Tolna Megyei Népújság, 1976. augusztus (26. évfolyam, 181-205. szám)

1976-08-06 / 185. szám

{TOLNÁÉ , , , e Képújság 1976. augusztus 6. Atlétika Az idén Lengyelország­ban kerül megrendezésre atlétikában az IBV, mely­re megyénkből Pálinkás János -(Tolnai VL) és Vi­da Adrienn (Sz. Dózsa) utazott el. Hírek A Magyar Kajak-kenu Szövetség augusztus 23—24- én Dunavarsányban rendezi az olimpiai reménységek ver­senyét, melyre Béres Ritát (Szekszárdi Spartacus), a K —1 női ifjúsági 500 méteres küzdelemre meghívták. * A megyei kézilabda-szö­vetség augusztus 10-én, ked­den 17.30-kor tartja soron következő ligaülését. Napi­renden szerepel az őszi baj­noksággal kapcsolatos rész­letes megbeszélés, az ÓIK, az MNK, valamint a bajnoki mérkőzések időpontjának egyeztetése. * Pánczél István, a faddi labdarúgó-szakosztály veze­tője közel 20 évi munka után lemondott tisztségéről. Ezzel párhuzamosan — sajnos — a jövőben nem tudja ellátni a sporttudósítói munkát sem. * Elkészült a Népújság-ku­pa öregfiúk labdarúgó-baj­nokságának sorsolása. Az . őszi idény kezdete: augusz­tus 28. * Szekszárdon, a MEZÖGÉP- nél megalakult a túramoto- ros-szakosztály. A jövőben ők is részt vesznek a Nép­újság-autóklub hétvégi * kirándulásain. * Holnap, szombaton kezdő­dik a IV. gemenci vitorlázó­repülő-bajnokság öcsény- ben. Ünnepélyes megnyitó 9.30-kor. Tíz órától már a vitorlázók versenyeznek a helyezésekért, az értékes tró­feákért. Labdarúgás Lïgcaërtelcezlet zerdán délután Szek­szárdon került sor a megyei labdarúgó­bajnokságban sze­replő csapatok ve­zetői részére tartott ligaeriekezletre. Lépő László, a megyei sporthivatal veze­tője bevezetőjében közölte: Vígh János, a megyei labda­rúgó-szövetség főtitkára fel­mentését kérte tisztsége alól. A sporthivatal vezetője kü­lön köszöntötte a megye­bajnokság öt újonc csapatá­nak képviselőit. Móra Zoltán, a sporthivatal módszertani főelőadója a versenykiírásról, a labda­rúgókupák rendszeréről, a megyei ifjúsági bajnokságról, a szakmai munkáról, a kö­vetelményrendszerről, vala­mint az ellenőrzésről beszélt. Rögtön leszögezte: minden ellenkező híresztelés ellenére a megyebajnokságban 18 csa­pat kap helyet. Tájékoztatta az egyesületi vezetőket, hogy a jövőben a járási bajnok­ságból a feljutás úgy törté­nik, hogy az öt bajnokcsapat semleges pályán osztályozót játszik és az NB III alakulá­sától függően kerül fel két vagy három csapat. A ku­pákkal kapcsolatban elmond­ta, hogy MNK, Felszabadulá­si Kupa, ÓIK és OSK nyújt lehetőséget a csapatoknak to­vábbfejlődésre, játékra. Be­jelentette: a labdarúgó­bajnokság versenykiírásához a függelék nem készült el, így az elmúlt bajnokságra ki­adott érvényes pillanatnyilag. Ismertette az ifjúsági vá­logatott programját, majd a követelményrendszerrel kap­csolatban elmondta: nincs ad­minisztrációs fegyelem. Leg­több helyen nem végezték el az előírt felméréseket, vagy ha igen, nem küldték el a jelentéseket. Annyi bizonyos: nem tartanak az edzők any- nyi foglalkozást, mint a kö­vetelményrendszerben van. Az előírás: heti négy edzés és egy mérkőzés. Előfordul azonban, hogy hetenként csak három edzést tartanak, ami kevés. Elmondta: nagy az edzővándorlás és még a sporthivatal sem tudja ellen­őrizni a cseréket, csak hallo­más alapján értesülnek róla. Beszélt az edzői bérekről és kijelentette, hogy megyebaj­nokságban szigorúan tilos az edzőtáborozás. Lépő László elnézést kért. amiért nem tudtak az érte­kezletre kellően felkészülni és elmondta ennek okát is: Vígh János főtitkár csak egy nappal korábban jelentette be lemondását. Kérte a csa­patvezetőket, követeljék meg az edzőtől a vállalt óraszá­mot. Beszélt a jogtalan kifi­zetésekről, az úti átalányok­ról, melyeket több sportkör az edzőknek juttat. Leszö­gezte: jogos a sportkörök bí­rálata, mert tavaly nem volt serdülő- és ifjúsági kupa ver­senykiírás, így mérkőzéssoro­zat sem, kijelölés alapján vett részt egy csapat ezeken. Rózsa Elek, a JB vezetője az MLSZ-ben történt meg­beszélést ismertette az egye­sületi vezetőkkel. Ennek lé­nyege: az MLSZ nem foglal­kozik a megyei és járási baj­nokságokban szereplő csapa­tok ügyeivel, problémáival. A hosszú évek óta ismét­lődő éles vita, kritika, bírá­lat ezúttal elmaradt. Mind­össze négy felszólalás hang­zott el, de ezek sem tartal­maztak lényeges dolgokat. Azt kérték, a versenykiírás legyen végleges, azon ne vál­toztassanak, sorsdöntő mér­kőzésekre ne küldjenek kez­dő játékvezetőket, ne aka­dályozzák, hogy a játékosok saját szabadságuk terhére edzőtáborozáson vegyenek részt, szóvá tették, orvos nem minden községben van, így a mérkőzéseken nem kí­vánhatják, hogy ott legven. D épő László válaszolt az említett témák­kal kapcsolatban. A megyei labdarúgó­bajnokságban nincs munkaidő-kedvez­mény, de ha a sportolók sza­badságuk terhére táboroznak, az ellen nincs kifogásuk. Ki­jelentette, nincs szándékuk változtatni a versenykiírá­son. Végül közölte: a megyei labdarúgó-szövetség, bár az igazgatási feladatokat jól el­látta, szakmai téren nem tu­dott jó munkát végezni. Je­lenleg tárgyalások folynak és rövid időn belül a szövetség körlevélben közli a labda­rúgó-szövetség új elnökségé­nek, valamint a különböző bizottságok tagjainak név­sorát. Országos versenyen 5. hely A Szolnokon rendezett országos kajak-kenu-bajnokságon a Szek­szárdi Szövetkezet fiataljai jól szerepeltek. A serdülők K—4-es versenyében a Tóth Csaba, Prisetzky Tamás, Nemes Tamás, Kovács Gábor összetételű csapat a rendkívül erős mezőnyben az ötödik helyet szerezte meg. Képünkön: a négy versenyző. Munkahelyi spartakiád Befejeződött Szekszárdon a városi munkahelyi sparta­kiád kézilabda-bajnoksága. Végeredmény. Nők: 1. Kór­ház 8, 2. Műszergyár 6, 3. Népbolt 4, 4. Megyei Tanács 2, 5. Vízmű 0 ponttal. Fér­fiak: 1. Megyei Tanács 6, 2. Vízmű 4, 3. MEZŐGÉP 2, 4. Műszergyár 0 ponttal. A városi kézilabda mun­kahelyi spartakiád győztese a Kórház női és a Megyei Ta­nács férficsapata a megyei döntőn is részt vett, és ott is az első helyet szerezte meg. A városi sportfelügyelőség az ősszel is megrendezi kézi­labdában a munkahelyi spar- takiádot. A Pincehelyi Termelőszö­vetkezeti Sportkör minden szempontból készül a vasár­nap kezdődő megyei labda­rúgó-bajnokságra. Meglévő öltözőjük mellé két további helyiséget építenek, az egyi­ket szertárnak, a másikat já­tékvezető-öltözőnek, ahol kü­lön fürdési lehetőséget biz­tosítanak a játékvezetőknek. Befejezés előtt a víz beveze­tése a sportpályára és az öl­tözőkbe. A két fafűtésű boj­ler helyett már szerelik a villanybojlert. Mint az egye­sület vezetői elmondták, va­lamennyi munkát két héten belül befejezik. A labdarúgó­csapat heti négy edzést tart, Szabó Ferenc irányítása mel­lett. A községben nagy az érdeklődés a vasárnapi — első — megyebajnoki mérkő­zés iránt, amikor az ugyan­csak újonc Dombóvári Tsz csapatát fogadják. Moszkva már készül Alig hunytak ki Montreal­ban az olimpiai fények, Moszkva, a Szovjetunió fő­városa sportlétesítmények te­kintetében szinte rajtra kész. Már hívhatnák a világ spor­toló ifjúságát, pedig a XXII. nyári olimpiai játékok meg­nyitójáig még van idő. Teljesen kész 61 stadion, 3600 sportcsarnok, 22 úszó­stadion és 8 sportpalota. A húszéves Lenin Stadion át­alakulóban van. Már elké­szültek a tervek a 103 000 néző befogadására alkalmas stadion lelátóinak részbeni befedésére. Hozzákezdtek egy új csarnok építéséhez. Ez 12 sportágnak ad otthont, s az állítható tribünök szabá­Fanatikus Buenos Airesben, a River Plate Stadionba — ez lesz az 1978. évi labdarúgó-vb központi stadionja — betör­tek a szurkolók és felásták a gyepszőnyeget. lyozásától függően 1500— 4000 nézőt fogad be, a rom­busz alakú létesítményt 29 oszlop tartja. Korszerűsítik a stadion te­rületén lévő kisebb csarno­kokat, befedik az úszóme­dencét. A pályázatokra 53 terv ér­kezett, 500 mérnök és mun­katárs munkája. Már elfo­gadták öt új objektum ter­veit. így fedett kerékpár­pálya épül Kriladszkojéban, ahol nemrég készült el az olimpiai evezőspálya. Uszó- stadion létesül Izmajlovóban. Megvalósításra várnak a ló­sport versenyszínhelyek ter­vei. szurkolók A River Plate rajongói mindezt azért tették, hogy a Boca Juniors, a nagy vetély- társ ne játszhassa le a Santa Fe elleni mérkőzést, mert ha erre sor kerül — már megf nyerte a bajnokságot. 2. „— Felügyelő úr, teljesen kifosztottak, ki­raboltak, azaz hogy levetkőztettek. Egy szál gatyában kellett hazamenjek a Kiserdőről. Még a cipőmet is elvitte Missura Pista. — Missura Pista? — Az, a Missura Pista, is­meri tán a felügyelő úr? — Én nem, de maga honnan ismeri, bemutatkozott tán vetkőztetés közben? — Nem kellett annak bemutatkozni, a kajla füléről, az örökös szipákolásáról bárhol felismerem. Ha a le­tartóztatáshoz kell a pontos címe, mondom azt is, de tessék már elővenni a ceruzát. — Mindjárt veszem, csak még kérdezek vala­mit. — Akármit, mindenre felelek ponto­san. Tán csak nem gondolja, hogy hazud­nék! — Nem gondolok én semmit, csak kérdezek, azért vagyok itt. — Tessék! — Hát mit szólt a házmester, mikor éjnek éjszakáján becsöngetett egy szál gatyában? — Hm. Hogy a házmester? Már hogy mit szólt? Nem szólt az kérem semmit, már­mint hogy nem is szólhatott, mert nem csöngettem én be. Kapukulcsom van. — Ha így volt, hát fura egy ember maga! — Már mér lennék az, felügyelő úr? —Jüsak azért, rtnert magán kívül még senkiről nem hallottam, hogy a gatyájában hordta volna a kapukulcsot... No, elővegyem-e a ceru­zát?...” — 57-ben, mikor rendezték a nyug­díját, az ünnepi vacsorán újra előhozta ked­ves történeteit, de akkor már öreg ember volt, aktív szolgálatra többé nem gondol­hatott. * És Klári sem ült velük az asztalnál. Igen, ő akkor még az életet, a sorsot, a rendszert okolta a történtekért. Mert hisz ha a fér­jének nem kell a Goldbergerbe menni dol­gozni, akkor Klári sosem ismerte volna meg Miskát, és... Egy ideig mindig ebbe kapaszkodott bele, de mostanában még erőltetés árán is ritkán és alig sikerült ez a belekapaszkodás. Akkori indulata nem volt sehol, s nemcsak hogy nem volt sehol, de akaratlanul szégyellte is az egykori in­dulatát... Nem igaz az, hogy egyik gyerek pótolhatja a másikat, ha egy van, egy is betöltheti az anya szívét, de ha tíz van, s abból egy messzire szakad, egy hely min­dig fájóan üres marad. Ilyen vasárnap délutánokon a nagybácsi is átjött, nem messze lakott, három utcá­vá, följebb, egy kis udvari szobában, társ­bérletben. „Zöldövezet, fenséges panorá­ma!” — mondogatta ritka látogatóinak; szobája egyetlen ablaka előtt egy hatalmas tűzfal nyúlt fel az égig. özvegyember volt, gyerektelen, nyugdíjas, volt adótiszt, s bár negyvenöt előtt a hivatalnokréteg legalsó szintjén bolyongott örökös hajlongások, kalaplengetések és kéremszépenek mocsá­ri alvilágában (s a Szabadsági-korszak alatt pisszenni sem mert), most. szinte ért­hetetlenül 'vagy talán nagyon is érthetően következetes és nagyhangú reakciós lett. Életében ez volt az első időszak, amikor minden következmény nélkül, mindennek és mindenkinek ellentmondhatott. Mutatta a felháborodottat, de valahol egészen mé­lyen nagyon is elégedett volt. Végre, ha hatvanöt éves korára is, de lehet kutya- úristenezni. Nem kis dolog. Egyébként nyáron is kalapban járt, s mindig bottal, bár sem a lábával, sem a derekával nem volt semmi baja. Mikor a taxi megállt a ház előtt, közvet­lenül a szürke Citroen mögött, s a vő ezt meglepetten megjegyezte, az ablakhoz tó­dultak, vajon ki lehet, ki jön kihez, nem olcsó mulatság a Zugligetbe kitaxizni. Mi­kor a taxiból egy ismeretlen nő és férfi szállt ki, még jobban meghökkentek, a kis kétemeletes villabérház mind a nyolc lakó­ját, ismerőseikkel, barátaikkal, budapesti és vidéki rokonságukkal együtt ismerték. Éppen azon tanakodtak, hogy kik lehet­nek, mikor megszólalt a csengő. Mire Gyu­szi ajtót nyitott, mindannyian ott voltak az előszobában, a két látogató visszahőkölt a kis helyiségben összetorlódott ember­tömegtől. Az egy perc alatt tisztázódott, hogy angolok, de ennél nem sokkal több, mert angolul senki sem tudott a Hernádi családban, csak Gaál, a vő dadogott vala­mit izgalmában elrekedő hangon franciául, s csak akkor húzták be őket nagy öröm­mel, mikor a többször elismételt hörndi és klear szóban ráismertek a Hernádi és Klára szavakra. A nagybácsi szemében arcvoná­saik egyszeriben megnemesedtek, ruháju­kon itt is, ott is láthatatlan, de szívig su­gárzó neonbetűk vilióztak: ausztrál gyap­jú, a legfinomabb ausztrál gyapjú. (Naná: merinó.) Közrefogták, mintegy letartóztat­ták, s szinte belökdösték őket az ebédlőbe. Gyuszi lerohant az elsőre, hátha otthon van az angol tanárnő. Szívesen rohant, voltak vele kapcsolatos elképzelései. Irénke aligha lehetett idősebb nála (Gyuszi há­rom évet húzott le a MÉLYÉPTERV-nél, míg végre felvették az egyetemre), másfél éve lakott a házban, albérletben. Gyuszi már az első héten kinézte magának obiigát szemüveg nélküli, vékonyka, csinos arcát, rövid, természetes szőke haját, igen kívá­natosán domborodó lábikráit és hosszú, ruganyos lépteit. Voltak elképzelései: egy­szer megkérdi vállal-e órákat, mert ugye­bár az angol világnyelv meg minden és ő nem akarja minden nyarát Balatonkuku- tyinban azzal tölteni, hogy reggel fél hat­kor tejért, tízkor kenyérért, stb. áll sorba, hanem... de ezt elvetette, mikor már apróra ki volt dolgozva: nyilván már az első be­szélgetésnél kiderülne, hogy az egyetemen kedve szerint válogathat a nyelvekben, ki­lógna a lóláb. Aztán félálomban az sem tetszett rossz ötletnek, nyakig a paplan alatt, hogy kötelet vet át a kis szoba erké­lyén, lemászik, s szép halkan megkopogtat­ja a lány erkélyének ajtaját, (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom