Tolna Megyei Népújság, 1976. július (26. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-09 / 161. szám

1976. július 9. ^PÚJSÁG 5- Tűnődés közügyben A tanácsülésekről a tanácsok végrehaj­tó bizottságainak ülé­seiről adott tudósításainkban nem szoktunk beszámol­ni a „Jelentés a lejárt határidejű vb-határozatok vég­rehajtásáról” címszó alatt előterjesztett intézkedések­ről. Ezúttal kivételt teszünk. Üdvözlést érdemel ugyanis a dombóvári Városi Ta­nács Végrehajtó Bizottságának az a döntése, ami azon az ülésen született, amelyen a város és városkörnyéki községek közrendjéről és közbiztonságáról tárgyalt a testület. A döntés értelmében a termelés-ellátásfelügye- leti osztály a vb 8/1976. III. 2. sz. határozatának megfe­lelően vizsgálatot folytatott a MÁV Dombóvár-alsó ál­lomás utasellátó büféjében és kezdeményező lépéseket is tett arra vonatkozóan, hogy itt a szeszesital-árusí­tás megszűnjék. Feladata volt még az osztálynak a munkahelyek kö­zelében lévő vegyes- és italboltokban felfüggeszteni a munkakezdések és -befejezések idejére a szeszes italok árusítását, s ezenkívül néhány vegyesboltból, büféből is kitiltani a szeszes italok forgalmazását. M i történt a hatarozat végrehajtása érdekében? I 11 LCI I L a városi tanács szakigazgatási szer­ve az utasellátó egységgel kapcsolatban a MÁV Pécsi Igazgatóságától kért intézkedést a megyei tanács ke­reskedelmi osztálya közvetítésével. (A felterjesztésre válasz nem érkezett.) Törölte a szakigazgatási szerv Táskái Ferenc Bajcsy- Zsilinszky utcai vegyeskereskedésének üzletköréből a szeszes ital árusítását. (A tulajdonos a határozatot megfellebbezte és a II. fok helyt adott a fellebbezés­nek.) Ugyancsak törölték az ÁFÉSZ Gyenis A. utcai ve­gyesboltja és Engels utca 96. sz. alatti büféjének üzlet­köréből a szeszesital-forgalmazást. Az ugyanitt mű­ködő élelmiszerboltok üzletköréből is törölték a sört, a bort, — a minőségi borok kivételével — és a 0,2 liter­től lefelé az egyéb palackozott szeszes italokat. í\ I p pv—. I I ç í j" h ci i" szeszes italt a TOLNAKER NCI Hal Uo I U la l Engels és Bajcsy-Zs. utcai bolt­ja, ezenkívül úgy határozta meg a városi tanács illeté­kes szerve az üzemek közelében lévő ÁFÉSZ vendég­látó egységek nyitva tartási idejét, hogy ezek a mun­kakezdés után egy órával, 7 órakor nyithatnak. Mint a fentiekből kitűnik, a lejárt határidejű vb-ha- tározat végrehajtásáról az illetékes szakigazgatási szerv nem tudott úgy számot adni, hogy megbízatásának ma­radéktalanul eleget tett. Ettől függetlenül legyen sza­bad bíztatnunk az e vonatkozásban úttörőnek számító dombóváriakat arra, hogy a szeszesital-fogyasztás kor­látozását célzó szükséges intézkedéseket akkor is te­gyék meg, ha ezeket az intézkedéseket nem üdvözli egyhangú végrehajtási készség. Elég sokat írunk, hal­lunk, beszélünk arról, hogy milyen dicstelen gyorsaság­gal növekszik hazánkban az egy főre jutó szeszesital­fogyasztás és szaporodik az egészségügyi ellátásra szo­ruló — sőt, mind nagyobb számban kényszerített — al­koholisták száma. Ez év elején e hasábokon írtunk arról, hogy a szom­szédos Somogy megye milyen bátor korlátozó intézke­déseket tett, amikor a vasútállomáson és a nagyobb munkahelyek környékén úgynevezett időzárat rendelt el. A kora reggeli órákban nem árusítanak szeszes italt az állomáson, a boltokban és üzemek környékén lévő italboltokban. Illetve ezek nyitva tartási idejét úgy szabályozták, hogy ne ezekbe vezethessen a reggeli he­lyett féldecizők első útja. Ay ilv/Pn ÍHtézkedések nem tekinthetők egysze- /AZ. 11 y CI I rűen csak közrendvédelmi és közbizton­sági intézkedéseknek, jóval többek ennél, mert gátol­ják, méghozzá jogszabályok adta kötelességek és lehe­tőségek között, azt a fajta alkoholizálást, aminek „gyü­mölcsei” — egyebek mellett — a munkahelyeken üze­mi balesetekben érnek be, vagy aminek „gyümölcseit” az egészségügy kapja az utóbbi időszakban csőstül... A dombóváriak félsikerű próbálkozása egyébként ar­ra indít bennünket, hogy ismételten felhívjuk a fi­gyelmet az alkoholizmus elleni küzdelem, szűkebb ha­zánkban igencsak mostohán, mert nem kellő komoly­sággal kezelt, ügyére. Körülbelül két hónapja annak, hogy rendkívüli ülést tartott a Tolna megyei Alkoholizmus Elleni Társadalmi Bizottság, mely ez alkalommal hagyta jóvá azokat az ajánlásokat, melyeket az országos bizottság instrukciói­ra a Tolna megyei Tanács V. B.-nek kívánt címezni, kérve annak támogatását. Az eredményesebb munkára érdemes bizottságról jóval korábban kénytelenek voltunk azt írni, hogy te­vékenysége szükségképpen szélmalomharc, mert nincs társadalmi bázisa, jóllehet társadalmi fontosságú ügy­ben — és ki állítja, hogy az alkoholizmus terjedésének meggátlása nem az?! — nélkülözhetetlen a cél isme­retében elhatározott együttműködés. Véleményünk az, hogy amíg nincsenek a szeszes ital forgalmazását korlátozó megyei intézkedések, a megye településeinek tanácsai, illetve ezek végrehajtó bizott­ságai hiába hoznak határozatokat. A határozatokat ^lySüífv a II. fok, majd ilyen-olyan érvek alapján „visszalopakodhatnak" a féldecik és egyéb ita­lok a zöldség-gyümölcs- és vegyesboltok polcaira, az el­sősorban büféáruk, üdítő italok forgalmazására nyitott üzletekbe. Kérdés, hogy még meddig? Kérdés az is, hogy az em­lített ajánlások honnan és mikor kerülnek elő?! — öa — Diplomaosztás Katz Margit. A Kaposvári Tanítókép­ző Főiskola kollégiu­mának folyosói kihal­tak. „Élet” csak a második és a harmadik emeleten van. Itt laknak azok, akik ma veszik át diplomájukat. A folyosó végén két takarító­nő ül; bántosan nézik a ké­szülődést. — Kár, hogy elmennek. Megszoktuk már őket. — Vajon, kik jönnek a he­lyükre? Milyenek lesznek? Belépek az egyik szép, tá­gas szobába. Minden üres. Az íróasztalon képeslap „szo- morkodik”. Az egyik ágyon gyógyszerésznek készülő ba­rátnőjével ül Katz Margit. — Beszélnél a terveidről? — Paksra, a III. számú ál­talános iskolába kerülök ta­nítani. Először csak harma­dik és negyedik osztályba. Itt voltam gyakorlaton is. Megszerettem ezt az iskolát. Mivel orosz speciálkollégista voltam, szeretnék oroszt ta­nítani az alsó tagozatban. Hogy erre milyen lehetőség lesz, nem tudom. A tanítás során az oktatástechnikai eszközöket igyekszem minél jobban felhasználni. Sajnos, az iskolának nincs stencilező gépe és írógépre még nem gyűlt össze annyi, hogy meg- vehetném. — Sokat fogok rajzolni a