Tolna Megyei Népújság, 1976. szeptember (26. évfolyam, 206-231. szám)
1976-09-24 / 226. szám
1976. szeptember 24. “Képújság 5 Lányok és gépek Aki közelről ismeri az irodai munkát, csak az a megmondhatója, hogy a különböző vállalatoknál, intézményeknél milyen tekervényes, gyakran nehezen kiismerhető az ügyvitel, az adminisztrációs munka. Olyannyira, hogy sokszor aki végzi, sem tudja mindig, vajon hová is illeszkedik az a kis „papírcsavar”, amelyen ő dolgozik. A létszámstop nem egyszerűen csak a munkaerő számát korlátozza, hatása ennél több. Hatékonyabb ügyviteli-admi- nisztratív munkavégzésre is ösztönöz. Ennek pedig — sok egyéb mellett — egyik alapja az e munkát végző minél magasabb szaktudása. Mindezt azért mondtuk el, hogy más színben tűnjön fel, amit Bonyhádon a közgazdasági szakközépiskolában láttunk. íme a tények: Hétszázhúsz tanuló jár jelenleg az intézetbe. Jelentős részük az iskola elvégzése után ügyviteli és adminisztratív „szakmunkás” lesz. Mint minden effajta oktatásnak — ennek is kulcskérdése, hogy valóban a legkorszerűbb gyakorlatra készítsék fel a tanulókat. S hogy ez Bonyhádon valóban így van, arra bizonyítékokat is találunk. Az iskola mintegy hárommillió forint értékben rendelkezik a legmodernebb ügyviteltechnikai berendezésekkel, gépekkel, a mini komputertől a könyvelőgépekig. A gépek „kapacitása” szerencsésen, maximálisan kihasznált. Ezek segítségével tanulhatják meg a bonyhádi diákok a hatékony és korszerű adminisztratív munkát. Foto: Gottvald Mintegy százhúsz tanulóval levelező oktatás is folyik az iskolában. Képünkön az átképzősök, a felnőttek ismerkednek a modern könyvelőgépekkel. Az egymillió forintot érő mini komputer mindent tud — a mögötte ülő Bogdán Katalinra azonban még sok ta- nulnivaló vár. Visszhang A környezetvédelemről LAPUNK augusztus 4-i, illetve 8-i számában három környezetvédelemmel kapcsolatos cikket közöltünk. Mindhárom csupán kiragadott példa a sok szembetűnő eset közül, hogy napról napra milyen durván vétünk környezetünk ellen ; hogy a környezetvédelmi törvényt egyre gyakrabban sértjük meg. Dr. Nedók Pál Szekszárd város Tanácsa elnöke cikkeinkre a következőket írja: „A TERVSZERŰ város- fejlesztéssel, városépítéssel összefüggő szanálások alkalmával elkerülhetetlen a kialakítandó építési területeken lévő fák egy részének kivágása. Az építési területeken azonban többségében gyümölcsfák vannak és ezek megtartása célszerűtlen, helyükre díszfákat ültetnek, melyek a szükséges funkciókat jobban ellátják. (A gyümölcsfákra a termésért felmásznak a gyerekek, megcsonkítják a fák koronáját, ezenkívül balesetveszélyes is.) Az építési területeken meglévő díszfák megóvására minden alkalommal írásban is felhívjuk a kivitelező vállalat figyelmét. „A fák védelmében” című cikkben szereplő konkrét bejelentést, vagy ehhez hasonló „jelzést” mindig szívesen fogadunk és köszönjük. A szabálysértő felelősségre vonása a műszaki osztály feljelentése alapján rövidesen megtörténik. A „KÖRNYEZETVÉDELEM” című írás megjelenése után a vármegyeháza kertjének bejáratánál „behajtani tilos” táblát helyeztünk el. Reméljük, ezzel sikerül meggátolni a szabálytalan parkírozást, bár a tábla nélkül is nyilvánvaló, hogy az árnyas kert nem autóparkolásra készült. A Csutorás-féle autójavító műhely előtti utcarész valóban nem válik díszére városunknak. A környezetvédelmi törvény rendelkezéseinek érvényre juttatása mellett azonban a lakossági szolgáltatások ellátása sem mellőzhető feladat. A javításra váró autók parkolása a közúton nem oldható meg. A szolgáltató szövetkezet új autójavító üzemének elkészültével a Csutorás-féle műhely megszűnik, s a jelenleg parkolásra használt területet — az utca többi részéhez méltóan — parkosítják, virággal ültetik be a szövetkezet fiataljai. A városi tanács köztisztasági ellenőrei ez évben 32 esetben tettek feljelentést a fentiekhez hasonló esetekért, a figyelmeztetések és közvetlen intézkedések mellett. A STRAND egyik medencéjében lebonyolított délutáni-esti rendezvénnyel kapcsolatban megoszlanak a vélemények. Valóban volt, akiket a szokatlan esemény — a beatre jellemző — egyébként teljesen szokványos hangereje zavart, és voltak, akik az ablakba könyökölve nézték, hallgatták a műsort — koruk, ízlésük és ráérőidejük szerint. A rendezvényt a művelődésügyi osztály este 10 óráig engedélyezte, akkorra be is fejezték. A művelődésügyi osztályhoz érkezett panasz nyomán felhívták a Tolna megyei Víz- és Csatornamű Vállalatot, hogy hasonló rendezvényeken a hangfalakat úgy helyezzék el, hogy a környéken lakókat ne zavarják. Ez a nap más, mint a többi. Nem csörög korán a vekker. Van idő kényelmesen reggelizni. Ülve elfogyasztani az ízes, erős feketét, utána komótosan elszívni egy cigarettát. Ez a nap a szabad szombat, amire már hét elején készülünk, miközben lessük az eget: „jaj, csak nehogy szakadjon az eső!” Mit csinálunk szabad szombaton? Erről beszélgettünk három fiatallal, akik a Szekszárdi MEZŐGÉP Vállalatnál dolgoznak. Rendhagyó szombat Szloboda István szerszám- készítő mosolyogva meséli, miközben cigarettával kínál: — Rendhagyó volt a szabad szombatom. Hosszú ideje, hogy végre elérkeztem az első igazi szabad szombatomhoz; sokat tanultam a nyáron, júniusban érettségiztem. ügy terveztem, az első igazi szabadnapomon pihenni fogok. De csak terveztem. Hajnali négykor keltem és az édesapámmal meg a két bátyámmal elindultunk az őcsényi erdőre fáért. Nekünk csak az volt a dolgunk, hogy a kivágott és kidön- tött fát összehordjuk, szekérre rakjuk. Az erdőben el is fáradtam, mire a munkával végeztünk. Délután kettőre értünk haza. Édesanyám nagyon finom csirkepörkölttel várt bennünket. Jólesett utána a sör. Ebéd után egy órát pihentem. Utána természetesen meghallgattam a rádióban a tánczenét. így jobban múlt az idő. Esti hét órakor jutottam el addig, hogy rendbe szedjem magam, átöltözzem és megkeressem a barátaimat. Hát bizony ez a nap hosszabb volt egy kicsivel, mint a többi. Édesapám a művezető — Nehéz hetet tudok magam mögött. Sok munkám volt itt, a munkahelyemen is, otthon is — veszi át a szót. Szőke József. — Sokat dolgoztunk hét közben az édesapámmal, cserébe azt ígérte: szombaton addig alszom, míg kedvem tartja. Fél nyolckor szóltak, hogy vigyem ki autóval édesanyámat a szőlőbe. Eleget tettem a kérésnek. Aztán megkerestem falubeli barátaimat, összeszokott, kedves, vidám a társaságom, jól elszaladt az idő. Délután négyre értem haza. Beálltam segíteni az állatok etetésénél : éhesek voltak már a kacsák, a