Tolna Megyei Népújság, 1976. július (26. évfolyam, 154-180. szám)
1976-07-13 / 164. szám
e Képújság 1976. július 13. Paks megérdemelten jutott a bajnoki címhez A paksi csapat. Álló sor, balról jobbra: Kővári István edző. Dunai, Bagó. Bimbó, Kovács, Váczi, Kiss J„ Rácz, Csorna, Somodi. Alsó sor: Hanoi, Vábró, Kiss G„ Ka- jári, Bese, Keresztes, Muck, Szabadi. Olimpiáról - olimpiára Aranyak, arcok, pillanatok A Paksi SE labdarúgó- csapata Kővári István edző irányítása mellett heti hat, majd a bajnokság megkezdése után, heti négy edzést tartott. Nehezen lendült játékba a csapat. Ennek oka az volt, hogy az edző szerkezetileg kereste a legjobb összeállítást, ami sikerült is. Lassan kialakult a megfelelő védelem, az agilis középpályás sor és a gólerős csatársor. A szakvezetés a csapat elé az 1—3. hely megszerzését tűzte ki. Ezt azonban az őszi forduló befejezésekor módosították, úgy, hogy az első hely megszerzését jelölték feladatként. A szedresi sportkör női sakkozói — Tolna megye színeiben — Bács-Kiskun megye sakkozóival mérték ösz- sze tudásukat. Kalocsa, Foktő, Szeremle, Jánoshalma versenyzői játszottak a szed- resiekkel. Az első helyet a jánoshalmai Kurucsai Já- nosné szerezte meg. Második helyen a szedresi Kuner Mária végzett, őt követte klubtársa, Rafajlovics AngéAz őszi idényben hazai pályán a csapat százszázalékos teljesítményt nyújtott, védelme öt gólt kapott, csatársora ezzel szemben 49-et lőtt. Idegenben már valamivel gyengébb volt a teljesítmény, de még így is jó: 8 mérkőzésükből ötöt megnyertek, egyszer végeztek döntetlenül a két vereséggel szemben. A 17 rúgott góllal szemben kilencet kapott a védelem. Az őszi idényt az első helyen fejezte be a csapat, 85 százalékos teljesítménnyel, 66-14-es gólkülönbséggel. Kővári edző az őszi szezonnal elégedett volt, hisz la. Meglepetés Pálfi Mária 6. helyezése, mely egy kezdőtől kitűnő eredmény. * Egyhetes úszótáborozás kezdődött Dombóvárott, az úttörők részére. A jelenlegi kísérleti jellegű, és úgy tervezik, hogy jövőre 3—4 turnusban tartanak hasonlót. A táborozás résztvevői a tanuszodában és a termála tervezettnél négy ponttal többet gyűjtöttek és kialakult egy ütőképes csapat: Bimbó — Vábró, Váczi, Kovács, Kiss G., Bagó, Keresztes, Csorna, Bese, Kiss J., Muck, Rajtuk kívül játszott még: Dunai, Rácz, Kajári, Hanoi, Somodi, Szabadi és Lacza. A csapat hazai pályán a tavaszi idényben is megőrizte veretlenségét és 8 mérkőzésen a 32 rúgott góllal szemben mindössze hármat kapott a védelem. Idegenben a 9 mérkőzésből hetet nyertek, mindössze kettőt veszítettek, és a 21 rúgott góllal szemben csak négyet kaptak. A tavaszi szezon végeredménye: az fürdőben gyarapítják tudásukat. * öt úszó vett részt az országos bajnokságon, a Dombóvári Spartacus színeiben. A legfigyelemreméltóbb eredményt Szekeres József érte, béka korcsoportban: 5. lett. * Július 18-án, vasárnap, Bonyhádon, a községi sporttelepen tartják a falusi dolgozók spartakiádjának, valamint a munkahelyi spartakiádjának megyei döntőjét, röplabdában. Kezdés : 8 óra. 53 rúgott góllal szemben 7 kapott gól 82,6 százalékos teljesítménnyel. A bajnokság végeredménye: I. Paks 34 27 3 4 119 21 57 Annak ellenére, hogy tavasszal a tervezett pontokat, győzelmeket a csapat megszerezte, már nem volt egyértelműen jó a játék. A csapat tagjai még felét sem nyújtották, mint az őszi idényben. Különböző sérülések miatt a csapatot szerkezetileg is át kellett építeni az edzőnek. Bagó helyére Rácz, Bese helyére Somodi került. Megváltozott a csapatszellem is: könnyen vették a mérkőzéseket és ez többször megbosszulta magát. Végeredményben azonban sikerült az elképzelését az edzőnek végrehajtani, a megbízható védelem mellett (21 kapott gól), jó volt a támadójáték, a csatárok eredményesek voltak (119 rúgott gól). Kővári István, aki egészen fiatal edző, szép eredménynek könyvelheti el a bajnokság megszerzését. A csapat játékosainak teljesítménye szempontjából főleg az idősebbek érdemelnek említést: Váczi,»Csorna, Kiss J. , Bimbó. Azonban a többi is megtette a tőle telhetőt. A legtöbb gólt Kiss J. szerezte, szám szerint 37-et, őt Somodi követi. A csapat az MNK-ban is szép eredményeket ért el: továbbjutottak a megyéből. Feltétlen dicséretet érdemel az együttes, mert bejutott a Szabad Föld-kupa döntőjébe, ahol tavaszi legjobb játékát nyújtva legyőzte Sülysáp együttesét. A kubaiak esélye Kuba 160 sportolója között az atléták vannak a legtöbben. Jó esélyekkel rajtolhat a 20 esztendős, a 100 m-es világcsúcsot (9,9 mp) többedmagával tartó Silvio Leonard, a 400-on és 800-on induló Alberto Juantorena; 110 gáton Alejandro Casa- nas, továbbá a müncheni bronzérmes vágtázónő, Silvia Chivas. A 11 tagú ökölvívócsapatban a 3 aranyérmes újra indul: Stevenson, Correa és Martinez. Valerij Brumel, született 1942-ben. Szibériában nőtt fel, apja-anyja geológusként, illetve mérnökként, távol Moszkvától, egy kis településen dolgozott. 1957 döntőnek bizonyult a szovjet sportoló pályafutásában. Tizenkét hónap alatt 35 centiméterrel javította meg egyéni teljesítményét, így nagyszerű távlatot látott önmaga előtt. Úgy érezte, hogy hamarosan elérheti a versenyszámában akkoriban még „bűvös”-nek tekintett kétméteres magasságot. Nem kellett sokáig várnia. Tizenhét éves korában már átjutott a 200 centiméter fölött. Brumel fáradhatatlanul végezte a különféle gyakorlatokat, már az 1960-as olimpiára készülődött. Ebben az esztendőben mintegy bevezetésként a római szereplése előtt, remek sorozatot ért el. 40 fokos hőség. 100 ezer ember a Stadio Olimpico forró katlanjában. Magasugrók harca az aranyéremért. 214 centiméternél kezdődött az igazi csata. Hárman viaskodtak egymással : Savlakadze, Brumel és Thomas. Valamennyien átjutottak ezen a magasságon. 216 centiméter! A szovjet atléta átlendült a léc fölött, az amerikai versenyző azonban hasztalan próbálkozott. Amikor harmadszor futott neki a lécnek, mindenki felállt a stadionban, nehogy elmulassza a szenzációs pillanatot. Thomas csődöt mondott. A léc leesett. Az amerikai nem tudta átugrani a 216 centimétert. Első Savlakadze, második Brumel, harmadik Thomas. Ki hitte volna az atlétika változékony világában, hogy ők hárman Tokióban is főszerepet játszanak majd. Tokióban hosszú ideig küzdöttek egymással a magasugrók. 216 centiméter: a nagyok közül kiesett Savlakadze és Petterson, míg Brumel második, Thomas és Rambo harmadik kísérlete közben jutott át rajta. 218 centiméter: Brumel és Thomas egyformán elsőre ugorja, Rambo azonban már nem tud átjutni. 220 centiméter: itt vége a versenynek, ez már mindkettőjüknek sok. Győz Brumel, mert verseny közben kevesebb kísérlettel jutott el a 218-ig, mint az amerikai Thomas. A kitűnő szovjet atléta 22 éves volt, amikor a korábbi ezüstérem mellé 1964- ben aranyérmet nyert. Molnár Károly HÍREK, EREDMÉNYEK H. A lépcsőket hármasával ugorva, az első emeleten termetten:, a telexteremben. — Ember az űrben! Egyetlen másodperc telt el, és a gépírónők kezei végigfutottak, nem, szinte repültek a telexek billentyűzetén. „IV. 12. 1. szám. 32. A TASZSZ közleménye az ember első repüléséről az űrben. 