Tolna Megyei Népújság, 1976. augusztus (26. évfolyam, 181-205. szám)
1976-08-23 / 198. szám
4 'wÉPÜJSÁG 1976. augusztus 23. A tamási járási népművészeti napok alkalmából hazánkban tartózkodó jugoszláviai Vinkovci együttes nagy sikerrel szerepelt Gyönkön, Tamásiban és Re- gölyben, ahol a nemzetiségiek népviseletét, valamint táncait mutatták be. Gyermekszínház Moszkvában A Moszkvai Zenés Gyermekszínház, amely a világ első ilyen természetű létesítménye, szűk nézőtérrel rendelkezik. Ez a színház munkájában nehézségeket okoz. Ám nem sok idő kell hozzá, hogy a színház új és tágas épületét megnyissa látogatói előtt. ___ A színházépület építése javában folyik. Az új épület sok meglepetést tartogat. A nézőtere 1250 ifjú nézőt fogad majd be, és a különleges színpadmegoldás következtében szinte minden néző közvetlen részese lehet az előadásnak. A színpad három oldalról félkör alakban övezi a nézőteret. A nézők középen foglalnak helyet, miközben az események körülöttük bontakoznak ki. Külön erkélyen 250 felnőtt ülőhelyet építenek. A színház a jövő évben nyílik. Csepeliek Gunarasban Gunarasban negyven csepeli kertész, a Duna Termelőszövetkezet tagjai, öt napot töltött. Ezalatt megnézték Si- montornya várát, részt vettek a tamási lovasnapokon, tegnap pedig a decsi népművészeti tájházzal és a gemen- ci trófeakiállítással ismerkedtek. Mari balett Felnőttoktatás W Uj tanterv az iskolában „Erdei legenda” — ez a címe az első mari balettnek, amelyet a Volga menti Mari Autonóm Köztársaság fővárosában, Joskar Olaban mutattak be. A balettjáték librettóját népi mondákból állították össze. A monda egy fiatal vadász történetét eleveníti meg, aki harcra kelt a gonosz varázsló ellen. Zenéjét helyi zeneszerző — A. Lup- pov, az Oroszországi Föderáció érdemes művésze — szerezte. A mari népnek a múltban nemhogy hivatásos művészete, de még írása sem volt. Most a Mari Autonóm Köztársaságban, amelynek lakossága körülbelül 700 ezer fő, három színház, egy hangversenyterem, mintegy hatezer mozi, számos tájmúzeum és könyvtár működik. Szeptembertől új tanterv lép életbe a dolgozók általános iskoláiban, s azt fokozatosan, legkésőbb három éven belül minden osztályban és oktatási formában bevezetik. Elsőként. a munkástovábbképzést segítő tanfolyamokon, amelyekhez a „Mindenki iskolája” rádió- és tv-adás is kapcsolódik. Az új alapdokumentum az 1966-ban kiadott tantervet váltja fel és a tanított tantárgyakban egyenértékű a nappali tagozatok megfelelő tanterveivel. Tartalmában igazodik a felnőttek igényeihez, illetve azokhoz az igényekhez, amelyeket velük szemben a munkahely, a társadalom támaszt. Ennek megfelelően a tanterv egyik fő és új célja, hogy az általános iskolai felnőttoktatás az eddiginél szélesebb alapokat adjon a szakmai ismeretek elsajátításához. Az utóbbi 10 év változásának, fejlődésének megfelelően alakul a fakultatív tantárgyak tartalma is. Az általános iskolai felnőttoktatással szemben megnövekedett igényekhez igazodik az az intézkedés, amely szerint a jövőben a fakultatív tantárgyak — a családi életre nevelés, a jogi ismeretek, az egészségvédelmi ismeretek, valamint a rajz és rajzolvasás — közül egyet a hetedikeseknek és a nyolcadikosoknak kötelezően választaniuk kell. Tartalmában gazdagodik az esti tagozatokon már korábban bevezetett úgynevezett közművelődési program is: szeptembertől lehetővé válik, hogy ezekkel a 48 órás fakultatív művelődési alkalmakkal a más oktatási formákban tanulók is éljenek. A dolgozók általános iskolájának új