Tolna Megyei Népújság, 1976. október (26. évfolyam, 232-258. szám)

1976-10-06 / 236. szám

1976. október 6. 2 Képújság A fegyverzet növelése elleni küzdelem égetően időszerűvé vált Brezsnyev ny/lotkozata a francia televízióban Kedden, párizsi idő szerint pontosan egy órakor a fran­cia televízió képernyőjén megjelent a Kreml híres to­ronyórája és a felirat: Egye­nes adás a Kremlből. Az Eurovizio és az Intervizio ál­tal egyaránt átvett adásban ezután Leonyid Brezsnyev- nék, az SZKP KB főtitkárá­nak dolgozószobáját kapcsol­ták és a francia televízió szovjet hetének mintegy házi­gazdájaként és kalauzaként Leonyid Brezsnyev válaszolt Yves Mourousinak, a francia televízió vezető riporterének kérdéseire. Yves Mourousi mindenek­előtt köszönetét mondott a kivételes lehetőségért, hogy Leonyid Brezsnyev dolgozó- szobájában fogadta és hang­súlyozta, hogy a francia^ te­levízió közönsége jó érzéssel emlékezik az SZKP KB fő­titkárának 1971. és 1974. évi franciaországi látogatására, „ön olyan ember, akit sze­retnek Franciaországban” — jelentette ki az újságíró, majd feltette kérdéseit. Az SZKP főtitkára min­denekelőtt régi ismerősök­ként üdvözölte a francia te­levízió nézőit. Tevékenysé­gem és az egész politikai bi­zottság tevékenységének jel­legét megszabja az a szerep, amelyet hazánkban a kom­munista párt játszik — mon­dotta Brezsnyev. Nyugaton sokaknak nincs világos elképzelésük a szov­jet politikai rendszerről. Elő­fordulnak torz elképzelések is. Azt állítják például, hogy a párt más állami és társa­dalmi szervek helyébe lép. Ez helytelen elképzelés. A szovjet állami szer­veknek pontosan körül­határolt, alkotmányosan meg­határozott funkciójuk van. Ugyanígy megvan a tevé­kenységi területük a társa­dalmi szerveknek is: a szak- szervezetek például minde­nekelőtt a dolgozók érdekvé­delmével, munkájuk és pihe­nésük megszervezésével fog­lalkoznak. Mindamellett a párt a szovjet nép életének lelkesítője és politikai szer­vezője. Az SZKP XXV. kongresz- szusa — állapította meg Leonyid Brezsnyev — mint ismeretes, elfogadta az új, ti­zedik ötéves terv fő irányel­veit. Azt a célt tűztük ki, hogy mélyreható minőségi változásokat érjünk el a nép­gazdaság szerkezetében és műszaki színvonalában, lé-, nyegesen megváltoztassuk a gazdaság egész arculatát. Ezért is neveztük el az új öt­éves tervet a minőség és a hatékonyság ötéves tervének. Leonyid Brezsnyev megem­lékezett a közelmúltban Ka­zahsztánban tett látogatásá­ról, és elégedetten beszélt ar­ról, hogy az emberek han­gulata jó. Ismételten meg­győződött arról — mondot­ta —, hogy a szovjet embere­ket foglalkoztató első számú kérdés a tartós béke biztosí­tásának problémája. Ezzel összefüggésben a főtitkár „enyhén szólva különösnek” minősítette azokat a vélemé­nyeket, amelyek szerint az enyhülés csak a Szovjetunió­nak és a szocialista országok­nak jelent előnyöket. Szovjet részről sohasem titkolták, hogy az ország belső fejlesz­tésének tervei a békés külső feltételekre épülnek, és ezért az enyhülés valóban hasznos a Szovjetuniónak. De vajon fenyegeti-e bármi rosszal az enyhülés a többi népeket? — tette fel a kérdést Leonyid Brezsnyev. Nézzük meg konkrétabban — folytatta az SZKP KB fő­titkára —, mit jelent az eny­hülés. Utat jelent a konfron­tációtól az