1961. április 12-én a Szovjetunióban Föld körüli pályára bocsátották a világ első űrhajóját, a Vosztokot, emberrel a fedélzetén. Az űrhajó parancsnoka Jurij Alek- szejevics Gagarin repülő őrnagy, a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének állampolgára.” Valentyina Gagarina: Április 12 úgy kezdődött, mint bármely másik nap. Lénát reggel elvittem a bölcsődébe, Gálocskával foglalkoztam. Azután Szvetlána Veronova jött. Hirtelen kopogtattak az ajtón. Kinyitottam. A szomszédnő volt. Arca piros, alig tudja kimondani a szavakat. — Valjusa, kapcsold be a rádiót! Júra az űrben van! Megszédültem. Ránézek a szomszéd- asszonyra. Sehogy sem jutott eszembe a neve. Odarohantam a rádiókészülékhez. Azt sem tudtam hirtelen, hogy kell bekapcsolni. Ezután lakásunkban valami elképzelhetetlen és leírhatatlan kezdődött. Beugrott hozzánk Vlagyimir Komarov, jöttek a barátok, katonatársak, szomszédok. Kérdeztek, tanácsot adtak, köszöntöttek. Aztán megjelentek az újságírók. Először, emlékszem, Vaszilij Peszkov jött. Vaszilij Peszkov, újságíró: Az egész világ Gagarint hallgatja. Az egész világ sajátjának érzi őt. Ö a Föld fia! A Föld hallgatja és várja fiát. Ebben a szobában pedig felesége, két kislánya, Léna és Gálja várja őt. Gagarin feleségét Váljának hívják. Köszöntjük őt. Zavarban van, örül és izgul. Férje az űrben van. Azt mondja, hogy minden rendben van... Válja vár. Nem tud beszélgetni. A rádió gombját csavargatja, tenyerével törli a könnyeit és mosolyog. — A repülés sikeresen folyik... Jurij Gagarin: 10 óra 15 perckor az afrikai földrész fölött az automata vezérlő berendezéstől utasítást kaptam, hogy készítsem elő à fedélzeti műszereket a fékezőberendezés bekapcsolására... Megkezdődött a repülés befejező szakasza, mely még talán felelősségteljesebb, mint a Föld körüli pályára jutás, és a Föld körüli pályán történő repülés. — A Földre való visszatérés. Készülődni kezdtem. — Tíz óra 25 perckor automatikusan bekapcsolódott a fékezőberendezés... A Vosz- tok fokozatosan csökkentette sebességét, kezdett bejutni az atmoszféra sűrű rétegeibe. Felszíne gyorsan felmelegedett és a kémlelőablak hővédő függönyén keresztül láttam az űrhajót körülölelő lángok baljóslatú, rőt nyelveit... A súlytalanság állapota megszűnt, a növekvő terhelések a székhez szorítottak. A terhelés nagyobb volt, mint a felszálláskor. A leszállás normálisan folyt. Világos volt, hogy valamennyi rendszer nagyszerűen működik és az űrhajó pontosan a megadott leszállási körlet felé haladt. A röppálya magassága csökkent. Alekszandr Romanov, újságíró: Várjuk a pillanatot, amikor Jurij Gagarin földet ér. De vajon csupán mi várjuk? Az egész világ visszafojtotta lélegzetét. Hogyan ér földet? Rendben lesz-e minden? Csigalassúsággal másznak a percek. Jurij Gagarin: Tíz óra 55 perckor a Vosztok, 108 perccel a felszállás után, megkerülve a földgolyót, sikeresen leereszkedett a megadott térségben, a Lenin útja Kolhoz ősi szántására, Engels városától délnyugatra... Minden úgy történt, mint egy jó regényben: az űrből arra a helyre tértem vissza, ahol annak idején életem első repüléseit végeztem... Jevgenyij Karpov, orvos: Az űrhajós két órán keresztül jelentett. Az Állami Bizottság tagjai csakúgy, mint a meghívottak, nem lankadó érdeklődéssel hallgatták. A jelentés után záporoztak a kérdések. Nem akart végük szakadni. — A legfontosabb, amit ma meg kell állapítanunk, és amit kétségkívül megállapíthatunk — mondotta az ülést bezárva az Állami Bizottság elnöke — ez az a meggyőződés, hogy az ember képes az űrben tartózkodásra, és tud az űrhajózás körülményei közepette dolgozni... (Folytatjuk)
