Tolna Megyei Népújság, 1976. július (26. évfolyam, 154-180. szám)
1976-07-10 / 162. szám
1976. július 10. /^TOLNÁN, WUJSÁG 3 Nővérek, hárman Margó — Fenyvesi Tibor- né a sebészetről —, szókimondásával hódított meg. Ennek a határozott fellépésű, nyugtató egyéniségű asszonynak a hangja csak akkor lágyul el, ha a betegekről vagy a lányáról beszél. Munka ICA. mellett, a dombóvári városi kórháziján szerzett szakképzettséget. Nyolc éve ápolóhő. Akart-e más mesterséget, más hivatást? Nem. Gimnazista volt és 16 éves, amikor olvasott egy hirdetést. Vele egy idős fiatal lányokat hívott ápolónőképzős- \ek a hirdetés szövege. Ha édesapja nem olyan erélyes — mint amilyen volt — Marigó otthagyja a gimnáziumot. így azonban érettségizetten érkezett és rendkívül hálás a tanulás munka mellett biztosítót lehetőségéért, amit itt kapott. —* Megtaláltam a helyemet — mondja és hangja ismét lágy. Könnyű elképzelnem őt az osztály betegei között. Az aggodalmaskodók, nyugtalanok, a nagyon lerakódottak biztos mentsvára egészséges humorával, szükség esetén határozottságával. Margónak akkora anyai szíve van, hogy mindenkinek jut benne hely, aki ebbe az egészséget „visz- szatermelő nagyüzembe” elesetten, beteg—nővér kapcsolóba kerül vele. v; Ica — Szabados *Gáborné a belgyógyászatról — dióbarna szemében komolyság. Ő a rangidős, 17 éve ápolónő. Grafikus akart lenni, fel is vették a képzőművészeti gimnáziumba, de a hirtelen növésű, nyurga lány 33 hónapot töltött tüdőszanatóriumban. Rehabilitációs tanfolyamot végzett és mert igen fogékony korszakát töltötte a gyógyítás fehér világában, beleszeretett az ápolónői hivatásba. A rászorulók gyá- molításába. — Megőrülnék, ha egy íróasztal mellett kellene dolgoznom — mondja a kétgyermekes asszony, aki öt évvel ezelőtt hazajött Dombóvárra, az akkor még fiatal kórházba. Horváth Irénke — a gyermekosztályról — belecskai ő is Budapestről jött haza, illetve közelebb az otthonhoz. Ha nem tudnám, hogy gyermekápolónő, hihetném a mosolygós arcú fiatal nőről, hogy óvónő, akin a gyerekek olyan ragaszkodással csügg- nek, amilyen ragaszkodás legfeljebb a mamáknak jár. Már szakdolgozó volt, amikor leérettségizett. Tizenöt éve ápolónő és bár azt mondja, talán a kórház legnehezebb beteganyaga van az ő osztályukon, nem menne más osztályra mégsem. Pedig náluk a felelősség is töményebb, hiszen a gyerekek már a gyógyulás kezdeti stádiumában is olyanok, mint egy zsák bolha. Ott vannak azután az egészen picikék, akik csak sírással tudják jelezni, hogy fáj valamijük, IRÉNKE. hogy nyomban segítségre várnak. — Olyan nagy boldogság találkozni a már nagyobbacska gyerekekkel, akik valamikor bent voltak nálunk. Odarohannak hozzám, megismernek. Ez mindennél többet ér. Margó és Ica családanyák Irénke magányos és fogadko- zik, hogy már az is marad. A remekül berendezett nővér- szálláson lakik egy kétszemélyes szobában, egyedül. Egyébként nincs egyedül. S örömére átmenetileg annyi gyereke van, ahány csak bekerül a gyermekosztályra. Kedvem ellenére kell vállalnom az ördög ügyvédjének a szerepét. Ülünk a kórház könyvtárában, mely a nyüzsgő életű intézmény legcsöndesebb zuga. A három nővér velem szemben. Szent meggyőződésük, hogy ugratom őket. Hazánk szakiskoláiban az elmúlt 20—25 év alatt körülbelül 180 ezer, zömmel fiatal nő szerzett egészségügyi szakképesítést. Ennek ellenére az országosan 92 ezer szakdolgozói állás