Tolna Megyei Népújság, 1976. augusztus (26. évfolyam, 181-205. szám)

1976-08-01 / 181. szám

Mai számunkból A FIATAL PÁRTTITKÁR 3. old. UGYANAZ A SZÁZ FORINT 3. old. ÿjtKi... f4*» TELEPÍTÉSEK TOLNA MEGYÉBEN- - v A XVIII. SZÁZADBAN 4. old. MAGAZIN TERELIK A VIZET 5. old. 3. old. x Egy ew múltán írta : Púja Frigyes külügyminiszter M a egy esztendeje annak, hogy az európai és az észak-amerikai orszá­gok vezetői Helsinkiben, a biztonsági és együttműködési értekezleten aláírták a konfe­rencia két és fél esztendő megfeszített munkájával kidol­gozott záróokmányát. A nem­zetközi közvélemény — így hazánké is — méltán nevezte történelmi jelentőségűnek ezt az aktust. A napóleoni hábo­rúkat követő bécsi kongresszus óta ez vtilt az első eset, hogy Európa vezetői értekezletre ültek össze a kontinens prob­lémáinak megbeszélése cél­jából. A történelemben pedig először fordult elő, hogy az európai szocialista és tőkésországok, valamint az Egyesült Álla­mok és Kanada vezetői tárgyalóasztalhoz ül­tek, s a békére és biztonságra nézve rendkí­vül fontos okmányt írtak alá. A helsinki do­kumentum meggyőzően bizonyította: a nem­zetközi életben megkezdődött pozitív fordulat a hidegháborúból a békés egymás mellett élés, a szocialista és a tőkésországok gyümölcsöző együttműködése felé — reális tény. A konfe­rencia azonban nemcsak jelzés volt, hanem sokkal több ennél; maga is visszahatott a nemzetközi légkörre, javította azt, újabb fel­tételeket teremtve ezzel az enyhülés folyama­tának elmélyüléséhez. Az eseményt követően sok vezető államférfi nyilatkozott pozitívan a záróokmány aláírásá­ról, s szinte minden részt vevő állam kormánya elkötelezte magát annak végrehajtása mellett. Állást foglalt a záróokmány maradéktalan megvalósításáért pártunk és kormányunk és az országgyűlés külügyi bizottsága is. Ezeknek az állásfoglalásoknak az alapján országunk­ban számos intézkedés történt a záróokmány végrehajtása érdekében. A Helsinkiben kidolgozott megállapodás alapján pártunk és kormányunk igen nagy figyelmet szentelt a záróokmány széles körű megismertetésére. Két folyóiratban publikál­ták a záróokmány teljes szövegét, s könyv­alakban is kiadták, nagy példányszámban. Fontos ennek a ténynek a hangsúlyozása, mert jó néhány tőkésország kormánya, amelynek a képviselője az értekezlet második szakaszában szinte naponta síkraszállt a záróokmány mi­nél szélesebb körű publikálása mellett, nem sokat tett azért, hogy a dolgozó nép meg­ismerje e dokumentum teljes szövegét. Mindjárt az illetékes szervek döntése után megkezdődött országunkban a záróokmány vég­rehajtásának megszervezése. Megállapítottuk, hogy melyek azok a területek, amelyeken egy­oldalú intézkedésekre van szükség, s melyek azok a kérdések, amelyek a kétoldalú kapcso­latok szférájába tartoznak és csak ott oldhatók meg, s miről kell tárgyalni nemzetközi érte­kezleteken, a nemzetközi szervezetekben. Ennek alapján foglaltunk állást a már elő­terjesztett javaslatok ügyében. így például be­jelentettük, hogy támogatjuk a szovjet kor­mánynak a környezetvédelem, az energia­kérdés és a közlekedés problémáinak össz­európai méretű megoldására tett javaslatait. A kétoldalú szférába tartozó kérdésekben pe­dig javaslatokat dolgoztunk ki, amelyeket részben már átadtunk, részben a jövőben fo­gunk eljuttatni a tőkésországok kormányainak. Rövid egy esztendő alatt összegyűlt tapasz­talataink alkalmasak arra, hogy néhány kö­vetkeztetést máris levonjunk. — Most már nyilvánvaló, hogy a záró­okmány rendelkezéseinek végrehajtása sok­éves erőfeszítést, közös, összehangolt munkát feltételez. Nincs tehát igazuk azoknak a nyu­gati propagandistáknak, akik szüntelenül a záróokmány végrehajtását kérik számon a szocialista országoktól, annál inkább .nincs, mert a szocialista országok általában előbbre tartanak ebben a kérdésben, mint a tőkés­országok. — A záróokmány egységes egész; nem lehet egyes részeit kiragadni és azok végrehajtását követelni, más részeit viszont elhanyagolni, vagy feledésbe borítani. Nem érthetünk egyet azokkal a nyugati törekvésekkel, .amelyek csupán a záróokmány harmadik „kosara”, ezen belül is csupán néhány pont iránt tanú­sítanak érdeklődést, ezek megvalósítását mint­egy próbakőnek tekintik, miközben „nagy­vonalúan” elfeledkeznek a záróokmány többi, nem kevésbé fontos részeiről. Mi a magunk részéről például igen lényegesnek tartjuk az első „kosarat”, az államok együttműködésének elveit, vagy a második „kosarat”, azaz a gaz­dasági együttműködés fejlesztését. — Meggyőződésünk, hogy a záróokmány végrehajtásában messzemenően figyelembe kell venni a kölcsönösséget, azaz azt a szempontot, hogy egyik fél se kerüljön hátrányos hely­zetbe. Ennek kapcsán meg kell említeni, hogy a Magyar Népköztársaság és néhány nyugat-európai ország kultu­rális kapcsolatai rovásunkra egyoldalúságot mutatnak. Vég­re Nyugat-Európában is meg kellene érteni, hogy az állam­közi kulturális kapcsolatok fejlesztése nem tekinthető üz­leti vállalkozásnak, az európai országok kulturális kincseinek egymással való megismerteté­séért áldozatokat is kell hozni, ahogyan azt a szocialista országok teszik. — Helsinki szellemében összeegyeztethetet­len, hogy a tőkésországok szélsőséges körei, de olykor egyes mértéktartó tényezői is még mindig hajlamosak arra, hogy megkíséreljék a beavatkozást a szocialista országok belső ügyeibe. A helsinki dokumentum azonban nem lehet menlevél a szocializmus elleni tá­madásokra, gyümölcsöző államközi együttmű­ködés csak ennek a nagyon fontos elvnek a tiszteletben tartása alapján képzelhető el. — Végül az eddigi munka fontos tapaszta­lata, hogy a tőkésországok propagandája el­ferdíti a szocialista országok álláspontját az ideológiai küzdelemről. A mi felfogásunk mindig is az volt, hogy a békés egymás mel­lett élés nem szünteti meg az ideológiai har­cot a két kibékíthetetlenül ellentétes társadal­mi rendszer között. Márpedig egyes tőkés po­litikusok nem kevesebbet követelnek a szo­cialista országoktól, mint azt, hogy szüntessék meg az ideológiai harcot. Egyik-másik nyu­gati politikus olyan messzire megy, hogy azt állítja: a szocialista országok nézete az ideoló­giai harc szükségességéről ellentétben áll az enyhüléssel. Ez nem egyéb szemforgatásnál. A tőkés propaganda, miközben az ideológiai küzdelem megszüntetésének szükségességét hangsúlyozza, erőteljesen fokozza az ideoló­giai harcot a szocialista országok, s általában a szocializmus, a kommunizmus ellen; sőt politikai kampányokat is folytat, rágalmak özönét zúdítva a szocialista országokra. A tőkés propaganda tehát szándékosan ködösít. Helsinkiben a biztonsági és együttműködési értekezlet résztvevői megállapodtak abban, hogy országaik képviselői 1977-ben Belgrád- ban újra találkoznak. A záróokmány ezzel kapcsolatos rendelkezéseiből kiindulva mi úgy gondoljuk, hogy a belgrádi találkozó — a záróokmány végrehajtásának egyik közbeeső állomása — akkor végezhet eredményes mun­kát, ha alkotó szellem és együttműködési kész­ség hatja át. Szükséges ezt hangsúlyozni, mert vannak olyan elképzelések, amelyek ellenke­ző irányba mutatnak. A belgrádi találkozó­nak, véleményünk szerint, nem lehet más feladata, mint az, hogy a helsinki záróokmány keretén belül maradva, építő szellemben fel­mérje az eddig megtett utat, s körvonalazza azokat az intézkedéseket, amelyeket a részt­vevők tenni terveznek a záróokmány végre­hajtása érdekében. Semmiképpen sem lenne szerencsés, ha valaki a záróokmány kereteit meghaladó problémákat akarna a találkozó napirendjére tűzetni. Ilyen kérdések megtár­gyalására ez a találkozó nem hivatott. Reméljük, hogy a belgrádi találkozó után új lendületet kap a helsinki záróokmány ren­delkezéseinek valóra váltása. A záróokmány végrehajtása egyik igen fontos feltétele annak, hogy az enyhülés — amely jelenleg is fő irány­zat a nemzetközi politikában — folytatódjék, hogy a békéért és a biztonságért harcoló erők leküzdjék az enyhülés ellenfeleinek az utóbbi időben tapasztalható lassító manővereit. E gy év számvetése azt mutatja, hogy nincs igazuk azoknak, akik lekicsiny- lik a záróokmány végrehajtásában el­ért eredményeket és — sanda mészáros mód­jára — a szocialista országokat vádolják. Ezek­nek a manővereknek meghatározott céljuk van; ez is része az enyhülés elleni támadás­nak. Biztosak vagyunk azonban abban, hogy a szocialista országok, a haladó mozgalmak, az európai néptömegek, a tőkésországok reá­lisan gondolkodó vezetői együttesen elég erő­sek ahhoz, hogy meghiúsítsák a