Tolna Megyei Népújság, 1976. augusztus (26. évfolyam, 181-205. szám)
1976-08-27 / 202. szám
/TOtÜÎN, , , e Képújság 1976. augusztus 27. Kerékpár Mától Mecsek-kupa Alig fejeződött be a II. Gemenci nagydíjért a kerékpárosverseny, amikor egy. napos pihenés után újra rajthoz állnak, kezdődik a XVII. Mecsek-kupa küzdelemsorozata. Ma, pénteken 9.30 órakor indulnak Pécsről a hármas csapatverseny résztvevői. Várhatóan az első csapat 10.15-kor halad át Bonyhá- don, 10.20-kor érkeznek Kakaséira, majd Szekszárdon az újvárosi templom előtti célba 10.40-kor érkeznek. Majd pár órai pihenés után 15.50- kor rajtolnak Szekszárdon. Várható áthaladási időpontok megyénkben: Várdomb 16, Bátaszék 16.20 és 92 kilométeres táv megtétele után 18 órakor érkeznek Pécsre. A második versenynapon 13.30-kor indulnak Pécsről és Bátaszéken 15, Várdombon 15.10, Szekszárdon 15.20, Bonyhádon 16, Majoson 16.05, Nagymányokon 16.20 áthaladva 17.30-kor érkeznek Pécsre. A versenyen indulnak a legjobb magyar és osztrák, NSZK-beli, csehszlovák. NDK-beli, szovjet, olasz, román, lengyel csapatok. Kézilabda Hogy ész kiesett A kézilabda MNK-ban a hőgyészi férficsapat került tovább a megyéből. Az első mérkőzésen győzelmet aratott az MTK VM NB Il-es együttese ellen. Szerdán délután 300 néző előtt került sor a dunakeszi NB I. B-s csapat elleni találkozóra. A hőgyésziek az első félidőben kitűnően helytálltak 10:10-es döntetlent harcoltak ki. A második játékrészben már a nagyobb rutin döntött és a sok hetest kihagyó hazaiak ellen Dunakeszi 23:17-re nyert. Ezzel Hőgyész kiesett a további küzdelmekből. A Gemenci nagydíjért Szombaton és vasárnap: Összetettben Halász László a második mezőny gyülekezett, hiszen az idén több ország küldte el a képviselőit és az egyes eredmények is bizonyítják, hogy felkészültebb versenyzők álltak a rajthoz. A háztömb körüli 30 kört tavaly egy óra alatt, az idén 57 perc alatt tette meg a mezőny. A három versenyszám után egyéniben a győztes Takács András (BKV Előre) 4:21,53,8. 2. Halász László (Szekszárdi 4:21,58,0. 3. Iván Bobovcan (Zágráb), 4. Passari (Padovani), 5. Pável Zeman (Bratislava), 6. Debreceni Tibor (Csepel), ... 39. Vanitsek István, ... 49. Sallai Antal, ... 59. Liska Pál, ... 63. Halász Zoltán, ... 69. Brozovácz László, ... 70. Nagyernyei Attila. Csapatban: 1. BKV Előre, 2. Padovani, 3. U. Dózsa, 4. Szekszárdi I., ... 15. Szekszárd II. Két nap küzdelem az idővel, a kilométerekkel. Szek- szárd és Tolna megye ezzel a versennyel most már végérvényesen beiratkozott az amatőr kerékpárosok versenyprogramjába. Ezt bizonyítja a hét ország száz versenyzőjének indulása. A Szekszárdi Szövetkezeti Spartacus Sportkör jó szervezőnek bizonyult. A két nap során minden a helyén volt, jól érezték magukat a versenyzők, és vezetőik, de a nézők is igazi sportcsemegét kaptak. A szekszárdiak tavalyi szereplése, de az idei év eddigi eredményei is bizonyították, hogy Schneider Konrád vezetésével rangos egyesület működik a városban. Ma már a varos lakói is ismerik a versenyzőket, hiszen az éjszakai, háztömb körüli verseny alatt kórusban hangzott a „hajrá Pálinkás”, vagy a „hajrá Halász”. És erre a buzdításra szükség is volt, hiszen Halász László összetettben három versenyszám után csak 4,2 másodperccel maradt le a dobogó legmagasabb fokáról. Ha csak az 1400 méteres hegyiversenyben a cél előtt nem torpan meg, akkor az eredményhirdetésen őt ünnepelhette volna a kerékpározást kedvelő szekszárdi közönség. Jó verseny volt! — mondhatjuk joggal. A tavalyihoz viszonyítva sokkal erősebb A részhajrá összetett eredménye alapján 1. Scolaro Renato (Padovani), 2. Pálinkás Csaba (Szekszárd), 3. Passari Francesco (Padovani). Halász László, az országúti verseny győztese átveszi a díjat Pálinkás Istvántól, a Szekszárdi Spartacus Sportkör elnökétől. Fogathajtó-bajnokság Szombaton és vasárnap a lótenyésztés egyik jeles községében, Felsőnyéken rendezi a Dél-magyarországi Területi Lovasszövetség fogathajtó albizottsága a küzdelem 3. fordulóját. Szombaton 9 órakor kezdődik az elbírálás és a díjhajtás, majd 14 órától a terephajtás. Vasárnap 14 órakor az akadályhajtásra kerül sor. Mindkét napon természetesen négyes és kettes fogatok vetélkednek. Képünkön: a rendező felsőnyéki Egyetértés Termelőszövetkezet kettes fogata. A bakon Ravasz István, a képen jobbról Binder Pál telepvezető. Labdarúgás A paksi járás őszi sorsolása Szeptember 5.: Nagydorog —Paks II., Madocsa—Duna- földvár, Kajdacs—Bikács, Bölcske—Pusztahencse, Pál- fa—Németkér, Dunakömlőd — szabad. Szeptember 12.: Dunakömlőd—Dunaföldvár, Nagydorog—Bikács, Madocsa—Pusztahencse, Kajdacs—Németkér, Bölcske—Pálfa, Paks II. — szabad. Szeptember 19.: Németkér —Bölcske, Pusztahencse— Kajdacs, Bikács—Madocsa, Dunaföldvár—Nagydorog, Paks II.—Dunakömlőd, Pálfa — szabad. Szeptember 26. : Pálfa— Kajdacs, Németkér—Madocsa, Pusztahencse—Nagydorog, Bikács—Dunakömlőd, Dunaföldvár—Paks II., Bölcske — szabad. Október 3.: Dunakömlőd— Pusztahencse, Nagydorog— Németkér, Madocsa—Pálfa, Kajdacs—Bölcske, Paks II.— Bikács, Dunaföldvár — szabad. Október 10.: Bölcske—Madocsa, Pálfa—Nagydorog, Németkér—Dunakömlőd, Pusztahencse—Paks II., Bikács— Dunaföldvár, Kajdacs — szabad. Október. 17.: Kajdacs— Nagydorog, Bölcske—Dunakömlőd, Pálfa—Paks II., Né_ metkér—Dunaföldvár, Pusztahencse—Bikács, Madocsa — szabad. Október 24. : Madocsa—Dunakömlőd, Kajdacs—Paks II., Bölcske—Dunaföldvár, Pálfa —Bikács, Németkér—Pusztahencse, Nagydorog — szabad. Október 31.: Dunakömlőd —Pálfa, Nagydorog—Bölcske; Madocsa—Kajdacs, Duna. földvár—Pusztahencse, Paks II.—Németkér, Bikács — szabad. November 7.: Dunakömlőd —Kajdacs, Nagydorog—Madocsa, Bikács—Németkér, Dunaföldvár—Pálfa, Paks II.—Bölcske, Pusztahencse — szabad. November 14. : Dunaföldvár—Nagydorog, Pusztahencse—Pálfa, Bikács—Bölcske, Dunaföldvár—Kajdacs, Madocsa—Paks II., Németkér — szabad. NEMRÉGIBEN két hetet V. megyében töltöttem és felkerestem Z.-t a munkahelyén. Ö az egyetlen személyzetis barátom. — Éppen „káderez” valakit — mondta a régi szóval a titkárnője. — De azért maga bemehet. Bementem, megnyugtattak, hogy nem zavarok és így hívatlan tanúja lehettem egy germánosan szőke, magas, kék szemű vegyésztechnikus munkába lépése első negyedórájának. Annyira csevegésszerűen ment minden, mintha történetesen egy meglettebb és egy fiatalabb férfit a véletlen az eszpresszóban sodort volna közös asztalhoz és összeismerkednek. (Egyébként volt is kávé az asztalon.) Amikor az üzem új technikusa elbúcsúzott, régi szokásunkhoz híven ugratni kezdtem Z.-t: — Favágás a te mesterséged, nem szellemi munka! — Miért? — húzta fel a szemöldökét. — Rutinkérdések, rutinválaszok. Mit tudtál meg erről a fiatalemberről voltaképpen? — Majd kéthónapi munka után többet tudok róla. Lenn az üzemben, ne itt az én íróasztalomnál produkálja magát! — Én azért mégis másként kádereznék... Legyintett: — Könnyű beszéd! Sosem próbáltad... — Éppen azért! — dacoskodtam. Hirtelen felállt: — Tessék! Ülj ide és próbáld ki! — Kit káderezzek? — Engem! Kitűnő húzás volt. Meghökkentem, de már nem lehetett visszatáncolni. Sosem Kádereztem a szerettem a félbehagyott játékokat. Leültem az íróasztal mögé, a nagyobb nyomaték kedvéért kezembe vettem egy üres papírlapot és feltettem a szemüvegemet. Elkezdtük. — Kedves Z. elvtárs! Szóval ez az ön életrajza? Gondolom egyetért velem abban, hogy egy életrajznak nincs sok jelentősége? Lelkesen helyeselt: — Pontosan úgy van! — Egy életrajzba azt ír bele az ember, amit akar és azt is hagy ki belőle... — Egy percig sem kétséges! Letettem a papírt: — Akkor most beszéljünk másról! Jó alvó? Most rajta volt a meghökkenés sora. — Rossz! — ismerte el. — Vagy Eleniu- mot szedek, de az is előfordul, hogy Tar- dylt. — Hát igen, ez a hajszás élet mindenkit elkoptat. Máskülönben milyen az egészsége? — Könnyű asztma, időváltozáskor érzem az ízületeimet. Hiába, már benne vagyok az ötödik X-ben! Na és egy kis májnagyobbodás. Nem sok, csak kétujjnyi... — Iszik? — Csak úgy, mint más! — Az sok. Hirtelen haragú? — Sajnos igen! Ha nem adok le vagy húsz kilót, könnyen lehet, hogy gutaütésben fogok elpusztulni. Ezt nem én mondtam, hanem a doktor... személyzetist — Fogyni kell kérem! — biztattam. — Nézzen rám! Rám nézett és vigyorgott. Már élvezte a játékot. „Adod te még alább is!” — gondoltam és folytattam: — Mi volt a legnagyobb öröm az életében? Habozott egy pillanatig: — Azt hiszem, a négy gyerekem születése. — Azt hiszi? És a legnagyobb sikere? Még tovább hallgatott, aztán kesernyésen elmosolyodott: — Nem volt legnagyobb sikerem. — Szereti a munkáját? Nagyobb kihagyásokkal: — Végzem... Megszoktam... Ezért fizetnek, a fizetést meg kell szolgálni. — Milyen pályára szeretett volna menni legszívesebben ? — Erdőmérnökire! — És miért nem lett az? — Nem vettek fel az egyetemre. — önnek gimnáziumi érettségije van. Ezzel elhelyezkedhetett volna egyszerű erdészként is. Megpróbálta? Elfutotta a méreg: — Nem. A fene egyen meg, most ne kérdezd, hogy derogált-e? — Játszunk, vagy nem játszunk? Szóval derogált? — Igen! — Jól van. Nem akarok kellemetlenkedni önnek, beszéljünk másról. Ki a kedvenc írója? — Gorkij és Kosztolányi. — A kedvenc regényei? — Az áruló és az Édes Anna. — Gyerekkorában ki volt a példaképe? — Először Nemo kapitány, később Paavo Nurmi! — Mi volt a legnagyobb sikertelensége? — Mondtam már! Az, hogy nem vettek fel az erdészetire! — A legnagyobb bánata? — Amikor meghalt az első feleségem. — Ha kort, képességet, képzettséget, végzett munkát, származást és személyi szimpátiát kellene mérlegre tennie egy vállalati kitüntetés elbírálásánál, melyik szempontot tartaná a legfontosabbnak? — Ha most igazán kádereznél, nem lennék hülye mást mondani, mint a végzett munkát. Valójában azt hiszem valamennyi befolyásolna. — Ne tegeződjünk, kérem! Mi idegesíti leginkább az emberekben? — Amikor azt hiszik, hogy értenek a más mesterségéhez és ostoba kérdésekkel nyaggatnak. Ülj vissza a helyedre és tedd el a szemüvegedet. Most én kérdezek. Felálltam : — Mit? — Pontosan azt, amit te tőlem! Most rajtam volt a vigyorgás sora. Az órámra néztem: — NE HARAGUDJ, pajtás, de tíz perc múlva indul az autóbusz vissza Szigligetre. Azt még el kell érnem. Tulajdonképpen csak azért ugrottam be, hogy lássalak! A méregtől szikrázó szemüveggel kísért ki a portáig. Azóta is mindennap várom a látogatását Szekszárdon. ORDAS IVÁN
