Tolna Megyei Népújság, 1976. október (26. évfolyam, 232-258. szám)

1976-10-26 / 253. szám

e ^pújság 1976. október 26. Sz. Spartacus- Pápai Vasas 20:17 (10:10) Jelenet az izgalmas mérkő­zésből. A labdával fehérben Szabján. Balról, szintén fe­hérben Verhás (Bagdiné). Az év utolsó bajnoki mér­kőzését játszotta a szekszár­di csapat. Az ellenfél a baj­nokság biztos 4. helyezettje, míg a szekszárdi csapat a győzelem esetén az 5—6. helyre volt esélyes. Mindkét csapat ilyen körülmények között nyugodtan játszott, hisz sem a feljutás, sem a kiesés nem izgathatta a já­tékosokat. A kezdő szekszárdi csa­pat: Orbán, Verhás, Sztá- ronszky, Czakó, Laborcz, Szabján, Zimmermann. Cse­re: Molnár, Kadosa, Gaszler, Tóth. A szekszárdi csapat kezdett jobban, Verhás sze­rezte meg a vezetést. A ha­zaiak részéről Sztáronszky, Verhás, Szabján, majd is­mét Sztáronszky és Laborcz volt eredményes. A félidő közepén 6:3-ra alakult az eredmény. Feljött a vendég­csapat és 8:7 után Verhás két góljával további előny­höz jutott a szekszárdi csa­pat, de az ellenfél a félidő végéig kiegyenlített. Rosszul kezdődött a máso­dik félidő, mert a vendégek vezetéshez jutottak, de nem tartott sokáig, mert Sztá­ronszky 3, majd Laborcz 2 góljával ismét a hazai csa­pat volt előnyben. A máso­dik félidő 20. percében Ver­hás átlövésből pompás gólt lőtt (17:14). A mérkőzés be­fejezéséig a hazaiak még há­rom gólt lőttek, közben — bár a pápaiak is háromszor bevették a szekszárdi kaput — Orbán három gólba tartó labdát, valamint két bünte­tőt védett és ezzel jelentő­sen hozzájárult a sikerhez. Góldobók: Sztáronszky 6, Laborcz 5, Verhás 5, Szab­ján 2, Zimmermann 2. A mérkőzés végét jelző sípszó után a lányok boldo­gan ölelkeztek, az edző gra­tulált nekik, majd miután egyedül maradt a pálya szé­lén — szomorúan — a kö­vetkezőket mondta: — Igen, győzött a csapat, de ez a mérkőzés határkő volt edzői pályafutásomon. Ez volt az utolsó bajnoki mérkőzés számomra. Az el­múlt 16 évben heti 5—6 dél­utáni edzés, a szombat-va­sárnapi izgalmas mérkőzés, utazás elfárasztott. Bízom a fiatal játékosok akaraterejé­ben, szorgalmában, tehetsé­gében és abban, hogy to­vábbra is sok szép sport­élményt szereznek a sport­körnek, a szakembereknek és a nézőknek egyaránt — mondta érthetően szomorú hangulatban Ambrus Péter vezető edző. Kosárlabda BEAC-Szekszárdi Vasas 78:53 (39:30) Pét a Dombóvári V5E, Bátaszék Bonyhád elten nyert Az NB I-es mérkőzésre Budapesten Szabó és Halász bíráskodása mellett 'került sor. A Vasas az alábbi csapat­tal lépett pályára: Palotás (6), Gyurcsák (2), Horváthné (14), Kutas (10), Varga (9). Csere: Falvai (—), Vecsési (4), Götz (4), Farkas (2), Nagy H. (2). Jól kezdett a Vasas, szép tá­madásokat vezettek, jól véde­keztek, így a 4. percben 8:0- ra vezettek. Ezután feljött a BEAC, de nem tudott komo­lyabb ellenállást kifejteni to­vábbra sem. A 8. percben még mindig a Vasas vezetett 18 Ti­re. Azután mintha elfelejtet­tek volna lányaink kosarazni ; 4 percig nem dobtak pontot és az ellenfél kiegyenlített, sőt a 14. perében már a BEAC 7 ponttal vezetett. (27:20). Ezt az előnyt a félidő végéig még növelni is tudták. Közben Horváthné és Falvai meg­sérült, így le kellett cserélni őket. A második félidő első per­cében csökkentette a Vasas hátrányát két ponttal, de ez­után a BEAC ellenállhatatla­nul játszott. A Vasas csere- játékosai nem tudtak ellen­állást kifejteni, támadásaik sem sikerültek. 