Helsinki szel­leme ellen ágáló szélsőséges körök mesterke­déseit, s a záróokmány végrehajtásával segít­sék a béke és a biztonság további megszilár­dítását Európában. Magyar nyilatkozat Őrizni kell ^mmÊÊÊÊÊMÊÊ^MMÊmmÊÊÊÊÊÊÊ^aÊÊÊÊMÊÊ^^MBÊmmmm Helsinki szellemét Az európai biztonság és együttműködés magyar nemzeti bizottsága szombaton a következő nyilatkozatot tette közzé: — Egy éve annak, hogy 35 állam legfelsőbb szintű veze­tői kormányaik nevében Hel­sinkiben aláírták az európai biztonsági és együttműködé­si értekezlet záróokmányát. E történelmi jelentőségű do­kumentumban Európa álla­mai először ismerték el, hogy a három évtized alatt végbe­ment változások megmásít- hatatlanok. A záróokmány­ban foglaltak következetes végrehajtása lehetővé teszi, hogy az európai béke és biz­tonság valóban tartós ala­pokra, a népek közötti ba­rátságra, együttműködésre épüljön. — Közvéleményünk üd­vözli a záróokmány aláírása óta Európában végbement nagy fontosságú változásokat. A szocialista országok és a nyugat-európai országok jó­zan gondolkozású vezetőinek, haladó erőinek erőfeszítése eredményeként kontinensün­kön mindinkább tért hódít az enyhülés: sokoldalúan fej­lődnek a különböző társa­dalmi berendezkedésű orszá­gok és népeik kapcsolatai. A hidegháborús reakciós erők azonban nem nézik jó szemmel és tétlenül a pozi­A Za Rubezsom című szov­jet hetilap szerkesztősége kérdéseket intézett számos európai ország állam- és kor­mányfőjéhez, akik egy évvel ezelőtt részt vettek a helsin­ki biztonsági és együttműkö­dési konferencián. tív változásokat. Fellépnek az enyhülés, a társadalmi haladás erőivel szemben, tá­madják a szocialista orszá­gokat. önkényesen egyolda­lúan értelmezik a megálla­podást. Aknamunkájuk a zá­róokmány jelentőségét, ked­vező hatását, egészében véve a helsinki konferencia ered­ményeit vette célba, mert bizonyos imperialista körök kezdettől fogva ellenezték az európai béke megszilárdítá­sát, a fegyverkezési hajsza beszüntetését és a különböző társadalmi rendszerű álla­mok békés egymás mellett élésének kibontakozását. — Éppen ezért meggyőző­désünk, hogy a béke, a biz­tonság és az együttműködés ügyét támogató társadalmi erőknek továbbra is őrizni­ük kell Helsinki szellemét, kitartó türelemmel azon kell fáradozniok, hogy a konfe­rencia záróokmányában fog­lalt megállapodások mielőbb valóra váljanak. E küzde­lemhez fontos támogatást és útmutatást nyújtott az euró­pai kommunista és munkás­pártok nemrég befejeződött berlini tanácskozása is. URHO KEKKONEN finn köztársasági elnök nyilatko­zatában hangoztatta: — A hetvenes évek eleje és különösen az európai biz­tonsági és együttműködési konférencia összehívása „frontáttörést” jelentett az enyhülési folyamat további erősítése útján. Helsinki szel­leme új reményeket és vára­kozásokat ébreszt, különösen a leszerelés területén meg­teendő továbblépés tekinteté­ben. Finnország érintkezésben áll az európai biztonsági kon­ferencián részt vett számos ország kormányával. A többi között közös tanácskozásokat tartottunk Ausztria, Svéd­ország és Svájc képviselői­vel. Finnország kész részt venni más olyan többoldalú akciókban is, amelyek a záróokmányban foglalt célok elérését szorgalmazzák. Ép­pen ezért támogattuk a szov­jet kormány javaslatát, hogy a közlekedési-szállítási, az energetikai és a környezet- védelmi együttműködés prob­lémáinak a megvitatására tartsanak európai kongresz- szusokat. JACQUES CHIRAC fran­cia miniszterelnök rámuta­tott: — Az európai biztonsági és együttműködési konferen­cia bebizonyította, hogy e fórumon részt vett harmincöt állam a párbeszédre törek­szik. A konferencia önmagá­ban ugyan nem oldotta meg az európai problémákat, hi­szen Európa különböző tár­sadalmi rendszerű, kultúrá­jú, hagyományú és különbö­ző gazdasági fejlettségű or­szágokból áll. Lehetővé tet­te azonban az államok szá­mára annak a felismerését, hogy ezek a különbségek nem (Folytatás a 2. oldalon.) Európai államférfiak nyilatkozata Gerjeni búza Pestre A Paksi Állami Gazdaság gerjeni kerületében a learatott búza jelentős részét azon­nal uszályok szállítják a pesti kikötőbe. Már a második uszályt töltik gabonával a gazdaság dombori kikötőhelyén. Fotó: Gk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom