Tolna Megyei Népújság, 1976. szeptember (26. évfolyam, 206-231. szám)

1976-09-02 / 207. szám

1976. szeptember 2. ffepÚJSÁG 3 Szeptember 8-án kezdődik a szezon Huszonöt nap a földeken, százhúsz a gyárakban Átvétel cukortartalom szerint. „Az 1975-ös esztendő ki­élezve hozta felszínre a cu­kor-vertikumban már koráb­ban is meglévő aránytalansá­gokat, ellentmondásokat. In­tézkedések történtek a cu­korrépa-termesztés minőségi fejlesztésére, az ipari kapa­citások bővítésére” — hallot­tuk e hét elején Nagy László­tól, a Cukoripari Vállalatok Trösztje vezérigazgatójától. A MÉM-ben tartott sajtótájé- koztatóan a cukoripar veze­tői a répatermesztés, -feldol­gozás eredményeiről adhattak számot. Hiszen a vetésterü­let jelentősen növekedett az elmúlt évekhez viszonyítva, ugyanakkor a terméseredmé­nyek is kielégítők, ahol meg­felelő agrotechnikával ter­mesztik fontos élelmiszerünk alapanyagát. ÜJ RÉPAÁR Az idén új árrendszert ve­zetnek be, ennek lényege, hogy a gazdaságokat megfe­lelő prémiummal ösztönzik a jobb cukortartalmú répa ter­mesztésére. Az alapár az ed­digi hatvan forint helyett hetven lesz mázsánként. Amelyik gazdaság az előre programozott időben adja át a termést, „ütemezési té- rítés”-ben részesül. Szeptem­ber 1—5. napjai között pél­dául 5 forint, október 21 után pedig nyolc forint jár pluszként mázsánként. Arra ösztönzik a termelőket, hogy igazodjanak a gyári feldol­gozó kapacitáshoz. A cukortartalom növelését is szeretnék elérni, új átvé­teli ár és rendszer kialakítá­sával. E szerint például a 14,5 százalékos cukortarta­lomig nem jár prémium, vi­szont e fölött már igen. Pél­dául 14,51-től 15 százalékig terjedő cukortartalom esetén mázsánként 1,6 forint, 15,Öl­től 15.50-ig 2,4 forintot kap­nak a termelők. A számítások szerint az összes prémium — minőségi, utó- és előfelsze- dési felár — összesen 26 szá­zalékkal növelheti a répa fel- vásárlási árát, országos mé­retekben. Más kérdés, ez nem került szóba a sajtótájékoztatón, hogy miként előzik meg a termelők és átvevők közötti vitát. Ugyanakkor kívánatos, hogy idén a cukorgyárak el­lenőrei gyakrabban járjanak a megyei átvevőhelyeken, mert véleményünk szerint csak így lehet a vitákat meg­előzni. AZ IDEI TERMÉS A hideg tavasz miatt a ré­pát későn vetették el. A nö­vény általában jól fejlődött, s csak kisebb területen pusz­tított a gyökérfekély. A tő­szám több mint 78 ezer hek­táronként. A korábbi termés- becslés szerint — a nyáron volt több gazdaságban — a répaföldek 48,9 százaléka jó állapotú, 36,5 közepes, míg 14,6 százalék gyenge. A júli­us végi, augusztusi esőzések jól hatottak a répára, a fej- állományra, és a cukortarta­lomra is. A szakemberek a becsléstől még igencsak óva­kodnak, hiszen a termés nyolcvan százaléka még legalább egy hónapot, másfél hónapot a földben van. FELKÉSZÜLÉS A BETAKARÍTÁSRA, Átvételre Az aszály miatt a cukor­répaszezont mintegy tíznapos késéssel kezdik. A gyárak be­indítása a tervezett augusz­tus 27. helyett, szeptember 8-án várható. Ezzel jár együtt, hogy a kijelölt gazda­ságokban szeptember 4. kö­rül kezdik a répa felszedését. A gépi kapacitás számbavé­tele szerint a termés 25 nap alatt betakarítható. 1350 gép és gépsor áll készenlétben, ezek közül 360 önjáró típusú. A szekszárdi gépek minden talajviszonyok között jól vizs­gáztak az elmúlt években. S mint a feldolgozóipar vezetői elmondották, nincs gond az alkatrészekkel. A szállítóka­pacitás azonban teljes ki­használásra, jobb szervezés­re szorul, mint tavaly, hogy a gyárakat folyamatosan lás­sák el répával; ugyanakkor a földekről is biztonságos, szilárd alapú tárolóterületre szállíthassák a termést. Tolna megye területéről három gyárba viszik a répát. Az átvevőhelyeket felújítot­ták, a gépi berendezéseket a helyszínre szállították. Ki­oktatták az átvevőket is, s