Tolna Megyei Népújság, 1976. augusztus (26. évfolyam, 181-205. szám)
1976-08-08 / 187. szám
1976. augusztus S. ^PÚJSÁG 3 Fegyelmezetten dolgozva, bátran vállalkozva em könnyű ma téesz-vezetőnek len- ni. Nehéz hónapokat vészel át, nehéz esztendőt él szocia- lista mezőgazdaságunk. Ezt a megállapítást persze nem a szó régi, mondjuk két évtizeddel ezelőtti értelmében kell fogadnunk. Tavaszi hűvös sújtotta, másfél hónapos szárazság sanyargatta, jég verte földjeinket, de nincs szó arról, hogy mondjuk vissza kellene hoznunk a jegyrendszert, vagy bárkit is a koplalás veszélye fenyegetne. Döntő részben szocialista nagyüzemekre épülő, gépesített, ke- mizált mezőgazdaságunk ellátja élelmiszerrel az országot, igyekszik teljesíteni exportkötelezettségeit, de ennyi elemi csapás bizony nyomot hagy a gazdálkodás mérlegén. A másik gond, hogy szigorúbb ma a közgazdasági környezet és a belső pénzügyi helyzet, mint egy-két esztendővel korábban. Arról azonban nincs szó, hogy a szövetkezetben ne tudnák megvenni az üzemanyagot, ne tudnák befejezni a megkezdett építkezést, vagy hogy a szövetkezeti tagnak el kellene halasztania lánya esküvőjét. A szövetkezetek hitelképesek, a szövetkezeti parasztság élet- színvonalát nem fenyegeti nagyobb visszaesés. Nincsen szó tehát a ma középkorúak fiatal korában ismert problémákról. Csakhogy mi ma élünk, 1976-ban. Elért színvonalunk, igényeink adottak, ezekhéz mérünk. A tszelnöknek, vezetőnek, tagnak a mai problémákkal kell szembenéznie. Azzal, hogy a piaci ellátás szűkössége, egyes árak magas szintje időnként már ingerült reakciókat vált ki a háziasszonyokból. Azzal, hogy a feszítettebb pénzügyi helyzet keresztez bizonyos elképzeléseket a közös és az egyéni háztartásban egyaránt. Merre keressük hát az előre vezető utat? Ne aggódjanak a tsz-vezetők, nem akarunk mi itt most régi lemezt forgatni. Nem kívánjuk, hogy a szocialista öntudatra való hivatkozással tetemes ráfizetéssel adják a piacon a paradicsomot vagy az őszibarackot. Nem biztatunk senkit arra, hogy anyagi erejével arányban nem álló, vagy eleve nyilvánvalóan veszteséges fejlesztésbe kezdjen. Mindannyian a „piacról élünk”, a parasztságtól sem kívánhatja senki, hogy letérjen a kifizető és biztonságos gazdálkodás ösvényéről. Azt azonban joggal hangoztathatjuk és hangoztatjuk is, hogy ezekben a hónapokban, ebben az esztendőben nagyobb szükség van az önálló gazdálkodás és a népgazdasági felelősségtudat, felelősségvállalás összekapcsolására, mint a „régi szép idők”-ben, értve ezalatt például az 1970- es évtized elejét. Egy-egy napra, hónapra vagy tervciklusra szóló döntés latolgatásakor nem elég azt nézni, hogy mit hoz ez nekünk, azt is be kell kalkulálni, hogy mennyire szükséges ez az országnak. A régi vállalkozó szellemet idézgetjük és élesztgetjük. Azt a szellemet, amikor a szövetkezeti vezetők mertek apró kérdőjeleket hagyni egy nagy kalkulációban, azzal, hogy ezeket majd megoldja az idő, és a szövetkezeti tagok nem támadták ezért a kockázatvállalásért a maguk választotta vezetőket. Ha kevés a munkaerő, fegyelmezett, találékony szervezéssel növelni kell a termelékenységet, ha magas a költség, növelni kell a hozamokat, hogy így egységnyi termékre kevesebb befektetés jusson. Ha egyszer nem hozott elegendő termést a föld, hát még egyszer, gyorsan meg kell próbálni. A nehéz esztendőt — talán megkockáztathatjuk ezt a tanácsot — nem átvészelni, hanem átküzdeni helyes. mesterséget nem ÿ.-vlXvÿ-.