Tolna Megyei Népújság, 1976. október (26. évfolyam, 232-258. szám)
1976-10-12 / 241. szám
1976. október 12. Képújság 3 Bizonyítvány a minősítés ? íj vasútállomás Pakson A 22-es Állami Építőipari Vállalat szakemberei készítik a két új paksi vasútállomást. Egyet a régi hajóállomás szomszédságában, egyet pedig majd az új lakóteleppel szemben. Fotó: bj. Gabonatárolók —183 millió forintért P istával együtt gyere- keskedtünk, egy iskolába jártunk. Majd jó három évtizeddel ezelőtt elsodort bennünket egymás közeléből az élet. De most is, bár hol ritkán, hol sűrűbben, találkozunk, "ö már hosszú ideje vállalatának egyik vezető embere. Az utóbbi időben feltűnt, hogy kiegyensúlyozatlan, kapkodó, ideges. Mi bajod? — kérdem. — Semmi különösebb. Csak tudod, sok a munka, régóta csinálom. És talán megbocsátható, ha elfárad az ember, amikor már az ötven felé közeledik. Annál feltűnőbb volt, amikor legutóbbi találkozásunkkor alig ismertem rá. Vidám, jókedvű, viccelődik, mintha kicserélték volna. Nem kérdeztem meg, mi történt vele, de tudtam, hogy előbbi beszélgetésünkkor nem volt őszinte. Talán nem akart panaszkodni, gondolván, úgyse segíthetek a baján. Azóta már pontosan megtudtam — nem tőle —, mi okozta korábbi idegességét és mi vezetett a változásra. A történet dióhéjban: egy bejelentés alapján — amelyben „csokorba szedve” szerepeltek a különféle vádak — vizsgálat indult ellene. A vizsgálat alapos volt, kiterjedt egész tevékenységére, munkájára, magatartására. A vádak egy része alaptalannak bizonyult, mások fennálltak, de nem olyan formában, mint azt a bejelentés tartalmazta, több „vádpont” pedig teljes mértékben beigazolódott. A vizsgálat ösz- szegzésekor nemcsak a bizottság tagjai voltak jelen, hanem az „érdekeltek” is, a pártvezetőség, az igazgató és természetesen ő is. Amikor a „bűnlajstrom” végére értek — pontosan kielemezve, mi áll fenn, mi Szűkebb hazánk ország- gyűlési képviselőcsoportjának új tagja Orlovácz György tanárember, Nagydorogon él, igen sokat forog körzetének választói között és különféle járási, megyei közéleti fórumokon. Az a véleménye, hogy el kell telnie bizonyos, időnek ahhoz, hogy akit frissen megválasztanak ország- gyűlési képviselőnek, tökéletesen meg is tudjon felelni bizalomból ráruházott feladatának. — Mint a megyei képviselőcsoport új tagja, rengeteg segítséget kaptam eddig régebbi, már tapasztalt képviselő- társaimtól, ezenkívül igyekeztem megragadni minden lehetőséget a körzetemben lakó emberekkel való találkozásokra, legyen az tanácsülés, falugyűlés, rétegtalálkozó, vagy más alkalom. — Elégedett? — Meggyőződésem szerint a képviselő soha nem lehet elégedett igazán, én pedig egyébként sem vagyok megelégedésre hajlamos ember, mert nincs az a jó, amit ne lehetne, kellene jobban csinálni. Szeretnék még többet mozogni a választókörzetemben, hogy munkámat még inkább a kölcsönös információcserére alapozzam. — Voltak már ország- gyűlési képviselőként úgynevezett nehéz napjai? — Ha arra gondol, hogy kértek-e tőlem olyan ügyekben segítséget, képviseletet, nem —, a bizottság vezetője indítványozta: most pedig nézzük meg az elvtárs minősítését. Az eredmény meglepő volt: a minősítést a vizsgálat előtt két hónappal egészítették ki, ám abban szó sem volt a hibákról, csak a jó tulajdonságok szerepeltek. Pedig a vádak, ha igazak, nem olyanok, amelyek egy-két hónap alatt alakulnák ki az emberben. Például a rossz vezetési módszerek, az emberekkel való durva bánásmód — amely ez esetben megfelelt a valóságnak — már évekkel ezelőtt is, ha enyhébb formában is, de jellemezték barátomat. Ugyanakkor, a minősítésnél szava volt annak is, aki a bejelentést tette, ám akkor, két hónappal korábban, amikor a minősítést jóváhagyták, egy szót sem szólt. M ostanában gyakran szerepel a napirenden a káder- és személyzeti munka, az 1973. októberi KB-határozat végrehajtását elemzik pártvezetőségek, végrehajtó bizottságok és a tavasszal elfogadott cselekvési program is előirányozza a vezetők alkalmasságának megvizsgálását. Csaknem minden esetben szóba kerülnek a minősítések is és szinte tipikusnak tekinthető hiba, hogy a minősítések gyakran nem reálisak, nem tükrözik a vezető tulajdonságait. „Egyes szövetkezeteknél a minősítésben sok az általánosság, a formális elem. Nem mindenütt értékelik kellően a minősítettek munkáját, politikai állásfoglalását, emberi magatartását, közéleti tevékenységét és nem szabják meg részére a jövőre szóló feladatokat” — olvasom az egyik jelentésben. Majd másutt: „...a túlzott, rosszul értelmezett bizalom következami a segítségkérőre nézve nem úgy végződött, ahogy azt ő várta, akkor azt kell mondanom, hogy voltak, valószínű lesznek is. A közérdek szférájába tartozó dolNincs az a jó, ami ne lehetne jobb. gokkal valahogy több volt a szerencsém, de azért senki se gondolja, hogy ezek közül bármelyik szenzációs. Persze, vártak csodákat tőlem is, és ez megnehezítette a helyzetemet, hiszen a települések fejlesztésének vonatkozásában az úgynevezett „csodák” születését erőteljesen befolyásolják a rendelkezésre álló anyagi eszközök. — Emlékszik még, milyen közérdekű problémával keresték fel legelőször? — Persze, hogy emlékszem. Németkér, Kajdacs és Sártében nem tették időben szóvá a vezető hibáit. Megvárták, míg a problémák összegyűlnek...” — Ezután, konkrét példaként néhány szövetkezet, vállalat felsorolása következik. „Még ma is találkozunk szubjektív megítéléssel, illetve olyan gyakorlattal, hogy a minősítés tartalma attól függ, hogy előléptetés, leváltás, illetve túl- adás esetére készült-e.” Találóan mutatott rá az egyik felszólaló egy párt- vb ülésen: sok helyen bizonyítványnak tekintik a minősítést és aki minősít, úgy vélekedik, hogy „ha már jót nem írhatok az illetőről, minek ártsak neki?” V alóban? Nem bizonyítvány a minősítés? — Ezt így kereken talán nem lehet kimondani. Bizonyítvány is, a vezető, a káder tulajdonságait kell hogy tükrözze, ama tulajdonságait, amelyek alapján megítélhető. alkalmas-e munkaköre betöltésére, vagy nem, meg- felelne-e esetleg más, magasabb beosztásban? De nemcsak bizonyítvány, hanem a káderek nevelésének eszköze is. És éppen ezért, semmiképpen sem végbizonyítvány. És ezt a funkcióját — és az előbbit is — csak úgy töltheti be, ha reális képet ad a minősítettről. Ha nemcsak megmondják az illetőnek, hanem írásban is szerepelnek erényei, hibái. Az erények felsorolásával rendszerint nincs baj. Annál inkább a hibákéval. Pedig az ember így kaphat reális képet önmagáról, ha tudja: ez a vélemény alakult ki rólam, és ez a valóság. Most már tudom, mit kell tennem, hogy legközelebb, amikor kiegészítik a minősítést, más legyen a megítélés. — „Ha már jót nem mondhatok, írhatok róla, miért szentlőrinc lakói a településüket megközelítő utak állapota miatt fordultak hozzám Mint tudja, az útkérdés nevezhető bátran általános érvényű problémának a forgalmat döntően a közutakon lebonyolító megyénkben, de országosan is. Szaporodnak a magángépkocsik, nincs ember, aki ne jó minőségű utakon szeretne utazni, szállítani. — Mit sikerült intéznie? — Legjobb ismereteim szerint még az idén megoldódik a németkériek útproblémá- ja, jövőre pedig a sárszentlő- rincieké. Az még válaszra váró kérdés, hogy a kajdacsi- ak kívánsága mikor teljesülhet, mert bizonytalan, hogy jut-e erre is pénz még ebben az ötéves tervben. — Körülbelül fél évvel ezelőtt a nagyközségi párt- bizottságon beszélgetve többen is elmondták Nagy- dorog közéletének vezető emberei — ön is —, hogy a sokféle elfoglaltság, kötelezettségvállalás miatt hovatovább nincs idejük magánéletet élni. Most mi a helyzet? — Nemrég foglalkoztunk ezzel a problémával és elhatároztuk, hogy leveszünk a másokra is osztható terhekből. Már nekem is kevesebb a funkcióm, mint volt, de azért jut még mindig a munkából bőven. akarjak neki rosszat?” — menti eljárását az a vezető, aki egyoldalúan minősít. Valóban? Rosszat teszünk azzal, ha megmondjuk őszintén a vezetőnek — vagy bárkinek — hibáit? Meg lehetne-e számolni, hány ígéretesnek induló életpálya tört derékba e rosszul értelmezett humanitás miatt? A példában szereplő vezetőnek egyensúlyát az állította helyre, az adta vissza életkedvét, hogy alaposan elemezték munkáját, magatartását és nyíltan megmondták neki — szerencsére nem egészen későn —, hogy miben kell változtatnia. A taggyűlés zárta le végül is az ügyet. Bizonyos, hogy az eredmény nem marad el. Ám a hibák elhallgatása, aminek nem is a humanitás a kiindulópontja, hanem a kényelemszeretet (miért szerezzek magamnak haragost, miért ártsak, meg ha a hibákat is leírom, azt el kell fogadtatni, ami nem kis ve- sződséggel, vitával jár néha) a legtöbb esetben tönkreteszi az embereket. így fordul visszájára néha a „jó- szándék”. S okan megtanulták nálunk, mit jelent a szándék és következmény dialektikus kapcsolata, azt, hogy a meghatározó nem a szándék, hanem a következmény. Ám ennek alkalmazása a gyakorlatban még nehezen megy. Mert bármennyire is jó a szándék a hibák elhallgatásával, a következmény rendszerint épp ellenkezőjére vezet. Akkor tölti be a funkcióját a minősítés, ha nemcsak — és talán nem is elsősorban — bizonyítványnak tekintik, hanem a nevelés eszközének. — Mit szól a család, a gyerekek? — Feleségem is pedagógus, úttörővezető és esti egyetemre jár. Nálunk mindenkinek megvan a maga dolga és ha úgy adódik, hogy nincs éppen estébe nyúló program, akkor rendszerint úgy járok a fiammal, meg a lányommal, mint valamelyik nap. — Miért, mi történt? — A feleségem ledőlt, mert fájt a feje, én meg nekiálltam gombfocizni a gyerekekkel, közben a tévét is néztük. Másnap aztán jól kikaptunk. Főleg én, mert nehezen ébredt a két gyerek, hogy iskolába menjünk és hát... sajnos vacsorázni is elfelejtettünk. — Ha jut szűkén mérve szabad ideje, mit csinál legszívesebben? — Apám asztalosmester volt, tőle örököltem, hogy szeretek fúrni-faragni, barkácsolni. — És a közéletiséget kitől örökölte? Orlovácz György elmosolyodik és úgy mondja: — Azt is az ő bajai műhelye tájékáról hoztam. Mikor elbúcsúzunk, az országgyűlési képviselő — ezúttal párttitkári minőségben siet vissza a folyosó fordulójáról a pártvezetőségi megbeszélésre. — 1ászló — Lapunkban is többször foglalkoztunk a Tolna megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat raktározási gondjaival. De tegyük mindjárt hozzá, hogy ezeknek a gondoknak bizonyos szempontból akár örülhetünk is. Hogy miért? A magyarázat kézenfekvő. Az elmúlt évek során megyénk mezőgazda- sági nagyüzemei országosan is elismerésre méltó eredményeket értek el a növény- termesztésben és a terméshozamok növelésében. Évről évre nőtt a raktározásra váró termény mennyisége, ami nem kis fejtörést okozott a gabonaforgalmi vállalat vezetőinek. Éppen a helyzet javítása érdekében az elmúlt évek során hozzákezdtek a raktárkapacitás növeléséhez, raktárak építésével, bővítésével. Buzogány István igazgatóhelyettestől tudtuk meg, hogy például az V. ötéves tervben, várhatóan újabb 10 ezer vagon termény befogadására alkalmas tárházakat építenek. Ami az idei eredményeket illeti: Tamásiban a közelmúltban adtak át egy 600 vagonos import fémsilót, közel 25 millió forintért. Ugyancsak a közelmúltban készült el Keszőhidegkúton a gyönki és a diósberényi tsz, valamint a gabonaforgalmi vállalat összefogásából egy 200 vagonos raktár is, nyolc és fél millió forintért. Talán az év végére elkészül a Dombóváron épülő, könnyűszerkezetes, 200 vagonos raktár is, amelynek bekerülési költsége 4 és fél millió forint. Ugyancsak az év végére szeretnék átadni az építők a pincehelyi, 600 vagonos és 25 millió forintba kerülő import fémsilót. Ami a távolabbi terveket illeti: 1977 végén adják át a megye legnagyobb fémsilóját Szekszárdon, amelynek befogadóképessége 2 ezer vagon lesz, s bekerülési költsége eléri a 100 millió forintot. A jövő évben fejezik be Bonyhádon a két egységből álló, ezervagonos csarnok raktár építését. Az alapozási munkákat a közelmúltban kezdték el, s az épület teljes bekerülési költsége a tervek szerint 20 millió forint lesz. Az idei esztendőben tehát, ha a dombóvári és pincehelyi tárolók is elkészülnek, 1600 vagonnal növelte raktárkapacitását a gabonaforgalmi vállalat. Mindemellett természetesen a jövőben is nagy szükség lesz a termelő- szövetkezetek, állami gazdaságok segítségére. A nagy építkezések ellenére is a felvásárolt termények közel felét bértárolás formájában mezőgazdasági nagyüzemeinknél tarja a gabonaforgalmi.- vj Szőlő-fajtagyűjtemény A Szekszárdi Állami Gazdaság szakemberei szőlőfajtagyűjtemény telepítését kezdték meg. összesen 40—45, a szekszárdi borvidékre jellemző fajtát gyűjtenek össze és telepítenek el; fajtánként egyhektáros parcellákon. A gazdasági bátaszéki területén 12 hektáron 12 fajta már a helyén áll. A szőlőfajták bemutatásán kívül arra is lehetőség nyílik, hogy kiválasszák azokat a szőlőfajtákat, melyek termesztésével ezen a termőtájon foglalkozni leginkább érdemes. J. J. Országgyűlés előtt Négyszemközt Orlovácz György képviselővel