megszervezték a munkát, amely lehetővé teszi, hogy a napokra ütemezett felszedést át tudják venni. Számítha­tunk arra, hogy a termelő gazdaságok, teljesen joggal, később majd a répaátvétel gyorsítását akarják elérni, amint a betakarító gépeket maximálisan lehet üzemeltet­ni. Várható idén a vagon­hiány növekedése is. Tavaly még alig néhány ezer vagon répát szállítottak Dél-Dunán- túlról külföldre, idén húsz­ezer vagonnal! RÉPASZELET ÉS MELASZ Amilyen gond a répa be­szállítása, feldolgozása, leg­alább annyi a gyári mellék- termékekkel is. Például az idei takarmánytermés miatt fontos, hogy a gazdaságok minél több nyers répaszele­tét vásároljanak vissza a gyártól. Ezt silózni és folya­matos etetésre tudják hasz­nálni. Úgyszintén a melasz és a szárított szelet felhasz­nálásával készített gyári ta­karmány értékesítése is nagy gond. A termelőszövetkeze­tek, állami gazdaságok nem igen vásárolják ezt a — főleg kérődzőknek gyártott — ta­karmányt. A kaposvári gyár például naponta százötven­kétszáz vagon szeletet tudna adni a gazdaságoknak a sze­zon alatt. HUSZONÖT ÉS SZÁZHÚSZ NAP A cukorrépaszezon tehát szeptember 8-án kezdődik. A termelők huszonöt nap alatt felszedik, átadják az idei ter­mést. Sajnos, a gyárakban még hosszú a feldolgozási idő. Bár az idén is igen sok mil­lió forintot — a tavalyi 380 millióval szemben 400 millió forintot — költöttek az üze­mek kapacitásának bővíté­sére. korszerűsítésére, csak mintegy hét-nyolc nappal rö- videbb a feldolgozási idő. Éppen ezért szükséges betar­tani az átvételi megállapodás minden pontját, termelőnek és cukorgyárnak egyaránt. A magyar cukoripar egyébként naponta valamivel több mint 28 ezer tonna répát dolgoz fel az 1976—77-es szezonban. PÄLKOVÄCSJENŐ — Szakályban nincs parlag A megállapítás, amit a címben leírtunk, a jelenlegi helyzetre vonatkozik. Volt parlagföld Szakályban is, de már hasznosítják, művelésbe Vették valamennyit. Nem kevésről van szó, hiszen 211 bérleti szerződést kötött a termelőszövetkezet ezeknek a területeknek a kiadására. Óriási eredmény. Le lehet írni: Szakályban nincs par­lag. Tudjuk jól. milyen nagy területek találhatók műve. letlenül, „bitangban” a me­gye különböző részein, fő­ként a paksi és a szekszárdi szőlővidéken és Dunaföld- vár határában. Nos, a szakályi helyzet kétszeresen példaadó. Tudni­illik itt is hegyoldali parcel­lák a volt parlagföldek, te­hát nem könnyű őket mun­kálni. Nagyüzemileg nem is lehet. Részben éppen ezért hagyták őket eltarackosodni, részben pedig — főként a szőlőket — azért nem mun­kálták, mert nem volt érde­mes. Most megéri? Nagyon meg­éri. Változnak az idők. Egy­kor olyan sok terhet róttak a szőlősgazdákra, hogy in­kább lemondtak bizonyos te­rületek műveléséről. Aztán, a későbbi időben, amióta háztáji is van, azért nem látták értelmét öreg szőlők megmunkálásának, mivel ezek a területek beszámítot­tak a háztájiba és jobban megérte a gazdának, ha ku­koricaföldet igényelt, hagyta pusztulni a szőlőt. Szakályban beszélgettünk olyan szövetkezeti taggal, aki most az elhagyott szőlő, jét vette bérbe, helyre akar­ja hozni és présházat épít mellé. Érdemes, hiszen a szerződések meghatározatlan időre szólnak, úgy is vehet­jük. hogy 50 évre, 100 évre, másrészt pedig nincs adózás a bérbe vett parcella után, csak bérleti díj. Az adót a tsz fizeti, mert a terület az ő tulajdona. Akiről beszé­lünk, Lezsák Ferenc raktá­ros már 55 éves, mégis nagy a vállalkozókedve, ősszel megszántják majd a kipusz­tult szőlő földjét, kitisztítják, aztán egy évig pihentetik és beültetik új szőlővel. Köz­ben hozzálátnak a présház Lezsák Ferenc présházat is épít elkészítéséhez. Segítenek a vők is, egyik vasutas, a má­sik traktoros. Kandi József mindössze 270 négyszögöles parcellát vett bérbe, mégis nagyon jól járt. Kitűnő lucernát ter­meszt a