Tolna Megyei Népújság, 1976. október (26. évfolyam, 232-258. szám)
1976-10-20 / 248. szám
Mai számunkból MAGUNKNAK TESSZÜK (3. old.) ÖN KÉRDEZ — MI VÁLASZOLUNK (4. old.) FÜVEK, DROGOK, fűszerek (5. old.) LOPJÁK A SZŐLŐT (5. old.) MIRE AZ ÁLOMBÓL VALÓSÁG LESZ (3. old.) Értelmes viták haszna T öbb ízben lehetett az utóbbi időben effajta megjegyzéseket hallani: „most olyan időszakban vagyunk, amikor dolgozni kell, nem pedig vitatkozni”, „jelenleg nem a viták idejét éljük, hanem a cselekvését”. Adott helyen és időben, meghatározott körülmények között teljesen helyénvalóak is lehetnek ezek a megjegyzések. Amikor eldöntött kérdéseket tesznek újra meg újra vitássá, amikor a cselekvést szószaporítással helyettesítik, akkor nagyon is helye van az ilyenféle figyelmeztetésnek. De amikor valamiféle általános érvényt tulajdonítanak az ilyen megállapításnak, s egy hosszabb időszak tartós jellegzetességeként próbálják feltüntetni, akkor joggal támadhat bennünk ellenérzés. Akik merev, „vagy-vagy” alapon akarják elkülöníteni a vita és a cselekvés, a véleménycsere és a döntések megvalósításának időszakait, ugyancsak egyoldalúan fogják fel a társadalmi-közéleti folyamatokat. Az élet — a mozgalmi élet, a közélet, a pártélet éppoly kevéssé, mint a gazdasági vagy a kulturális élet — nem osztható fel olyan szakaszokra, amelyekben vagy csak vitatkozunk, vagy csak cselekszünk. A pártszervezeteknek gyakorlatilag szinte mindig egyszerre kell dolgozniuk valamely döntés előkészítésén (ami a teendők megvitatását igényli) és valamely más elhatározás valóra váltásán (ami pedig cselekvést, vagyis szervezést, mozgósítást, irányítást, ellenőrzést, összehangolást, stb. követel.) Előfordul, hogy egyes szakaszokban az egyik, másokban pedig a másik kerül előtérbe: nyilvánvalóan más az egyes mozzanatok súlya kongresszus, pártértekezlet, értékelő taggyűlés előtt, mint azok után. A kérdés egyoldalú értelmezése azonban — s voltaképpen ez a nagyobb veszély, a figyelemre érdemesebb probléma — másfajta szemléleti „elcsúszást” is kifejezhet. Nevezetesen meghúzódhat mögötte — olykor akaratlanul is — a pártdemokrácia, a társadalmi demokratizmus egyfajta lebecsülése. Kifejezhet egy olyan gondolatot, hogy a vezetésnek birtokában van a „bölcsek köve”, s ezért megvitatás nélkül is világosan látja, pontosan ismeri a cselekvés útját. Az ilyen szemlélet hordozói a nagy, átfogó döntések előtt — a fejlődés egy-egy „mérföldkövénél”, — készek ugyan a problémák és teendők megvitatására, de a mindennapok során ezt feleslegesnek tartják. Aki azonban úgy véli, hogy egy átfogóbb időszak egészében szükségtelenné válhatnak a viták, az a tömegeknek az ügyek eldöntésében való részvételét voltaképpen egy-egy „ünnepi” alkalomra korlátozná. Ha a vitákat nem valamely „különleges” időszak jellegzetességeinek tekintjük, hanem a politikai, mozgalmi élet természetes velejáróinak, akkor ezzel egyúttal valóságos helyüket, értelmüket is meghatároztuk. S ez azért is fontos, mert még él néhol az a — az előbb említett szemlélettel voltaképpen egy tőről fakadó — felfogás, mely a viták szerepét eltúlozva, nekik szinte misztikus értéket tulajdonítva, öncélként kezeli azokat. Holott egy-egy véleménycsere értékét nem lehet önmagukban vett kritériumok alapján meghatározni — ez csakis azon mérhető, mennyiben vitte előre az ügyet, miként