Tolna Megyei Népújság, 1976. július (26. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-09 / 161. szám

1976. július 9. KÉPÚJSÁG 3 Üzemszervezés Tételezzük fel csupán nyelvbotlás volt a főmérnök beje­------------------------Llentése a vállalati tanácskozáson arról, hogy „végrehajtottuk az üzem- és munkaszervezési határoza­tokat”. Ha nyelvbotlás is, bár bújkál bennünk a kétkedés ör­döge, érdemes a meditációra. Mert napjainkban többször hal­lani, bár nem szó szerinti, de hasonló vélekedéseket. Hol sóhajjal; ezen is túl vagyunk, hol büszkeséggel; lám, ez is ki­telt tőlünk. A helyi elégedettség rózsaszín ködét eloszlatja az a tény, hogy irányító szerveik kötelezték a vállalatokat: ötödik ötéves tervükkel párhuzamosan dolgozzanak ki intézkedési tervet az üzem- és munkaszervezés javítására. Ez arra mutat, korántsem fejezték be a termelőegységek azt, ami — befejez- hetetlen. Négy és fél esztendeje, 1971. decemberében hozott határo­zatot a párt Központi Bizottsága az üzem- és munkaszervezés korszerűsítésének szükségességéről, s ezt az útmutatást követ­te a Minisztertanács 1003-as határozata. A teendők fontossá­gát igazolja, hogy azóta a Központi Bizottság is, a kormány is több ízben áttekintette az elért eredményeket, s a további fel­adatokat. Természetesen sok minden történt a tárcák, az iparcsoportok és iparágak, a vállalatok berkein belül ez idő alatt, ám tény: különösebb elégedettségre nincs okunk. A haladás lassúbb a reméltnél s a lehetségesnél, az eredetileg megszabott szerény célokat sem érték el sok helyen, s míg általában szervezgetnek, ilyen meg amolyan papírelképzelé­sekkel bíbelődnek, a napi valóság keveset változik. Vannak alapokat kínáló szervezési irányelvek, ismer­------------- tek a korszerű munkaszervezési rendszerek, most m ár módszertani forrásokban sincs hiány. Mégis, lelassul a dolgok futása ott, ahol az érdekeltség és a kényszerűség mezs­gyéje húzódik, mert eddig egyiket sem érezték különösebben ösztökélőnek a vállalatok. Olyannyira nem, hogy gyakran azokból alakítottak szervezési csoportot, akik korábbi beosz­tásukban gyengén dolgoztak; csupán esetleges kapcsolatokat teremtettek a szervezési intézetekkel; nem sok figyelmet for­dítottak a követelményrendszerek kidolgozására, s így tovább. Azaz haladtak ugyan előre, de egyenetlenül, átgondoltság nélkül, az összhangot nélkülözve. Sajnos, nem szabályt erősítő kivétel, hogy a termelőhelye­ken divatot, látszatlépésekkel is megelégedő kampányt véltek fölfedezni a központi törekvések mögött, s úgy gondolkoztak: majd valahogy átvészelik a szervezés időszakát, mivel min­den csoda három napig tart. Az okoskodókra, ahogy rendsze­rint, most is alaposan rácáfolt a gyakorlat. Bebizonyosodott, hogy az üzem- és munkaszervezés nem a sok feladat egyike, hanem foglalata minden más további teendőnek. A figyelmeztető jelek, tények az értőbbeket, a kedvező és kedvezőtlen hatásokra érzékenyebbeket arra indították, hogy ha késve is, de elővegyék a szervezés ügyét, képet alkossanak teendőikről. Ennek köszönhetően születtek azután nem le­becsülhető eredmények, ám a „derékhad” keveset mozdult előre. A veszteségidők csökkentése, a korszerű berendezések kihasználtságának növelése, a termelékenység fokozása, be­ruházások esetén a kivitelezési idő mérséklése, mindaz, ami a szervezési tennivalók élén áll, a derékhadban levőknél úgy hangzott, mint vándornak a távoli harangszó; éppen csak elért a fülükig. Le kell számolni azzal a tévhittel, hogy a szervezés be­fejezhető, s az elvégzett feladatok közé sorolható bármikor. A szervezés állandóan megújuló teendő, mert tárgya folyto­nosan változik. Nincs tehát minden esetre alkalmas — bár­milyen helyzetre ráhúzható — szervezés, mert éppen a konk­rétságban, az egy-egy célra hangoltságban van lényege. A szervezés módszerei, technikái azonban általánosíthatók, meg­tanulhatók, átvehetők. 