- most kezdjük, tud- ■So'jfcXy. juk, hogy rossz idő- l'S: iárás után jó, vagy yÀ-yyÿy'y. legalábbis jobb következik, a külső és belső gazdasági nehézségek időlegesek. Rendszerünkben és az emberekben megvan az erő, hogy leküzdjék a gondokat. Nem mindegy azonban, hogyan lépünk tovább. Ha már a gondok közepette felkészültünk, a lehetséges intézkedéseket megtettük, akkor gyorsabb, könnyebb és eredményesebb lesz a következő szakasz . .. FÖLDEÁKI BÉLA Megkezdődött a paradicsomszezon A paradicsomtermesztők körében némi riadalmat okozott a hűvös időben jelentkező paradicsomvész-fertőzés, amelyet azonban összevont, hatékony vegyszeres védekezéssel sikerült megfékezni a nagyüzemekben. A paradicsomkertek mindenhol szépen mutatnak és megkezdték a szedést a konzervipari fel- használásra is, ami azt jelenti, hogy elérkezett a főszezon. Az érés mintegy 10 nappal késik, ezt a kertészek a változékony időjárással ’ magyarázzák. A konzerviparnak a termelőkkel 11 ezer hektárra van szerződése. A szezon a paradicsom kézi szedésével kezdődött meg, az első szállítmányok már a gyárakban vannak, és több üzemben megindultak a feldolgozó gépsorok. A gépi paradicsomszüret a hónap második felében indul. A konzerviparral szerződésben lévő termelők folyamatosan gépesítik a betakarítást. Erre a célra nagy teljesítményű hazai és külföldi gépeket használnak. Idén 16 magyar, ugyanennyi amerikai, továbbá 2 szovjet kombájn segíti majd a munkát. Nem sok ember lehet Bonyhádon, aki nem ismeri Rittinger Antal nevét, sőt, személyesen őt magát. Az építőipari ktsz szolgáltató- részlegének a vezetője, ugyanott párttitkár, a községi népfrontelnökség tagja, s vezetője a népfrontbizottság mellett működő nemzetiségi munkabizottságnak. Épp elég ahhoz, hogy munkája minden percével, de azon túl is részese, formálója legyen a közéletnek. Hogyan lehet ennek a szerteágazó, de végül mégis egy irányban ható feladat- csoportnak eleget tenni? A pártbizottságon, a népfrontnál egyként azt mondják, Rittinger Antal esetében jól. A beszélgetés során aztán kiderül, hogy Rittinger elvtárs ebből nem csinál gondot. A párttitkári rang — pontosabban feladat — a lehető legszélesebb látókört adja, aminek birtokában, akár mint gazdasági vezető, akár mint népfrontaktivista, úgy tud cselekedni, hogy az a párt politikájának hasznos szolgálata legyen. — Az üzemben részleg- vezető vagyok és párttitkár. Ha társadalmi megmozdulásról van szó, persze, hogy elsősorban a párttitkárt látják bennem. De minden társadalmi megmozdulás olyan, amely a legszélesebb összefogást igényli. S ekkor már a népfrontelnökség tagjaként is szerepelek. A nemzetiségi munkabizottság vezetője vagyok. Itteni tevékenységünk is a párt, a népfront politikájának megvalósításáért folyik. Hadd vessem közbe, amire Rittinger elvtárs csak mellékesen utalt a beszélgetés során, de nagyon fontos : a hagyományok ápolásáról van szó elsősorban. Ne hagyjuk, hogy bárki elveszítse anyanyelvét, amely a megőrzésen túl még hasznos is lehet számára. A kétkedés ördöge nem hagyott nyugton, hát megkérdeztem: — Rittinger elvtárs, a gyerekei tudnak németül? — Tudnak. Hanem engem is elszomorít, amikor a szülők — akármilyen okból — nem gondoskodnak arról, hogy a gyerekek a szülők anyanyelvén is beszéljenek. Mit is csinált ez a nemzetiségi bizottság? A hagyományok ápolásán túl, barátsági esteket szerveztek. Társadalmi munkát szervezni, a népfrontbizottság egyik legfontosabb dolga. Az építőipari ktsz dolgozói ugyancsak kivették részüket az óvodaépítésből, a téglajegyek árusításából, ott voltak a művelődési ház építé- tésénél is, annak ellenére, hogy a dolgozók ötven százaléka bejáró. A lakásszövetkezet létrehozását, pártmegbízatásként, a népfront kezdeményezte. Rittinger Antal háromszorosan is ott volt a szervezésnél, s most már a kivitelezésből se tud kimaradni, hiszen az új Bonyhádot immáron a Bonyhádi Építőipari Ktsz teremti meg. Most az üzem részéről kivitelezőként van jelen, a népfronttól pedig, mint kezdeményező, akinek szívügye a jó megvalósítás is. Párttitkárként pedig a párthatározat végrehajtását, az össznépi ügyet segíti, ellenőrzi. Négy éven keresztül ez a szövetkezet évente száz lakást adott a városiasodó járási székhelynek, ebben a tervciklusban hétszáz lakás építése a feladat. A végrehajtáshoz egész emberekre van szükség. Úgy tűnik, Rittinger Antal párttitkárként, részleg- vezetőként, népfrontelnökségi tagként és munkabizottsági vezetőként is az. Egyébként várja a népfrontkongresszust, minden minőségében és sok segítségre számít a további munkához. Letenyei György Fotó: Jantner Rákospalotán Szekszárdról i A „köldökzsinór” túlsó oldalán Anyavállalat. Az elmúlt évek ipartelepítési politikája révén ez a fogalom meglehetősen közismertté vált. Emberek tízezrei dolgoznak országszerte mindenütt, távol a központtól. Találni olyan ipari gyáregységet nem egyet, amely sok száz kilométerre van anyavállalatától. Valahogy úgy, olyan helyzetben, legalábbis kezdetben, mint amikor kisgyereket szakítanak el az anyjától. Talán innét a fenti szó értelme. Vajon azon a „köldökzsinóron”, amely ezeket az üzemrészeket egységes vállalattá fűzi, milyen információk áramlanak ide-oda? Csupán hivatalos, a termeléssel gyakorlatilag összetartozó dolgok kötik-e össze ezeket az üzemeket és dolgozóikat, no meg talán a kapujuk fölé kitett azonos nevű cégtábla? * Kint Újpalotán, a főváros szélén valóságos toronyház- erdő árnyékában húzódik meg a Rákospalotai Bőr- és Műanyagfeldolgozó Vállalat központi gyára. Aki ismeri a gyár egyik legnagyobb vidéki „gyermekét”, a szekszárdi Bőr- és Műanyagfeldolgozót, önkéntelenül az olyan lelki- ismeretes szülőre gondol, aki minden szépet és jót a gyermekeire aggatott. Hisz a szekszárdi gyár modern, „divatos” üzemépületeit össze sem lehet hasonlítani a központ szolid „viseletével”. De a felállított állványerdő azt mutatja, hogy most már kerül az „öregre” is. A gyárudvaron jókora műbőrgurigákat rakodnak egy pótkocsis teherautóra. Szikár, kopaszodó férfi sürgölődik, lerí róla, hogy ő itthon van a gyárban. — Mozgás pajtikáim, nem jönnek kedvesnővérek rakodni helyettünk. A gépkocsivezető már a pilótafülkében ül, és türelmetlenül rágja cigarettáját. Ö is sietne; kiszól az ablakon: — Nyomás, mert Szekszárd nem Cinkotán van. A két sietős, türelmetlen férfi, akik Szekszárdra indulnak a megrakott gépkocsival, az aranykoszorús Rákóczi szocialista brigád tagjai. Ez azonnal kiderül az ismerkedés után. Amikor elmondjuk, hogv Szekszárdról jöttünk, egyből olyan lesz a hangulat, hogy szinte számunkra is ismerősnek tűnnek a gyárudvar fakó keramitkockái. Szakonyi Gyula gépkocsikí- sérő régi „motoros” itt, 21 éve dolgozik a vállalatnál. Ott volt a szekszárdi gyáregység születésénél. Ök szállították az első gépeket Szekszárdra. S azóta kollégájával, Pajzs József gépkocsivezetővel nap mint nap beköszönnek a szekszárdi dombok közé. Mikor Szekszárd szóba kerül, nem kell őket biztatni, folyik belőlük a szó. — Ha beállunk a szekszárdi gyárudvarra, csaknem otthon érezzük magunkat, mint itt. Néha marakodunk ugyan, ha nem azt visszük, amit várnak, de hát amolyan „csibészes” alapon jól megvagyunk az ottani srácokkal — mondja ritkuló haját simogatva Szakonyi Gyula. — A barátsághoz, az igazi kollegiális kapcsolathoz nemcsak az elmúlt évek, a közös munka segített hozzá, hanem az a jóféle kadarfröccs is, amit ott a Kulacsban mérnek. Hisz azért az elmúlt 16 év során ilyenre is jutott idő. Kész a kocsi, indulhat a fuvar. Aztán már a szélvédő mögül intenek: Viszlát Szekszár- don! * Mi tagadás, Rákospalotán nem sokan vannak, akik úgy ismerik a szekszárdi gyárat, mint a szállítóbrigád tagjai. Figyelembe véve a 150 kilométer távolságot, ez érthető is. De alig akad olyan brigád, amelyiknek közelebbi célkitűzései között ne szerepelne az, hogy minél szorosabbra fűzzék a kapcsolatokat. Azért, hogy az összetartozást ne csak a közös cégtábla jelképezze. Győri Varga György Nagy gép és másodvetés Az elmúlt hónapban új traktorral bővült a várongi Petőfi Mgtsz erőgépparkja, a saját erőből vásárolt „Rába- Steiger”-rel. A nagy teljesítményű óriás traktortól elsősorban a szántási és nehéz talajmunkák optimális időben és minőségben való elvégzését várja a szövetkezet. Sajnos a traktorhoz szükséges munkagépek szállítása ez idáig nem történt meg, így csak az őszi munkálatoknál számíthatunk bemutatkozásra. Az árpa, búza és zab aratása július 31-én véget ért, a korábbi évnél és a tervszámoknál jobb eredménnyel. A betakarításhoz hasonlóan befejeződtek a másodvetési munkálatok is. A szántóterület közel 20 százalékába került napraforgó (91 hektár), muhar (55 hektár) és hajdina (94 hektár). E növények a kedvező időjárás következtében kikeltek, megfelelően fejlődnek és biztosítják majd a zöldtakarmányt, illetve a hajdina a nagyobb árbevételt. Szentkúti Kálmán Várong Több tej A szekszárdi tejüzem az előző év átlagához viszonyítva 7300 hektoliter tejjel többet dolgozott fel az idén. Ez a tejfelvásárlás tízszázalékos növekedését jelenti. Visszhang Merre tart a Fatelítő? A Tolna megyei Népújság VI. 19-i számában „Merre tart a Fatelítő?” címmel megjelent cikkel kapcsolatban tájékoztatásukra az alábbit hozzuk szíves tudomásukra : A Faanyagvédelmi és Fatelítő Vállalat 1975. június 30-cal mint önálló vállalat megszűnt és tevékenységét a MÁV felügyelete alatt végzi. Az üzem elsődleges feladata a MÁV igényeinek — telített talpfa, vezetékoszlop és egyéb faipari termékek — maradéktalan kielégítése. Ezen túlmenően a MÁV-on kívüli megrendelők faanyag- védelemmel kapcsolatos igényeinek, és egyéb — kapacitástól függően — faipari gyártási megrendelések kielégítése is az üzem feladata. Mint önálló vállalatnak, a termékösszetétele — a piaci helyzethez igazodó — elég széles skálájú volt. A MÁV-hoz való visszakerüléssel egyidejűleg profilváltozás, illetve profiltisztítás történt, elsősorban a gazdaságtalan termékek gyártásának megszüntetésével. A MÁV Fatelítő Üzem rendelkezik részletes termelési és gazdálkodási, valamint beruházási, fejlesztési tervekkel. A tervek teljesítését, illetve az üzem munkáját folyamatosan ellenőrizzük. Az üzemmel elkészíttettük távlati fejlesztési koncepcióját. Az anyag elbírálása, jóváhagyása folyamatban van. A Fatelítő Üzem további fejlesztését nagymértékben befolyásolja a Tárcaközi Ár- és Termékforgalmi Bizottság folyamatban lévő vizsgálata a faanyagok tartósított állapotban történő felhasználásával kapcsolatban. A TÁTB a MÁV Fatelítő Üzemet a megelőző favédelem területén a telítés végrehajtásának és telítőszer-keverékek előállításának bázisüzemévé jelölte. Az üzemnek a MÁV-hoz való visszakerülése, a szervezetbe való beilleszkedése nem zökkenőmentes, mind személyi, mind egyéb gazdálkodási kérdések, vonatkozásában. Az üzem szervezetének — a vasúti sajátosságokat figyelembe véve — kialakításában segítséget nyújtottunk. Ellenőrzéseink során, valamint a cikk által feltárt hiányosságokkal kapcsolatban vizsgálatot folyta- -, tunk a szükséges intézkedések megtételére. KPM Vasúti Főosztály 12. Anyaggazdálkodási Szakosztály Rittinger Antal Pajzs József gépkocsivezető Szakonyi Gyula