékenységét. Romesh Chandrának, a Bé- ke-világtanács főtitkárának csütörtökön, a Parlamentben Gáspár Sándor, az Elnöki Ta­nács helyettes elnöke nyúj­totta át a Béke és Barátság Érdemrendet. (Képtávírón­kon érkezett.) A továbbiakban vázolta a helsinki leszerelési konferen­cia és a budapesti fejlődési béke-világkonferencia közöt­ti szoros összefüggést, majd hangsúlyozta, hogy a fejlő­déshez béke kell. Gerald Ford és James Car­ter szerda esti televíziós vi­táján mindkét elnökjelölt az amerikai katonai erő hangsú­lyozásával és kommunista­ellenes szólamokkal igyeke­zett hatást gyakorolni a vá­lasztókra. Ford elnök egyúttal nyo­matékosan kiállt a Szovjet­unióval való tárgyalások, új SALT-egyezmény megkötése mellett. Carter azt ígérte, hogy az eddigi titkos helyett „nyílt” külpolitika bevezetésével visszaállítják a nép és a kül­földi szövetségesek bizalmát az Egyesült Államok iránt. A demokrata jelölt különösen nyomatékot adott Izrael tá­mogatásának, majd közölte: újabb arab olaj embar­gót az USA elleni „gazdasági hadüzenetnek” tekintene. A vitában elhangzott fon­tosabb megállapítások: AZ ENYHÜLÉSI POLITIKA vonatkozásában Carter azt mondotta, hogy az USA egy­oldalú előnyöket és gazdasá­gi támogatást biztosított a Szovjetuniónak. Beleegyezett a Kelet-Európa feletti „szov­jet uralomba”, s nem szer­zett érvényt a biztonsági konferencia harmadik kosara követelményeinek. Ford elnök kifejtette, hogy az amerikai—szovjet tárgya­lásos politika eredményes volt. Égetően szükséges az új SALT-egyezmény. Itt új problémát jelent az a szovjet bombázó, amely „egyes ame­rikai nézetek szerint” straté­giai fegyve'r, a szovjet ál­láspont szerint nem — vala­mint az amerikai cirkálóra­kéta. Az új egyezmény mind­kettőre kiterjedhet. A na­pokban Gromiko szovjet kül­ügyminiszterrel folytatott tárgyalásain kitűnt: mind­két fél érdekelt az álláspon­tok közelítésében, reális, ésszerű kompromisszum­ban. Az európai biztonsági ok­mányok, mondotta Ford — nem jelentik a „szovjet ura­lom” elismerését. Kelet-Euró- pában független, szuverén államok vannak, a konferen­cia sikert hozott a hadgya­korlatok kölcsönös előrejel­zésében. KATONAPOLITIKA A jelöltek az ország kato­nai erejét csökkentő tervek­kel vádolták egymást és egybehangzóan kijelentették: nem hívei a katonai költ­ségvetés mérséklésének. Az amerikai külpolitika elsőren­dű alapjának a „senki mö­gött el nem maradó” katonai erőt vallják. AFRIKA Ford „a legmagasabb er­kölcsi követelményeknek megfelelő” külpolitika példá­jának minősítette Kissinger legutóbbi dél-afrikai lépése­it, amelynek célja, hogy megakadályozza a vérfürdőt és a szovjet—kubai ural­mat”. Carter arra emlékeztetett, hogy korábban nem törődött az amerikai politika az em­beri jogokkal Afrikában. Az erkölcsösnek nevezett külpo­litika „Chilében megdöntött egy törvényes kormányt”, s katonai diktatúra került a helyére. KÖZEL-KELET Ford méltatta Kissinger közvetítési sikereit, míg Car­ter Izrael csökkenő, s az arab országok és Irán növekvő ka­tonai támogatásával vádolta a kormányt. A demokrata jelölt kijelentette: ha arab részről újabb olajembargót terveznének, azt „gazdasági hadüzenetnek” tekintené, s mindenfajta amerikai fegy­ver és áru szállítását megtil­taná ezekbe az országokba. KÍNA Ford szerint tovább kell haladni a kapcsolatok nor­malizálása felé, de „nincs határidő” már tudniillik a teljes jogú diplomáciai kap­csolatokra, s ezzel a Tajvan­nal való szakításra. Az USA „kitart Tajvan mellett” egyébként pedig nem kíván fegyvert adni" vagy eladni Pekingnek. VIETNAM Carter „aktív, agresszív” cselekvést sürgetett a hábo­rúban eltűnt amerikai kato­nák felkutatására. Ford sze­rint amíg Vietnam nem ad számot a Washington szerint még ismeretlen sorsú 800 ka­tonáról, az USA megvétózza Vietnam ENSZ-felvételét. A két elnökjelölt utolsó tv- vitáját október 22-én rende­zik. A novemberi az igazi kötélhúzás, az elnökválasztás előtt egy kis kampánykötélhúzás a kaliforniai Mission Viejóban. Be­mutatja Jimmy Carter, a demokrata párt elnökjelöltje. (Telefoto — AP—MTI—KS) A fővárosban, Bangkokban az összes kormányépületet kato­nai egységek őrzik. (Képtávírónkon érkezett) Thaiföldön ismét bezárult a kör. Nem egészen három év­vel az 1973 októberi diákfelkelés után, amely felszámolta a több évtizedes katonai diktatúrát, szerdán ismét a hadsereg vette kezébe a hatalmat. Egyelőre nem világos, kik írták meg a katonai diktatúra visszaállításának forgatókönyvét. Az ese­mények azonban önmagukért beszélnék. Széni Pramodzs volt miniszterelnök, engedve a katonai és a polgári jobboldal nyomásának, beleegyezését adta ahhoz, hogy Thanom Kitti- kacsorn marsall, egykori diktátor „egyszerű szerzetesként” visszatérjen az országba. Az első pillanattól kezdve várható volt, hogy a buddhis­ta szerzetessé átvedlett marsall jelenléte felborítja majd az amúgy is bizonytalan belpolitikai egyensúlyt. A haladó poli­tikájáról ismert thaiföldi országos diákközpont, amely döntő szerepet játszott a katonai diktatúra megdöntésében, békés tömeggyűléseken követelte a kormánytól, távolítsa el az or­szágból az egykori diktátort, akinek hívei régóta készülnek a hatalom visszahódítására. A kormány azonban gyakorlati­lag tétlenül figyelte az eseményeket. Egyetlen határozott cselekedete az volt, amikor ezer rohamrendőrt vezényelt a bangkoki Thammasat egyetem épületében ülősztrájkot foly­tató diákok ellen. A rendőrség, több ezer szélsőséges jobb­oldali elem támogatásával megrohamozta az egyetemet. A véres akció következtében meghalt harmincöt ember, száz­nyolcvanán megsebesültek és letartóztattak csaknem másfél ezer diákot, köztük az országos diákközpont egész vezetőségét. A haladó diákok elleni fegyveres támadással egyidejűleg a rendőrség és a hadsereg vezetői által támogatott ultnajobb- oldali szervezetek több tízezres tüntetésen követelték, hogy Széni Pramodzs miniszterelnök azonnal távolítsa el kormá­nyából a „kommunista elemeket”. A hatórás dráma befejező aktusa megfigyelők szerint nyilvánvaló volt: Szangad Csalaviu admirális vezetésével katonai junta vette kezébe a hatalmat. A tudatosan kiprovo­kált és tervszerűen végrehajtott puccsra pár nappal azt kö­vetően került sor, hogy a thaiföldi szakszervezetek bejelen­tették, általános sztrájkot indítanak Thamon Kittikacsorn el­távolításának kikényszerítése érdekében. Azt, hogy nem váratlan válságról volt szó, meggyőzően bizonyítja az AP amerikai hírügynökség szeptember 14-i kommentárja, amely a thaiföldi belpolitikai helyzetet jelle­mezve kifejtette, sökan egy mondabeli hősre várnak, aki megjelenik fehér lován, hogy kivezesse az országot a zűr­zavarból. A társadalom egy jelentős hányada azt sem bánja, ha ez a hős katonai egyenruhát visel... S íme, a „hős” meg­jelent és tengerésztiszti egyenruhában. Az pedig, hogy merre kívánja vezetni a sok vihart és megpróbáltatást látott or­szágot, aligha kétséges, ha figyelembe vesszük, hogy az új katonai junta vezetője közismert kommunistaellenességéről és amerikai orientációjáról — mutatnak rá megfigyelők. LAPZÁRTA ALTALANOS SZTRÁJK FRANCIAORSZÁGBAN A baloldali szakszervezetek felhívására csütörtökön or­szágos harci napot tartottak Franciaországban, hogy ki­fejezzék tiltakozásukat a Barre-kormány népellenes gazdasági terveivel szemben. A munkabeszüntetések kö­vetkeztében a közlekedés Párizsban csaknem megbé­nult, sok üzemben leállt a munka. A pedagógusok sztrájkja miatt csak a napkö­zi otthonok működtek az is­kolákban. Csütörtökön délelőtt a til­takozók tízezrei vonultak fel a munkástüntetések hagyo­mányos útvonalain: a Na­tion térről a Bastille téren át a Republique térig. A sok tízezres tömeg vörös zászlók, kormányellenes jelszavak, plakátok alatt, énekelve és a kormánypolitikusokat kifigu­rázó gúnyverseket skandál­va hömpölygőit a sugárúton. A tüntetés élén a sztrájkot meghirdető szakszervezeti vezetők, Georges Marchais, a kommunista párt főtitkára, a szocialista és a radikális párt küldöttségei haladtak. Az Európe-1 rádióállomás délutáni kommentátora sze­rint 1968 május óta a csütör­töki országos sztrájk volt a legnagyobb munkásmeg­mozdulás Franciaországban. Olaszországban az ipar és a mezőgazdaság mintegy 10 millió dolgozója kétórás ál­talános sztrájkot tartott csü­törtökön. A szakszervezetek a sztrájk megszervezésével nyomatékosabbá kívánták tenni követelésüket arra nézve, hogy a kormány gaz­daságfejlesztési terve a déli vidék fejlesztését, a munka­helyek számának bővítését szolgálja. BRÜSSZEL A brüsszeli élelmiszervásá­ron 3 aranyérmet nyertek a magyar termékek: a gyulai és a csabai kolbász, valamint a marionált paprika. A HUNGEXPO szervezte ma­gyar kiállítási pavilon, ame­lyet a jellegzetes magyar' kékfestőanyag díszített, ugyancsak elnyerte a vásár aranyérmét. » / MARSEILLE Egy kölcsönzött teherautó­ban megtalálták a múlt év januárjában elrabolt 118 fest­ményből és grafikából álló Picasso-gyűjteményt, amely az avignon-i pápai palotában volt kiállítva azelőtt. A rend­őrséget egy besúgó vezette nyomra, hat embert letartóz­tattak. Mi történt Thaiföldön ?

Next

/
Oldalképek
Tartalom