Tolna Megyei Népújság, 1976. augusztus (26. évfolyam, 181-205. szám)

1976-08-25 / 200. szám

1976. augusztus 25. I Képújság 5 Pakson, a Kishegyi utcában készítettük felvételün­ket, az atomváros közvetlen szomszédságában. OTP-lakások vannak az utca mindkét oldalán, de a bal oldali rész — amint megyünk fölfelé — meg­I hökkentőén elhanyagolt: gaztenger veszi körül a házakat. A másik házsor lakói viszont füvesítették az udvaraikat, virágot ültettek már évekkel ez­előtt. Az egész Kishegyen csak a gazos házak ékte­lenkednek. Az erőmű munkásszállóit is park övezi. Talán arra várnak az elhanyagolt porták lakói, hogy mások teszik rendbe az ő házuk táját is? Fotó: gk Már új termékek készülnek a hajdani vödörgyártó üzemben. Tengerdi Jenőné és Vörös Zoltánné a termoblokkok szűrőjét szereli. A MEZŐGAZDASÁGI szö­vetkezetek többségében ma már dolgozik belső ellenőr; nem egy esetben olyan alkal­mazott vagy tsz-tag végzi ezt a tevékenységet, akinek az ellenőrzésen kívül más fel­adata is van. A szövetkezetek kapcsolatai sokirányúak, a termelés során számtalan eszközre, anyagra van szük­ség, a nyilvántartás, az ad­minisztráció megnövekedett. A gazdaságos termelés érde­kében a folyamatos önkont­rollra elengedhetetlenül szükség van. A mezőgazdasági termelés rohamos fejlődését a kívül­álló a korszerű gépeken, a magasabb hozamokon veszi észre. A fejlődés, a maga­sabb termésátlagok mögött gazdasági számítások, a szakvezetés alapos, gondos mérlegelései, az üzemgazdá­szok elemző munkája talál­ható. S mellettük természe­tesen a belső ellenőré, aki­nek a vizsgálata után derül ki nemegyszer, hogy vala­mely üzemág gazdaságtalan termelését hogyan lehetne javítani, vagy hogy az adott körülmények között melyik termékféleséget lehetne biz­tonságosan előállítani. A bizonylati fegyelemre ma már a szövetkezetekben igen nagy súlyt fektetnek — még­is előfordul, hogy elírnak egy számot, vagy egy nullával több kerül a bizonylatra. Nemcsak készakarva, hanem figyelmetlenségből is adód­hat hiba. Az ellenőrök állan­dóan figyelemmel kísérik a „papírmunkát”, de eseten­ként a vezetőség, vagy az el­lenőrző bizottság megbízásá­ból, például a munkaidő, a munkaerő, vagy az energia felhasználását is alaposan megvizsgálják. A belső ellen­őrök tevékenysége a gazda­sági élet egyre több oldalára kiterjed, s a szélesebb körű munka hasznát az egész szö­vetkezet élvezi. Figyelmeztető szavuk nyo­mán felelősségre vonják azt, aki mulaszt, vagy leváltják, aki nem felel meg a felada­tának. A közös gazdaságok vezetőinek jól kell sáfárkod­niuk a közösség vagyonával, az alapszabály határozatait rendre végre kell hajtani. S hogy ebben még apróbb hi­bák se forduljanak elő, a bel­ső ellenőrök állandó jelenlé­tére szükség van. A különbö­ző jelentésekben gyakran ol­vassuk: „A feltárt hiányossá­gokat megszüntettük.” Ez nem egy esetben az ellenőrző bizottság, vagy pedig a lelki- ismeretes belső ellenőr mun­kájának eredménye. AZ „ELLENŐR” kifejezés óhatatlanul valamiféle fél- szet vált ki az emberből; a leleplezéstől tart, még akkor is, ha úgy érzi, hogy tudato­san nem követett el hibát. Pedig nem ugrásra készen álló nyomozók, mumusok, okvetetlenkedő bajkeresők, hanem a szövetkezet olyan feladattal megbízott dolgozói, akik mindenkor a közösség érdekében munkálkodnak. d. v. m. Soron kívüli bankintézkedés Hitel - műtrágyára A mezőgazdaság műtrágya­felhasználásának növelése a hozamok fokozásának egyik legfontosabb feltétele, ami­vel számol az V. ötéves terv is; eszerint 1980-ig 33 száza­lékkal nő a felhasználás, s öt év múlva eléri a 2 millió tonnát. A termelők műtrágya­igénye azonban egyelőre el­marad a tervezett színvonal­tól, a gazdaságok — az AGROTRÖSZT illetékesei szerint — mintegy 90 ezer tonna hatóanyagban számí­tott műtrágya-megrendelést mondtak vissza az elmúlt hónapokban. Ez kedvezőtlen jelenség és nem felel meg az üzemi tervekben előirányzott fejlesztési programnak sem. Az idegenkedésnek több oka van, mindenekelőtt az, hogy az év elején átlagosan 23 százalékkal megdrágultak a talajerőpótló vegyszerek. Emiatt számos gazdaság hely­telenül értelmezett takaré­kossági programot igyekszik megvalósítani, bár ez ellent mond a kialakult üzemgaz­dasági gyakorlatnak és ki­mutathatóan visszaüt az így gondolkozó termelőkre. Két­ségtelen azonban, hogy egyes kedvezőtlen adottságokkal rendelkező üzemek anyagi lehetőségek híján vonták vissza megrendeléseiket. Raj­tuk és más termelőkön is segít majd az a soron kívüli banki intézkedés, amely nemcsak rövid lejáratú ter­melési hitel folyósítását teszi lehetővé műtrágya beszerzé­sére — mint korábban —, ha­nem középlejáratú, tehát hosszabb időre szóló hitelt is engedélyez és a kedvezőtlen adottságú termelőknek eset­leg a hitel prolongálást is lehetővé teszi. Az AGROTRÖSZT telepei augusztus elsejéig összesen 925 000 tonna műtrágyát for­galmaztak. A megrendelése­ket folyamatosan kielégítik, az ellátás a legtöbb műtrágya esetében zavartalan. Néhány összetett műtrágyából van csak hiány, ezek helyett m készítményeket ajánlanak megrendelőknek. (MTI) A KIPSZER 100 milliója Könnyűszerkezetes építőelemek Dombóvárról A Holstein-Friz vezet A szarvasmarha-tenyész­tés fejlesztésére hozott kor­mányprogram megvalósítása valóságos versenyt hozott az állattenyésztő telepeken. Az év első hat hónapjáról elkészült az összesítés, amely ezúttal is arról győzte meg a szakembereket: sikeres a külföldi fajták meghonosítá­sa, illetve a keresztezéssel megfelelő termelési eredmé­nyek elérése mellett lehet folyamatosan „finomítani” az állományt. A külföldiek közül a leg­nagyobb számban a világ legismertebb tejelő tehenét, a Holstein-Frizt tartják. A ha­zai gazdaságok kitűnő ered­Húsz év után Kállai Pistából is Pista bá­csi lett. Az öreg Molnár húsz évvel ezelőtt is öreg volt, mint minden olyan ember, akire hamar rámondják: „bácsi”. Szakmai tudás, em­berszeretet adja a korai bá­csizást. És még két traktoros, húsz évvel ezelőtti munka­társ kopogott Stier István tengelici házánál. Látogató­ba jöttek. Stier István trak­toros a hőskorból jelentést tett a tisztelt olvasónak a Tolna megyei Népújságban négy alkalommal, a régi idők hősi traktorosharcairól. A négy bölcskei traktoros ol­vasta a visszaemlékezést és húsz év után személyesen is találkoztak. Eddig csak üd­vözlőkártyák mentek Tenge- licről Bölcskére, Bölcskéről Tengelicre. Augusztus húsza­dikán Kállai István volt traktoros saját kocsival hoz­ta látogatóba társait Stier Istvánhoz, Tengelicre, ahol egész délután a teraszon, fe­ketekávé mellett a múltra emlékeztek. - Pj ­ményeket érnek el vele; az első termelési szakaszban az ellenőrzött 860 állat átlagos tejtermelése 4800 liter volt, a másodikban — igaz, csak ki­sebb számú Holstein-Frizt tartanak még ellenőrzésben — már 6300. A legmagasabb teljesítményt a harmadik „laktációban” adja az állat, amikor is 6650 liter tejet fejtek. Négyezer liternél na­gyobb, átlagosan 4200—4400 literes teljesítménnyel szere­pel a listán az európai vörös­tarka lapálymarha, amely szintén nagy számban gyara­pítja a hazai tehenészetek ál­lományát. Nem egészen háromnegyed év telt el azóta, hogy Dom­bóváron a Fémtömegcikk­gyártó Vállalat kapujára új cégtábla került. A tanácsi vállalatot átvette a Könnyű­ipari Szerelő- és Építő Vál­lalat. Az eltelt hónapokról, az átállásról Gyurisán Lászlótól, a dombóvári gyár­egység főmérnökétől érdek­lődtünk. A változást gazdasági té­nyezők tették szükségessé. Bebizonyosodott ugyanis, hogy egy kis, évi néhányszor tízmilliós termelési értéket előállító vállalat igen nehe­zen birkózik meg azokkal a beszerzési, értékesítési fel­adatokkal, amik a piac ala­kulásakor óhatatlanul je­lentkeznek. A fejlesztés pe­dig igényli a tőkét, ami jó­val nagyobb kell hogy le­gyen, mint a régi vállalat fejlesztési alapja. A cégtábla cseréjével a dombóvári vállalatnál meg­változott az élet. Az új gaz­da képes volt finanszírozni a szükséges bővítést. Ez is eredményezte, hogy az első félévben megduplázódott a munkáslétszám, s jelentősen változott annak összetétele is. A segédmunkások száma alig változott, mellette azon­ban megnőtt a szakmunká­soké. Letelepítették az új profil bevezetéséhez szüksé­ges gépparkot is, és meg­kezdték a KIPSZER-termé- kek gyártását. Az egy évre tervezett átállás feladatainak nagy részét az eltelt hónapok során megoldották. Már gyártják a könnyűszerkezetes épületek alkotóelemeit, évi 50 ezer négyzetméter alap- területű épületekhez ké­szítik el a rácsszerkezete­ket. Ez 180—190 ezer elemet jelent, valamint a hozzá tar­tozó csomólemezeket. Forint­ban pedig ez már négysze­rese a korábbi évek termelé­sének. Még készülnek az üzem­csarnokban a Fémtömegcikk­gyártó Vállalat termékei is. Egyre inkább csökkenő ütemben, de gyárják a hor­ganyzott vödröket. S a város központjában lévő horgany­zóüzem is csak fele terhelés­sel dolgozik, s az év végétől teljesen megszűnik itt a munka. Vele együtt a kör­nyéken lakóknak már sok év óta rengeteg bosszúságot oko­zó füst-, gőz- és gázfelhő is. Az átállás azt eredményez­te, hogy a termelékenység a réginek kétszeresére nőtt. Tavaly egy fizikai dolgozó 300 ezer forintnyi termelési értéket állított elő, idén, az első hat hónap során már megtermelték fejenként a 365 ezer forintot. S hogy az éves tervet teljesítsék, a második félévben ennek dupláját kell, és lehet is előállítani. A KIPSZER a következő néhány esztendőben száz­milliós beruházással bővíti, korszerűsíti a dombóvári, 6. számú gyáregységét. A vég­leges profil a könnyűszerke­zetes épületek alkotóelemei­nek gyártása lesz. Ehhez két és fél, háromszorosára bőví­tik a horganyzóüzemet, kor­szerűsítik, nagyobbítják a szociális létesítményeket. Je­lenleg a tervek készülnek, s jövőre hozzálátnak az építés­hez. A beruházás befejezése után, 1980-ban évente a régi­nél tízszerte több, évi 250— 300 milliós termelési tervet teljesít évente az újjászüle­tett üzem. Szükség van az itt készülő épületelemekre. Már most ezek felhasználásával épül a dunaújvárosi hullámverti­kum, a Hajdúsági Iparmű­vek több üzemcsarnoka, s szintén a Dombóváron készült elemeket használják fel a metró építésénél is. Az egyik oldal csupa gaz A négyszáznegyvenhetes visszatér Két és fél év óta a külkereskedők nem találkoznak a 447-es számú bélyegzővel jelzett labdákkal. A négyszáznegyvenhetes tengelici asszony gyermekgondozási segé­lyen van. Tegnap Szekszárdon járt, gáz­tűzhelyet akart venni. A beszélgetéshez az apropót az adta, hogy az asszonyka azon kevés bedolgozó közé tartozik, aki kap gyermekgondozási segélyt. Erről, meg a munkáról beszélgettünk. — Úgy kaptam a segélyt, hogy a buda­pesti ktsz-ben dolgoztam, s ez jogot adott a GYES-re. Bedolgozóként valóban nem jár a GYES. Hetven óta dolgozom a ktsz-nek, azelőtt a simontornyai szőrmeiparinak varrtam a labdákat. Az átpártolásnak pénz volt az oka. A budapestiek 55 forintot ad­nak egy labdáért, a simontornyaiak kilenc forinttal kevesebbet. — Nehéz munka a labdavarrás. — Igen. Nem is tudok naponta többet megvarrni, mint kettőt. De akkor egész nap dolgozni kell. Vacsorafőzés, gyerekek­re vigyázás nem megy együtt. — Hogyan látják el anyaggal? — Postán kapom a kiszabott marhabőrt, megvizsgált belsőket, cérnát, tűt, mindent ami a munkához kell. Én szintén postán küldöm a kész labdákat. — A GYES alatt nem is varrt? — De, igen. Anyu bedolgozó a simontor- nyaiakhoz. Ha szorított ott a munka, segí­tettem. Jelzem, most a húgomon a sor. Férjhez ment, kell neki a pénz. Jobban, mint nekem. — Mikor kezdi a munkát, a rendszeres bedolgozást? — Február elején. Akkor ismét labdákat varrók, amelyek mind külföldre kerülnek. — Milyen számmal dolgozik majd, a négyszáznegyvenhetessel ? — Nem tudom. Gondolom nem változtat­ják meg, nem volt, nincs rá ok, hogy ne térjek vissza az iparba újból a 447-es bé­lyegzővel, a jó labdákkal. — Nem felejtette el a szakmát, tehát februárban visszatér, s úgy dolgozik, mint a GYES előtt. — Szeretnék úgy dolgozni, előfordulhat, hogy egy hétre majd felmegyek Pestre, hátha van valami új technológia, jobb fo­gás, módszer. Február elején mindenkép­pen visszatérek a bedolgozók sokezres táborába. A fiatalasszony nem tudott olyan gáz­tűzhelyet venni, mint amilyenért beutazott Szekszárdra; melyik „bedolgozó”-rendszer- ben van a hiba? Az iparéban, a kereske­delemében?-Pj-

Next

/
Oldalképek
Tartalom