Tolna Megyei Népújság, 1976. július (26. évfolyam, 154-180. szám)
1976-07-08 / 160. szám
6 ^PÚJSÁG 1976. július 8. Montrealból jelentjük Még várat magára a 21. nyári olimpiai játékok nyitánya, de egy szuperlatívusz máris biztos: ez lesz minden idők legdrágább olimpiája. A költségek 3,68 milliárd nyugatnémet márkára rúgnak. Ez az összeg — mint ahogy azt Reymond Ger- neau, Quebec pénzügyminisztere közölte, ötszöröse az eredetileg tervezett összegnek. Négy esztendővel ezelőtt az olimpia naiv tervezői mindössze 775 millió márkát irányoztak elő... 2,06 milliárd márkával lett drágább az olimpiai stadion, amely a világ legdrágább arénája. Ez a 2,06 milliárd márka sem elég: a játékok után további 256 millióra lesz szükség, hogy a tornyot és az ernyőtetőt elkészítsék. A játékok összdeficitje, Reymond Gerneau pénzügy- miniszter szerint, 2,39 milliárd márka, a montreali lapok viszont legalább 2,75 milliárdot jósolnak. Bevételként ugyanakkor a szervező bizottság 1,33 milliárd márkát vár. * — Úgy gondolom, Valerij Borzov 100 méteren elérheti a 9,8 másodpercet — jelentette ki a TASZSZ munkatársának Valentyin Petrovsz- kij, az olimpiai bajnok edzője. — Ami a montreali versenyt illeti, érzésem szerint az lesz a győztes, aki 10,10 —10,15 másodpercet tud 100 méteren elektromos méréssel. 200 méteren még nem tudom, hogy indul-e tanítványom, mert amíg Münchenben volt egy nap pihenő, a 100 méter után, addig Montrealban nincs. Majd meglátjuk, hogy érzi magát a 100 méter után. — Én emberekkel verseny- zek, és nem az idővel — válaszolta München kétszeres aranyérmese. Atlétika Ötvös országos csúcsot futott Strigens aranyjelvényes Ismét sikeresnek mondható a szezon atlétáinknál. A MASZ kedden a Népstadionban az élvonal részére rendezett versenyt, melyen a Szabadkáról hazatért Ötvös Imre (Dunaföldvári Szöv. SE) az 1000 m-es síkfutásban 2:21,9-re javította az általa tartott országos ifjúsági csúcsot. (2:24,2) A 2000 m-es akadályfutásban Strigens Csaba (Sz. Dózsa) 6:05,6-tal a 4. helyen végzett és elérte az aranyjelvényes szintet. Kertai Gábor (Sz. Dózsa) 8:54,6-ot futott 3000 méteren. Sajnos magasugróink szereplését nem kísérte szerencse. A MASZ (érthetetlennek tűnik) 170 cm-en kezdte a versenyt, melyet mindössze 4 versenyző ugrott át. Ez sem Ruipné- nak (Sz. Dózsa), sem Ötvös Évának (Dunaföldvári Szöv. SE) nem sikerült. Három csoportban Szekszárdon, a strandon tervszerűen folyik a fiatalok oktatása Gabi Géza, Bányai Mária és Drészer László foglalkozik a csoportokkal. A 6—8 éves gyerekek először szárazföldön gyakorolják a technikai elemeket, majd megkezdődik a vízhez szoktató gyakorlatsorozat. Ezt követi a vízi alapgyakorlat, A bonyhádi járási labdarúgó-szövetség nyolc csapat részvételével Béke—barátság ifjúsági labdarúgótornát rendez. Az első mérkőzésekre július 11-én, vasárnap kerül sor. Az I. csoportban Hő- gyész, Győré, Börzsöny, Bonyhádvarasd, míg a II. majd a vízben a célgyakorlatok, az egyeztető gyakorlatok következnek. A kéthetes tanfolyam alatt valamennyi gyerek megismeri az úszás legfontosabb alapelemeit és rövidebb-hosszabb távon már kitűnően úszik. Képünkön Gabi Géza irányítja a fiatalokat úszás közben. csoportban Kisdorog, Závod, Kisvejke és a Bonyhádi Pannónia együttese indul. A döntő mérkőzések augusztus 20-án lesznek. A tornán azok a játékosok vehetnek részt, akik 1957. szeptember 1. után születtek. Vereség Sárbogárdon A II. csoport öregfiúk labdarúgó-válogatottja Sárbogárdon játszott visszavágó mérkőzést, ahol 250 néző előtt 2:0-ás félidő után 5:3 arányban nyert a Sárbogárdi Volán együttese. A II. csoportjában a következők kaptak helyet: Zsebeházi — Nagy, Rácz, Vilmányi, Kővári, Bencze, Papp, Gáncs III., Kun, Rivnyák, Jilling, Nyúl, Vida, Lukács. A 13. percben szerezte meg a hazai csapat a yezetést, majd Jilling kihagyott helyzete után a 32. percben ismét a hazai csapat ért el gólt. 2:0. A második félidő 5. percében Rivnyák szépített. 2:1. A 15. percben már 4:l-re vezetett Sárbo- gárd. Jilling öt perc múlva szerzett gólt, majd a 24. percben Gáncs III. talált a hálóba. 4:3. A 36. percben büntetőből növelte Sárbogárd előnyét. 5:3. Befejezés előtt 3 perccel Papp 11-est hibázott. Tizennyolcán Tolnából A hét eleje óta tart Fonyódon a serdülő korú labdarúgók táborozása. A Baranya és Somogy megyei labdarúgókkal vannak együtt a Tolna megyeiek, összesen hatvanam ebből tizennyolc Tolna megyei. Tegnap délután a Tolna megyei serdülők már edzőmérkőzést játszottak a Somogy megyeiekkel. Labdarúgás Olimpiáról - olimpiára Aranyak, arcok, pillanatok Csák Ibolya, született 1915- ben Budapesten. Tizenöt esztendős korában kezdett sportolni, előbb a tornával, majd pedig az úszással próbálkozott, de később az atlétika mellett kötött ki. Balogh Lajos edző ismerte fel rendkívüli tehetségét, rugalmasságát, akaraterejét, nem mindennapi sportszeretetét. Élete legnagyobb eredményét 1936-ban a berlini olimpián érte el, ahol magasugrásban aranyérmet szerzett. Az izgalmas küzdelemre később egy szemtanú így emlékezett vissza: — Csák Ibolya a zöld gyepen elnyúlva olyan nyugalmat mutat, mintha nem is versenyről, méghozzá olimpiai versenyről lenne szó. Nem riasztja a hangszóró, majd a folyton erősödő zsi- valy sem. Talán oda se nézett, amikor Son, a japán tanító elsőnek tűnt fel a nézők egetverő ünneplése közben a stadionban és biztos győztesként futott a salakon a maratoni célja felé. Sokáig várakozunk, míg végre a ma- gasugrómércét 162 centiméter magasra teszik és az ugrókat szólítják. (A 160 centimétert előzőleg Csák Ibolya, az angol Odam és a német Kaun egyaránt átugrotta. Az akkori szabályok szerint a lécet ekkor 2 centiméterrel magasabbra tették, hogy a holtversenyt eldöntsék.) Két ellenfél után, harmadiknak ugrik majd Csák... Szorongva nézem, ahogy a német Kaun nekifut a lécnek. Elszökken a földről, megvan a magasság, de lesodorja a lécet. Nagy, sajnálkozó moraj kíséri a sikertelen ugrást. így végzi az angol Odam is kísérletét. A sajnálkozás sokkal kisebb. És most Csák Ibolyát szólítja a hangszóró... Mély csend támad, ahogy Ibolya szembe áll a mozdulatlanul fekvő léccel. Mozdulatlanul mélyed ő is magába, de már mozdul, nekifut. Innen messziről alig érzékelhető az elugró dobbantás, és repül a léc felé. Teste kissé balra fordul, amint a léc felett kinyúlik és — brávó, brávó! — átrepül remekül. A léc meg sem moccan, annál viharzóbban dübörög a taps, harsog az ünneplés zaja. Magyar esoport kiáltja Csák nevét, s az olimpiai bajnokká lett Ibolya boldogan integet a csoport felé... Most megint csak ezek a fránya szabályok! A hármas holtverseny eldöntése közben Csák Ibolya tehát átugrotta a 162 centiméteres magasságot, így győzött. A hivatalos olimpiai jegyzőkönyvbe ez be is került, de csak ide. Az eredményt ugyanis így hirdették: Első Csák Ibolya, Magyar- ország, 160 centiméterrel... Vagyis a szabályok értelmében a holtversenyt eldöntő ugrás nincs a berlini olimpia eredményei között. Logika van ebben. Ha ugyanis a 162 centimétert egyik versenyző sem ugrotta volna át, akkor a lécet 158 centiméterre teszik. Mit mond Kádárné Csák Ibolya: — Minden részletre most is emlékszem, mintha tegnap történt volna. Odakint az olimpián semmiféle izgalmat nem éreztem, bizonyosan azért, mert azt sem tudtam, mi az igazi versenyzés. Itthon nem volt ellenfelem. Amikor a legutolsó ugrásom következett, még akkor sem gondoltam arra, hogy olimpiai bajnok leszek. Ott, túl a lécen eszméltem fel, amikor utolsó ugrásom után visszapillantottam és láttam, hogy nem hullott le. 1939-ben vonult vissza. Jelenleg a Pénzjegynyomda nyugdíjas tisztviselőnője és a Magyar Olimpiai Bizottság tagja. MOLNÁR KÁROLY 7. JURIJ GAGARIN: 1961. április 5. Még hideg volt a moszkvai utcán, de a levegőben már a tavasz érződött. Sok ezer ember jött velem szemben, s ugyanennyi került elém a Gorkij utcán. Természetesen senki sem sejtette közülük, hogy grandiózus esemény van készülőben, amilyet még nem ismert a történelem. Még azon az éjjelen elrepültünk Baj- konurba. Nyikoláj Kamanyin, repülő-vezérezredes : A repülőtéren startra készen sorakoztak az IL—14-esek. Senki sem késett el. Bajko- nurba a következők repültek: hat űrhajós, mérnökök, orvosok, filmoperatőrök. A repülőgépek ötpercenként startoltak, majd keleti irányba fordultak. Pontosan a kitűzött időpontban mi is a levegőbe emelkedtünk. Az idő nagyszerű volt, a szél kedvező. A repülőgép leszállás nélkül tette meg az utat és moszkvai idő szerint 14.30-kor landolt a bajkonuri repülőtéren. Napsugarakkal búcsúzott tőlünk Moszkva, napsugarakkal üdvözölt Kazahsztán. Koroljov megismertetett bennünket a munkarenddel. Szerinte április 8-án a rakétát ki lehet vontatni a starttérre, április 10—12-én pedig elvégezni az űrrepülést. — Amint látják, még elég idő áll a rendelkezésükre — fejezte be szavait Koroljov. Nyikoláj Kamanyin, repülő-vezérezredes: 1961. április 8. Az Állami Bizottság megtartotta ülését. Megtárgyalta és jóváhagyta a repülési feladatot. A feladat lényege: „Egyfordulatos repülés a Föld körül 180—230 kilométeres magasságban, időtartam 1 óra 30 perc, Földet érés a megadott körzetben. A repülés célja: ellenőrizni az ember világűrbeli tartózkodásának lehetőségét speciálisan berendezett űrhajóban, ellenőrizni az űrhajó berendezését repülés közben, kipróbálni az űrhajó és a Föld kapcsolatát, meggyőződni az űrhajó és az űrhajós Földre szállító eszközeinek megbízhatóságáról...” Ezután meghallgatták azokat a jelentéseket, amelyek arról szóltak, hogy készenlétben állnak az űrhajó és az űrhajós Földet érése utáni felkutatásának eszközei. A nyílt ülés napirendi pontjait ezzel megvitatták. Csak a bizottság tagjai maradnak a helyükön. Még három kérdést kellett tisztázni. Az első: ki repüljön? Azt javasoltam, hogy az első pilóta irányította űrhajó parancsnokául Jurij Alek- szejevics Gagarin főhadnagyot nevezzék ki, dublőzének pedig Germán Sztepánovics Tyitov főhadnagyot. Az Állami Bizottság egyöntetűen elfogadta a javaslatot. A második kérdés: az űrrepülés világrekordként történő regisztrálása és a sportbiztosok jelenléte a startnál és a Földet érés körzetében. A harmadik kérdés: az űrhajós start közbeni katapultálása balesetkor. Döntés született, hogy a fellövés után 40 másodpercig a Föld adja a parancsot a katapultálásra, 40 másodperc után az űrhajós csak automatikusan katapultálhat. Nyikoláj Kamanyin: repülő-vezérezredes : 1961. április 10. Tizenegy órakor a folyócska partján álló pavilonban az Állami Bizottság tagjai, tudósok, konstruktőrök, indítók találkoztak az űrhajós osztag pilótáival. Hivatalosan bemutatták a leendő űrhajóskapitányokat, azoknak, akik a fellövéseket előkészítik. Elsőnek Szergej Koroljov szólalt fel. — Még négy év sem telt el azóta, hogy fellőttük az első szputnyikot — mondta a főkonstruktőr. — És máris készen állunk az ember első űrrepülésére. Jelen van itt az űrhajósok egy csoportja, bármelyikük készen áll erre a repülésre, — Koroljov tekintetével végigsorjázta az űrhajósokat, majd amikor megtalálta Gagarint, így folytatta: — Döntés született, hogy Gagarin repül elsőnek. Utána majd a többiek következnek. Még ebben az évben. Már készül néhány Vosztok típusú űrhajó. Hamarosan lesz két-három személyes űrhajónk. Meggyőződésünk — fejezte be szavait a főkonstruktőr —, hogy ezt a mostani űrrepülést alaposan előkészítettük, és sikeresen lezajlik. — Koroljov tekintete ismét visszatért Gagarinra, tekintetük összetalálkozott, aztán baráti mosoly kíséretében így folytatta: — Sok sikert, Jurij Aiek- szejevics. Nyikoláj Kamanyin, vezérezredes: 1961. április 11. öt órakor a rakétát kivontatták a start színhelyére. A rakéta és az űrhajó teljes és komplex ellenőrzése minden megjegyzés nélkül zajlott le. 13 órakor a starttéren találkozott Gagarin, a rakétakiszolgáló személyzet és az indítók... Gagarin megköszönte a munkásoknak, mérnököknek nagyszerű munkájukat, amellyel a Vosztokot a starthoz előkészítették. Biztosította őket arról, hogy minden tőle telhetőt megtesz azért, hogy az űrrepülés sikeres legyen. JURIJ GAGARIN: Este biliárdoztunk. A játszma rövid volt. Hármasban vacsoráztunk: az orvos és mi ketten. Az űrrepülésről nem beszéltünk, csak a gyermekkorunkról, az elolvasott könyvekről, a jövőről. A beszélgetés tréfás hangnemben folyt, vidáman csipkelődtünk egymással. A fiatal kozmonauta portréja — ahogy emlékünkben őrizzük. (Folytatjuk)
