Tolna Megyei Népújság, 1976. szeptember (26. évfolyam, 206-231. szám)
1976-09-04 / 209. szám
^PÜJSÁG 1976. szeptember 4. CSALÁD-OTTHON Óvjuk gyermekünket! A legtöbb szülő úgy érzi, akkor lehet a legnyugodtabb, ha gyermekét a biztonságot jelentő otthon falai közt tudja. S mégis, a valóságos tényeket ridegen rögzítő statisztikák szerint, a gyermekbalesetek zöme éppen otthon, a lakásban fordul elő. Kezdjük a sort a legkisebbekkel. Még a pici, tehetetlennek gondolt csecsemőt se hagyjuk egyedül a pólyázó- asztalon! Még „egy pillanattudó baba nem éri fel.az asztalt, nem tud hozzáférni a számára vonzó tárgyakhoz, lerántja hát mindenestől az egész térítőt! A nagyobbacska gyermeknél pedig a bajok másik forrása lehet, hogy szereti és akarja is utánozni a felnőtteket. A konyhában magára hagyott kislány édesanyját véli helyettesíteni, amikor a kifutó tejforralót igyekszik — a legnagyobb életveszély ra” sem! Ne higgyük, hogy meg se moccan, egy óvatlan pillanatban lezuhanhat. A növekvő gyermek nyiladozó értelmének természetes velejárója, hogy mindenre kíváncsi, minden érdekli és valamit mindig fölfedez. A földön mászó, tipegni is alig közepette — félrehúzni a tűzhelyről. Veszély a bekapcsolt vasaló, még ha csak egy percre marad is mellette egyedül a kisgyermek. Talán éppen ezt lesi, mert be akarja bizonyítani, milyen nagy lány már ő, lám, egyedül is tud vasalni! Általában megfigyelhető, hogy a magára maradt gyermekek szinte kivétel nélkül tiltott dolgokat igyekeznek kézbe kaparintani. Gondoljunk csupán az újságokban igen gyakran megjelenő napi hírekre: a szülők elmentek otthonról, bezárták a gyerekeket, azok gyufát szereztek, magukra gyújtották a házat. Mennyire izgalmas, ám életveszélyes játékszer a gyermek számára a fiókban lapuló kés, olló, villa. Ilyenkor jut eszébe esetleg utánozni a tv-ben óvatlanul ellesett párviadalt. .. Sose feledkezzünk el arról sem, hogy a különféle veszélyes tisztító- és takarítószereket kulcsra zárható helyen tároljuk. A Hypó, szalmiákszesz, sósav még felnőtt kezében is óvatosságot követel. Tartsuk zárt helyen a gyógyszeres fiolákat, a „szép, színes cukorkának” tűnő veszélyes pirulákat is. Csak az orvosok a tanúi, hány mérgezett gyermek kerül kórházba a szülők felelőtlensége miatt. Az unatkozó és kíváncsi gyermeknek sokszor egy röpke perc is elég, hogy felkapaszkodjék — különösen a jó időben nyitva hagyott — ablakba. S e veszélyben előliárnak a modern, sok emeletes házak ablakai, amelyekre esztétikai okokból még rácsot sem engednek felszerelni. Tudjuk, nem minden családban oldható meg, hogy a gyermek a szükséges felügyelet mellett legyen egész nap. Sajnos még elég gyakoriak a bölcsődei, óvodai gondok is. Ezért szükség van nagyobb körültekintésre, óvatosságra, gondosságra, hogy megelőzzük és elkerüljük a jóvátehetetlen bajokat. Nagy felelősség gyermeknek életet adni, de mennyivel nagyobb gond és feladat ezt az életet óvni, s legfőképpen megtartani ! ISKOLÁBA A szülőknek minden évben sok gondot okoz ez az időszak: „mit adjak a gyerekre?” Mert bizony nemcsak az iskolaszerek beszerzése, az öltöztetés is nagy gond. Ebben szeretnénk a rajzokkal ötletet adni. Elsőként a kicsiknek — 6— 8 éveseknek (1—2. rajz). A kötényruhácska elől zippzá- ros, színes paszpolozás díszíti. A mellény és a nadrág bevágott zsebét színes tűzés díszíti. Mindkét modellhez pulóvert és blúzt is lehet viselni. A 8—10 éveseknek való a mellény-szoknya összeállítás (3). A mellény érdekessége, hogy derékban húzott és ejtett vállvonallal készült. Szoknyája átalakításhoz is jó ötlet: a zsebét és az alját kockás anyaggal lehet kombinálni. A kötényruhát (4) színes tűzés és elől rátett zseb díszíti. A nagyobbak (14—16 évesek) már igénylik a divatos összeállításokat. Nekik való a szoknya-blúz összeállítás. Az egyenes vonalú szoknyához kötött beállításokkal készített mellényt viselhetnek. A mellény ujja könyökig ér, az elején újszerűén elhelyezett kis zsebekkel. Farmerhoz vagy más nadrághoz, de szoknyához is viselhető ingblúz (6). Bebújós nyakmegoldással készült, elől két hosszúkás, gombolható zsebbel. FODOR ETA ötletünk elsősorban azokat a barkácsolni szerető apukákat érdekelheti, akik szívesen foglalkoznak asztalos- munkával. Rajzunk olyan „iker-asztalt” ábrázol, amely jó szolgálatot tesz a többgyermekes családban. (Természetesen a leírtak szerint egyszemélyes polcos asztalt is barkácsolhatunk.) Az ábrán jól kivehető, hogy az iker-asztal tulajdonképpen 2—2 több rekeszes polcból, továbbá a tetejére helyezett közös asztallapból, valamint a középen beállított, elválasztólapból áll. A polcokon a tanszerek éppúgy helyet kaphatnak, mint a játékok, tehát tanulás alatt is, játék közben is kéznél van minden kívánt holmi, s ezzel a megoldással sok helyet takarítunk meg. A két asztal közötti elválasztó lap tulajdonképpen elhagyható, amiért elkészítését mégis javasoljuk, annak oka: ahol két gyerek tanul, jobban figyel mindegyik a saját munkájára, ha köztük a rekesz. Másrészt a polcra üde zöld növényt tehetünk, kis akváriumot halakkal stb. Ha pedig a lapjába képszögeket verünk, arra sok apró holmit akaszthat a nebuló, mint például a vonalzó, olló, szögmérő stb. Időnként az áruházak bútorosztályain játékpolc elnevezéssel kapható készen kb. 220—230 forintért, hasonló, több rekeszes polc; ha ilyet vásárolunk, kevesebb munkát kell fordítani az íróasztal elkészítésére. Cs. K Pillantás az évezredekbe VI. KORINTHOSZ Egy kicsit talán sokat időztünk a mában, hiszen görögföldre a régmúltat fürkészni jöttünk. Az emberekben any- nyi nemzedék, annyi száz és száz emberöltő után mit is fedezhetnénk fel az elődökből? Valamit talán mégis. Az egyik Graves-könyvben olvastam, hogy az ógörögök udvariasak, szolgálatkészek voltak, szerették, ha dicsérték őket. Találkoztunk ilyenekkel. Az ógörögök vállalkozó szelleműek voltak és fogékonyak a művészet iránt. Egy egész napot tengeren töltöttünk (ismét fohászkodva Her- mészhez és Poszeidonhoz, mivel azt mondták, az Égei- tenger egyik pillanatról a másikra képes dühöngő őrültté válni!), s elhajókáztunk Egina, Porosz és Idra szigetére. Nos, ha máshol nem, itt igencsak beláttuk, hogy a mai görög sem lehet kevésbé vállalkozó szellemű és a művészet iránt fogékony, mint őse. Jóformán ki sem szálltunk a hajóból már ott volt az „idegenvezető” a szamaraival, hogy felajánlja szolgálatait. A szigeteken a szamár a fő közlekedési eszköz, a meredek, sziklás kapaszkodókon a gép nem boldogul. A bazáro- sok egymást túllicitálva kínálják áruikat, talán nem is annyira a pénzért, (volt, aki forintért vásárolt!) mint inkább az alkuért, még ha nem is lesz belőle üzlet. Hanem, ami a művészet iránti hajlamot illeti...! Bámulatos a fazekasok ügyessége. Olyan edényeket, vázákat, amforákat készítenek ott, a néző szeme előtt, az ősi szerszámokkal és festékekkel, hogy az ember kénytelen elhinni: tehetségük több ezer éves. A szigeteken készült szőttesek és motívumaik olyan sajátosak, miként a hegyi pásztor muzsikája, amelyben egy idegen érzésvilág tárul fel, nagyon mesz- sziről annak, aki hallgatja. Mert izgatja, mert van