tyúkok, disznók. Aztán megmosakodtam, átöltöztem és bementem Szek- szárdra. Hatan-nyolcan vagyunk jó barátok. Szabad szombaton hol az egyiknél, hol a másiknál összejövünk. Elbeszélgetünk a hétről, megiszunk egy-két üveg sört, miközben megvitatjuk a politikai eseményeket és elkár- tyázgatunk. Ha jó a tv-mű- sor, azt is megnézzük. Ezen a szombaton siettem haza öcsénybe, mert reggel korán kellett kelnem. Úgy beszéltük meg az édesapámmal, már hajnalban elmegyünk a szőlőbe. Idebent én vagyok a művezető, otthon ő. A fizikai munka pedig teljes ki- kapcsolódást nyújt a szellemi munkából. — Szereti a szombatokat? — Csak a szabad szombatot, mert egészen másképpen múlik az idő és arra is sort kerítek, amire hét közben nem jut időm. Korán kelő vagyok — Szabad szombat ide vagy oda, én akkor is szeretek korán kelni. Ha sokáig ágyban maradok, akkor utána már elúszik a napom. Reggel hétkor keltem — meséli Endrődi Erzsébet anyag- könyvelő. — Édesanyám már várt. Együtt mentünk ki a piacra, a vasárnapi ebédhez valót megvenni. Került a kosarunkba őszibarack, paradicsom és paprika. Észrevétlen el is költöttünk több mint 100 forintot. Míg ő nekikészülődött a főzéshez, én kitakarítottam, kimostam a legszükségesebb holmit. Mindez 11 óráig tartott. Délután négy óra után meglátogattam a húgomat. Másfél hónapja kisbabája született. Este pedig sokáig olvastam, mert vasárnap nem kellett 5 órakor felkelni. Úgy telt a szabad szombaton, mint bárki másnak. A kikapcsolódást meg kell engedni magamnak, azért van a szabad szofnbat. Hétfőn reggel frissen kell dolgozni. Feljegyezte: Veress É. Jegyzet Ebédjárat a Volánnál Tóth elvtárs kimutat az ablakon: ott a busz, azzal járunk ebédelni. Menetrend szerint. Az önkiszolgáló étterembe. A Volán 11-es Vállalat az elmúlt évek során nem kevesebb, mint hat helyről szállította az ebédet a melegítőkonyhájába. Mindig akadt, akinek nem tetszett az étel. Ha a műszergyárira volt panasz, ha az állami gazdaságéra, ugyanazok a személyek voltak a szóvivők. Miattuk váltottak konyhát, úgyhogy az utóbbi öt évben végigették a város összes közkonyhájának főztjét. Most a menetrend szerint járó buszok hozzák az embereket: szerelők, irodisták, kalauzok — kinek hogyan jut idő az étkezésre, úgy iratkoztak fel az egyes járatokra. Az Arany János utcai étkezde naponta várja vendégeit. A volánosokat is. Ennek külön története van és a történet ára legalább háromszázezer forint. Ugyanis amikor a vendéglátó vállalat szervezte a konyhaétkezde építést és részesedésre kérte fel a vállalatokat, a Volánt is megkeresték: adjanak 300—400 ezer forintot, ennek fejében dolgozóik jogot szereznek náluk az üzemi étkeztetésre. Sok volt a jelentkező. Néhányat a végén el is utasítottak. Késett a Volán is. Amikor jelentkeztek, már többet kértek tőlük. Végül is kétszázezer forintot fizettek, hogy dolgozóik az új, korszerű Arany János utcai vendéglátóipari üzletbe járhassanak... Azt mondják a Volán dolgozói, hogy néhány héten belül, várhatóan ismét azok panaszkodnak majd a konyhára, akik miatt eddig hat helyről már kikoptak. Olyat is mondanak az emberek, hogy a gondolkodás tandíján Tamásiban, Simontornyán vagy másutt javítani lehetett volna a dolgozók szociális ellátásán... — Pj »Ujjgyakorlatok” az első osztályban.