5. perc: 51:36, a 10. percig csak egy kosarat dobtak, így a BEAC egyre jobban elhúzott. (62:39). Ezt az előnyt még két ponttal nö­velve szerezték meg harma­dik győzelmüket. A Vasas çsapata jól kezdett, de nem tudta végig ezt a jó játékot nyújtani. Később már a hét­fői mérkőzésre tartalékolták erejüket, amelyen lényegesen fontosabb a győzelem, hiszen a nagy rivális Nagykanizsát kell legyőzni ahhoz, hogy a kiesést elkerüljék. NB II Pét—Dombóvári VSE 91:56 (40:36). A dombóvári csapat Péten a következő játékosok­kal szerepelt: Illés (9), Ta­kács (2), Bálint (9), Tamási (—), Ruzicska (22), Pakot (8), Horváth (8), dr. Radochay (—), Erdősi (—), Haraszti (—). A dombóvári csapat játékán meglátszott az edzéshiány. Két hét óta különböző elfog­laltság miatt a játékosok nem vették részt az edzéseken és ez megbosszulta magát. A második félidőben Pét döntő fölénybe került és megérde­melten nyert. Szombaton Budapesten az Előre ellen játszik 15 órai kezdettel a dombóvári csapat. NB III Bátaszék—Bonyhád 82:68 (42:30). Bonyhádon került sor a megyei rangadóra. Báta­szék: Radács (—), Farkas (2), Gaszner (—), Zágonyi (12), Gaál (28), Illyés (19), Tiringer (21), Horváth (—). Bonyhád: Ábrahám (15), Losoncz (27), Pén (12), Szabó (6), Balogh (6), Bozó (2), Neumüller (—), Genszier (—), Futár (—). Mindkét csapat a védekezés­re fektetett nagy gondot, így a 6. percben még csak 10:10 volt az eredmény. Bátaszék a 15. percig lényegesen eredmé­nyesebbnek bizonyult és 33:18-ra vezetett. A második félidő közepéig a bátaszékiek enyhe fölényben játszottak és ötletes támadásaik és gyors indításaik révén 68:48-ra ve­zettek. Ettől kezdve a csere- játékosok is pályára léptek és lelkesedésükkel az eredményt viszonylag tartani tudták, így 14 pontos előnnyel nyerte Bátaszék a rangadót. Gemenc-kupa Sok induló - mérsékelt színvonal Egy ezüst- és két bronzérem i A Tolna megyei Ökölvívó Szövetség kilencedik alkalom­mal írta ki a Gemenc-kupa tornát. Az idén az ifjúságiak és a II—III. osztályú felnőtt versenyzők részére volt minő­sítési lehetőség. A három­napos tornára 24 egyesületből nevezték 56 ifjúsági, valamint 57 felnőtt versenyző lépett szorítóba. A Tolna megyei egyesületek közül a Szekszár­Orbán László versenyző­jével Feketével, aki nagy­váltósúlyban harmadik lett. di Dózsa, a Szekszárdi Sport­iskola, Bonyhád, a Paksi Nóg­rádi SE, valamint a Paksi SE versenyzői szerepeltek. Pén­teken az első versenynapon igen mérsékelt volt az érdek­lődés a valamikor igen nép­szerű sportág iránt, mintegy 150-en látogattak el a Zrínyi utcai tornacsarnokba. A má­sodik napon már, és a döntőn mintegy 300-an izgulták vé­gig a sok kiütéssel tarkított versenyt. Orbán László, a Szekszárdi Dózsa edzője a következőképpen összegezte a háromnapos tornát. — Mi négy versenyző^, in­dítottunk, s a várakozásnak megfelelően szerepeltek. Egy arany-, egy ezüst- és két bronzérmet szereztek ver­senyzőink. Összességében a verseny elérte a célját, köze­pes színvonalú volt és a lá­tottakkal meg vagyok eléged­ve. A Tolna megyei csapatok közül Bonyhád volt a leg­eredményesebb, 12 pontot gyűjtött. A Szekszárdi Dózsa 10, és a két paksi csapat 4 pontot gyűjtött. A legtechni­kásabb ifjúsági versenyző cí­met a bonyhádi Szujó László kapta. A verseny győztesei: Ifjúságiak, papírsúly: Var­ga (Hatvan). Légsúly: Vécsi (Tatabánya). Harmatsúly: Kovács (Baja). Pehelysúly, A csoport: Basa (Hatvan), ... 3. Flóris (Szekszárd). B csoport: Szujó László (Bonyhád), ... 3. Lisztmajer (Paks). Könnyű­súly: Magyar (PVSK). Kis- vál tósúly: Torma (PVSK). Váltósúly: Budavári (ÉVIG). Nagy váltó: Németh (Eger), .. .3. Fekete (Szekszárdi. Kö­zépsúly: Gál (Komló). Fél­nehézsúly: Szőke (PVSK). Nehézsúly: Csoboth (Bony­hád). Felnőttek, papírsúly: Holo- ta (ÉVIG). Légsúly: Nyíri (ÉVIG), .. .2. Kertész (Szek­szárdi Harmatsúly: Ábra­hám (Hatvan). Pehelysúly: Lakatos (Miskolc). Könnyű- súly, A csoport: Galambos (Csepel). B csoport: Varga (Kaposvár), .. .3. Katies (Bonyhád). Kisváltósúly: Rá­kosa (Kaposvár), .. .3. Szujó János (Bonyhád). Váltósúly: Komjáti (Szekszárdi Nagy­váltósúly: Engi (Miskolc). Középsúly: Patai (Komló). Félnehézsúly: Saiga (Sop­ron). Nehézsúly: Pelsőczy (Csepel). A legtechnikásabb felnőtt versenyző címet Rákosa (Ka­posvár), a legeredményesebb edző címet Horváth Géza (PVSK), a legsportszerűbb edző címet Szalai Károly (Du­naújváros) nyerte. Az összesített pontverseny alapján az 1976. évi Gemenc- kupát a Pécsi VSK együttese nyerte 26 ponttal. 2. Csepel (edzője a szekszárdi szárma­zású Csötönyi Sándor) 22, 3. Hatvan 21 ponttal. Vissza a sportpályára fl B. PANHÓNlftÉ fl NÉPÚiSAS KUPft : :• fi. Pannónia T&ngelia 4:2 (TcO) • A Bonyhádi Pannónia öregfiúk labdarúgócsapata. Balról jobb­ra, álló sor: Sántha István, Váradi László, Barabás Andor, Ko­vács Márton, Wágner József, FIáding János, Mező László. Alsó sor: Szász István, Pataki József, Tóth Ferenc, Borsodi István csapatkapitány a kupával és a csoportgyőztesnek járó labdával, Vajda Károly, Szász Lukács, Szegedi István. Szombaton délután Teve­len került sor a döntő mér­kőzésre a Népújság-kupáért. A két együttesben a követ­kezők játszottak. Bonyhád: Kovács — Sántha, Váradi, Borsodi, Mező, Vágner, FIá­ding, Barabás, Szász I., Vaj­da, Szegedi. Csere: Tóth F., Pataki, Szász L., Tóth E. Tengelic: Lukács — dr. Tóth, Nagy, Nyúl, Hosnyánszki, Fi­lep. Gáncs, Vida, Molnár, Jilling, Sallai. Csere: Varga, Böjthe, Pámer, Simon. A mérkőzést vezette: Weidin- ger. Bonyhád lépett fel tá­madólag és a 10. percben Vajda, két perc múlva FIá­ding lövését mentette a ka­pufa. A 17. percben Vajda át­adását Szegedi laposan lotte a sarokba. 1:0. Változatos me­zőnyjáték után a 30. percben Sallai szabadrúgása a sorfal­ban akadt el, a következő percben Sallai centiméterek­kel mellélőtt. A félidő utolsó előtti percében ismét Tenge­lic előtt adódott helyzet, de a csatárok kivártak, így a le­hetőség oda lett. A következő percben a játékvezető 11-est ítélt Bonyhád ellen, de a lab­dát Sallai mellélőtte. A második félidőt Tengelic jól kezdte, de miután Jilling kihagyta a gólhelyzetet négy perccel később Vajda lövése a nagy tömörülésben is utat talált a hálóba. 2:0. Három perc múlva FIáding 11-esből növelte a B. Pannónia elő­nyét. A 23. percben Hos­nyánszki hazaadása jutott Tengelic kapujába. 4:0. (Ön­gól). Ettől kezdve Tengelic — miután már nem volt tét­je a mérkőzésnek — szépen, ötletesen játszott és a 28. percben Jilling szépített. 4:1. Négy perc múlva ismét Jil­ling talált a B. Pannónia ka­pujába. 4:2. A tengeliciek ek­kor jól játszottak és két perc múlva Gáncs fejese a felső kapufát érintve hagyta el a játékteret. A 38. percben FIá­ding felső sarokba tartó sza­badrúgását Lukács ritkán látható bravúrral tisztázta. A B. Pannónia együttese megérdemelten nyert az ez­úttal gyengén, enerváltan ját­szó Tengeliccel szemben. A B. Pannónia megérdemelten nyerte a Népújság-kupát, mert ezen a találkozón Ten­gelic kulcsemberei tudásuk alatt játszottak. ^ ré|^yétei ajfoiitös Coubertin bárónak, az újkori olimpiák megalapítójának tulajdonítják azt a mondást, miszerint nem a győzelem, hanem a részvétel a fontos. Persze fontosság ide, fontosság oda, nem olyan könnyű kijutni egy olimpiára. S főleg ha mindenki át- érezné ennek fontosságát, feltehetően a világ népei otthagyná­nak csapot-papot, s tódulnának Montrealba, Moszkvába, illet­ve a mindenkori olimpiát rendező városba. Ehhez a vonulás­hoz képest a Bibliában megemlített egyiptomi sáskajárás fel­tehetően a jelentéktelenebb események közé szorulna, s le­kerülne az istencsapások szintjéről. A részvétel azonban még korántsem merülhet ki abban, hogy egyszerűen elmegyünk az olimpiára. Az igazi részvétel a versenyzés. Könnyű dolga volt annak az angol fiatalembernek, aki felfedezte a szerény hirdetést 1896-ban Londonban, a Cook utazási iroda kirakatában: „Utazzunk az olimpiára!” George Stuart Robertson, az oxfordi diák kifizette a 11 fontot, elhajózott Athénbe, s ha már ott volt, benevezett a versenyekre is. Úgy látszik éppen jó erőben volt, mert súlylökésben negye­dik, diszkoszvetésben pedig hatodik helyet szerzett. Manapság azonban már más a helyzet a részvétellel kapcsolatban. Először általában kipróbálják a jelölteket, s csakis azok juthatnak be a porondokra, akik kiváló teljesítményekkel igazolják, hogy a győzelem reményével bocsátkozhatnak a küzdelembe. Sőt, Coubertin mai utódai a legtöbb sportágban eredményszinteket írnak elő, s aki ezt nem tudja időben teljesíteni, az legfeljebb néző lehet, feltéve, ha van ehhez elegendő megtakarított pénze. Ezek után természetesen felmerül a kérdés, hogy mit is akarhatott a báró ezzel a részvétellel. A látszat olykor csal. Coubertin és követői, köztük a ma­gyar dr. Kemény Ferenc, valóban hittek az általános részvé­telben, sőt már a XIX. század végén felismerték az emberiséget fenyegeti veszélyeket. Azt is jól tudták, hogy a győzelem di­csősége múlandó, de a sport útján megszerezhető képességek a társadalom javára válnak. Az olimpia a legjobbak versenve. Azok jutnak oda, akik életkoruk, tehetségük, felkészültségük alapján, feszegetik az emberi teljesítőképesség felső határait. De nem kevésbé ered­ményesek azok, akik már túljutva az élet zenitjén, a hosszú és egészséges élet felső határait tágítják. Lehet, hogy mámorító dolog az olimpiai dobogó legfelső fokán állni, nézni az árbocra kúszó lobogókat, s hallgatni a nemzeti himnuszt. De hasonló­képpen lelkesíthet bárkit az is, ha már hajlott korában is élet­vidám, jó erőben van, s nem gyűrik le betegségek. Ehhez kell a „részvétel”, nem is szükséges távoli országokba utazni, csak úgy otthon, rendszeresen, okosan sportolni kell. Ha megvaló­sítjuk ezt, a győzelem sem marad el. Támad Bátaszék.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom