Tolna Megyei Népújság, 1976. augusztus (26. évfolyam, 181-205. szám)

1976-08-03 / 182. szám

Mai számunkból A BÚZA JÔ. A NArr. ORGÓ HELYREJÖTT (3. old.) KIEMELÉS ÉS KIEMELKEDÉS (3. old.) VISSZHANG EGY GRATULÁCIÓRA (3. old.) NEPTUN KEDVENCE (4. old.) Lázár György vezetésével kormányküldöttség utazott Varsóba + Megkezdődtek a tárgyalások Piotr Jaroszewicznek, a Lengyel Népköztársaság mi­niszterelnökének meghívásá­ra Lázár György, a Minisz­tertanács elnöke hétfőn hi­vatalos, baráti látogatásra Lengyelországba utazott. Út­jára elkísérte dr. Szekér Gyula, a Minisztertanács el­nökhelyettese, Nemeslaki Ti­vadar kohó- és gépipari mi­niszter, dr. Molnár Ferenc kulturális minisztériumi ál­lamtitkár, Roska István kül­ügyminiszter-helyettes, Tor- dai Jenő külkereskedelmi miniszterhelyettes, Drecin József, az Országos Tervhi­vatal elnökhelyettese és La­katos Ernő, a Miniszterta­nács Tájékoztatási Hivatalá­nak elnökhelyettese. Németi József, a varsói magyar nagy­követ a lengyel fővárosban csatlakozott hozzájuk. Kormányfőnket és kísére­tét a varsói repülőtéren Piotr Jaroszewicz miniszter- elnök, Kazimierz Olszewski miniszterelnök-helyettes, Stanislaw Kowalczyk bel­ügyminiszter, Tadeusz Wrzaszczyk, az Állami Terv­bizottság elnöke, valamint a lengyel állami élet több más vezető személyisége fogadta. A magyar és a lengyel himnusz elhangzása után Lázár György fogadta a fel­sorakozott díszszázad kö­szöntését, majd kíséretével szállására hajtatott. Lázár György röviddel ez­után megkoszorúzta a len­gyel Ismeretlen Katona sír­ját és beírta nevét az emlék­könyvbe. A magyar Minisztertanács elnöke ezt követően látoga­tást tett Piotr Jaroszewicz lengyel miniszterelnöknél, Fél tizenegykor, a minisz­terelnöki találkozóval egy időben találkoztak egymás­sal a két küldöttségek tag­jai. Lázár György vezeti a magyar delegációt. A Piotr Jaroszewicz vezette lengyel küldöttség tagjai: Kazimierz Olszewski miniszterelnök­helyettes, Kazimierz Se- comski, az Állami Terv­bizottság első elnökhelyette­se, Aleksander Kopec gép­ipari miniszter, Stanislaw Trepczynski külügyminisz­ter-helyettes, Tadeusz Kacz- marek kulturális miniszter- helyettes, Tadeusz Nestoro- wicz külkereskedelmi mi­niszterhelyettes, Wlodzimierz Janiurek miniszterhelyettes. a kormány szóvivője, Wies- law Wamewski miniszter- helyettes és Stefan Jed- rychowski, a Lengyel Nép- köztársaság budapesti nagy­követe. Munkás­küldöttség Bezonsból Az 1969-ben megkötött testvérvárosi szerződések­ben foglaltaknak megfelelő­en évente egy küldöttség lá­togat Szekszárdról francia- országi testvérvárosunkba, Bezonsba, viszonzásul pedig a megyeszékhely fogad fran­cia vendégeket. Szekszárdi­ak nemrég jártak a Párizs környéki városban, most pe­dig tíztagú bezons-i delegá­ciót lát vendégül Szekszárd. A vendéglátó szervek: a testvérvárosi bizottság, a BHG, a Volán és az állami építőipari vállalat. A kéthe­tes látogatás célja ismerke­dés magyar munkásokkal, tájékozódás a magyarországi viszonyokról és pihenés. En­nek érdekében több üzem- látogatásra és magyar mun­kásokkal való találkozásra kerül majd sor, s bezons-i vendégeink megismerkednek hazánk számos nevezetessé­gével is. A tíztagú francia munkás­küldöttség tegnap a délutáni órákban érkezett a Ferihegyi repülőtérre, ahol a vendég­látó vállalatok társadalmi vezetői és a testvérvárosi bizottság vezetői fogadták. Damaszkusz Új kormány Szíriában A damaszkuszi kormány­változás semmiféle módosu­lást sem jelent Szíria kül- és arabközi politikájában — hangoztatja a Szana szíriai hírügynökség nyilatkozata. Abdel Kalafavi, a vasárnap kinevezett új miniszterelnök azonnal megkezdte kormány­alakítási tárgyalásait és hét­főn a Baath-párt regionális vezetősége elé terjesztette az új kormány névsorát. Tájé­kozott források szerint a kor­mányban nyolc új miniszter kap helyet és két új minisz­tériumot létesítenek. Kalafavi Asszad elnök ha­talomra jutása után 1970-ben a belügyminiszteri tárcát kapta. 1971 áprilisában Asz- szad miniszterelnökké nevez­te ki, majd egy évvel ké­sőbb újabb kormányt alakí­tott. Damaszkuszi megfigyelők véleménye szerint Ajubi le­mondása nem volt váratlan: már 1975 áprilisában vissza akart vonulni, amikor a Baath-párt VI. kongresszu­sán nem választották be a párt regionális vezetőségébe. Új üzem Bátaszéken Bátaszéken új üzem kezd­te meg a termelést. A Buda­pesti Fonalkikészítőgyár ti­zenötmillió forintért megvá­sárolta a helyi Búzakalász Tsz megszüntetett konzerv­üzemének épületét, amelyet gyáregységévé képez ki. Egyelőre a pesterzsébeti anyagyárban kiképzett szak­embereket foglalkoztató cér- názó előkészítő műhelyben indult a munka. A vidéki gyáregység végleges üzembe állításával évente ezerhét- száz tonna szövő- és kézi­munkafonalat gyárt majd. 1980-ban már termel a húskombinát „Vezérkar” a fahazban készítő földmunkák jó része már befejeződött, hátravan még a tmk-csarnok, a külön­böző felvonulási épületek, a víz- és energiavezetékek ki­építése. Kiemelt nagyberuházás. Beruházási főosztály. Irányí- tóstáb. Ilyen fogalomsor mellé az ember önkéntelenül viszi tovább a fogalomlánco­latot: csillogó-villogó iroda­ház, faburkolatú szobák, for­gó fotelek, pálmák és ter­mészetesen több tucat jó alakú titkárnő. Ehelyett a fenti (nem vé­letlenül) megszokott — gon­dolatsablon helyett a láto­gatót meglepetés éri a megye második legnagyobb beruhá­zásán, a munkákat irányító és szervező vezérkarnál. A jókora „préri" — a jövendő­beli húskombinát helye — sarkán álló kis faház olda­lán egyszerű tábla: Tolna megyei Állatforgalmi és Hús­ipari Vállalat beruházási fő­osztálya. Ez a házikó a munkahelye annak a 38 embernek, akik­nek munkáján nem kis mér­tékben múlik, hogy 1980-ra teljes kapacitással működ­jön. hazánk legkorszerűbb húskombinátja. Harmincnyolcán vannak. Jórészt nem szekszárdiak, zömmel fiatal műszakiak, beruházók, akik már most igazi kollektívává forrtak össze a munka sűrűjében. Pedig tulajdonképpen alig valamivel több mint egy éve dolgoznak együtt. A mun­kájuk jellegéből adódó egy­másra utaltság végső soron egy célt szolgál, hogy mi­nél megfelelőbb módon biz­tosítsák a beruházás terv­szerűségét, az ott folyó mun­ka minőségét. Egyáltalán nem véletlen, hogy a vállalat önálló beru­házási főosztályt teremtett, a sokmillió forintos létesít­mény mellé „bábának". Nem véletlen, hisz akad elég sok rossz példa arra, hogy né­mely beruházó mennyire nem érzi sajátjának az újon­nan megszülető létesítményt. Itt, ebben a kis házban azonban erről szó sem le­het. Hisz a mostani beruhá­zókból, műszakiakból lesz majd az elképzelések sze­rint a beinduló kombinát irányító, műszaki gárdája. Tehát nemcsak képletesen, hanem a valóságban is ön­magának dolgozik ez a 38 ember. Évek múlva nyilván nem lesz olyan gondjuk a már üzemelő létesítményben, hogy hol a csudában is hú­zódik az a villanykábel. Ez persze, így a dolgok­nak csupán a szubjektív ol­dala. Van egy másik is, ami nem kevésbé lényeges. Az itt dolgozó emberek, akikre most egy-két éven ke­resztül „irigylésre méltó" feladatok megoldása (a mun­kák koordinálása, szervezé­se, a kivitelezés ellenőrzése) vár, nyilván érzelmileg is másként kötődnek majd az új létesítményhez, mint ha mondjuk kulcsátadásra" kap­ták volna kézhez. És ez ugyancsak nem mindegy. Bár jelenleg keve­sebben vannak, mint ahány emberre szükség lenne, és a feladatok is egyre inkább sű­rűsödnek, mégis ez idáig de­rekasan birkóztak meg ve­lük. December végéig ötven­négymillió forint értékű munkát kell kivitelezhetni a tervek szerint. A talaj-elő­Munka tehát akad bőven a kis faház valamennyi dol­gozójának. Annyi, hogy aligha van idejük hiányolni a forgó foteleket és a többi kelléket. Gyvgy Fotó: Gottvald Slri, _L.i5£_ _S _ Kicsit bátrabban ! Kétségtelen, hogy a rossz tavasz, majd a nyár eleji nagy szárazság nyomot ha­gyott a termésátlagon, a szakemberek körében azonban egyre több szó esik a mezőgazdasági üze­mek fejlesztési, beruházási tevékenységéről. Az üzemek fejlesztenek. Folyamatban van a már megkezdett beruházások befejezése, gyakran talál­kozunk rekonstrukciós, te­hát meglévő létesítménye­ket tökéletesítő, illetve bő­vítő munkálatokkal. Az is általános igyekezet, hogy a gabona tárolását tökélete­sítsék, tehát gépesített magtárakat, szárítóüzeme­ket, takarmánykeverőket építsenek. Úgynevezett új, nagyberuházás azonban alig indul. Ismeretes, hogy ötödik ötéves tervünk a közgazda- sági körülményeket illető­en lényeges változások je­gyében indult. Az állam többet vár a mezőgazdasá­gi üzemektől, s ugyanak­kor kicsit kevesebbet jut­tat az üzemeknek. Ennek nyomán változik az idei esztendő várható mérlege. Kisebb lesz a fejlesztésre fordítható nyereség, szá­mos üzemben esetleg el is marad. Erre még mondhatnánk, hogy az állam hitelt ad, sőt, a tsz-ek évek óta nem juthattak oly könnyen hi­telhez, mint az idén. Ez igaz és a rekonstrukciókon, gépi beruházásokon meg is látszik. Az állattenyésztési nagyberuházás azonban drága dolog és megtérülé­se is lassú, olykor kétséges. Ez az oka a bátortalanság­nak. Helyesen teszik a tsz- vezetők, ha a tagsággal kö­zösen újra végiggondolják beruházási elképzeléseiket és kezdeményeznek az állattenyésztés területén is. Ugyanakkor azonban álla­mi oldalról is sürgető ten­nivaló, hogy illetékesek vé­giggondolják a helyzetet és találjanak valami megol­dást a hatásosabb ösztön­zésre. Van egy pont, ahol az állattenyésztés produktu­mát különösebb beruházá­sok, jelentős kamatterhek vállalása nélkül is fejlesz­teni lehet. Ez pedig a meg­lévő telepek kapacitásának kihasználása. A már fel­épült és üzembe állított szarvasmarha- és sertés­telepeken ugyanis a férő­helyek 15—20 százaléka üres. Ezeket kellene a jó­zan ész diktálta leggyor­sabb ütemben betölteni, ki­használni. A lehetőségek persze nagyon eltérőek. Ez elsősorban helyi el­határozás kérdése. A ható­ságok biztathatnak, a hitel- intézetek, a vállalatok se­gíthetnek, de a döntést a gazdaságban kell meghoz­ni. Igazán elsőrendű nép- gazdasági érdek a tartalé­kok kihasználása, az állat- tenyésztés országos terme­lési értékének növelése ad­dig is, amíg majdan az új nagy telepek döntő for­dulatot hozhatnak. Nagyon jó lenne azonban, ha ehhez a munkához is segítséget kapnának az üzemek, mert sajnos vannak szabályok és előírások, amelyek fékezik, hátráltatják a kapacitások teljes kihasználását. FÖLDEÁKI BÉLA

Next

/
Oldalképek
Tartalom