közül mindössze 87 ezer a betöltött. Üres 4200 állás és ehhez pluszként jön az a hiány, amit a szülési szabadság, GYES, betegség, szabadság, vagy egyéb miatt távollévők „termelnek”. Az előbbiből és az utóbbiból fakadó terhelés nálunk is, országosan is nyilvánvalóan azokat érinti súlyosan, akik munkájukat nemcsak munkának, hanem hivatásnak érzik. (Folytatjuk) LÁSZLÓ IBOLYA A végrehajtás ellenőrzése ÜGY TŰNIK, most munkánk egyik leggyengébb pontja a hozott határozatok, rendelkezések végrehajtásának ellenőrzése. Nemrégiben, amikor a televízió a növekvő bürokrácia gondjaival foglalkozott, egy igazgató nagyon találóan jellemezte a helyzetet: „Nálunk csak azt ellenőrzik, hogy kiadtuk-e a szükséges rendelkezéseket. Hogy végrehajtottuk-e, azt már senki nem nézi”. Életünk minden fontosabb kérdésének megoldására érvényes állásfoglalások, határozatok vannak. A központi határozatokat a helyi sajátosságoknak megfelelően —, ahogyan mondani szokták —, „adaptálták”. Általábán ezen irányelvek alapján folyik mindenütt a munka. Mégsem felesleges a rendszeres és tervszerű ellenőrzés, hiszen ez módot ad arra, hogy a folyamatok irányát, eredményeit számba vegyék, felfedjék a menet közben jelentkező, előre nem látott akadályokat és ennek ismeretében szabják meg a további feladatokat. Amint a XI. pártkongresszus határozata is kimondja: „A pártellenőrzés lényege a határozatok végrehajtásának segítése, az adott területek helyzetének hiteles felmérése, az új feladatoknak, a hibák forrásának feltárása és megfelelő javaslatok kidolgozása a végrehajtás meggyorsítására”. Ha az ellenőrzöttek is így fogják fel a dolgot, akkor szertefoszlik minden ijedelem, ami időnként e munkát megelőzi. Senki, senkit nem akar „lebuktatni”, ellenkezőleg: éppen az idejében történő hibafeltárás előzheti meg a súlyos bajokat. Az ellenőrzés lényege ebben a vonatkozásban is a segítés! A rendszeres és tervszerű ellenőrzés magabiztosságot ad a vezetésnek. Szó sincs arról, hogy az ilyen beszámoltatások, valamiféle revizori munkát jelentenének. Ilyen tevékenység is létezik, de ez nem a pártellenőrzés, hanem az állami ellenőrzés feladata. „Téves az a felfogás — mondja a pártkongresszus határozata —, mely a rendszeres ellenőrzésben a hatáskör csorbítását látja. A helyesen értelmezett és gyakorolt ellenőrzés nemcsak a felelősségtudatot erősíti és fejleszti, hanem önálló cselekvésre is késztet”. Nem bizalmatlanságot fejez ki tehát, hanem erősíti, megerősíti a bizalmat! A megyei pártvégrehajtó bizottság munkamódszerében gyakran szerepel egy-egy hatáskörbe tartozó gyár, intézmény kommunista vezetőinek, kommunista pártszervezetének beszámoltatása egy-egy párthatározat végrehajtásáról. A sok éves tapasztalat azt mutatja, hogy a beszámoltatott vezetők politikai tanulságokkal feltöltődve, újabb lendületet kaptak tevékenységükhöz. Hatására minden területen megjavult a munka, eredményesebbé vált a határozatok végrehajtása. A pártellenőrzés tehát a hatékonyabb munkát szolgálja! AZ ELLENŐRZÉS a vezetés szerves része. Ahol a pártellenőrzés csak esetleges, ott — ezt is példák sokasága támasztja alá — vontatott a párthatározatok végrehajtása. Nyilvánvaló, hogy az ellenőrzési terv akkor helyes, ha mindig a kulcstémákat veszi elő, nem feledkezve meg arról, hogy — noha a határozatok között súlybeli különbségek vannak, de — valamennyi Határozat végrehajtása fontos, hiszen része a nagy társadalmi folyamatnak, s ha valahol elmaradás tapasztalható, ez lassíthatja az egész folyamatot. A pártellenőrzés egyik eszköze a párt vezetőszerepe betöltésének is. Nem véletlenül mondja a pártkongresszus határozata: „A pártellenőrzésnek át kell fognia az egész társadalmi tevékenységet, ki kell terjednie a gazdasági, az állami, a tudományos, a kulturális élet minden területére”. Azaz: a párt vezető szerepének egész társadalmunkban érvényesülnie kell, a pártellenőrzés éppen azt vizsgálja, hogyan valósul meg az adott területen a párt politikája, amely kulcskérdése a párt vezető szerepének. Visszatérve az említett igazgató szavaira : most a meglévő határozatok, állás- foglalások végrehajtásának hatékonyságáról van szó, s a végrehajtás rendszeres számonkéréséről. Ez jó alkalom arra is, hogy sokakat emlékeztessen egy-egy határozatra. Sajnos, gyakran előfordul, hogy egy-egy területen megfeledkeznek egy-egy határozatról. Igaz, nem kevés az érvényes párthatározatok, kormányintézkedések száma. A politikai vezetés művészete viszont abban rejlik, miként tudja a vezetés ezt a sokrétű tennivalóhalmazt egy hatékony folyamatba vezérelni. Napjainkban a legaktuálisabb tennivalókat a párt gazdaságpolitikája kínálja. A párt hallatlan energiát fektet abba, hogy hazánk minden állampolgára nemcsak megértse, de vele egyetértsen és a végrehajtásban tevőlegesen is szerepe legyen. A gazdaságszervező tevékenységet szervesen kiegészíti az ellenőrzés, amely — amint már erre céloztunk — a központi érdekeknek megfelelően ösztönzést ad az észszerű kezdeményezésekhez, a helyi tartalékok feltárásához. A PÂRTELLENÔRZÉS tehát, mint a vezetés szerves része, hasznos segítséget adhat ahhoz, hogy valamennyi gazdasági egységben a párt határozatainak megfelelően érvényesüljön a népgazdaság alapvető érdeke, amely egyben valamennyi állampolgárunk alapérdekeit is kifejezi. RÄCZ LAJOS fi bizalom légköre A felügyeletet gyakorló testület beszámoltatta a vezetőt arról, hogy az irányítása alatt álló munkahelyen miért növekszik évről évre a munkaerőmozgás, miért jönnek-mennek az emberek. , A vezető beismerte, hogy az elmúlt három év alatt, amióta a főnöki posztot betölti, évenként legalább tíztizenöt százalékkal növekedett a fluktuáció. Az elmúlt esztendőben a munkaerőmozgás mértéke elérte a 40 százalékot. Száz dolgozó közül tavaly negyvenen fogták a kalapjukat és intettek búcsút munkahelyüknek. A vezető csak az egyik oldalon kereste a hibákat. S, hogy hibákról van szó, az vitathatatlan. Egyetlen munkahelynek sem kedvez, ha a dolgozó kollektíva jó része évről évre váltakozik. És ez nemcsak erkölcsi, de anyagi károkat is okoz a munkáltatónak. Egy példa csupán; nincs olyan munkahely, ahol valamilyen formában ne tanulnának tovább, ne vennének részt különféle szakmai továbbképzéseken a dolgozók. A továbbtanulás, a szakmai tanfolyamok anyagi áldozatokat követelnek a munkahelytől, s mindez ablakon kidobott pénz akkor, ha a továbbtanuló dolgozó otthagyja munkahelyét. És sorolhatnánk tovább mindazokat az anyagi veszteségeket, amelyek az egészségtelen fluktuáció miatt intézményeinket, vállalatainkat, üzemeinket érik. Érdemes tovább figyelni a vezető érveléseit. Szerinte az elvándorlás oka legtöbb esetben az egyéni életben bekövetkezett változás. Az okokat sorolva elmondta azt is, hogy beosztottjai körében gyakran találkozik hozzá