benne valami titokzatos, a számára rejtélyes. Valósággal extázisba esik a látogató, ami egyébként természetes. Hiszen ezekről a helyekről, ahol jár — tanult, olvasott, hallott. Most egyszerre ott van. Mindennek a kellős közepében. És az egészben az a Iegizgatóbb, hogy élményeit nem is tudja megemészteni, s már egy másik keríti hatalmába, ötven kilométert se haladhat anélkül, hogy ott, ahol jár, az ezer évek során ne történt volna valamilyen nevezetes esemény. Utaztunk a tenger partján. Pireuszt még alig hagyjuk el, feltűnik a Szala- misz-szoros — a híres tengeri csata színhelye, ahol a perzsa Xerxész vereséget szenvedett — s máris elérjük Korinthoszt, ahol megint- csak van mit nézni és min elmélkedni. Essék hát néhány szó erről is (közbevetve, hogy Epidauroszba és Mükénébe megyünk, igyekezzünk hát.) Korinthoszban a magyar tűzbe jön. Hát hogyne, hiszen az Égei-tengert a Jón-tenger- rel összekötő csatornát magyar ember, Türr István tervezte és Gerster Béla személyében magyar volt a kivitelezője is. A két tengert összekötő csatorna megépítésének gondolata már mintegy kétezer évvel ezelőtt felvetődött. A római Néró a helyszínt is megtekintette a második században, maga látott volna a csatorna tervének elkészítéséhez, de halála megakadályozta ebben. A csatorna végül is francia vállalkozással 1882—93 között készült el, hat és fél kilométer hosszú, 80 méter mély szakadékszerű árok. Azon túl, hogy a láb alatt igencsak imbolyog az összekötő híd, valamint hogy érdekes látvány a keskeny résben úszó hajó — mely úgy tűnik, már-már a két part közé szorul —, további furcsa néznivaló a híd Jón- tengeri végében emberemlékezet óta álló kamilla. Hogy mit keres itt egy kamilla? Ki tudja. Talán valamiféle reklámot szolgál szegény pára. Merthogy a kamilla görög szó és azt jelenti: teve. Az ősrégi Korinthoszból voltaképpen alig maradt valami : ez már az a „fiatal” város, amelyben Pál apostol prédikált és írta leveleit. A régi Korinthoszt i. e. 146-ban földrengés pusztította el. Romjaiból a rómaiak építették fel a virágzó kereskedővárost. amelynek hajdan gyarmatai is voltak. Korfu és Siracusa. Úgy tartja a fáma, hogy Ves- pasianus császár olyan modern várost építtetett, amelyben helyet kaptak — talán először a történelemben — a nyilvános illemhelyek is, természetesen nem ingyen használatra. A császár fia szemére vetette apjának e szokatlan döntést, mármint azt, mi dolog fizetni azért, ha valakinek „dolga” van, mire Ves- pasianus így felelt, eme bölcsességet hagyván az utókorra: a pénznek nincs szaga. Azóta bizony nagyon sokan vélekednek így... Egyébként a rómaiak meglehetősen gazdag tárgyi emRészlet a régi Korinthoszból. léket hagytak hátra az építő- és képzőművészetnek. (Annak ellenére, hogy a legújabb korban, 1928-ban ismét földrengés pusztította el a várost). Érdekes módon vegyül hát össze görög és a római kultúra. A pirini forrás még mindig azt a kutat táplálja, amit a görögök építettek, majd a rómaiak korszerűsítve átépítették. Valósággal odaképzeli az ember a görög és a római nőket, fejükön, vállukon korsóval, amint hosszadalmasan fecsegnek, míg a víz csobog. A kút neve valamelyest árulkodik az akkori (!!) nőkről, végtére is nem véletlenül lett: Pletykákét. — Bár lehet, csak az utókori rossz nyelvek szerint... Az egykori stadion, így romjaiban is megkapó, s a tekintet majdnem megcsúszik az Apollón-templom karcsú dór oszlopain, melyek márványteste káprázatosán ragyog a lenyugvó nap fényében. Immár 2600 esztendeje... CSALA LÁSZLÓ (Következik: Agamemnon vára).
