Tolna Megyei Népújság, 1976. szeptember (26. évfolyam, 206-231. szám)
1976-09-23 / 225. szám
A ^PÚJSÁG 1976. szeptember 23 Oktatás a tanteremben I A parancsnoki kocsi Létragyakorlat Tornaóra KI NE AKART VOLNA gyermekkorában tűzoltó, vasutas vagy rendőr lenni? Talán a fényes egyenruha vagy a katonás fellépés okozza, de minden gyerek szeme felcsillan, ha egyenruhás embert lát. Persze, kevés álmodozó gyerekből lesz felnőtt korára tűzoltó. Még akkor sem — ha mint e sorok írója is — belekóstolt a tűzoltóéletbe. Hopp Vince községi önkéntes tűzoltó- parancsnok, az „öreg” keze alatt sok mindent megtanultunk. Láttuk tőle, hogyan kell nyolcvan-valahány évesen is fiatalos energikussággal mozogni, lelkesedni a feladatokért. Amikor versenyt futottunk a másodpercekkel, amikor tanultuk a tömlők szerelését, mindig volt néhány jó szava, dicsérő vagy elmarasztaló mozdulata. — Miért bátrak a tűzoltók? — tettük fel számtalanszor a kérdést Vince bácsinak. — „Csak az lehet bátor, akinek van mire alapoznia a bátorságát. Tudásra, állóképességre — egyszóval felkészültségre. Ellenkező esetben csak látszólag bátor a cselekedet, nem egyéb meggondolatlan vakmerőségnél” — hallottuk mindannyiszor a választ. Ezekre gondoltam, amikor az elmúlt napokban a szék. szárdi tűzoltólaktanyában jártunk. A fényesen csillogó, hatalmas vörös autók, a feszesen mozgó szolgálatos tűzoltók, a rádiótelefon és az ügyeleti munkát segítő technika számtalan csodája már egy új világot idézett. Ebben a környezetben Vince bácsi tűzoltókocsija, tűzoltókürtje — amely bizony sokszor belerikoltott az alvó község nyugalmába — már múzeumi tárgy. Más világ ez, de a törvényei a régiek. Beszélgetve a tűzoltókkal, albumokat, képeket nézegetve, megcsodálva a napi rutinfeladatokat végzők összeszokott, óramű pontosságú munkáját, erről meggyőződhettünk. Az oly sokszor hallott alapszabály itt is igaz: csak az lehet bátor, akinek van mire alapoznia a bátorságát. tamási János Fotó: Bakó Jenő Gyakorlat a csúszófán Könyvjelző Az öröklődés titkai A z elmúlt idők egyik legnépszerűbb televíziós személyisége a genetikus dr. Czeizel Endre, ezekben a hetekben a legkeresettebb író is. Könyve, Az öröklődés titkai napok alatt elfogyott. A „laikus” néző — legtöbben azok vagyunk — érdeklődéssel keresi a könyvben azt, ami lenyűgözte az előadássorozatban. A közelmúltban jelent meg Czeizel Endre Az emberi öröklődés című könyve, amely a humángenetika fejlődéstörténetének összefoglalása mellett a genetika elméletével és gyakorlatával, lehetőségeivel és veszélyeivel foglalkozik. Ez a könyv bizonyos mértékű csalódást okozott Czeizel „híveinek”, mert a tudományos igényű kötet — a Gondolat Kiadó jelentette meg —, megfelelő felkészültség nélkül bizony nehéz olvasmány. A könyvkiadás talán vigasztalónak szánta az MRT- Minerva sorozatban megjelent Az öröklődés titkait, az örökléstan gyakorlati tanácsadóját. A gazdagon illusztrált kis könyv választ ad azokra a kérdésekre, amelyek a leginkább érdeklik az átlagolvasót, s közben — bárki számára meg- érthetően — érinti a genetika' történetét, legfőbb területeit. Legtöbb témakörhöz nemcsak rajz, grafikon vagy fénykép kapcsolódik illusztrációként, hanem megtörtént esetek vázlatos ismertetése is, amelyek részben megkönnyítik a mondanivaló megértését, de vonzzák az olvasó érdeklődését is. A kilenc fejezet közül kinek-kinek más a legérdekesebb. Legtöbben — valószínűleg — mégis a nyolcadik fejezet elolvasása után teszik le a könyvet, hogy gondolkodjanak. Címe Madách-idézet: „Az ember ezt, ha egykor ellesi, vegykonyhájában szintén megteszi”. Azokról a mesz- szire vezető kísérletekről szól, amelyek az emberiség tragédiájához vezethetnének. A lehetőségek elké- pesztőek, szinte fantasztikusak. De: „Nem szabad, hogy még egyszer előforduljon a tudomány történetében az, ami a fizikában előfordult. Az, hogy a tudomány nagyszerű eredményeit ne az emberiség érdekében használják fel” — írja dr. Czeizel Endre. Bízzunk benne, hogy a biológia nem válik pokolgéppé” — ahogy Taylor nevezte. A hozzáértők szerint Czeizel Az emberi öröklődés című műve az utóbbi idők egyik legjobb magyar tudományos írása. Az öröklődés titkai jól megírt ismeretterjesztő könyv, amit a legjobbak közé embersége emel. VIRÁG F. É. Két kötet Népdalok a kisdiákoknak Tolna megye általános iskoláiban az évkezdéssel együtt a kisdiákok két új népdalgyűjteményt is megvásárolhattak. A nyolcvannyolc Tolna megyei népdal és a Gerlicemadár című gyűjtemény Tolna megyében lejegyzett dalokat tartalmaz. A nyolcvannyolc Tolna megyei népdalt egyrészt megyénk szülöttei gyűjtötték, átdolgozás nélkül kerültek a kisdiákok elé. A „Gerlicemadár” a 88 népdal feldolgozásainak gyűjteménye. Harmincat válogattak ki a neves zeneszerzők és két-, valamint háromszólamú előadásra dolgozták fel. A dalok felhasználhatók az iskolai kórusok, éneklő rajok, kulturális szemlék, vetélkedők és bemutatók műsoraiban. A zenei anyanyelv fejlesztésében is jelentős a kis füzet. A népdalok gyűjtői között az ismert nevek — Bartók Béla, Kodály Zoltán, Peso- vár Ernő, Olsvai Imre és Vikár Béla — mellett több Tolna megyei származású vagy megyénkben élő gyűjtő neve is szerepel. így például : Andrásfalvy Bertalan, Bogár István, Szabadi Mihály, Bögös Gyuláné, Domokos Pál Péter, Földesi János, Paulovics . Béla, Kiss Lajos és Czakó Sándor. A Gerlicemadár dalait Bárdos Lajos, Balázs Árpád, Karai József, Olsvai Imre, Pászti Miklós és Tillai Attila dolgozta fel két és három szólamban. A két kötet anyagát szépen egészítik ki dr. Németh Pálné és Bogár István tolnai népi motívumokból álló grafikái. A megyei tanács művelődési osztálya és a KÖTA Tolna megyei szervezete hasznos kézikönyveket adott ezzel a két gyűjteménnyel a népdallal ismerkedő kisdiákok kezébe. Tűzoltók