együttműködéshez, a fenyegetéstől és a fegyver- csörgetéstől a vitás kérdések tárgyalásos megoldásához. Egészében pedig a nemzetkö­zi viszonyoknak a békés egy­más mellett élés, a kölcsönös előnyök egészséges alapjain történő átalakítását jelenti. Mindez megteremti a feltéte­leket az államok közötti gyü­mölcsöző kapcsolatokhoz, a kereskedelmi-gazdasági, a tu- dományos-rfiűszaki és a kul­turális csere fejlesztéséhez. Igaz, erről úgy beszélnek, mintha egyirányú utca volna, és megint csak a Szovjetunió­nak jelentene egyoldalú elő­nyöket. Tévednek, akik azt hiszik, hogy a gazdasági és a tudo­mányos cserére a Szovjet­uniónak nagyobb szüksége van, mint más országoknak — állapította meg Leonyid Brezsnyev és utalt arra, hogy a Szovjetunió tőkés országok­ból származó importja a tár­sadalmi összterméknek mind­össze 1,5 százalékát teszi ki, és ily módon nyilvánvalóan nem döntő jelentőségű a szovjet gazdaság fejlődése szempontjából. Sok minden történt annak érdekében — mutatott rá Leonyid Brezsnyev —, hogy elismerést nyerjen a külön­böző társadalmi rendszerű országok békés egymás mel­lett élésének szükségessége. Ebben a tárgyban egész sor fontos nemzetközi okmányt írtak alá, köztük a helsinki biztonsági konferencia záró­okmányát. Ahhoz azonban, hogy ezek az irányzatok valóban meg- másíthatatlano'kká váljanak, meg kell fékezni a fegyver­kezési hajszát, meg kell szab­ni határát. A Szovjetuniót — folytat­ta az SZKP KB főtitkára —, csodálkozásra készíteti az az álláspont, amelyet egész sor nyugati kormány foglal el ebben a kérdésben. Szavak­ban, úgy tűnik, senki sem ta­gadja a fegyverzet csökken­tésének fontosságát, a gya­korlatban viszont kerékkötő­nek bizonyulnak. Egyes nyu­gati körök makacsul terjesz­tenek különféle meséket va­lamiféle szovjet fenyegetés­ről, arra a félelemre speku­lálnak, amelyet saját maguk keltenek. Valóban, a Szovjet­unió hatásos fegyveres erők­kel rendelkezik, de egyértel­műen és világosan kijelenti: soha senkit nem fenyegetett és nem fenyeget, és bármely pillanatban készen áll arra, hogy megkezdje a fegyveres erők csökkentését a kölcsö­nösség alapján. Ha a szovjet fegyveres erők színvonala tényleg nyugtala- — nít valakit, akkor az tűnne EZ ÊV TAVASZÁN, ami­kor Henry Kissinger ameri­kai külügyminiszter rövid lá­togatást tett Caracasban, ke­serű szájízzel, de a tőle meg­szokott diplomáciai mosoly- lyal volt kénytelen tudomá­sul venni: Venezuela már Venezuela saját birtokába vette legfontosabb természe­ti kincseit: a vas- és olaj­ipart. Venezuela Latin-Ame­rika legnagyobb olajexportá­ló országa és világviszonylat­ban is előkelő helyen áll a kőolaj-kitermelésben. A mo­dern olajipar Venezuelában 25 000 embérnek ad kenyeret. nem a régi. Nemcsak azt kellett „lenyelnie”, hogy az őt ábrázoló bábukat égette és nagy zsarolónak névezte a sokezres tüntető tömeg, ha­nem az volt fájdalmasabb, hogy egyre több ponton üt­közik a washingtoni, vala­mint a venezuelai nemzeti érdek. Mindezt azért szükséges el­mondani, mert az utóbbi éve­kig a 13 milliós Venezuela az USA talán legfontosabb, zavartalan dél-amerikai bá­zisa volt. A térség olyan or­szága, ahol a tőkebefektetés a világon egyedülálló hasz­not hozott: öt év alatt meg­térült. Ez pedig busás jöve­delmet kínált az amerikai monopóliumoknak. A század- forduló után felfedezett olaj- lelőhelyek kiaknázásával egy időben áramlott a tőke észak­ról. A 60-as évek végére az USA összes latin-amerikai tőkebefektetéseinek egyne­gyede venezuelai talajba hul­lott. S innen származott a kontinensből kiszipolyozott profit fele. Washingtonban nem véletlenül nevezik Ve­nezuelát olajparadicsomnak. Csakhogy az idők változ­nak és sok igét múlt időbe kell tenni. Különösen az­után, hogy tavaly a venezue­lai kormány állami kézbe vette az olajipart. Azt az iparágat, amely a múlt év­ben tízmilliárd dollár bevé­telt adott az országnak. Az 1974 márciusában hatalomra került Carlos Andres Perez kormánya néhány hónappal később az acélipart is álla­mosította. Mindez, sok más ténnyel együtt a nemzeti kincsek vé­delmét, az amerikai ölelés lazítását szolgálja. A Miraflo­res palotában, ahol 17 éve nem volt katonai puccs, a kidolgozás alatt lévő tervek most arra irányulnak, hogy az olajbevétel dollármillióit igazságosan elosszák. A nem­zeti jövedelemnek ugyanis több mint fele az ország la­kossága 4 százalékának jut. A csaknem 2,5 milliós Cara­casban közel egymillió ember majdnem múlt századbeli körülmények között él. A venezuelai belpolitika változásai jóval lassúbbak, mint a kormány külpolitiká­ja pozitív vonásainak erősö­dése. Lépései, intézkedései határozottan imperialistaelle­nesek, Washington ellen irányulnak. (Találóan írta a panamai Critica című lap „az USA—Latin-Amerika po­litikai ringben a legtöbb ütést Kuba után Venezuela adta.”) A caracasi kormány kezdeményezője és aktív tá­mogatója volt az USA kizá­rásával létrejött latin-ameri­kai gazdasági rendszernek, valamint a közös Karib- tengeri flottának. Sőt, Ve­nezuela hitelekkel, segélyek­kel támogatja a közép­amerikai, valamint a Karib- tengeri országokat önálló nemzeti iparuk fejlesztésé­ben. A Ford-kormányzat az ún. kereskedelmi törvénnyel (az olajexportáló tagországok el­len szankciókat léptetett életbe) próbálta jobb belá­tásra bírni a caracasi kor­mányt és igyekezett szembe­állítani a kontinens más or­szágaival. De a puska vissza­logikusnak, hogy a másik fél­nek még alaposabb oka le­gyen komolyan foglalkoznia a fegyverzet korlátozásával, lépésről lépésre közeledni a nagy célhoz — az általános leszereléshez. Mi készen ál­lunk kötelező érvényű nem­zetközi megegyezések kidol­gozására és konkrét javas­latokat terjesztettünk elő er­ről az ENSZ-ben, egyebek között a közgyűlés mostani ülésszakán és a bécsi tár­gyalásokon is. Nem kívánom megismételni ezeket, csak annyit mondok, hogy a fegy­verzet növelése elleni küz­delem égetően időszerűvé vált. Ezért különleges figyel­met érdemel az államok leg­felsőbb vezetői részéről. A helsinki tanácskozásról szólva az SZKP KB főtitkára a többi közt megállapította, hogy a Szovjetunió egészé­ben kedvezően ítéli meg mindazt, ami az összeurópai értekezlet óta a tanácskozás határozatainak végrehajtása érdekében történt. A nemzet­közi együttműködésnek új, kedvező formái születnek. Rátérve a Szovjetunió és Franciaország kapcsolataira, az SZKP KB főtitkára a töb­bi közt emlékeztet rá, hogy a két ország együttműködése jelentős szerepet játszott a helsinki tanácskozás sikeres megrendezésében. A Szovjet­unió bízik benne, hogy a két ország kapcsolatai továbbra is a tartós béke és biztonság építésének egyik fő elemét jelentik majd Európában, és nemcsak Európában. Az együttműködés ered­ményeinek méltatása után Leonyid Brezsnyev arról be­szélt, hogy különösen politi­kai téren még sok kihaszná­latlan lehetőség van a kap­csolatok fejlesztésére. Az SZKP KB főtitkára vé­gezetül felhívta a figyelmet a francia televízió most kez­dődött szovjet hetére, amely jó példája annak, hogyan szolgálhatják a tömegtájékoz­tatási eszközök a népek kö­zötti kölcsönös megértést. Leonyid Brezsnyev boldog­ságot és sikereket kívánva búcsúzott el a francia televí­zió nézőitől. felé sült el. A térség kor­mányainak többsége szolidá­ris Venezuelával és nem volt hajlandó részt venni a latin­amerikai külügyminiszteri csúcstalálkozón. így kudarcot vallott a kissingeri „nagy párbeszéd”. A hatalmon lévő Accion Democratica párt vezetője a balra nyitási politika jegyé­ben rendezte a diplomáciai kapcsolatot a szocialista or­szágokkal, köztük Kubával. Nemrég jelentették be, hogy a caracasi kormány — Mexi­kó után — megállapodásban szándékozik rögzíteni együtt­működését a KGST-vel. Az elnök hangsúlyozta: „Rend­kívül előnyös lenne szá­munkra is az olajipar, a bá­nyászat, a mezőgazdaság te­rületén szerzett tapasztalatok közös hasznosítása. Szívesen küldünk szakembereket ta­nulni a szocialista országok­ba.” EZEK A KIJELENTÉSEK, a velük összefüggő lépések joggal okoznak gondot Wa­shingtonnak. Már csak azért is, mert az USA külföldről beszerzett olajának a fele Venezuelából származik. Másrészt: a venezuelai pél­da — a többi között a köze­ledés a KGST-hez — „veszé­lyes példa” lehet az új áram­latra fogékony Latin-Ameri- kában. Az sem elhanyagol­ható, hogy a sokat utazó Andres Perez elnök szívesen látja vendégül a más társa­dalmi berendezkedésű ál­lamok vezetőit is. Igen hasz­nosnak tartja a személyes kapcsolatokat az új baráto­kat kereső, a függetlenségre, t a kölcsönösségre épülő ve­nezuelai politikában^ KIRÄLY FERENC Hazai krónika Országos szállítási tanácskozás a KPM-ben A közlekedésnek rendelke­zésére állnak a feltételek az őszi többletfeladatok ellátá­sához, a zavartalan munkát azonban veszélyeztetheti a kedvezőtlen időjárás, s a szomszédos országok vasúti helyzete is jelez már bizo­nyos nehézségeket. Ezért a fuvaroztatók és a közlekedé­si vállalatok tervszerűbb együttműködésére, egyenletes ütemű szállításokra, a fuvar­eszközök ésszerű felhaszná­lására van szükség — hang­súlyozta dr. Ábrahám Kál­mán közlekedés- és posta­ügyi államtitkár, a minisz­tériumban kedden kezdődött országos tanácskozáson, ame­lyen a megyei tanácsok és szállítási bizottságok illeté­kes vezetői vesznek részt. Az NDK ünnepe Gerhard Reinert, a Német Demokratikus Köztársaság budapesti nagykövete az NDK megalakulásának 27. évfordulója alkalmából ked­den koktélt adott a nagy- követségen. A nagykövet rö­vid beszédben méltatta a Német Demokratikus Köz­társaság fejlődését, majd a két ország barátságáért és a szocialista országok egységé­ért kifejtett tevékenységért kitüntetéseket nyújtott át. Az NDK népek barátsága ligá­jának emlékérmét kapta a Mecseki Szénbányák Zobák bányaüzemének Ernst Thäll- man szocialista brigádja, és Demeter Sándor, a Kulturá­lis Kapcsolatok Intézetének helyettes elnöke. Aranyjel- vény kitüntetésben tízen, ezüst jel vény kitüntetésben heten részesültek. LAPZÁRTA HUSZÁR ISTVÁN JAPÁNBA UTAZOTT Huszár István miniszterelnök-helyettes a japán kor­mány és a japán—magyar gazdasági klub meghívására kedden hivatalos látogatásra Tokióba utazott, ahol meg­beszéléseket folytat a két ország közötti gazdasági kap­csolatok fejlesztésének kérdéseiről. A delegációt dr. Faluvégi Lajos pénzügyminiszter bú­csúztatta. Megjelent Senkuro Saiki budapesti japán nagy­követ. Jelen volt V. J. Pavlov, a Szovjetunió budapesti nagykövete. TEHERÁN A hétfőn négynapos hiva­talos látogatásra Iránba ér­kezett Valéry Giscard d’Es- taing francia köztársasági el­nök kedden reggel megtar­totta első eszmecseréjét Mo­hammed Reza Pahlavi iráni uralkodóval. A két államfő — a hivata­los program szerint — há­rom alkalommal fog tárgyal­ni. Egy francia szóvivő tájé­koztatása szerint a tárgyalá­sok fő témái : a két ország nukleáris együttműködésének elmélyítése, iráni termékek piaci elhelyezése az EGK- tagországokban, a libanoni fejlemények, az iparilag fej­lett tőkés államok és a fej­lődő országok észak—déli párbeszéde alakulásának fel­mérése. BERLIN Befejeződtek az előkészüle­tek október 7-e, a Német Demokratikus Köztársaság megalapítása 27. évforduló­jának megünneplésére. A nemzeti ünnep az idén — érthetően — az október 17- én megtartandó választások előkészületeinek jegyében zajlik. A választási kampány részeként folyó országos be­szélgetéssorozat — amelyen a népi kamara képviselő- jelöltjei, illetve a megyei ta­nácsok jelöltjei, köztük az NSZEP PB tagjai, a KB tit­kárai, a kormány tagjai, a nemzeti frontba tömörült többi párt, valamint a tö­megszervezetek vezetői vesz­nek részt — jól kifejezi az ország dinamikus fejlődését, azt, hogy az NDK annak tu­datában ünnepelhet: az el­múlt esztendők az ország történetének legeredménye­sebb évei bel- és külpolitiká­ban egyaránt. NEW YORK Az ENSZ-közgyűlés általá­nos politikai vitájában, hét­főn hangzott el J. B. Csáván indiai külügyminiszter fel­szólalása. Hangoztatta, hogy a Szovjetunió által javasolt megállapodás, mely az erő­szak alkalmazásáról lemon­dást célozza, pozitív lépés és megérdemli, hogy a köz­gyűlés a legtüzetesebben megvizsgálja ennek lehető­ségeit. A szovjet javaslat tel­jes mértékben összhangban van az ENSZ alapokmányá­val, mely kimondja, hogy a tagállamoknak a nemzetközi kapcsolatokban tartózkod­niuk kell az erőszakkal való fenyegetéstől, illetve az erő­szak alkalmazásától. Csáván üdvözölte Andrej Gromikó- nak azt a kijelentését, hogy a Szovjetunió nem szándé­kozott és nem is szándékozik katonai támaszpontokat épí­teni az Indiai-óceánon és kész más hatalmakkal együtt kölcsönösségi alapon felku­tatni annak a lehetőségét, hogyan lehet korlátozni a nem part menti államok ka­tonai tevékenységét az In­diai-óceánon. Ugyancsak hétfőn szólalt fel a mongol, a jamaicai, a nigériai, a guineai, a máltai és az albán küldött is. A HADGYAKORLAT ÁLDOZATA A hollandiai Den Helder közelében a nyugatnémet Mag­nus—1 óriás úszódaru segítségével emelték ki az Északi- tengerből a Fittleton angol aknaszedő hajót, amely a NATO „Team Work—76” fedőnevű nagyszabású hadgya­korlata közben összeütközött egy másik angol hadihajóval. (Telefoto — AP—MTI—KS)

Next

/
Oldalképek
Tartalom