Tolna Megyei Népújság, 1976. augusztus (26. évfolyam, 181-205. szám)
1976-08-03 / 182. szám
“Képújság 1976. augusztus 3. A H dombouari tanccsoport Franciaországban Vaporettóval Velencében - Öt nap Nizzában - Yssingeaux-i sikerek JÜLIUS 11. Délelőtt 10 óra. Dombóváron, a Hotel Kapos előtt indulásra készen áll az Ikarusz autóbusz. Ablakaiból várakozással, teli izgatott arcok búcsúznak több mint két hétre a várostól. A dombóvári Kapos tánccsoport és zenekar elindult a Franciaországban minden évben megrendezésre kerülő néptáncfesztiválra. A csoportot Dinnyés József, a SZÖVOSZ szövetkezetpolitikai főosztályának vezetője vezette és elkísérték a fenntartó szervek képviselői, köztük Somi Benjamin, a MÉSZÖV elnöke és Bérdi József, a Dombóvár városi Tanács vb-titkára, s természetesen részt vett az úton Lébényi Klára, a csoport művészeti vezetője és Balázs István, a zenekar vezetője. A jó hangulatban utazó fiatal csoport tagjait — jórészt húsz év alattiak — az úti megállóknál kellemes meglepetés érte, senkinek nem kellett elővenni elemó- zsiás csomagját, ugyanis a dombóvári ÁFÉSZ — a csoport egyik fenntartója — „terülj, terülj asztalkámat" is varázsolt a busz csomagtartójába. Az út Jugoszlávián át Olaszországban folytatódott. Az első nagy útiélmény Velence volt, ahova éjjel kettőkor érkeztek és másnap délután mentek tovább. Vaporettóval utaztak a Canal Granden, a Szent Márk térre, ahol kedvükre gyönyörködtek a Szent Márk templom és a Doge-palota csodálatos műremekeiben. Genovai éjszaka után érkeztek az Ady Endre megfogalmazta „Azúr-ország" szép városába. Nizzába. A FRANCIA Riviérán rendezett fesztiválon 18, a világ minden részéből érkezett néptánccsoport vett részt. Az ünnepélyes megnyitás 14-én délelőtt, a városháza parkjában volt, ahol a nizzai polgármester adott fogadást a csoportok tiszteletére. Délután tarka, nemzeti lobogós felvonuláson táncolták végig Nizza utcáit a csoportok, majd este a fesztivál szabadtéri színpadán mutatkoztak be a több ezer nézőnek. A nizzai öt napot mondhatnám száz százalékig kihasználták, ellátogattak a francia Riviéra híres üdülőhelyeire, Cannesba. Monacóba, Monte-Carlóba. valamint a kerámiagyártás és a művészet központjába: Vallaurisba. Tizennyolcadikán búcsút mondtak a pálmáknak és az örökzöldeknek, és a francia középhegységben megrendezett második folklórfesztiválra utaztak Valey-be. A csoport Yssingeaux-ban szállt meg. A VALEY-I “fesztivál „szabad idejében" is fáradhatatlanul járták a környék nevezetességeit. Többek között ellátogattak Versilhac-ba, ahol a néprajzi múzeummá alakított régi várkastélyt nézték meg. A múzeum érdekessége, hogy egyik részében egy fiatal francia világjáró utazó kiállítása látható, grönlandi, új-zélandi értékes érdekességektől, az indiánoktól hozott skalpokig, az eszkimóktól érkezett kitömött jegesmedvéig. Az út második részében a fiatalok örömmel és lelkesen fogadták a hetven esztendős Zizou bácsit, aki kiváló idegenvezetőnek, jó barátnak és a dombóváriak kitűnő francia énektanárának bizonyult. AZ ÜT — melyen sok barátság szövődött — Yssin- geaux-i fogadással ért véget. A csoportok vezetőit a helyi és azok a városok polgármesterei fogadták, ahol a táncosok fölléptek. Az utolsó este nagy magyar sikeréhez a szépen bemutatott táncokon kívül az is hozzájárult, hogy a francia folklórbizottság elnöksége egyik tagja felkérésére a dombóváriak magyarul elénekelték a Marseillest, majd hazánk himnuszát. A francia középhegységből éjjel egykor vették útjukat hazafelé. Hajnalban értek át a Mont-Blanc alatt húzódó közel 12 kilométeres alagúton és megcsodálták a 4807 méteres havas csúcsot, amit a felkelő nap aranysárgára világított be. Röviden összefoglalva, a szép és sikeres út elérte célját. A Kapos táncegyüttes megismertette a magyar (elsősorban szükebb pátriánk, a Kapos menti és sárközi) táncokat a fesztiválon részt vevőkkel: ők is ízelítőt kaptak más népek táncaiból, népművészetéből. ÉS MÉG VALAMI. A fiatalok bebizonyították, hogy nemcsak a szép tánc mesterei, hanem fáradhatatlan, fegyelmezett, komoly emberek. Minden szempontból büszkék lehetünk rájuk. Gratulálunk! — vhm — Jubileum előtt Átszervezik a közművelődési felügyeletet Két éve szervezték meg az országban a közművelődési felügyeletet, az iskolai szak- felügyelői rendszer mintájára. A két év tapasztalatai alapján szeptember elsejével átszervezik a munkát. A szakfelügyelők eddig is két csoportot alkottak. Az egyik csoport a megye könyvtárhálózatát ellenőrizte, a másik a művelődési házak szakmai és általános felügyeletét látta el. A vezető szakfelügyelő személye kapcsolta össze őket és munkájukat. Szeptembertől mindkét csoportot egy vezető szakfelügyelő irányítja. A megyei könyvtár és a megyei művelődési központ kivételével — hiszen ezek a szakmai irányítóközpontok — a teljes intézményhálózatot ellenőrzik. A közművelődési felügyeletnek a célja és feladata kettős. Egyrészt biztosítja a folyamatos és állandó ellenőrzést, másrészt segíti a megyei központok szakmai irányító munkáját. Az sem közömbös természetesen, hogy a művelődési osztály pontos és részletes információval rendelkezik a községekben folyó közművelődési munkáról. * Lassan bár, de közeledik ötödik születésnapja annak a diákklubnak, mely összefogja a Tolnából Keszthelyen tanuló egyetemistákat: azt a harmad-, vagy negyedszáz lányt és fiút, akik diplomát szerezve, a megye életébe, mint agrárszakemberek kapcsolódnak be. Az 1971-ben életre hívott közösség a megyei tanács mezőgazdasági *>sztályától évenként 10 000 forint támogatást kap, ami általában a szakmai kirándulások, klub- foglalkozások és más kiadások finanszírozását szolgálja. Évenként 8—10 pontból álló programot bonyolít le, szervez ez a diákközösség. Az 1975—76-os tanév tavaszi felében a klub vendég- előadója volt Reinhardt Jenő, a KSZE munkatársa, a klubtagok ellátogattak a Dalmandi Állami Gazdaságba, kirándultak a gemenci erdőbe. Szakmai programként a Szekszárdi Állategészségügyi Állomással, illetve a növényvédelmi központtal ismerkedtek. A klubalapítási cél, hogy tudniillik hazakerüljenek a Keszthelyen végzettek, maradéktalanul megvalósult ez- idáig, hiszen gyakran lányaink itt „szerzett" férjeiket, fiaink pedig asszonyaikat is Tolna megyei lakossá avatják. Szentkúti Kálmán Simontornya Lengyelországi fev#-NEPTUN KEDVENCE Egyáltalán nem csodálkozom, hogy a soproniak vagy a debreceniek, a kaposváriak vagy a kecskemétiek nyári úticélul a Balti-tenger helyett az Adriai-, a Feketetengert, vagy éppen a Balatont választják. Bár a balti tengerpartot bársonyos fövé- nyű strandok, kilométereken át húzódó pompás fenyőerdők szépítik, viszont a hideg tengervíz igen sok turistát arra késztet, hogy más helyet válasszon a nyári üdülésre. Ismétlem: nem csodálkozom, hogy a magyarok alig jönnek ide hozzánk északra, én viszont minden alkalmat kihasználok, hogy elsősorban a Gdanski-öböl környékére eljuthassak. Gdynia Lengyelország világra nyíló első kapuja, amelyet a százéves német rabság után éppen fél évszázaddal ezelőtt építettek ki a 72 kilométer hosszú tengerparton. Egykoron ezt a várost 60— 80 ezer lakosúra tervezték. Napjainkban a 250 ezerhez közelít. És ennek az oka nem a tervezők szegényes fantáziájában keresendő, hanem abban, hogy Gdynia alapításakor nem számoltak, mert nem számolhattak a tengergazdasag hatalmas népgazdasági szerepével a szocialista viszonyok között. A fél évszázados Gdynia történetének 30 esztendeje viszont már a szocializmusban íródott. Gdynia kikötőjének földtani viszonyai lehetővé teszik, hogy az öbölben hatalmas konténerkikötőt is építsenek. Nincs messze az idő, amikor a rakodópartok már messze benyúlnak a tengerbe. Mindez nem elég! Döntés született arra, hogy új, nagy kikötőt építsenek; ez az Északi-kikötő a legnagyobb Balti-tengeri hajókat fogadhatja majd. Visszatérvén Gdyniához: ezt a tenger melléki, fehér kövű, elegáns szépségű várost aligha fenyegeti „trónfosztás”. Lakosai nem engedik elsősorban, gyáraiból nagy befogadóképességű, korszerű hajók egész, sorát bocsátják vízre, igen gazdag tapasztalataik vannak az áruk ki-, be- és átrakásában, amellyel nem egy nemzetközi hírű szállíttató tetszését nyerték meg. Az a tény, hogy Gdynia ragaszkodik sok évtizedes jelzőjéhez: Lengyelország tengeri fővárosa, csak erősíti a város és kikötőjének pozícióját, ugyanis éppen itt, és nem a másik két nagy kikötőben, Gdanskban és Szczecinben van az INSA, a szocialista országok Hajófelszerelési Vállalkozók Nemzetközi Társaságának a vezetősége. Az INSA-nak Magyar- országon és Lengyelországon kívül tagja a Szovjetunió, Csehszlovákia, Bulgária, az NDK, Kuba és Jugoszlávia. Lengyelország 500 kilométer hosszú tengerpartján, tehát a tenger jóságos istenének, Neptunnak kedvence továbbra is Gdynia. Ez az oka annak, hogy bármikor alkalmam nyílik rá, ha csak rövid időre is, ellátogatok Gdyniába. MAREK BURCZYK Tv-napló Olimpia minden mennyiségben ' Megállított valaki az utcán: — Borzalmas ez a sok olimpiai közvetítés. Az embernek se éjjele, se nappala. Éjjel egyig, néha fél háromig. Ki tud így másnap dolgozni? — Nem kell nézni. — Akkor minek követítik? Valóban, nem volt elméretezett az olimpiai közvetítés? Ott is ott kellett lennünk, ahol nem voltunk ott, vagy ahol ott voltunk, onnan is hamar eljöttünk. Vigasztaljon bennünket a klasszikus olimpiai jelszó, amely szerint nem a győzelem, hanem a részvétel a fontos. Mi pedig részt vettünk. Az is igaz, hogy esetenként a riportereink is jobban felkészülhettek volna. Végre meg kellene tanulni, hogy a néző látja is, amit néz, tehát teljesen felesleges nyilvánvaló tényeket közölni, nem beszélve az ilyen érthetetlen felszólításokról: „most nézzék meg..." — amikor azt tesszük. A mértéktartással is baj van. Egy még oly kiváló bokszolót is zseninek nevezni legalábbis fogalomzavar, s azt sem hisszük el, hogy a súlyemelő teljesítménye „esemény az emberiség életében". A mértéktartással a vasárnap este sugárzott „Olimpiai zenejátékok" című műsornál is baj volt, függetlenül attól, hogy egy kitűnő operaparódiát láthattunk. A régi vicc jutott eszünkbe: a hajó hossza 80 méter, szélessége 35 méter, az árboc magassága 18 méter, akkor hány éves a kapitány? Ugyanis vannak össze nem mérhető fogalmak. Melis György vagy Begányi Ferenc teljesítménye, ami mögött évek, évtizedek szorgalma szegődött a tehetség szolgálatába, nem mérhető az alkalmi táncdalénekes teljesítményével, ahogy az olimpiai vetélkedő hangulata sem teheti fel a kérdést, hogy mi jobb, Mozart Figarója vagy Fényes Szabolcs Mayája? A modern fizika régóta ismeri: csak okos kérdésektől lehet okos feleletet várni, itt pedig a kérdésfeltevés... Legfeljebb az önkritika pontozhatatlan hiányán ámulhattunk, amikor képzett, kulturált operaénekesekkel mutáló hangú táncdalénekesek próbálták felvenni a versenyt. Olyan ez, mintha a százméteres síkfutás olimpiai döntőjében a világklasszisok mellett néhányan tolókocsival indultak volna... A példa nem sértő: Operaházunk valóban világszínvonalon áll! Mondjuk még el, hogy úgy tűnik, mintha Antal Imre túl sokat vállalna. Olyant is, ami végképp nem neki való. Mint ennek a műsornak gyermeteg humora. Ha ugyan volt humora. Amint megtudtuk, ez a műsornak csak áz felső része volt. Folytatása következik. Reménykedjünk? CSÁNYI L. Mozdulj - unalmasan? Hetven ladikkedvelő, a legkülönbözőbb csónakokkal elindul a csengeri hídtól, hogy a Szamosról a Tiszára térve eljusson Szegedre, sőt egyesek Belürádba is. Az út magyar szakasza kevés híja négyszáz kilométer, nem csekélység és noha nem kecsegtet olimpiai érmekkel, mindenhogyan szép sport- és természetjáróteljesítmény. A IX. Tisza-túra, melyről már most tudjuk, hogy jövőre köéeti a X., olyasmi, ami érdeklődést kelt. Érdeklődést keltett már az idén is, hiszen jöttek evezősök a távoli Mosonmagyaróvárról, Makóról és a még távolabbi NDK-ból és NSZK-ból is. Amint arról a tv vasárnap délelőtti „Mozdulj" című műsorának nézői meggyőződhettek. A résztvevők szerencsére nem láthatták a műsort, mert akkor vagy félbehagyják az utat, vagy nem jönnek el — unalmukban. Feledi Péternek és főleg Oltványi Tamásnak sikerült megmutatnia, hogyan nem szabad érdekes eseményről közvetítést csinálni. Banális kérdéseik — nagy érzés-e vízen átlépni a határt? (nem az), furcsa-e a zsilipelés? (nem furcsa), szép-e a természet? (szép) — tömény unalmat árasztottak. Az „eneszkai" (így!) csónak- és kempingfelszerelés-ellátás, akárcsak az NDK-beli, különb, mint a hazai. A lengyel- országi úgyszintén. Bosszantó dolog, az ejnye-ejnye fejrázásnál többet érdemel. Aminthogy a hetven év feletti aktív evezős Ilonka néni is többet érdemelt volna a tiszalöki vízilépcsőnél végighallgatott néhány banalitásnál. Alig hihető, hogy a Magyar Televízió any- nyira Montrealra koncentrálta volna minden erejét, hogy egy érdekes vállalkozás hatvanperces ismertetése ne sikeredhetett volna legalább elfogadhatóra. Az olimpián sokkal jobb teljesítményekre is büntetőpontot adtak. O. I. Tisza-túra Mintegy 100 résztvevővel július 25-én indult az első táborhelyről. Csengerből a IX. Tisza-túra. A túrázók 314 krii-t tesznek meg a Tiszán és 30 km-t a Szamoson. (MTI-fotó: Balogh P. László. — KS).