1 Az erre való hajlamot kell most erősíteni, s persze, nemcsak ösztökélő szavakkal, hanem a szigorúbb számonkéréssel általában, s a kötelezően készített intézkedési tervek végrehajtásának tételes ellenőrzé­sével. Mert igaz, a szervezés hogyanja a vállalat önállóságá­énak keretein belül maradó feladat. Az azonban, hogy egyál­talán szervez-e egy-egy termelőhely, s mit ér el vele — el­éri-e azt, ami módjában áll —, már azok elszámoltatási joga, akikre a társadalom rábízta ide tartozó érdekei képviseletét. MÉSZÁROS OTTÓ Sörszentlörínc ALAPOS rendteremtésre volt szükség a sárszentlőrin- ci Petőfi Tsz-ben az utóbbi másfél év alatt. A folyamat lehet, hogy lezárult a közel­múltban két tag kizárásával. Az illetők többet foglalkoz­tak az ivással, mint a mun­kavégzéssel. Tavaly összesen 16 fegyelmi ügy volt a szö­vetkezetben, az idén eddig csak 3, és az említett két kizárás. Sárszentlőrincnek jók az adottságai. Lényegesen job­bak, mint például Kajdacsé, s mégis szinte azonos — gyenge — szinten mozgott az eredmény mutatója hosszú idő óta. Az 1974-es év zár­számadó közgyűlésén legfő­képpen ezt hangsúlyozta a főkönyvelő. De már a zár­számadást megelőzően, 1974. október 2-án megkezdődött a Somogyi István készíti az SZK—5-öst a nagy munkára, utolsó ellenőrzéssel. rendteremtés egy parázs han­gulatú, összevont vezetőségi, pártvezetőségi és ellenőrző­bizottsági ülésen. A járási pártbizottság kezdeménye­zésére, 32 felszólalás után úgy döntöttek a szövetkezet vezetői, párttagjai, hogy új szakvezetésre van szükség. Érdekes helyzet alakult ki. A régi szakvezetők, egy ki­vételével, most is itt dolgoz­nak a Petőfi Tsz-ben, csak a főagronómus személye vál­tozott, mégis rengeteget ja­vult a légkör, a fegyelem, s ezzel együtt a gazdálkodás színvonala. Csontos Antal főagronó- musban szerencsésen egyesül a hozzáértés, a gyakorlati tu­dás és a következetesség. 1975. január 1-én került Sár- szentlőrincre, Veszprém me­gye egyik nagy közös gazda­ságából. A kapcsolata meg­volt Tolna megyével koráb­ban is, és amikor pályázatot hirdetett a Petőfi Tsz, jelent­kezett a hirdetésre. Kezdet­ben voltak olyan hangok a faluban, hogy a főagronó­mus nagyon erélyes, de mi­vel ez kellett, fokozatosan az ő javára billent a mérleg. Illetve nem szabad egyedül neki tulajdonítani mindent, tiltakozik is ez ellen. Közös munka volt az eddigi ered­mény, mondja, de úgy, hogy aki nem alkalmas az egész terület átfogásara, irányítá­sára, az még jól dolgozhat egy kisebb beosztásban. Az elnök pedig, mivel sok a rokona, régi barátja, helyze­ténél fogva nem tudott meg­gátolni bizonyos fegyelme­zetlenségeket, erélyes szak­vezető nélkül. TAVALY, kezdetben még olyan helyzetben volt a kö­zös gazdaság, hogy venni kel­lett négymillió 800 ezer fo­rint értékű takarmányt. De egy év óta nincs pénzügyi gond a szövetkezetben. Az idén öt hónap alatt 980 ezer forint kiadás-megtakarítást - értek el, emellett 424 ezer forint a bevételi többlet. A legegyszerűbb dolgokkal kel­lett kezdeni, megkövetelni mindenütt a gondos munkát. Feltűnő volt például, hogy a kettes tehenészetben keve­sebb a tej, pedig a körülmé­nyek ugyanolyanok, mint az egyesben. Kiderült: lényege­sen kevesebb zöldtakarmányt kaptak ebben az istállóban a tehenek, mert fölöslegesnek tartották a gondozók a cipe- kedést egy bizonyos meny- nyiségen túl. Ezzel a brigád­vezető is egyetértett, elnézte a trehányságot. Leváltották. Utáni megfelelő takarmányo­zás mellett kellőképpen emelkedett a tejhozam. Ta­valy 2094 liter volt a tehe- nenkénti tejhozam, most jú­nius végén pedig 2608 litert számoltak, egész évre. Gépekkel nagyon jól el van látva a gazdaság. Tar­talékmotorok is rendelkezés­re állnak. Ez alapvetően szükséges, hiszen a dolgozó tag mindössze 177 volt ja­nuár 1-én, és várhatóan Rendeződnek a dolgok Épül a mázsaház, ahol elektronikus mérleget helyeznek el. 1980-ra már csak 130-an ma­radnak, ki öregedés miatt. A munkafegyelem lényeges ja­vulását, a munka hatékony­ságát jelzi, hogy sokkal ki­sebb ráfordítással, kevesebb munkanappal végezték el ugyanazt a munkát, vagy még többet, az idén az első félévben, mint tavaly. Több­féle elemzést végeznek. Ha valamilyen észrevétel van, az „megy” a vezetőség elé. így történt a kiadás-megta­karítás elérése is. A terme­lés változásaiból csupán egyet említünk: a jó földek­kel rendelkező szövetkezet­ben tavaly 430 hektáron ter­mesztettek kukoricát, most pedig 693 hektár a vetés- terület. Ehhez természetesen megnövelték a kombájn­parkot is, ne okozzon gondot a betakarítás. Éppen a na­pokban tárgyaltak a szövet­kezet első számú vezetői, az elnök és a főagronómus egy fiatal gépészmérnökkel, meg­állapodtak a felvételében. Szeptember 1-én jön, előbb nem engedik a mostani mun­kahelyéről. Szükség van Lő- rmcen gépészmérnökre, a maximális szervezettség és a takarékos üzemeltetés meg­valósítása céljából. SOKAT JAVULT a hangu­lat, az emberek közötti vi­szony. Aratás után például ismét mennek majd Hévízre mindazok, akik részt vesz­nek a nagy munkában. Pon­tosabban: az aratást követő szántás elvégzése után. Ez a rend. Hévízről visszatérve együtt vacsoráznak, ünnepük a jó munkát. Gemenci József Varga Sándor ablaktörlőt szerel a kombájnra. Fotó: Szepesi prócska, összeaszott öregasszony csoszog az úton, klaffogó papucsával port ver fel. Lassacskán hú­zódik fel a domb­oldalon, maradék erejével szőlőt kapálni. Még mindig telve van teremtő szellemi akarattal, összetalálkozunk. Pihenőt tart, kifújja magát és azt mondja, ha fiatalabb lenne, most könyékig túr- kálhatna a jobbnál-jobb el­adó szőlőkben. Az évek ki­szívták belőle a fizikai erőt lefelé hajló fejéről a tekercs nyomban lebillenne, ha fel­tenné. Tíz esztendeje —vagy több is? — a poros úton még trágyával megrakott kerek kosarat cipelt a koponyáján fölfelé. Most meg örül, ha szívdobogás nélkül felvon­szolja a maga madártestét a tetőre. Nagyanyáink, dédanyáink. Magukban még osztják a földecskét az unokák között. És többnyire így kezdik: ha itt lenne, ha olyan lenne, ha ráérne, ha kellene neki. Ta­lán nem is a pénzt nézik, a földbe kapált reménységet és izzadságot, hanem a tőkét, a rügyet, a fürtöt féltik, amivel leélték az életet. Most még van valahogy. De mi lesz, ha elfogy az erő. Ki csoszog az öregek után? Ki viszi magá­val a parasztvilág küzdő, „nem hagyom el magam” szokását, egyáltalán, ma már kinek a legfontosabb az, hogy esik-e az eső, reped-e a föld, pusztít-e a jég, szaporodik-e a betegség — és minden tal­palatnyi föld teremjen. Izgat­ja a közvéleményt, de le­gyünk őszinték — a többsé­get kívülről, a „pálya szélé­ről”. Egyik-másik unokája nem tudja, mi a különbség a par­lag és az ugar között. Pedig sokszor elővette őket, tanít- gatni : Onokáim, öregapám mesélte, ahogy szaporodott a nép és kellett az ennivaló, sokszor évtizedekig parlagon hagyták a földet, hogy visz- szanyerje erejét és gazdagon fizessen. Az ugar egészen más: Egy-két évig nem ve­tettek, csak szántották, pi­hentették a talajt. Aztán, mi­kor meg istállóba hajtották az állatokat és kellett a ta­karmány, forgóban termel­tek. „Igen — mondta a leg­kisebb unoka — a vetésvál­tás elvének kidolgozása az orosz Komov, az osztrák Schubart és az angol Young nevéhez fűződik.” És elő­adást tartott a monokultúra túlspecializálódásának ve­szélyeiről. Nohiszen! Mindig kimegy a fejemből, hogy másodikos a gyerek a mezőgazdasági tech­nikumban. Jól fog a feje, ha­mar megragad benne a tu­domány, a kapanyél is meg­áll a kezében, csak folyton noszogatni kell. Itt a legna­gyobb dologidő és kolomppal sem lehet kiugrasztani az ágyból hajnali harangszókor. Hasára süt a nap, mikor nyűglődve, nekivackolódva a mama nyomába ered. Vetkő­zik, meghúzza a korsót, neki­lát, recseg a gaz a kapája alatt, s egy óra se telik bele, utoléri. „Látja mama? így kell ezt. Nem pedig annyit izzadni vele. Jövőre legyom- irtózom az egész (területet, maga meg egész nap hűsöl a gangon.” Te jó isten! Képes lenne mérget tenni ebbe a jó föld­be. Nehezen szokja meg, Jiogy permetezés után nem kékellik a szőlőjük a többi közül a domboldalon. Bár ahogy körülnéz, még mindig az övék a legszebb. Az egyik szomszéd idén ki se kapált, a másik meg éppen csak el­nagyolta a munkát. Nesze semmi, fogd meg jól. Mi lesz itt néhány év múlva? Sere­gélyek, darazsak, fácánok le­gelője? Két öltözet ruha el­kopik, s gyerekek virágtartó­nak való bakok után kutat­nak a dombon. Az unokák, számára fel­foghatatlan dolgokról beszél­nek. Azt mondják, az ilyen lejtős domboldalakat heli­kopterrel művelik majd, és traktorral, ami úgy jár fel, s le, mint a bicikli az aszfalt- útón. Ki tudja? Beletörődve hallgat. Képesek ezek min­denre. Lám, már a repülőgé­pes permetezést is kitalál­ták. De mi lesz az emberrel? Hogy érzi majd a be végzett munka kielégült, jóleső fá­radtságát. Surrog a kapa, gyorsan fogynak a sorok, s az öreg­asszony nem gondol arra, hogy sorsa az unokák sorsá­ban bennefoglaltatik, tovább­gyűrűzik és ismétlődik, csak­hogy másképpen — megújul­va. Abba teljesen biztos, hogy az ő bőszoknyás, nehéz léptű alakjára és a verítékes együtt- kapálásokra még emlékezni fognak. A múltunk, az em­lékeink kitörölhetetlenül az agyunkba vésődnek. Ki tud­ná ezt nála jobban? Elfárad. A vén diófa lomb­árnyéka alá ül, kibontja fe­kete fejkendőjét, legyezgeti magát. „Gyere fiam! Pihenj kicsit!” — szólítja az unokát, s pulóvert terít maga mellé. „Ugye fiam, nem hagyod ezt a földet ebek harmincadjá- ra?” „Nem, mamám, ne fél­jen — és gyengéden simogat­ni kezdi az öregasszony so­ványka hátát — az életet a föld adja, s vele az ember.” „Nagy kincs fiam, vigyázza­tok is rá, mert keservesen szereztük” — mondja és a fának támasztja a hátát. A fiú könyvet vesz elő és ol­vasni kezd. „Olvasol?” — kérdi az öregasszony. „Ki­használom az időt, hallgassa csak, milyen érdekes” — mondja a fiú. „Bizonyos ,vitaminoknak’ nevezett vegyületek nélkülöz­hetetlennek látszanak az emlősök egészségéhez és éle­téhez. Mások, amiket ,növe­kedési faktoroknak’ keresz­teltek el, bizonyos baktériu­mok szaporodásához szüksé­gesek. S miközben fiziológu- sok és biokémikusok igye­keznek meghatározni az oly különböző organizmusok, mint a baktériumok és az emlősök szépiára szükséges vegyületek természetét, kü­lönös analógiákra bukkan­nak; a baktériumok számára szükséges faktorok gyakran azonosaknak bizonyulnak az emlősöknek nélkülözhetetlen vitaminokkal.” z meg mi? — „Az élők logikája, nagy­mamám”. Az öreg­asszony töpreng. Derekában nyilá- lást érez, a hasító fájdalomtól arca felderül, ^ örvendezve nézi az ég alját. Holnap, legkésőbb holnap után megjön az eső. D. VARGA MÄRTA

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom