Tolna Megyei Népújság, 1976. október (26. évfolyam, 232-258. szám)
1976-10-09 / 239. szám
Mai számunkból A POLITIKAI VITAKÖRÖK, MINT AZ AGITÁCIÓ ESZKÖZEI (3. old.) TERHESSËG, egészségapolás (4. old.) OLVASÓSZOLGÁLAT MUNKA KÖZBEN GYÖNKÖN (3. old.) Törjön és szakadjon ? KÖZNAPI, otthoni súlyokhoz szokott tudatunknak szinte fölfoghatatlan anyag-, termény-, árutömeg kering a vas- és betonpályákon, települések és országrészek között. Hiszen idén, csak az év utolsó négy hónapjában 45,5 millió tonna árut kell elszállítania a vasútnak, a közúti fuvarozásban pedig pusztán a Volán-vállalatok ez évi teljesítménye 155—157 millió tonna. A termelés korszerűsítése — s végső soron a gazdasági növekedés — elválaszthatatlanul összefonódik a szállítási igények, az egyik helyről a másikra eljuttatandó áruk gyors gyarapodásával. Csakhogy eközben százmillió forintok mehetnek, és sajnos, mennek is veszendőbe ! Találomra belemarkolva a példatárba: a síküvegszállítmányok 8—12 százaléka sérül meg a gondatlan szállítás, rakodás miatt; a vasútnál, a Volán-vállalatoknál a teljes, ún. futási teljesítmény 34—35 százalékát teszik ki az üresen, rakomány nélkül közlekedő kocsik; naponta a gépi rakodásnál elkövetett mulasztások, hibák miatt 300—350 vasúti teherkocsi sérül meg, s áll ki rövidebb, hosszabb időre a forgalomból; akadozik a hét végi, az éjszakai rakodás, a fuvaroztatók közül csak minden tizedik vállalja a folyamatos, három műszakban történő ki- és ’Toetakodást... Soroljuk? Aligha szükséges. Napi tapasztalatainkból tudjuk: a gazdaság érrendszereként emlegetett szállítási hálózatot sűrűn lázak — „őszi csúcs” — terhelik, görcsök — torlódások — szorítják. Aminek vannak objektív okai, ám elkerülhetők, megelőzhetők is, ha... FOLYTASSUK ezzel a ha szócskával gondolatmenetünket. A zavarok elkerülhető, megelőzhető okai között akadnak általános érvényűék, így például az, hogy a hazai fuvardíjak — nemzetközi összehasonlításban, s az idei 12 százalékos áremelés ellenére is — szerények, különösebben nem ösztönöznek a minél ésszerűbb szállításszervezésre. Akadnak azután helyi, nemtörődömségből, felületességből táplálkozó tényezők is, mint bizonyította ezt egyebek mellett a 3. számú főúton megejtett vizsgálat. Nemcsak az derült ki, hogy a tehergépkocsik egyharmada üresen közlekedett, hanem például az is, hogy ugyanabból a városból négy cég négy járműve indult a fővárosba, olyan szállítmányokért, amelyeket egyetlen kocsi vezetője és kísérője összegyűjthetett és hazafuvarozhatott volna. összesen 110 ezer áruszállító jármű dolgozik a közúti közlekedésben, s ehhez csatlakozik még 60 ezer mezőgazdasági vontató. A népgazdaság ötödik ötéves terve 42 milliárd forintot biztosított a vasút korszerűsítésére, a közúthálózatra öt esztendő alatt 35,5 milliárd forintot költhetnek. Megjelennek a vaspályákon az ötezer lóerős tirisztoros villamos mozdonyok, 1980-ra a közúti áruszállító járművek száma 150 ezerre emelkedik, az 1975. évi 443 ezer tonnával szemben 1980-ban kétmillió tonna árut mozgatnak konténerekben. TERVEKBEN, teendőkben, a népgazdaság egész szállítási rendszerét átfogó szervezési feladatokban tehát nincs hiány. Ezek gyakorlatban! érvényesítése sokféle előnnyel kecsegtet — a járművek jobb kihasználása, a rakodás gépesítésének fokozódása, a gerinchálózatot alkotó utak járműáteresztő-képességének növelése, stb. —, ám ha nem kapcsolódnak hozzájuk a helyi cselekedetek, akkor az anyagi és szellemi ráfordítások egy része kárba vész. Fölösen vándorol, törik, szakad az áru, a kátyús utakon rongálódik termék és jármű, a szűk, zsúfolt raktárakban csak óhaj a rend, az áttekinthetőség. Ugyanakkor a vállalatoknál a legkülönbözőbb osztályok foglalkoznak a szállítással — az anyaggazdálkodástól a kereskedelmin át a pénzügyi osztályig, főosztályig —, s legtöbbször a minimális összhangot is nélkülözi munkájuk. A fuvarozás teljes folyamatát egyik részleg sem