Tolna Megyei Népújság, 1976. szeptember (26. évfolyam, 206-231. szám)

1976-09-01 / 206. szám

2 ífepÚJSÁG 1976. szeptember 1. Hazai krónika Szarkisz Damaszkuszban Mozgósítás Libanonban CUKORIPARI SAJTÓTÁJÉKOZTATÓ Nagy László, a Cukoripari Vállalatok Trösztjének ve­zérigazgatója kedden a MÉM-ben tájékoztatta az újságírókat az őszi teendők­ről. Elmondotta, hogy a ter­mést 128 400 hektáros- terü­letről takarítják be. A cu­korrépát a korábbi száraz­ság megviselte, de a mező­gazdászok arra számítanak, hogy az esőzések javítanak a terméskilátásokon. A gyárak szeptember 8—17. között in­dulnak, tehát mintegy 10 nappal később kezdik meg a cukor előállítását, mint az átlagos időjárású években. A répa felszedését és ra­kodását tovább gépesítették, és sikerült növelni a tároló­teret is. Lehetőség van ar­ra, hogy megfelelő időjárás esetén, 25—30 nap alatt vé­gezzenek ezzel az őszi mun. kával. PÓTLÓLAGOS AUTOMATIZÁLÁS Kedden Békéscsabán a Gépipari Tudományos Egye­sület rendezésében megkez­dődött a szeptember 3-ig tartó II. gépészeti gyártás­technológiai szeminárium. Fő témája a termelékenységnö­velésének problémaköre és a gyártóberendezések jobb kihasználásával kapcsolatos kérdések. Ennek keretében a szemináriumon részt vevő mintegy 300 elméleti és gya­korlati szakember elemzi többek között a pótlólagos automatizálás hazai lehető­ségeit is. Az utóbbinak az a lényege, hogy a hagyomá­nyos, illetve meglévő gépek­hez alkalmaznak olyan be­rendezéseket, amelyek javít­ják a termelékenységüket és igényesebb feladatok ellátá­sára is alkalmassá teszik őket. Eliasz Szarkisz megválasz­tott libanoni elnök kedden egynapos látogatásra Da­maszkuszba utazott, hogy Ha­fez Asszad köztársasági el­nökkel tanácskozzék. Az Arab Liga új béketervéről tárgyal­nak és azt a kérdést vitatják meg, hogy mennyi ideig ma­radjon Libanonban a 20 000 főre becsült szíriai katonai kontingens. Bejrútban úgy tudják, hogy a szíriai vezetők lényegében megadták a zöld fényt Hasz- szán Szabri el-Kholi-nak, az Arab Liga libanoni külön- megbízottjának béketervéhez. Ez a libanoni arcvonalakon lévő csapatok fokozatos visz- szavonását irányozza elő. Hírügynökségek viszont ar­ról számolnak be, hogy riadó­készültségbe helyezték a Li­banonban tartózkodó szíriai csapatokat. Bejrúti diplomá­ciai körökben hétfőn este azt hangoztatták, hogy Szíria je­lentősen megerősítette a hegyvidéken és az ország dél­keleti területén állomásozó egységeit. Jogtiprás Chilében A Nemzetközi Jogász Bi­zottság kedden 32 oldalas je­lentést tett közzé Genfben az emberi jogok Chilében törté­nő megsértéséről. A jelentés részletesen foglalkozik a kín­zásokkal, valamint a magya­rázat nélküli „eltüntetések­kel” és felsorol 23 törvényte­len letartóztatást, amelyek ebben az évben történtek. Közli 52 olyan személy ada­tait is, akiket január óta tar­tóztattak le és akiknek jelen­legi holléte ismeretlen. Bár néhány jelentés szerint Libanon egyes részein vala­melyest enyhült a harcok he­vessége, egyre többen akar­nak távozni a meggyötört, vérző országból. A képen: emigrációba készülő család Szidon kikötőjében. (Telefotó AP—MTI—KS) Pierre Gemajel falangista vezető szerint a jobboldali erők szintén általános kato­nai mozgósítást rendelnek el, BUDAPEST A Líbiai Arab Köztársaság nemzeti ünnepe alkalmából, a forradalom 7. évfordulóján Losonczi Pál, az Elnöki Ta­nács elnöke táviratban üdvö­zölte Moamer El-Kadhafit, a Forradalmi Parncsnokság Ta­nácsa elnökét és Lázár György, a Minisztertanács el­katonai szolgálatra kötelezik a külföldön élő libanoni ke­resztényeket is. Bejrútban megalakult a jobboldali katonai erők egy­séges parancsnoksága, élén Desir Gemajellel, a falangis- ták katonai vezetőjével — je­lenti az AFP Bejrútból. A ka­tonai parancsnoksághoz a kö­vetkező négy jobboldali cso­portosulás tartozik: a falan- gisták, a nemzeti liberális párt, a cédrus őrei és a maro- nita liga. Iszmail Fahmi egyiptomi külügyminiszter hétfőn este Kairóban Faruk Kaddumival, a Palesztinái Felszabadítási Szervezet politikai bizottságá­nak vezetőjével a libanoni helyzetről és a tervezett arab csúcsértekezletről tárgyalt. Fahmi később újságíróknak kijelentette: az „őszinte lég­körben” lezajlott megbeszélé­seken megállapodtak abban, hogy a csúcsértekezlet össze­hívása szükségessé teszi az arab országok álláspontjának megfelelő egybehangolását. nöke Abdusszalam Dzsallud miniszterelnököt. (MTI). BANGKOK Thaiföld kedden úgy hatá­rozott, hogy Laosszal közös határán két további átkelő­helyet nyit meg. Thaiföld a múlt év novemberében, kettő kivételével, valamennyi ha­tárátkelőhelyét lezárta. Harminchét éve kezdődött Harminchét esztendeje tör­tént. „Lengyel” katonák — a nürnbergi perben utóbb ki­derült, hogy lengyel egyen­ruhába öltöztetett SS-ek — megtámadták a gleiwitzi né­met nyelvű rádióadót. Ez a provokáció vezette be a Hit­ler által már korábban alá­írt, Fehér Terv fedőnevű haditerv végrehajtását Len­gyelország ellen. 1939 szep­tember elsején hajnali 4 óra 45 perckor egy parányi és kopár földnyelvre, a Wester- platte lengyel határőrállo­másra a németek tüzérségi össztüzet zúdítottak. így kez­dődött el a világtörténelem eddigi legpusztítóbb háború­ja, a második világháború. Huszonháromezer-hétszás- egy férfi és nő, katona és ci­vil, csecsemő és aggastyán pusztult el ennek a háború­nak minden napján, összesen ötvenkétmillióan 2194 nap alatt. A történelem összes megelőző háborúi együttvéve sem követeltek ennyi áldo­zatot. Újabb és újabb nemzedé­kek születtek a második világháború óta, de az em­beriség mindmáig nem tér­hetett napirendre e szörnyű pusztítás és vérontás felett. Újra és újra felteszi a kér­dést : elkerülhetetlen volt-e mindez? Igaz, a történelem- tudomány nem kedveli a „mi lett volna, ha” meditációt. De erre a kérdésre mégis le­het válaszolni. Ha sikerül a második világháború előtt hatékony kollektív biztonsági rendszert létrehozni, ha a nyugati diplomáciai elképze­lések éle nem a Szovjetunió ellen irányul, akkor az ese­mények menete másképp alakult volna. Az emberiség szerencsétlenségére a nyugati hatalmak váltakozó kormá­nyai a realizmus rövid életű felvillanásai ellenére csupán a szovjetellenességben voltak következetesek. Ebben az ér­telemben 1925-től, a locarnói egyezmény évétől szinte egyenes út vezetett a tragikus 1939-es esztendőig, amikor az angol és francia fél meg­hiúsította a moszkvai tárgya­lásokat, amelyeket a szovjet kormány azért kezdeménye­zett, hogy hatékony kölcsönös garanciákkal állják el Hitler útját. És ebből magától adódik a másik kérdés: mit tanult az emberiség abból a rettenetes 2194 napból? Milyen lett a béke, amely a vérözönt kö­vette? A háború után más lett vi­lágunk, mint előtte volt. Ha ma ezen az évfordulón opti­misták lehetünk, azt a nem­zetközi erőviszonyok megvál­tozásának köszönhetjük. Hiba lenne azt gondolni, hogy az erőviszonyok válto­zása automatikusan vezet enyhüléshez, kollektív biz­tonsághoz és tartós békéhez. Éppen a háború utáni több mint három évtized bizonyít­ja, hogy szüntelen erőfeszí­tés, tömegek békeharca, szo­cialista országaink hajlékony és előrelátó diplomáciája szükséges ehhez. Hosszú időt vett igénybe, amíg sikerült, legalábbis Európában, az ösz- szes érdekelt féllel elfogad­tatni a fasizmus felett aratott győzelem eredményeként ki­alakult határokat és viszo­nyokat. A tárgyalások hosz- szú korszakát éltük át — és éljük ma is — meggyőző­déssel vallva, hogy nincsenek a nemzetközi porondon olyan vitás kérdések, amelyeket a fegyverek erejével kellene megoldani. A Szovjetunió, Lengyel- ország és Csehszlovákia tár­gyalásai a nyugatnémet fél­lel, majd a két Németország kapcsolatfelvétele, a Berlin kérdésében született meg­egyezés és végül a helsinki értekezlet tette fel a koronát azokra az erőfeszítésekre, amelyek eredményeként el­mondhatjuk, hogy ma már egy sokkal biztonságosabb Európában élünk, mint a XX. században valaha is. Ez azonban még korántsem az út vége. A szerződések rend­szerét, amelyek az enyhülést és a biztonságot politikai sí­kon szavatolják, ki kell egé­szíteni olyan katonai intézke­désekkel, amelyek Európát végérvényesen és visszavon­hatatlanul a béke kontinen­sévé teszik. Korántsem csak Európáról van szó. Hadd emlékeztes­sünk rá: innen indult az első világháború, s innen az a második is, 37 éve, amelynek végnapjait már a távoli ja­pán városok felett jelezte az atomfegyverek gombafelhője. Ahogy a béke egy és oszt­hatatlan, úgy a nemzetközi biztonság ügye is az. Ázsiai biztonsági szerződésre is szükség van és fegyvermentes övezetekre világszerte, újabb és újabb SALT-egyezmé- nyekre, újabb eredményekre a fegyverzet- és csapatcsök- kentási tárgyalásokon, hogy elinduljon, előrehaladjon az általános és teljes leszerelés ügye, amely az európai és a világbéke legfőbb garanciája lehet. ötvenkétmillió halott em­léke figyelmezteti az emberi­séget, hogy ezt az utat végig kell járni. Sz. L. I. m Útra kész a műhold Elkészült a szocialista országok újabb távközlési mű­holdja, az Interkozmosz—16. Képünkön: utolsó simításo­kat végzik a szovjet technikai központban a fellövés előtt. (Képtávírónkon érkezett felvétel.) LAPZÁRTA BUDAPEST Lázár György, a Miniszter- tanács elnöke táviratban fe­jezte ki jókívánságait Ray­mond Barre-nak, a Francia Köztársaság miniszterelnöké­vé történt kinevezése alkal­mából. DUBLIN Írország miniszterelnöke a terrorcselekmények megféke­zése céljából a rendkívüli ál­lapot bevezetését kérte a parlamenttől. DAMASZKUSZ Szarkisz libanoni és Asz- szad szíriai elnök tárgyalá­sain megállapodtak abban, hogy a szíriai csapatok esve- lőre Libanonban maradnak. Bizakodásukat fejezték ki, hogy a most kezdeményezett tűzszünet hatékony lesz. A franciaországi St. Etienne-ben paraszttüntetésre került sor. A tüntetők azért tiltakoztak, amiért szerintük a hatóságok aránytalanul osztották el az aszálysegélyt. (Képtávírónkon érkezett) Szemtanúk a pokolból Kedd esti kommentárunk. Genfben a Nemzetközi Jogász Bizottság jelentést tett köz­zé az emberi jogok folyamatos megsértéséről Chilében — ad­ják hírül a távirati irodák. A rövid ismertetésekből is kitűnik, hogy a harminckét oldalas kiadvány minden szava tény — vérlázífó, elfogadhatatlan, gyűlöletes tény. Kínzásokról, el­tűnésekről, letartóztatásokról szól ez a jogászi alapossággal összeállított dokumentumgyűjtemény. Ugyanazon a napon Európától távol, de Chiléhez köze­lebb, Mexikóvárosból is közöltek chilei témájú jelentést a hírügynökségek. Ezúttal Chiléből elmenekült újságírók nyi-' latkoztak és szavaikban ugyancsak egymást követték a té­nyek és a számok. Három esztendeje, 1973 szeptemberében, amikor Pinocheték a törvényesen megválasztott államfő, dr. Salvador Allende személyén kezdték meg az azóta szüntelen népirtást, összesen mintegy 2200 újságíró tevékenykedett az ország nagyobb szerkesztőségeiben. Ebből 1500-an vannak azóta jeltelen sírban, koncentrációs táborban, börtönben vagy éppen száműzetésben. / Mindössze egy nappal a genfi és a mexikóvárosi kelte­zésű Chilével kapcsolatos hírek előtt Prágából is világgá röp­pent egy jelentés: a Szakszervezeti Világszövetség felszólí­totta a világ szervezett dolgozóinak sok száz milliós táborát, szeptember 11-ét, a chilei fasiszta puccs évfordulóját világ­szerte tegyék a chilei nép iránt megnyilvánuló tevékeny szo­lidaritás napjává. A prágai hír előtt öt nappal Brüsszelből közöltek chilei vonatkozású hírt: a belga fővárosban nyilatkozott az akkor odaérkezett dr. Fernando Ostronol Fernandez, neves chilei ügyvéd, aki a belga kormánytól kért és kapott politikai me. nedékjogot. Az ügyvéd napokkal korábban szabadult Pino­chet koncentrációs táboraiból, ahol tizenhat hónapot töltött — csak azért, mert gyakorolta hivatását: elvállalta Luis Corvalánnak, a Chilei KP főtitkárának jogi védelmét. Egy NATO-ország kormánya sem tagadhatta meg segítségét, s rokonszenvét ettől a bátor jogásztól, aki szemtanúként szá­molt be arról, mit élt át tizenhat hónap alatt. Három éve Pinocheték azt hitték, a világ majd napirend­re tér a gaztettek felett. Tévedtek: néhány nap alatt Géni­ből, Mexikóvárosból, Prágából és Brüsszelből szólaltak meg — közvetve vagy közvetlenül — a vádoló szemtanúk. A zsar­nok nem ünnepelhet zavartalanul szeptember 11-én. Emlékmű a Westerplattén.

Next

/
Oldalképek
Tartalom