nem értéssel, s szerinte sokan azért váltak meg munkahelyüktől, mert nem tudtak megbirkózni feladataikkal. A családi körülmények, a hozzá nem értés csupán kettő a sok-sok ok közül. A másik leggyakrabban hangoztatott érv; jó néhányan akadtak, akik egyszerűen nem tudták megszokni új munkahelyüket, s inkább visszamentek oda, ahol évekig dolgoztak. Volt olyan eset is, amikor az egyik osztályvezető azért ment visz- sza régi munkahelyére — közel ezer forinttal kisebb fizetésért —, mert egyszerűen nem tudott meglenni régi munkája, a bizalom légköre nélkül. Elgondolkodtató a következő: a vezető, amikor új funkciójába került, úgymond, rendet teremtett maga körül. Személycseréket hajtott végre, fiatalított. A dolognak csupán az a bökkenője, hogy az általa „hozott” emberek többsége is rövid időn belül búcsút mondott neki. A beszámoltatást végző testület tagjai a hosszas magyarázkodás után joggal várták el, hogy a vezető önkritikát gyakorol, s megmondja fe- héren-feketén; bizony, a dolgokban sok esetben én voltam a ludas. A testület tagjai nagyon is jól tudták, hogy a nagymérvű fluktuáció és a vezető személye között szoros az összefüggés. De hiába várták a beismerő „vallomást”, az nem történt meg. A beszámolót követő vitában végül is kénytelenek voltak a vezető elé tárni azokat a leveleket, amelyeket beosztottjaitól kaptak. Szögezzük le; a levelek nem a vezető szakmai rátermettségét, alkalmasságát kifogásolták. Emberi dolgokról szóltak, pontosabban arról, hogy náluk a bizalom hiánycikk. A sok példából látszólag a legjelentéktelenebbeket emeljük ki: a vezető még akkor is kulcsra zárja irodájának ajtaját, ha vécére megy. A másik: különböző feladatokkal megbízott beosztottjait állandó jelleggel ellenőrzi telefonon, keresi őket a kiküldetés színhelyén, gyanakszik és attól tart, hogy emberei lógnak, nem teljesítik kötelességüket. A felsorolt példák, ahogy a fentiekben utaltunk rá, látszólag a legjelentéktelenebbek. Mégis, a bi- zalmaftlanság légkörét pontosan visszaadják. A levelekből kitűnt az is, hogy vezetőnk mindenkiben ellenséget lát, mindenkiről azt feltételezi, hogy beosztására pályázik. Pedig félnivalója nincsen, hiszen keze tiszta, munkáját érti, szorgalmas, becsületes. Csak hát... Bizalmatlansága miatt már odáig ment, hogy mindent önmaga akart elvégezni, s elfelejtette azt a szabályt, hogy a vezető legfontosabb feladata a munka elvégeztetése és számonkérése. Az eset, úgy tűnik egyedi. Korai lenne azonban kijelenteni, hiszen hasonló és rossz vezetői magatartással sok helyen találkozhatnak a beosztottak. És ha jól meggondolják, bizonyára náluk is a bizalmatlanság a bajok legfőbb okozója. Nem feledkezhetünk meg azonban arról sem, hogy bizonyos mérvű munkaerővándorlás törvényszerű és szükséges. Jó a felfrissítés, jó a fiatalítás, egyáltalán; jó az, ha egy-egy munkaterületet nem ugyanazok látnak el évtizedekig. De a fent említett, egészségtelen munkaerővándorlás már nemcsak a munkahelyre, de egész gazdasági életünkre is káros hatással van. Hogyan vethetünk gátat e nem kívánt jelenségnek? E gyszerűen. A vezetők bízzanak beosztottjaikban, számítsanak rájuk mindennapi munkájukban. A bizalom légköre mindnyájunk számára fontos, hasznos. A bizalom légköre nélkül „fuldoklik” a kollektíva. VARGA JÓZSEF Vízi munka Paksnál fokozott ütemben folytatják a partot — és az atomerőmű vasútvonalát — védő gát kiépítését.
