Tolna Megyei Népújság, 1976. augusztus (26. évfolyam, 181-205. szám)

1976-08-01 / 181. szám

U rïÉPUJSAG 1976. augusztus 1, Telepítések Tolna megyében a XVIII. században A török kiűzésétől a Rá- kóczi-szabadságharc be- befejezéséig eltelt majd három évtized a dunántúli nép számára hatalmas vér- veszteséget jelentett. Az örö­kös harcok következtében a virágzó tájból pusztaság lett. Nem volt ember, aki az elva­dult földeket művelte volna. Az elpusztult és elfutott la­kosság helyére új telepeseket kellett hozni. A bécsi udvar ezt a feladatot összekapcsolta azzal, hogy a magyarság ro­vására németeket telepítsen az országba. Ezt a politikát Kollonics érsek a következő­képpen fogalmazta meg: „A német közemberek és maga­sabb rangúak előnyben vol­nának részesítendők, hogy a királyság, de legalábbis na­gyobb része fokozatosan né- metesítessék, hogy a forrada­lomra és nyughatatlanságra hajlamos magyar vér a né­mettel mérsékeltessék és ez­által természetes örökös ki­rálya és ura iránt tartós hű­ség és szeretet ébredjen benne.” A telepítés két mó­don folyt: vagy államilag szervezett és irányított volt, vagy a földesúr által magán­kezdeményezés útján kerül­tek be az országba az embe­rek. Tolna megyében a legko­rábbi német telepítő Dőry László földesúr volt, aki 1712-ben Biberach vidékére küldte Felbinger Ferenc ne­vű ügynökét, hogy teveli bir­tokára telepeseket toboroz­zon. Ezer családot szeretett volna letelepíteni és ezeknek három évi szabadságot ígért minden jobbágyi terhektől. A toborzási ügynök munkája sikerrel járt, mert 1713-ban száz, 1714-ben még 27 család jelentkezett Bécsben útle­vélért, hogy Tevelen letele­pedjen. Az 1715-ös összeírásban Tolna megyében 48 német nevű család szerepelt, ebből 43 család Tevelen. A kezdeti telepítések még nem hoztak változást a vidék életében. 1717-ben a törökországi an­gol követ felesége, Montagu Mária Tolna megyén is ke­resztül utazott. Ilyennek lát­ta a vidéket: „Utunkat foly­tatva Adonyon és Földváron haladtunk át; a török uralom alatt mindkettő jelentékeny volt, ma azonban romokban hever. Néhány török város (ezek Paks, Tolna, Szekszárd és Báta lehettek) romjaiból ki lehet venni hajdani álla­potukat. Az ország e részét erdők borítják és emberek alig látogatják. Az 1720-ból származó ada­tok szerint a megye nemzeti­ségi megoszlása a következő: 1777 magyar, 178 német, 12 szlovák és 68 szerb-horvát háztartás volt. A német tele­pítés tehát éppen csak meg­indult. Ugrásszerű változás 1720 után történt, amikor a megye közepén levő apar- hőgyészi uradalom gróf Mercy Claudius császári tá­bornagy kezébe került, aki a délvidéki telepítések főinté­zője volt. A Bácskába és Bá­nátba toborzott emberek egy részét saját Tolna megyei birtokára telepítette le. Ked­vező szerződésekkel puszta falvait 2—3 helység kivételé­vel sikerült 1724-ig benépe­síteni. A telepítés során Mercy vegyes lakosú falva­kat nem tűrt meg. Mind nem­zetiségi, mind felekezeti szempontból szigorúan elkü­lönítette embereit. telepítés legfőbb prob­lémája éppen a munká­sok megkötése volt. Amikor a telepesek kedvez­ményei lejártak, általában tovább mentek olyan helyre, ahol ismét szabadságot élvez­tek. A vándorlás nemcsak a földesurat érintette, hanem súlyosan veszélyeztette a me­gye és az állam érdekeit. A vármegye ebben az időben több rendeletet hozott a ván­dorlás megakadályozására. Valamennyi falusi bírónak meg kellett esküdnie, hogy amint tudomást szerez vala­kinek a távozási szándéká­ról, rögtön letartóztatja és az alispán vagy a földesura elé viszi az illetőt. Ha ezt elmu­lasztotta, rá rótták ki azo­kat a terheket, amik a szö­kevény után