hegyen, már harma­dik éve. A parcella fölső ré­sze egészen meredek, csak úgy tudták megszántani, hogy mindig lefelé ment az eke, földbe mélyesztve. Kan­di József, aki üzemanyag­kiadó tsz-tag, minden évben adott a parcellának egy má­zsa műtrágyát, tehát a már telepített lucernára is szórta. Kilencszer kaszált eddig és bár az idei vágások között kettő gyengébb, az aszály miatt, nagyon elégedett a gazda. A terület alsó része nem lejtős: oda rakják ösz­sze a szénát és onnan el tud. ja vinni a kocsi. Megbirkóznak a heggyel, a Kapos fölött húzódó szép, változatosan meredek vagy éppen sima oldalakkal, csí­kokkal, tenyérnyi és ennél sokkal nagyobb területekkel. Persze, hogy megbirkóznak, hiszen régen is művelték ezeket a táblákat. Mégpedig kisebb termés reményében. Akkor nem volt gyomirtó vegyszer, hogy kiöljék a ta­rackot és nem jutottak mű­trágyához, nem volt rá pén­zük. Most minden rendelke­zésre áll a jó hasznosítás­hoz. Nem gürcölnek a par­cellákkal, hanem igazi kedv­Kandi József lucernát termeszt a hegyen vei termővé teszik és ebben a munkában sok örömük telik. Hetesi Lajos traktoros há­rom parcellát vett bérbe, egy 900 öles, egy 300 öles szántót, meg egy csöppnyi: 90 öles öreg szőlőt. Négyen vannak a munkáláshoz. He­tesi Lajos jól megszántotta a bitangterületeket, aztán „besózta” gyomirtó szerrel és a derékig érő tarack úgy el­tűnt, mint a harmat a nap­sütésben. Adott a földnek műtrágyát. Tavaly kitűnő kukoricát szedett az egykori parlagon, a semmire sem Hetesi Lajos három par­cellát vett bérbe való (!) tarackosban, az idei termés pedig csak a száraz­ság miatt gyengébb. De nem rossz. Jó példát követtek a sza. kályi emberek annak a 21Ï bérleti szerződésnek az alá­írásával. A nagy vállalkozó­kedv ugyanig a regölyiek eredményei láttán terjedt el a faluban. Regöly már ko­rábban rendezte parlag­ügyeit. A két falu szövetke­zete egyesült és ennek az összefogásnak ilyen „másod­lagos” jó hatása is tapasztal­ható. Pontosan tehát így szól az igazság: Regöly után Sza­kályban sincs parlag. Viruljon ki a Kapos fölötti nagy hegy, legyenek jó lu­cernák és víg szüretek! Gemenc! József Fotó: Sz. L. Kapospulai házak Egy ugrásnyira van Dom­bóvár. A pulaiak a városi nagytemplom harangszavá­hoz igazítják az ebédet, s a Fő utca vége beérne a dom­bóvári Erzsébet utcáig — ha közben nem lenne ott a tégla­gyári emelkedő... A kapos­pulai hangulatot, légkört, mindig a dombóvári befo­lyásolta. Például az építke­zést is. Alig készítették el az első dombóvári családi házat a Rákóczi utca mögötti új városrészen, Kapospulán ha­sonlót, sőt különbeket kezd­tek építeni. Vagy például Dombóvárott a többszintes családi házakat az újdombó­vári tömbbelsőkben kezdték építeni. A képünkön is lát­ható pulai házcsoport, utca. tágasabb, levegősebb, mint bármelyik dombóvári. Igaz, itt nem olyan szigorúak az építési előírások: az emele­tes lakóházak hátsó, udvari részében megfelelő távolság­ban építhetnek baromfióla­kat, nyúlházakat, sertésóla­kat. A gazdaságos termékszerkezet mércéje termelés ágazati szerkezetének, s egy-egy iparágon, vállalaton belül gyártmány­összetételének folyamatos változása az ipar fejlődésének szükségszerű, mondhatjuk elkerülhetetlen kö­vetkezménye. Egyebek között azért, mert a különböző ipar­ágak növekedési üteme nem azonos — emiatt módosul, újul meg a termelés ágazati szerkezete — az iparágak és a válla­latok termékszerkezetét pedig részben az igények, az értéke­sítés lehetősége, részben a gyártmányfejlesztés ugyancsak fo­lyamatosan alakítja, módosítja. A termelési és gyártmány­szerkezet változása az ipar fejlődésének lényege. A magyar ipar elmúlt évtizedekbeli fejlődésének korántsem a termelés megtöbbszörözése a legfőbb jellemzője, sokkal inkább ter­melési és gyártmánystruktúrájának átformálódása. Ha viszont a termelési szerkezet változása az ipari fej­lődés alapvető tartalmi sajátossága és konzekvenciája, mi az oka annak, hogy az ipar fő feladatai közé soroltuk a korszerű termelési és gyártmányszerkezet kialakítását, s hogy az ipar ezzel kapcsolatos eddigi teljesítményeit legfeljebb ígéretesnek — és nem elegendőnek — tekintjük? Az okot abban jelölhet­nénk meg, hogy új követelmény kapcsolódott ehhez a teendő­höz, nevezetesen az ipari termelés hatékonyságának erőteljes javítása. Félreértések elkerülésére: a termelési és a gyárt­mányszerkezet változásai a múltban is az ipar műszaki­technikai színvonalát növelték összhatásukban, s javították népgazdasági és vállalati szinten a termelés gazdaságosságát. Egyes gyártmányok esetében azonban a termék műszaki kor­szerűsége nem mindig eredményezett kedvezőbb gazdasági gazdaságosságát — népgazdasági szin­ten — az is jelzi, hogy 1 kg vagy 1 ton­na exportált terméknek mennyi a de­vizahozama. Az elmúlt tervidőszakban az 1 tonna export- forgalomra jutó devizabevétel mintegy 20 százalékkal nőtt, lényegében annyival, mint a kivitel árindexe. Ez utóbbiban viszont az exportált anyag jellegű javak világpiaci árváltozá­sai játszották a fő szerepet, amiből az következik, hogy a fel­dolgozó iparok export célú termelése, annak áruszerkezete és exportgazdaságossága alig járult hozzá az 1 tonna kivitelre jutó devizabevétel növeléséhez. Pedig az exportszerkezet mó­dosításának lehet és van ilyen hatása, a mi kivitelünkben is kimutatható: az ázsiai országok részesedése a magyar export­ban mintegy 6 százalék, s a kivitel zömét ipari késztermékek alkotják. Nos, ázsiai exportunk 1 tonnára jutó devizahozama 1950 és 1975 között csaknem megkétszereződött. Kivitelünk egészét érintő, jelentősebb struktúraváltozta­tásnak nyilvánvalóan az a feltétele, hogy a termelés össze­tétele is megváltozzék, hogy az ipar termékstruktúrája a kül­ső piacokon is versenyképes és gazdaságosan exportálható gyártmányok javára módosuljon. Az ilyen termelés és gyárt­mányok korszerűségének közös ismérve, kritériuma, hogy az export révén szerzett deziva hivatalos árfolyamán számított forintösszeg fedezi a termelési ráfordításokat, sőt nyereséget is biztosít. Az export tükrében is hatékony termelési és termék- struktúrához sok út és módszer vezet. Igen gyakran csak a termék minőségét, tartósságát kell javítani, mert épp a több­letráfordítás révén javul az exporthozam és -gazdaságosság. Más esetekben a sorozatnagyság megkurtítása, a szokványos­tól eltérő igények rugalmas és készséges kielégítése a célhoz vezető módszer, ami ugyancsak többletráfordítást igényel. Oly módon is közelíthetünk a korszerű termelési és gyárt­mánystruktúrához, hogy a vitathatatlanul avultat és gazda­ságtalant megszüntetjük, a jót, az exportban versenyképeset pedig gyorsabban fejlesztjük. hogy a termelési és a termékszerkezet korszerűsítésének feltételei ma „kedve­zőbbek”, reálisabbak, mint az előző tervidőszakban voltak, amikor a világpiaci és a belső árak és árarányok alaposan eltávolodtak egymástól, s vállalati szin­ten — legalábbis az utóbbi esztendőkben — az export gazda­ságosságát nem is lehetett elbírálni. Az is a termékszerkezet korszerűsítésének realitását erősíti, hogy megteremtettük az exportra orientált termelésfejlesztés eszközeit, a 45 milliárd fo­rint összegű hitelkeretet, s a gazdaságosan exportáló válla­latoknak nyújtható bér- és egyéb preferenciák lehetőséget. S ha mindeddig — ezek hiánya miatt is — az exporttermelés szerkezete az iparban alig-alig módosult, lett gazdaságosabb, a fejlesztési lehetőségek, az ösztönzés és a gazdasági kényszer együttes hatása ebben a tervidőszakban gyorsabb ütemű előre­haladást ígér. GARAMVÖLGYI ISTVÄN Úgy tűnik, eredményt. _____ A z export Az ipari

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom