Tolna Megyei Népújság, 1976. augusztus (26. évfolyam, 181-205. szám)
1976-08-17 / 194. szám
1976. augusztus 17. 'KÉPÚJSÁG 3 Lencsefőzelék kaviccsal Panaszáradat az önkiszolgáló étteremben ■Arjait, JLiZmmMmmMív jn. iái, M^ jfMJtG>jfy „Nőm otrjun MogoÊ€ff&f a »0« roKiamociot Fél éve működik Szekszár- don a kétezer adagos ön- kiszolgáló étterem. Az egész város várta a megnyitót, hiszen a közétkeztetés fellegvárának ígérkezett. Az is volt néhány hónapon keresztül. Aztán megkezdődött a panaszáradat. Az üzletigazgató, Tatár Nándor is elismeri, hogy százával érkeznek hozzájuk a reklamációk, már nem bírják idegekkel, mert a vendég sem mindig gondolja meg, milyen kifejezést használ. Az ött étkezők nagy többsége dolgozó ember, aki olcsón, jót, változatosat, kulturált körülmények között és gyorsan szeretne ebédelni. A múlt hét egyik napján jártunk az önkiszolgálóban. Tizenkettőtől egy óráig több mint húsz vendéggel beszélgettünk. Ketten nagyjából elégedettek, de kifogásaik nekik is akadtak, csak egy valaki mondta, hogy mindennel meg van elégedve. A többiek nemcsak saját véleményüket mondták el, mert egy- egy intézménytől, vállalattól többen odajárnak, egymásközt már sokat beszéltek arról, hogy az utóbbi hónapokban az étterem fokozatosan „leküzdötte magát a mélypontra.” A kifogásokat pontokba szedve ülünk le beszélgetni az üzletigazgatóval. Mi a véleménye minderről? A fő érve — ami szerinte minden hiba oka — az árak mozgása. Kétségkívül nincsenek könnyű helyzetben, hiszen sokszor kell átárazni és kalkulálni, de nagyon sok olyan esetet mondtak el a vendégek, amelyek nem magyarázhatók az átmenetileg megszaporodott adminisztrációs teendőkkel. A belső nehézségek egyébként sem tartoznak a vendégekre. A zsúfoltság, a sorban állás egyik oka, hogy a vállalatok nem tartják be az előre megbeszélt ebédidőket. Az üzletvezető szerint „el vannak kényeztetve a vendégek, túlságosan sokat kaptak az elején. Ez nem üzemi étkeztetés, hanem kereskedelmi vendéglátó vállalat!” Az induláskor vállalta a Tolna megyei Vendéglátó Vállalat, hogy ebben az egységben az ebédjegy árán „a la carte” is lehet választani. Most éppen ennek megszüntetését tervezik. Mondván, erre ők ráfizetnek, mert az utóbbi időben előfordul, hogy napi öt-hatszáz menüt kell kidobni, mert a vendég mást eszik. De miért csak mostanában, hiszen az üzletvezető maga mondta el, hogy az induláskor főzött 2500— 3000 menüből ötven-hatvan volt a napi ingadozás. Ma már csak ezret mernek főzni és ebből kerül esetenként ötszáz a moslékba! Megváltozott volna az étkezők ízlése? Sokkal inkább gyanítható, hogy az ételek minősége változott meg. Ezt az éttermet a közétkeztetés céljára építették és nem is a Tolna megyei Vendéglátó Vállalat egyedül. Az itt étkeztetni kívánó üzemek jelentős támogatással járultak hozzá az építkezéshez. Most, fél évvel az indulás után azt mondják nekik: eszi, nem eszi, "nem kap mást!? Nem világos, miért fizet rá az üzlet a választhatóságra. A vendég a jegy árán felüli számlát készpénzzel fizeti, de ha kevesebbért eszik, neki egy fillért sem adnak vissza. Fél egy után csak egy menü van, egy órára már az is gyakran elfogy. Sokan állítják, hogy a tizennégy forintért nem lehet jóllakni. Igaz, vannak olcsó ételek, de azzal a mennyiséggel (fél adag) aligha lehet egész nap dolgozni. A Volán vállalat 750 ezer forinttal járult hozzá az étterem építéséhez. Hétezer adagos rendelésük a legutóbbi előfizetéskor ötezerre csökkent. ök vannak a legjobban időhöz kötve, mert egyik busszal jönnek, a másikkal mennek, ezért gyakran olyan asztalokhoz kénytelenek ülni, ahol még ott van három tálca, ételmaradékokkal. Csoda, ha ezek után nem ízlik az ebéd? Az üzletigazgató szerint rosszul tervezték az éttermet, mert nem lehet gyorsan összeszedni az edényeket. Ha lejár.az épület egyéves garanciaideje, szállítószalagot építenek. Addig; ez van! Végezetül néhány megmagyarázhatatlan eset. Lencse- főzelék kaviccsal. Egy vendég úgy fogalmazott, hogy a gulyásleveshez a hús a reklamálóknak van fenntartva. A vendéget aligha teszi boldoggá a tény, hogy a kondér- ba beletették az előírt húsmennyiséget — ha az ő tányérjából hiányzik. Volt már ebédre meggyszósz, feltét nélkül. Valaki úgy vélte, az nem kerül tizennégy forintba, kért feltétet hozzá. Még választ sem kapott, mondván az üzletvezető nincs bent. Másnapra már késő a reklamáció, mert „le van blokkolva”. Nincs az asztalokon elég víz és tiszta pohár. Mesélték egy káposztás ebéd esetét is. Hatalmas sertésbőrök voltak benne. A párhuzamos menü már elfogyott. A tömeges reklamáció hatására kiegészítették a választékot fura szagú vesevelővel. Főztek olyan túróstésztát, amit százával hagytak az asztalon, és így folytatódik a panaszáradat. Ez így aligha mehet sokáig tovább. Az pedig semmiképpen nem érv, hogy — állítólag — más városban még rosszabb a helyzet — mint ahogy erre az üzletvezető hivatkozott. IHÄROSI ibolya Változó világ — változó emberek Ami nehéz, az nehéz. Aligha állíthatja bárki, hogy mondjuk egy hatvankilós vastraverzet könnyebb szívvel cipel el az, aki tudja, hogy mennyi a vas fajsúlya. Éppily biztos, hogy az istállótrágya szaga sem kellemesebb, ha arra gondol az ember, hogy a bomláskor keletkezett gázok... stb. Nem bizony, mert ha egy munka nehéz, egyszóval nem leányálom, akkor kiművelt fővel sem feszülnek kevésbé az izmok. És mégis egyre több fizikai munkát — nehéz fizikai munkát végző ember — gyakran felnőtt fejjel ül az iskolapadba, hogy tanuljon. A papírért? A valamivel több fizetésért? * Szilfás — tanya volt és tanya marad. Legfeljebb ez a volt szócska választóvonalat húz, teszi újjá a tanya és tanya fogalmát. Az itt élő emberek ma a Dalmandi Állami Gazdaság dolgozói. A cselédsorsról, a pusztai életről legföljebb a mindig emlékező öregek visszatérő meséiből tudnak. A házak, de még a szarvasmarha-istállók előtt is szépen gondozott virágágyások Betonutak, víz, villany, tv- antennák, személygépkocsik. Tanya Szilfás? Az. Mai tanya. Az itt élők, itt dolgozók közül több mint negyvenen ültek iskolapadba, hogy megszerezzék az állattenyésztői szakmunkás-bizonyítványt. Gyenei Lajos és felesége kitűnő bizonyítványt kaptak kézhez a közelmúltban. Az asszonyka kinn a munkahelyen géppel feji azt az ötven tehenet, amit a férje gondoz. Azelőtt is értették, jól végezték ezt a munkát, hisz 3500 liter fölött volt az általuk nevelt tehenek tejhozama. És mégis, két kisgyerek, a napi munka és a háztáji mellett jutott idejük, energiájuk a tanulásra is. A miértre nagyon szűszavú válaszokat kapok. Jobb így. Kellett. Ennél többet alig beszélnek róla. De végül az ember a sok beszédet nem szokottak tempójával azért még hozzáteszik: — Nézzen csak itt jobban széjjel! Aki teheti, csinosít valamit maga körül. Házat, kertet, utat... Magunk is érünk annyit talán, mint ezek a holt dolgok. Hát hogyne törődnénk önmagunkkal? Ami nehéz, az nehéz, önmagunkat jobbítani például egyáltalán nem könnyű. De érdemes, főként olyan magától értetődő természetességgel, ahogy a Gyenei házaspár és a többi tanyasi kollégái tették. Pedig Szilfás — ma is tanya. Gyvgy Fotó: Gottvald Kedvetlen túlórázás Volt egy időszak amikor az új munkahelyet kere----------—----------------- sők a feltételekről érdeklődve s zinte kivétel nélkül megkérdezték: és mi lesz az túlórákkal? A munkaügyisek, a jövendő főnökök fölkészülten várták, mikor bújik ki a szög a zsákból, buzgón és megnyugtatóan bólogattak, hogy nincs mitől tartani, lesz túlóra is bőven. Ez az érv többnyire döntőnek bizonyult, a kérdező osztott, szorzott, sebtében kiszámította mennyire kerekedik majd a fizetés az ily módon hivatalosan is „garantált” túlórákkal, és létrejött az egyezség. Ugyanezek a munkaügyisek és főnökök akkor élték át az újabb nehéz perceket, amikor más alkalommal saját feletteseiknek éppen az ellenkezőjét kellett bizonyítaniuk, mint amivel a belépőket biztatták. Be kellett számolniuk, mit tettek a túlórák csökkentése érdekében, kimutatásokkal kellett igazolniuk, hogy az engedélyezett kereteken belül maradtak. Hogy a valóság gyakran ellentmondott a kimutatásoknak? Okosabbnak tartották, ha hallgatnak a „fekete” túlórákról. Az iparágankénti és népgazdasági összesítés még így is riasztóan festett. A túlórák tömege nem egy vállalatnál már önmagában veszélyeztette a termelés gazdaságosságát. Népgazdasági viszonylatban pedig arra is felhívta a figyelmet, hogy alapvető bajok lehetnek a belső szervezettségben, a munkaidő kihasználásában, ha az eredetileg tervezett idő helyett rendszeresen ilyen nagy mennyiségű „ráadásra” van szükség. A jobb munkaszervezésre, a hatékonyabb gazdálkodásra ösztönző határozatokat, rendeleteket természetesen nem csupán a túlórák váltották ki. De ezek is szerepet játszottak benne, mint irányjelző táblák az útelágazásoknál mutatták, merre lehet tovább menni, hol kerülünk le a főútvonalról, a zsákutcáról nem is beszélve. A szigorú szabályok azóta megtették a maguk ha- --------=------------------------tását — legalábbis a túlórák tekintetében. Egyre nyilvánvalóbb azonban, hogy a csökkentésükre hozott intézkedések hatását egyéb tényezők is fokozzák. A rendeletek a közepébe találtak egy törvényszerű folyamatnak, akkor születtek meg, amikor az embereknek maguknak sem tetszett már a mértéktelen túlmunka. Megengedhették maguknak, hogy beleunjanak... Az iparban korábban sem volt titok, hogy az állami vállalatok túlóratúltengését nem utolsósorban az állami ipar bérszínvonalának viszonylagos elmaradottsága okozza. A szorongató létszámhelyzetben a gyárak a fizetést kipótló túlórákat tartották az egyik lehetséges vonzerőnek, ezért tettek kecsegtető ígéreteket, s ezért is váltották be. A nagyüzemi munkások központi béremelése azonban gyökeres fordulatot hozott. Kiegyenlítődtek a különbségek, több lett a fizetés, a korábbi lelkes túlórázók is gondolkodni kezdtek, megéri-e tovább tartani a tempót. Miért legyenek önmaguk ellenségei, miért ne pihenjenek, szórakozzanak szabad idejükben, miht mások? V alóban: miért ne tehetnék? A munkaügyisek ma már akkor sem igen mernek előhozakodni a túlóraigényekkel, ha tudva-tudják, hogy egyes helyeken mennyire szükség van rájuk. Amilyen szívesen, magától értetődően végeznek társadalmi munkát az emberek, olyan kedvetlenül túlóráznak. Persze, ha társadalmi üggyé lesz egy-egy vállalkozás, a helytállásra, a munkásbecsületre hivatkozva, mégiscsak megszervezik a nyújtott, vagy különműszakokat. Idősebbek és fiatalabbak között ez gyakran ellentétet is okoz. A fiatalok nyíltan kimondják, hogy szükségük van a szabad idejükre, nincs az a pénz, amiért túlóráznának, az idősebbek pedig, akik ha fáradtan és kedvetlenül is, de mégis bentmaradnak. Ilyenkor joggal úgy érzik, egyedül az ő vállukra nehezedik a tervek teljesítésének felelőssége. Az sem ritka, hogy a rendszeres túlórák széles körben vitatott kérdéssé válnak. Indokoltan teszik szóvá, különösen a nőket foglalkoztató munkahelyeken: hogyan juthat érvényre így a munkaidő-csökkentés, a családvédelmi törvény? Ezek a, kedvetlen túlórák kétségkívül kedvezőbb---------jelek, mint a korábbiak. De ugyanolyan figyelm eztetőek és ugyanarra figyelmeztetnek: a szervezettség hiányosságaira, a pontatlanságokra, lazaságokra. Csak éppen a másik oldalról. VICZIÁN ERZSÉBET Gabonából Felesleges készleteket nem tárolnak RÉGENTE a piacról soha nem hiányzott a lovas szekér, a szekérderékban duzzadó zsákokkal. A kép a múlté: a szemes terményt a boltokban bárki megveheti, vagy ha úgy gondolja, gabonát is tartalmazó, értékes anyagokkal kiegészített tápot vásárolhat a jószágnak. Kenyeret se sok helyütt sütnek manapság. A szövetkezetekben ilyenkor, aratás után kihirdetik, hogy akinek árpára, étkezési búzára, takarmánygabonára van szüksége, a közgyűlés által meghatározott mennyiséget elviheti. Természetesen, aki állatot tart, vagy ragaszkodik az otthon sült kenyér ízéhez, hazaszállítja a búzát, az árpát, de többnyire csak annyit, amennyi a család szükséglete. A legritkább esetben többet a kelleténél. A bolti és a szabadpiaci ár között minimális a különbség, s a dolgozó tagoknak nem éri meg a terménnyel piacozni, igaz hogy erre idő se nagyon jut. A Tolna megyei Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat a megyében termett kenyérgabonának 70—75 százalékát átveszi. Az üzemekben maradó mennyiség részben a tagokhoz kerül, részben * meghagyják vetőmagnak, részben pedig magtárakban tárolják. Más megyékhez viszonyítva a 70—75 százalékos arány magas, van ahol a megtermelt gabonának a központi készletbe csak a fele kerül. A szövetkezetekben maradó „biztonsági tartalék” nem egy esetben decemberben a mérlegkészítés idején a felvásárlóhoz kerül, s aztán január elején ismét megveszik, — a ráfizetés viszonylag alacsony. Országos érdek, hogy a megtermelt gabonából minél több kerüljön a központi készletbe, amellyel, — legyen étkezési vagy takarmány- gabonáról szó — gazdálkodni lehet. Ebben az esztendőben a gazdaságok szép termést takarítottak be, s mindenhova jut elegendő. NEM IS ÉREZHETŐ, sem a gazdaságok, sem pedig a tagok részéről, hogy nagyobb mennyiséget halmoznak fel a kelleténél. A piac kiegyenlített. S éppen amiatt nem igyekszenek a tagok mielőbb hazaszállítani a terményjárandóságot, mert tudják, hogy szemes terményhez az év bármelyik szakaszában mindig hozzájuthatnak. Sorban állás a pénztárnál Csendélet ebédidőben