szolgálta az értelmes és hasznos cselekvést. Értelmes cselekvéshez nem akármilyen, hanem értelmes viták kellenek — ez sohasem hagyható figyelmen kívül. Pártunkban már régen polgárjogot nyert az a felfogás, hogy az olyan vita, mely semmit sem old meg, ha mégoly demokratikusnak is tűnik, haszontalan. Ezért a pártmunkában, a politikai mun- , kában nemcsak a viták kezdeményezése és ösztönzése a fontos, hanem legalább annyira a szintézis kialakításának képessége is. A vita elevensége még nem tehet elégedetté egyetlen pártmunkást, közéleti embert sem. Elégedettségre csak az adhat alapot, ha az eltérő nézetek összecsapása alapján sikerül kialakítani a megfelelő következtetéseket, az érvek ütközéséből kialakul az elhatározást megalapozó konklúzió, s mindezek alapján körvonalazódik a további cselekvés iránya, kirajzolódnak a várható következmények. M ost olyan időket élünk, amikor egyaránt szükség van a vitatkozásra és a cselekvésre. E megállapítással mégsem mondunk sokat, hiszen voltaképpen minden időszak ilyen. A kérdés csak az — s erre minden konkrét helyzetben más a válasz —, hogy miről kell vitatkozni, s mi az, amiben már nem a vita a dolgunk, hanem a döntés végrehajtása. Ha ezt nem keverjük össze, s érdemleges kérdésekről érdemben tudunk vitatkozni — akkor érdemes vitatkoznunk, mert vitáink ez esetben nem helyettesítik, hanem előreviszik a cselekvést. GYENES LÁSZLÓ Indiába utazott Polinszky Károly Dr. Polinszky Károly oktatási miniszter kedden hivatalos látogatásra — Nurul Hasan oktatási miniszter meghívására — Indiába utazott. Tárgyalásokat folytat a két ország közötti kulturális egyezményről, az ennek alapján megkötött kulturális és tudományos együttműködési munkaterv teljesítéséről. A két miniszter megvizsgálja a Magyar Népköztársaságban és az Indiai Köztársaságban kiállított egyes iskolai bizonyítványok, továbbá egyetemi oklevelek és tudományos fokozatok egyenértékűsége kölcsönös elismerésének lehetőségét. (MTI). Losonczi Pál hazaérkezett Hasznos eszmecserék Dél-Amerikában Losonczt Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke kedden délben hazaérkezett kéthetes latin-amerikai körútjáról, amelynek során hivatalos látogatást tett Venezuelában, Peruban, Panamában és Kubában. A társaságában volt dr. Bíró József külkereskedelmi miniszter, Garai Róbert külügyminiszter-helyettes és Nagy Miklós, a Kulturális Kapcsolatok Intézetének elnökhelyettese. A Havanna—Budapest közötti mintegy 14 órás repülőutat rövid technikai pihenő szakította meg Rabatban. Az Elnöki Tanács elnökét Ahmed Oszmán, a Marokkó Királyság miniszterelnöke és Ahmed Laraki külügyi államminiszter köszöntötte. Losonczi Pál fogadására a Ferihegyi repülőtéren megjelent dr. Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács helyettes elnöke, Cseterki Lajos, az Elnöki Tanács titkára, Púja Frigyes külügyminiszter és Rödönyi Károly közlekedés- és postaügyi miniszter. Jelen volt a politikai, a társadalmi és a kulturális élet több vezető személyisége. Ott voltak Antonio Pittol, a Venezuelai Köztársaság ideiglenes ügyvivője, Guillermo Portugal Ballesteros, a Perui Köztársaság nagykövete, és Jose Antonio Tabares Del Real, a Kubai Köztársaság nagykövete. (Losonczi Pálnak, az Elnöki Tanács elnökének hazaérkezése után adott nyilatkozatát lapunk második oldalán közöljük.) Pénteken és szombaton Választások Csehszlovákiában Csehszlovákiában befejeződött a hét végén megtartandó választásokon induló nemzeti bizottsági és képviselő- jelöltek regisztrálása, sőt, né- hányuk kivételével be is mutatkoztak választóiknak. A pénteken egész nap és szombaton délután 2 óráig nyitva tartó szavazóhelyiségekben hat különböző színű szavazócédula várja a választókat, akik külön-külön választják meg a képviselőket a szövetségi gyűlés két kamarájába, a Cseh és a Szlovák Nemzeti Tanácsba, valamint a megyei, a járási és a városi, kerületi nemzeti bizottságok tagjait. Minden percet kihasználnak Hét kombájn járja a földeket, a szárító nem áll meg Májustól novemberig éjjel-nappal, hétköznap és vasárnap, mindig dolgozik Deesen a tsz takarmányszárító üzeme, és most mégis azt lehet mondani: itt a csúcsforgalom. A rengeteg lucerna, nyári gabona és a napraforgó szárítása után megkezdődött a kukoricaszezon. Persze úgy, hogy közben még van szárítani való lucerna is, napraforgó is. A helyzet itt egészen rendkívüli, hiszen az őszi búzavetést 700 hektáron kukorica után kell elvégezni : kukoricaföldbe kerül az összes vetőmagnak körülbelül a fele. Nagy a tempó. Hajrázni nem lehet a kukorica kombájnolásában, mert a magas víztartalom miatt tovább tart a szárítás, de a perceket is kihasználják. Hét kombájn járja a kukorica- táblákat. Péntekig 260 vagon szemes terményt takarítottak be. Kezdetben 36 százalék volt a víztartalom, jelenleg 30—32 százalék. Október 2. óta öt napig állt a munka, eső miatt. Műszaki hiba miatt még nem állt a bábolnai szárító. A férfi fizikai dolgozók 12 óráznak, a nők munkaideje 8 óra. mes kukoricát, aki pedig zsákba kéri, odamehet a telepre és fölmerheti, természetesen mindenki csak a kiadott papír szerint, ellenőrzéssel. Nagyüzem ez az egész nagy gazdaságon belül. Nem terményszárító és nem raktár, hanem a kettő együtt és még sok minden. Egyébként szárítóból is három van: a bábolnai, meg a két MGF gabonás, amelyek a lucernát és a zöld kukoricát dolgozzák fel pelletnek. Az itt folyó tevékenység és az ide kapcsolódó mezei munka (betakarítás) neve: takarmánygazdálkodási ágazat. Izsák Kálmán ágazatvezető irányítása alá tartozik két agronómus, egy műszaki vezető, aki a gépekre ügyel, van két magtáros, egy mérlegelő, egy bérszámfejtő és egy anyag- könyvelő, továbbá az a gárda, amelyik a szárítóberendezéseket szolgálja ki, két műszakban, májustól novemberig. G. J. Fotó: G. K. A szorgalmas munka eredménye szembetűnő, csak be kell pillantani a magtárba. Dugig van terménnyel. Ki- lencszáz vagonosnak nevezik ezt a magtárt, de most ezeregyszáz vagonnal tárolnak benne, búzát, napraforgót, kukoricát, továbbá kukorica, és lucernapelle- tet. Utóbbi takarmányokból jócskán kerül exportra is a decsi szövetkezetből : a héten 80 vagonnal indítanak útnak, ezt az árut, tehát a pelleteket 12 gépkocsi és traktor hordja a szárítóból a berakodás helyére. Hazai eladásra, a gabonafelvásárló vállalatnak Tö- rökszentmiklósra küldik a vagonba rakott szemes kukoricát. A kezdet 12 vagon elindítása. A tagok járandósága 170 vagonnyi kukorica, ebből is házhoz vittek már 45-öt. Aki ömlesztve kéri, annak vontatóval beviszik az udvarába a szárított szeAsszonyok, lányok a felhordószalagra terelik a szárított kukoricát, a pótkocsi egyenesen a magtárba viszi a termést. Teljes üzemben a szárító