rendtartása is 1976. szeptember 1-től lép hatályba. (MTI) Tv-napló Isten malmai AKI MA OLVASSA vagy látja az Isten malmait, aligha gondol arra, hogy közvetlenül megjelenése után, 1949-ben éles ellenkezést váltott ki, s a Szabad Nép elmarasztaló kritikájáról Szabó Pál elkeseredve írta: „Úgy fejbe csapott ez engem, akárcsak egy doronggal csaptak volna. Az én tájam, falvaim, embereim sokasága, a bihari nép a reakciót szolgálja! És én rongyember vagyok, mert őket vezetem!” Rögtön felszólították, mondjon önkritikát, az írószövetségi gyűlésen azonban Szabó Pál egészen mást mondott, mint amit vártak tőle. „Ha nem jó az én írói munkám, abbahagyom. Nem akarok terhére lenni se a pártnak, se senkinek. Kapálással kezdtem, kapálással végzem. Hazamegyek a falumba.” Szerencsére nem ment haza, az írást se hagyta abba, az Isten malmairól pedig ma már biztosan tudjuk, hogy fontos hely illeti meg a magyar regény történetében, mert elsőként ábrázolta a magyar falu felszabadulás utáni átalakulását, a szemtanú hitelességével, a vérbeli író érzékeny művészetével. Hatalmas lélegzetvételű munka, nincs is a szó szoros értelmében vett központi hőse, egy egész falu, egy teljes kor megjelenítése, a teljességnek azzal a szándékával, amivel a Csendes Donban vagy Reymont Parasztokjá- ban találkozunk. MOST EBBŐL a monumentális regényből készíteti kétrészes filmet Gaál Albert, s valószínűleg kevesen vágtak ilyen nagy feladatnak ennyi szerénységgel. „Ha a néző az Isten malmai néhány képsorában — mondja nyilatkozatában — megérzi Szabó Pál jelenlétét, nem dolgoztunk hiába.” Egy háromórás film esetében „néhány képsorra” hivatkozni, mérsékelt önbizalomra vall, szerencsére a film rácáfol erre a szerénységre. Nem tudom, a rendezőnek mennyit használt vagy ártott az, hogy az Isten malmait egyszer már megfilmesítették, nem sokkal első megjelenése után Felszabadult föld címen, a filmnek azonban nem volt sikere. Nem is lehetett, az elmarasztaló kritika lett a mérce, így aztán valami más lett az eredmény, mint amit a regény és Szabó Pál szándéka diktált volna. A tv-változat legfőbb erénye a hitelesség, a hűség az eredetihez, bár épp a legfontosabbat nem lehet átvinni filmre, Szabó Pál művészetének tisztaságát, elbeszélése derűjét, költőiségét. Mert az eposz méltóság- teljes hömpölygésén is mindenütt átüt a líra, az az írói és emberi szeretetreméltóság, ami Szabó Pált emberként is jellemezte, s ami szinte atyafiságos kapcsolatba hozta a fél országgal, hisz mindenkinek csak Pali bácsi volt és marad. EMBERSÉGE JELLEMZÉSÉÜL álljon itt egy vallomásának néhány sora: „Volt idő, amikor maga Rákosi hívott fel telefonon, hogy ha menteni akarok valakit a börtönből, szóljak neki, mentsük ketten ... Volt idő, mikor egy falu vezetősége keresett fel... És kaptam leveleket, amelyekben azt írták, hogy én vagyok II. Kossuth Lajos.” Az Isten malmai jelentősége éppen az, hogy a felejthetetlen Trilógia után sem jelent visszaesést, sőt egyes részeiben valójában erőteljesebb, tágabb horizontot fog át. A film magához a cselekményhez volt hű, a történet töretlenségét tartotta elsősorban fontosnak, s így elkerülhetetlen volt, hogy egyes részeket tömö- rítsen, másokat el is hagyjon. A végső kép azonban mindenképp kedvező: nem a regényt kaptuk ugyan, hanem annak egy lehetséges változatát, s néha, néha mintha magának Pali bácsinak közelségét is éreztük volna. Igaz, hogy a rendező ezt azzal is igyekezett elősegíteni, hogy Mezei László erősen hasonlított a fiatal Szabó Pálra ... ÜNNEPI MŰSORKÉNT láthattuk, s augusztus 20-án nem is kaphattunk volna méltóbbat. Mert a megfilmesített Szabó Pál-regények között mindenképp előkelő hely illeti meg az Isten malmai tv-válto- zatát. Csányi L. Jó ütemben épül Szekszárdon a 24 tantermes általános iskola. A napokban megjelentek az építkezésen a TOTÉV lakatosai, akik elhelyezik az épületre azt a vasszerkezetet, melyhez majd a külső burkolatot erősítik. Fotó: bj. Gondok és lehetőségek PolaoMii az HIDK ban — Különleges nap ez a mai. Azt hiszem meg fogom kérni, hogy más fogadónapokon is üljön be ide hozzánk, hátha akkor több jelentkező lesz. Nem is tudnám megmondani, mikor voltak itt utoljára ennyien. Talán egy hónapja is elmúlt, hogy az utolsó érdeklődő elment — nevet rám Bakos Mária, a megyei tanács munkaügyi osztályának főelőadója. Nála jelentkeznek azok a fiatalok, akik az NDK-ban szeretnének munkát vállalni. „Nincs elég jelentkező” — hallottuk. Megyénkből kilencvenötén mehetnének az NDK-ba és alig harmincán utaznak. A jelentkezési határidő utolsó napjaiban jártunk, amikor a beszélgetés elhangzott. Belépésemkor egy szőke, bajuszos fiú éppen elköszönt. Nem utazhat, mert sorköteles. Akik nem múlottak el még 23 évesek vagy 1958 után születtek, nem jelentkezhetnek. A szakmunkások közül a lakatosok és a villanyszerelők jelentkezését várták. Az országos átlagtól messze elmaradt a Tolna megyei érdeklődés. Amíg máshol 120—180 százalékos a túljelentkezés, itt az ötvenet sem érte el. Beszélgetésünket két fiatalember érkezése szakította félbe. — Az NDK-ba utazás lehetőségeiről szeretnénk érdeklődni — mondták. Rövid kérdezősködés után kiderült, ők sem alkalmasak. Egyikük 1953-ban született, tehát nem mehet, a másik ugyan megfelelne, de „egyedül” nem akar utazni. — Sok tényezőnek kell összejönnie ahhoz, hogy valaki mehessen — folytatta Bakos Mária a megkezdett mondatot. — A jelentkezők egészségügyi vizsgálaton mennek keresztül, kell engedély a BM-től, a fiúknak a KIEG-től, többen visszalépnek családi okokból és nekünk sem mindegy, hogy kit küldünk ki, mert a fiatalok a német gyárakban hazánkat képviselik, mintegy bizonyítványt állítva ki a magyar szakmunkásokról. Kopogás hallatszik. Bukósisakkal a kézben két fiú lép be. Pincehelyről érkeztek. Mindketten a Vörösmarty Tsz gépszerelői. Amikor Bakos Mária közölte velük, hogy szakmunkásként nem utazhatnak, a magasabbik, Zsivkovics Sándor megkérdezte: — Úgy tudom, utaznak szakképzettség nélkül is. Nem lehetne nekünk is úgy menni, mintha szakképzet- lenek lennénk? — Nem lenne az azt hiszem kifizetődő dolog sem maguknak, sem az államnak, hogy szaktudással, segédmunkát végezzenek — volt a főelőadó válasza. — Miért döntöttek a jelentkezés mellett? — kérdeztem. — Tavaly egy hetet töltöttem az NDK-ban, — válaszolt Zsivkovics Sándor — nagyon jól éreztem magam. Arra gondoltam, ha ott dolgozhatnék, megtanulnám a nyelvet, világot látnék és talán szakmai tapasztalatokat is szerezhetnék. — A munkahelyén tudnak az elhatározásáról? — Igen, de nem örülnek túlzottan. Nekik is kellene a munkánk. Néhány évvel ezelőtt nagyobb volt az érdeklődés. Az elsők már régen hazatértek és évente mindig újak jönnek a hároméves munka után haza. Vannak köztük olyanok is — az idén ketten — akik egy év hosszabbítást kérnek. Az engedélyt általában megadják. Jövő hónapban Tolna megyébe 25-en térnek visz- sza. A kiutazók közül hatan Neustadtba, tizenhármán Tanbachba, a többiek Lipcsébe, Drezdába és Eberwal- de-ba utaznak. — Tamási — Jugoszláv együttes megyénkben