látja, fogja át, még kevésbé törődnek tehát a költségekkel, s tetézi ezt a szakmai tapasztalat hiánya. AZT MONDJÁK a szakemberek: jelentősebb beruházás nélkül, pusztán a gondosság, a körültekintés, a szakszerűség fokozásával hatalmas summát lehetne megtakarítani. S. ez igaz, hiszen csak a fejlett tőkés országok esetében a szállítmányozási költségek 10—15 százalékos mérséklése — amire mód van a fuvareszközök, útvonalak, stb. jobb kiválasztásával — egymilliárd forinttal apasztaná a népgazdasági kiadásokat. A hazai lehetőségek még nagyobbak! A lehetőségek... Az év első felében, bár több kedvezmény csábította a fuvaroz- tatókat, a vasúti áruszállítás kisebb volt, mint tavaly a hasonló időszakban! Most viszont már mindenki ideges, kapkod, a kért vagonok mielőbbi kiállításáért veri az asztalt. Pazarlóan bánnak a szállíttatok és a szállítók áruikkal, eszközeikkel, pénzükkel, néha már úgy tűnik, mintha azt sem bánnák, hogy az áru törjön, szakadjon rakodás, fuvarozás közben, csak egy a fontos: eljusson valahová, akár „ömlesztve is”, csak a számlát benyújthassák érte. A SZÁLLÍTÁS terepén sok a teendő, de elsőként a felületességet, nemtörődömséget kell visszaszorítani. Ha törik, ha szakad, akkor is. Mert addig túl nagy árat fizetünk érte. MÉSZÁROS OTTÓ Együtt a békéért és a haladásért! Megkezdődött a fejlődési béke-világkonferencia Kádár János üzenete a világkonferenciához Pénteken, Budapesten az építők Rózsa Ferenc székházában megkezdődött a Békevilágtanács kezdeményezésére és szervezésében létrejött fejlődési béke-világkonferencia. A zászlódíszbe öltözött épület homlokzatán üdvözlő transzparens fogadta a mintegy száz ország, illetve szervezet képviseletében megjelent küldötteket. „Együtt a békéért és a haladásért!” — olvasható a felirat a tanácsteremben mintegy összegezve a fejlődés ügyét szolgáló, a hatékony közös cselekvés módozatait kidolgozó világkonferencia célját. A nemzetközi békemozgalmi tanácskozás 41 tagú elnökségében foglalt helyet Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára, Sebestyén Nándorné, az Országos Béketanács főtitkára, dr. Simái Mihály, a világkonferencia magyar előkészítő bizottságának és az ENSZ Társaságok Világszövetségének elnöke, Pethő Tibor, az Országos Béketanács helyettes elnöke és Bognár József akadémikus, a magyar delegáció vezetője. Ugyancsak az elnökségben foglalt helyet Romesh Chandra, a Békevilágtanács főtitkára, valamint a nemzeti békemozgalmak és a nemzetközi demokratikus szervezetek számos ismert vezető személyisége. A béke-világkonferenciát Bognár József nyitotta meg, meleg szavakkal köszöntötte a résztvevőket. Ezután Sarlós István emelkedett szólásra. Sarlós István beszéde A nemzetközi tanácskozás jelentőségéről szólva Sarlós István kiemelte: — A világkonferencia résztvevői a világ jövője szempontjából döntő fontosságú kérdéssel, a "'gazdaságilag jelenleg még elmaradott, vagy kevéssé fejlett országok előrehaladásának kérdéseivel foglalkoznak. A világ jövőjének alakulásáról van szó, mert korunkban az egyes népek sorsa összefügg a többiével, mert minden nép boldogulása csak akkor válhat teljessé, ha a szabad fejlődés lehetőségei mindenki számára biztosítottak. — Magyarországi tapasztalataink, amelyeket a szocialista építés évtizedeiben szereztünk, azt bizonyítják, hogy nyersanyagban szegény, kis területű és kis népességű ország is képes a felemelkedésre, ha szabad és független, s ha határain kívül társakat talál más, a kölcsönös segítség elvét valló és gyakorló népekben. A mostani konferencián olyan országok jelenéről és jövőjéről szólunk, amelyeknek népei nem felelősek elmaradottságukért; azok felelősek érte, akik gyakran virágzó kultúrájú országokat taszítottak gyarmati sorba. Arról kell szólnunk, hogy az erőszakkal létrehozott nehézségeket hogyan, milyen módon lehet leküzdeni. Sarlós István ezután hangsúlyozta : mindehhez nélkülözhetetlen feltétel, hogy béke legyen az egész földkerekségen; hogy a népek szabadok és függetlenek legyenek, önállóan válasszák meg azt a társadalmi formát, amelyben élni és alkotni akarnak. (Folytatás a 2. oldalon.) Október 11-16 Magyar-NDK barátsági hét A Hazafias Népfront Tolna megyei bizottsága és az NDK budapesti kulturális és tájékoztató központja október 11—16. között magyar— NDK barátsági hetet rendez Tolna megyében. Hétfőn délelőtt a megyei művelődési központban NDK orvosi műszerek és laboratóriumi felszerelések kiállítása nyílik, majd délután fél háromkor a bőrdíszműben nagygyűlés lesz, ahol Gerhard Reinert, az NDK rendkívüli és meghatalmazott magyarországi nagykövete mond beszédet. A barátsági hét eseményeiről folyamatosan tájékoztatjuk olvasóinkat. Szovjet-angolai tárgyalások Pénteken Moszkvában folytatódtak a hivatalos tárgyalások a Szovjetunió és az Angolai Népi Köztársaság között. Szovjet részről a tárgyaló delegációt Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, angolai részről Agos- tinho Neto, az MPLA elnöke, köztársasági elnök vezeti. Több gyapjú, nagyobb súly A szintetikus műszálak terjedésekor sokan a juhtenyésztés lassú sorvadását jósolták. Később azonban kiderült, hogy az évszázadok óta használt gyapjúfonal el- szakítása korai lenne, még mindig nélkülözhetetlen alapanyaga a ruhaiparnak, s így a gyapjútermelés egyre kifizetődőbb. Egy szakvélemény a múlt század derekáról: „Valamint minden iparág — és üzérlet- nél, úgy a birkatenyésztésnél is a lehető legnagyobb, s állandó tiszta haszon a czél, e végből tenyésztőnek feladása : a) nemes fajú állatokat növelni, s ezeken b) olyan gyapjút tenyészteni, mely keresett, tehát folyvást kelendő, c) a birkák számszeres mennyiségét felszaporítani. Az értelmes gondviselés, ép és elég takarmány a süke- res tenyésztés alapja. Ha ez nincs, a tenyészállatok nemzedéke is satnya, — sa dög- letesség köztök tanyát üt.” Volt aki figyelembe vette a tanácsokat. Eszterházy Károly nem átallott a zsebébe nyúlni — valószínű nem a saját munkájával szerzett bankók közé —, hogy harmincezer ( !) váltóforintot számoljon le egy merinói kosért. (Ugyanekkor egy raokakos ára két-három forint volt.) Visszatérve a jelenbe ezt az ágazatot néhány helyen — sajnos — a juhtartók minimális befektetés és silány legelők mellett is jövedelmező tartásnak fogják fel. Pedig a nyájak nagyobb gyapjúhozammal, magas szaporulattal hálálják meg a jó legelőt, a gondos tartást. Ez utóbbira egyre több a példa. A nagydorogi Uj Barázda Tsz-ben hagyományai vannak a juhtartásnak. A tsz megalakulása óta foglalkoz- :nak tenyésztéssel, jelenleg 1040 tenyészanyája van a közös gazdaságnak. Ötvenöt kilós átlagsúly mellett hat kiló húsz deka gyapjút vágtak le egy anyáról. Kétévenként háromszor elletnek, átlagosan 112 százalék a szaporulat. A kosbárányok öthónapos korukban 30 kiló körüli súly- lyal pecsenyebárányként kerülnek értékesítésre, átlag 1100 forintért. Legutóbb 797 darabot értékesítettek. Szeptember 10-től folyik a mesterséges megtermékenyítés. Ezzel a módszerrel kevesebb kossal több anyát tudnak termékenyíteni. Négy, NDK-ból importált hústípusú, utódellenőrzött kossal végzik a megtermékenyítést. Az állattenyésztési felügyelőségtől kapott kosok átlagsúlya 100 kiló körüli. Hagyományos pároztatással ezzel az anyajuh-állományhoz húsz kos kellene. Az anyák törzs- könyvileg nyilvántartott magyar merinók és a húsformák, valamint a súlygyarapodás javítása hústípusú kosok tenyésztésbevételével kedvező eredményeket hoz. Távolabbi cél, hogy a gyapjú mennyiségét és minőségét növeljék majd aszkániai fajtával történő keresztezéssel. A tsz 522 hektár legelőjének közel felén juhokat tartanak, emellett még ideiglenes legelőként hasznosítják az őszi tarlókat. A tsz mindkét jubtelepén új épületek létesítésév 1, az akiok bővítésével növelik a férőhelyek számát, hogy a fejlődő tenyésztési munka jó körülmények között folyhasson. — St —