táblára, hiszen nincs annál nagyobb öröm, mint amikor a gyerekek fejben velem rajzolnak. — A kártyarendszer is jó lenne. A gyerekek egytől ötig számozott kártyákat kapnának. Mindig csak olyan jegyet kaphatnak magatar­tásból, amilyen a legfelső kártya száma. Eddig ilyen elképzeléseim vannak. A megvalósításuk a gyerekek­től és az iskola igényétől függ. Kilépvén a szobából, te­kintetem a hajszárítóra esett, mely alatt Néray Enikő ült. ő szintén harmadéves. Ta­nítónői munkáját a bonyhá­di 1. számú általános isko­lában kezdi: ebben az isko­lában volt tanítási gyakorla­ton. Abban az osztályban tanít majd, ahol a gyakorlat során tanított. — Ismereteim szerint job­ban fel kell rázni a gyere­keket, akikre kevés olyan inger hat, mely ösztönző len­ne. Szeretném őket rászok­tatni az olvasásra. Akit a matematika is érdekel, az­zal megismertetem a szak­köri munka szépségeit. Eb­ben az iskolában hagyomá­nyos matematikaoktatás van. Ez kissé megnehezíti a dolgomat, mert én komplex matematikát tanultam. — A tanítóképző speciál­kollégiumában a technikai neveléssel foglalkoztam. Ezért szeretném a pécsi fő- iskolá . elvégezni ezt a sza­kot, ..irrt akkor alsó és felső Néray Enikő. tagozatban egyaránt tanít­hatnék. Erről a kérdésről még nem beszélgettem az igazgatómmal. Az eddig ta­nultakat is jól tudom hasz­nosítani, mert a tantárgy­blokkos rendszert most kez­dik bevezetni. Fél három. A folyosók ki­haltak. Az aula zsúfolásig telt. Kezdődik az ünnepség. Nyolcvannyolc nappali tago­zatos kapja meg a diplomá­ját. Levelezőként az 1975— 76-os tanévben 62-en végez­tek. Sz. K. Oktatás és tudásvágy Csákvári fazekasság Az ország egyik ieghiresebb fazekasközpontja volt a csákvári. Ennek a vidéknek legszebb termékeiből ren­dezett kiállítást a Néprajzi Múzeum Budapesten. Babits Mihály versmondóverseny Közhelyeink között is elő­kelő hely illeti meg a kité­telt: a műszaki-technikai for­radalom korában élünk. Az állítás igaz, a műszaki tudo­mányokban járatlan ember is érzékeli a rohamos fejlő­dést, s nemcsak a világra szóló újdonságokban, hanem példának okáért a hazai mű­szaki-technológiai színvonal alakulásában. E fejlődés sokféle követ­kezménnyel jár. Talán a leg­fontosabb, hogy a szakem­berképzésnek összhangban kell lennie a mindenkori igé­nyekkel. Nem lehet jó az a képzési rendszer, amely el­szakad az ipar, avagy a me­zőgazdaság tényleges állapo­tától. Szellemi és anyagi erő­ink pazarlása, ha hiányzik a harmónia, ha nincsen ele­gendő szakember ott, ahol igénylik, s többlet található másutt. A műszaki szakemberek száma növekszik. Tíz év múlva a mainál várhatóan 30—40 százalékkal több kö­zép- és felsőfokú végzettsé­gű műszakira lesz szükség, mint napjainkban. Hogyan egyeztethető ez a társadalmi szükséglet az egyéni ambí­ciókkal? Miként bővülhet a közép- és felsőfokú oktatás a kívánatos mértékben? Alap­kérdéseket említünk, s már­is bonyolult összefüggésekre utalunk. Például a mainál pontosabban kell meghatá­roznunk a középfokon vég­zett műszaki szakember fo­galmát. A műszaki szakkö­zépiskolákban évente 10—11 ezren tesznek érettségi vizs­gát. Éppen a műszaki fejlő­dés következtében az lenne a legjobb, ha a szakközépis­koláknak ez a típusa alapve­tően szakmunkásokat, maga­san kvalifikált szakmunká­sokat képezne. Mind több gépsoron, munkahelyen a „csak” szakmunkás besoro­láshoz elengedhetetlenül hoz­zátartozik a középfokú isko­lázottság, a szakmai és álta­lános műveltség „érettségi” szintje. A tervek, elképzelések valóra váltásához szükség van állami intézkedésekre. Az Oktatási Minisztérium 1977. végére elkészíti a mű­szaki felsőoktatási intézmé­nyek távlati fejlesztésének programját. Még ebben az ötéves tervben kidolgozzák a műszaki főiskolák képzésé­nek korszerűsítését, s mind­azokat az esti-levelező okta­tási formákat, amelyek a műszaki pályán dolgozók to­vábbtanulását teszik lehető­vé. El kell fogadtatni a köz­véleménnyel, a műszaki pá­lyán dolgozókkal, hogy a leg­jobb iskola ismeretanyaga is elévül előbb-utóbb, hogy rendszeres továbbképzés nél­kül senki sem tudja ellátni tiz-húsz év múlva munkakö­rét. Azaz: senki se elégedjék meg a diplomájával, az érettségijével. A népgazdaság szakember- igényének kielégítéséhez nem elegendő az oktatási in­tézmények színvonalának nö­velése; szükséges hozzá az e pályákon tevékenykedő szak­emberek igényessége, más szóval tudásvágya is. A Népművelési Intézet, a Tolna megyei Tanács V. B. művelődésügyi osztálya, a Szekszárd városi Tanács V. B. művelődésügyi osztálya és a Babits Mihály megyei mű­velődési központ ez évben új feltételek mellett hirdeti meg a Babits Mihály dunán­túli versmondóversenyt, a dunántúli megyei, valamint a budai kerületi tanácsok részére. Szükségessé vált, hogy ez a verseny is beépüljön a fel- futásos versmondó (próza­mondó) találkozók rendsze­rébe. Az előadóművészetet kedvelő és művelő tanulófia­talok minden második évben részt vehetnek a diáknapo­kon és az egyetemi fesztivá­lokon. A fiatal fizikai mun­kások ugyancsak bemutathat­ják képességeiket a salgótar­jáni munkás szavalóverse­nyen. A szövetkezeti dolgo­zóknak is rendszeres fóru­muk van a kétévenként meg­rendezésre kerülő országos szövetkezeti versmondóta­lálkozókon. Ezért a Babits Mihály du­nántúli versmondóverseny­re üzemi és mezőgazdasági alkalmazottak, az oktatás és közművelődés területén dol­gozók jelentkezését fogadják el. Korhatár nincs. Jelentke­zési lapok beküldésével le­het nevezni a megyei műve­lődési központnál, (népmű­velési tanácsadóknál) és a budai kerületi tanácsok nép­művelési csoportjainál. Je­lentkezési határidő 1976 szeptember 13. A lapon fel kell tüntetni öt-öt verset, vagy rövid prózát a XX. század klasszikus magyar irodalmából (Ady, Babits, Juhász Gyula, Kosztolányi, József Attila stb.) és a fel- szabadulás utáni magyar iro­dalomból. Autószerviz épül Bonyhádon A Bonyhádi Vasipari Szövetkezet központi telephelyén 750 négyzetméter alapterületű autószerviz épül. Az ötmillió fo­rint beruházási összeghez a Tolna megyei Tanács 2,5 millió, a KISZÖV pedig kétmillió forintot biztosított. A tervek sze­rint az új szerviz december 31-re készül el. Fotó: kz Irány Franciaország! A Dombóvári ÁFÉSZ Kapos táncegyüttesét az a kitüntetés érte, hogy ők képviselhetik hazánkat Franciaországban, Nizzában, a nemzetközi folklór- fesztiválon. A 40 tagú táncegyüttes vasárnap indul a kéthetes útra.

Next

/
Oldalképek
Tartalom