maradtak. Egy 1713-as megyei határozat ki­mondta: „Az újra benépesült helységek lakosai két évig nem fizetnek adót, azaz kivé­tetnek a porció fizetéséből. Ha azonban valaki a két év lejárta előtt más helyre akar menni, annak a javait a köz­ségi bírónak zár alá kell ven­nie, és addig elbocsátást nem szabad neki adni, míg a jut­tatott javakat és kedvezmé­nyeket meg nem térítette.” A z elvándorlásnak a leg­főbb oka az volt, hogy sok földesúr csak ad­dig várt, míg a telepesek az új helyükön megmelegedtek, házat építettek, megkezdték a földek művelését. Amikor azt hitték, hogy már végképp megtelepedtek, akkor új szer­ződés aláírására kényszerí­tették a település vezetőit. Apponyi Lázár például kalo­dába záratta a kakasdi és be- laci elöljárókat, ahol két na­pig étlen-szomjan gondolkoz­hattak az új szerződésről, melyben az eddigi évi 4 napi robottal szemben már évi 12 napi robotot és 4 forint fize­tést kellett vállalniuk, sőt még a kerti zöldség után is kilencedet fizetni! Esterházy Pál herceg már eleve kikötötte a szerződések­ben a terhek esetleges emelé­sét. Pincehely község lakói és a herceg közötti szerződésben a következő áll: ha az isten az időket jobbra és békessé- gesebbre fordítja, úgy tartoz­nak az árendát jobbítani. Év­tizedekkel később, az úrbéri perek idején a földesurak ki­jelentették, hogy a telepítési szerződések nem lehetnek örök érvényűek, mert azokat kizárólag a telepítés minél gyorsabb és sikeresebb lebo­nyolítása érdekében kötötték meg. A paraszti szolgáltatások egységesítésére Tolna megye 1725-ben komoly lépést tett. Az országban először az egész megyére érvényes úrbéri szabályzást állított össze, amelyben a kötöttségeket szo­rosan meghatározta. Daróczy Ferenc alispán szerint azért hozták ezt a szabályozást, hogy az úrbéri viszonyok a vármegye egész területén egységesen legyenek rendez­ve és állandósítva. Ebben a szabályzatban a robotot pél­dául évi 12 napban állapí­totta meg a vármegye. Az úr­béri szerződések kötésének ez a szabályzása kétoldalú volt: ahol az úrbéri kötele­zettségeket semmilyen szer­ződés nem szabályozta, ott jó volt. Ahol viszont már ked­vezőbb szerződések voltak, ott a földesurak megpróbál­ták ezt az újat bevezetni. A telepesek viszont ragaszkod­tak a régihez, és az új szol­gáltatások ellen egyre heve­sebben tiltakoztak. Ezek az összeütközések előzményei lettek az 1760-as években ki­robbant nagy jobbágymeg­mozdulásoknak. olna megye lakói és te­lepülései számának ugrásszerű növekedé­se az 1720—1767 közötti időre tehető. 47 év alatt 41 új köz­ség keletkezett, a lélekszám pedig megsokszorozódott. Tel­jesen megváltozott a várme­gye etnikai képe. 1767-ben a megye területén létező 101 község közül feltétlenül ma­gyar jellegű 44 volt. Kimon­dottan német település 43, magyar—német 4, német—rác 1, magyar—német—rác ve­gyesen 5, szerb 2, tót 1, ma­gyar—tót 1. Ez az új nemzeti­ségi összetétel az évszázadok során sajátosan befolyásolta Tolna megye történetét. Dr. Kisasszondy Éva Somerset Maugham: Ehecatl A Szépművészeti Múze­umban „Műkincsek Me­xikóból” címmel kiállí­tás nyílt. Az olmék, az­ték, tolmék, maja kultú­ra emlékeit és az új spa­nyol művészet alkotásait mutatják be. A legré­gibb tárgyak i. e. 11 ezer évvel készültek, a leg­újabbak közül pedig Siqueiros, Diego, Rivera és Orozco alkotásai is megtekinthetők. Képün­kön: Ehecatl, a szél iste­ne. (MTI foto — Soós Lajos — KS) A NEVILLE TÉRI Szent Péter templomban keresztelő volt délután és Albert Ed­ward Foreman még sekres- tyési ruháját viselte. Uj pa­lástja is volt, de azt kizáró­lag temetésekre, esküvőkre tartogatta. Nagyon szerette munkáját, olyannyira, mint­ha nem is az emberek, ha­nem közvetlenül az Isten szolgálatában állana. Kivéve havonta egy napot, amikor rút anyagiakat vett fel a kasszából fizetés címén. A keresztelő után hagyott „pisz­kot” takarítgatta, mikor ész­revette, hogy a templomon át gyors léptekkel igyekszik a sekrestyébe a lelkész. A hatalmas termetű pap a fő­oltár előtt hirtelen hajolt meg, szinte abba sem hagy­va lépteit, aztán valósággal berontott a sekrestyébe. Vö­rös volt az orra, lihegett, amint megállt Foreman, a sekrestyés előtt: — Foreman úr, kissé kel­lemetlen dolgot kell önnel közölnöm. Eddig nem is tud­tam, hogy ön nem tud írni és olvasni. — így van, tisztelendő uram. De tizenhat éve sekres­tyés vagyok itt és munká­mat tökéletesen elvégzem. Újságot nem olvasok, elég, ha a képeket megnézem ben­nük. Az egész miseanyagot kívülről tudom, minden szer­tartást egyedül is el tudnék végezni. Hát akkor minek tanulnék meg írni és olvas­ni? — Márpedig itt a kezem­ben a püspök úr levele. Ol­vassa... — Itt a pap vissza­hőkölt: hiszen ez nem tud olvasni. — Az áll benne — folytatta —, hogy vagy be­Rkozik az esti iskolába és elvégzi a hat általánost, vagy kénytelen a püspök úr és az egyház öntől megszabadulni. — Megszabadulni? — hő­költ hátra Foreman. — En­tölern megszabadulni? — A feje vörös lett, nagyot fújt. — Vegye tudomásul ön is a püspökével együtt, hogy nem iratkozom be semmiféle is­kolába. Nem érdekel az írás és az olvasás. Keressen a püspökével együtt nálam jobb sekrestyést. Én, én fo­gok önöktől megszabadulni. AZZAL SARKONFOR- DULT. Csodálkozott önma­gán, hogy ilyen merészen ezt kimondta. Kábultan végig­ment a téren. Nem dohány­zott, de most azt mondta ma­gában : veszek egy doboz Gold Flake-öt és rágyújtok. Végighaladt a Saint Antoin utcán, majd a Flórián ke­resztutcán, de nem talált egyetlen trafikot. Betért még két mellékutcába, ott sem ta­lált. Hátha tévedett, ezért ugyanezeken az utcákon jött vissza, de nem tévedett: egyetlen trafikot sem talált. Megállt lakásajtaja előtt, gondolkodott. Biztosan nem én vagyok az egyedüli, aki errejártában bagóra vágyik. Nem volna rossz üzlet ebben a negyedben trafikot nyitni. Dohányáru és édesség. Oda­haza végiggondolta a dolgot. Van ennyi és ennyi font megtakarított pénzem. Ez ép­pen elég lesz a berendezések és az áruk beszerzéséhez. Két hét múlva megkapta az árusítási engedélyt és megnyitotta a legforgalma­sabb helyen, a Saint Antoin utcában trafikját. A boltba csakúgy özönlöttek a vevők. Egy év .múlva megnyitotta második trafikját a Flórián utcában, majd rá néhány hó­napra a harmadikat a Ne­ville téren, pontosan a Szent Péter templommal szemben. Tíz év során pontosan tíz trafikot nyitott. Minden hét­főn végigjárta boltjait, ösz- szeszedte a heti bevételt és betette a bankba. Egy napon behívta a bankigazgató. Mo­solyogva kínálta hellyel és szivarral : — Foreman úr, bankszám­lája elérte a harmincezer fontot. Azt ajánlom, ebből tízezret helyezzen el a Chi­cago Motors-nál, megtízsze­reződik a részvény értéke év végére. Foreman nem ellenezte a dolgot. Ha nem sikerül, ak­kor legfeljebb „csupaszon” marad meg az összeg, de hátha... — Akkor hát ha nincs el­lene kifogása, Foreman úr, olvassa el ezt a nyilatkoza­tot és írja alá. — De honnan tudjam, fyjgy mit írok alá? — bizonytalan­kodott Foreman. — Micsoda? Nyilván tud olvasni ! Foreman lefegyverzően el­fanyalodott : — Éppen ez az. Nem tu­dok. A nevemet még le tu­dom írni, megtanultam, de olvasni nem tanítottak meg. — Úristen! — csapta ösz- sze a kezét a bankigazgató. — Harmincezer fontja van és nem tud írni-olvasni. Uram, ez hihetetlen. Mi lett volna önből, Foreman úr, ha megtanul írni és olvasni? MEGMONDHATOM, uram — mondta Foreman kis mo­sollyal —, a Neville téri Szent Péter templom sekrestyése volnék. Dénes Géza fordítása. A Kerek-templom Füreden TULAJDONKÉPPEN az benne a meglepő, hogy olyan magától értetődő, mintha együtt épült volna a tájjal, a fák sátra alatt szinte természeti jelenségnek érezzük. Mögötte a csaknem kétezer éves árnyék, a római Pantheon, pedig építője, a derék Frumann Antal valószínűleg sose járt Rómában. Az antik emlék kerülő úton jutott el hozzá, mert néha a hatás nem közvetle­nül érvényesül, s évszázadokon, esetleg évezredeken hatol át, közvetítők segítségével. Ahogy Frumann ese­tében is. Mert az esztergomi Szent Anna templom pél­dája járt eszében, s igazán nem akart Pantheonnal versenyre kelni, melyről a művészettörténetek azt vall­ják, hogy nincs nála tökéletesebb kör alakú építmény. A művelődéstörténet egyebet is tud róla, figyeljünk csak. A Pantheon — így mondják — gnómon, azaz világ- és földidőmérő épület, s a belső szemlélő a körív men­tén haladva megfigyelheti — ha ugyan van elég ideje —, a platoni nagyév mozgását, tehát azt, hogy a Sark­pont miként vándorol végig 25 920 év alatt az Ekliptika körén. De más meglepetéssel is szolgál. Belső kör­fogata 2x265,26 római hüvelyk (digitus=0,037 méter), ami a tropikus év napjainak száma, vagyis 365,24219905 nap. Ne folytassuk, a Pantheon méreteit egyébként sem ellenőriztem, mindig más dolgom volt Rómában, eze­ket az adatokat egy tudós könyvből írtam ki. Füreden ilyesmiről természetesen szó sincs. Az emlék távoli és sejtelmes, a példa csak gondolati. Erre az időre már kialakul a magyar klasszicizmus, szinte kodifikált tör­vényei vannak, s a reformkor után tettre vágyó nem­zeti öntudat magyarrá alakítja át az antik formaeleme­ket, mintha az időtlent hívná tanúul szabadsága, ön­állósága igazolására. Frumann négy évvel később, pon­tosan 1853-ban, ugyanezt a gondolatot ismétli a gyógy­forrás ivócsarnokánál. Szegényes és heroikus egyszerre. Az ionoszlopos bejárat, a korinthoszi oszlopfős lizénák vidéki álmok a távoliról és elérhetetlenről, mert építője nem a Pan- theont akarta Füredre varázsolni, hanem a világ gaz­dagságából szeretett volna egy keveset átplántálni a hazai földre. S megtörténik a csoda, az útkönyvek su­gallta római emlék hirtelen szétfoszlik, ismét Füreden vagyunk, Jókai villája közelében, magyar földön, a múltba nézve, a jövőben reménykedve. VALÓJÁBAN csak erről van szó. Csak? — és a gondolat tétovázva megáll. Mert amit egy vidéki épí­tész az akkor ébredő Füreden megvalósított, voltaképp a legtöbb, amire ebben a szegénységben futotta, ahol a képzelettel is takarékoskodni kellett. Róma távoli em­lék volt, s csak arra lehetett gondja, hogy valamit átmentsen az egyetlennek hitt Szépségből, nem újra elmondva, hanem új vilósággá fogalmazva azt, ami a mindennapok szolgálatába állítja a befejezettet és egyszerit. Nem másol, hanem teremt, magyar földön magyarul úgy mondja el azt. amit példának vélt, hogy maga is példát teremt. CSÄNYI LÁSZLÓ BARANYI FERENC: Midsommar Ingrid Sandgren ezerkilencszáz- hatvanhárom nyarán, egy sárga­keresztes selymű délután halk lengedezése ritmusára táncolt elém Eskilstunában. Azóta sem — s akkor se — láttam. MISZLAI GYÖRGY: Öreg barackfa öreg barackfa, velem öregedtél. Megnyeste ágaidat az idő. Nem tettél mást: virágoztál, s teremtél. Mi vár most rád?... Talán a temető!... Arany Nagykőrösön meglátogattalak, Láttalak ifjan, s deresedő hajjal. „Koszorúd” fonnyadt egy üveg alatt, de rádfénylett időtlenül a hajnal!... Nagykőrös, 1976. június 10.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom