Tolna Megyei Népújság, 1976. július (26. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-06 / 158. szám

A Í^PÚJSÁG 1976. július 6. A párizsi operaház W az Egyesült Államokban Első alkalommal tesz láto­gatást idén szeptemberben a párizsi operaház az Egyesült Államokban — mondotta az amerikai UPI hírügynökség tudósítójával folytatott be­szélgetése során Rolf Lieber­mann, a párizsi operaház fő­igazgatója. A francia művé­szek a New York-i Metropo­litan operában és a wa­shingtoni Kennedy Center­ben lépnek majd fel. Mint Liebermann mondot­ta, a párizsi operaház együt­tese mindkét városban elő­adja majd a „Figaro házas­ságát”, a „Faustot” és az „Otellót”. Áz Egyesült Álla­mokban vendégszereplő mű­vészek között ott lesz Mirel­la Freni, Frederica von Sta­de, Ed:th Mathis, Tom Krau­se és Nicolai Gedda. A 104 énekesből és zenész­ből álló/ vendégszereplő együttes két Berlioz-hang- versenyt is ad Washington­ban: előadják a „Faust elkár­hozását” és a „Requiemet”. Rekonstruálják a Bauhaus-épületeket Rekonstruálják és eredeti formájukban állítják helyre az NDK-beli Halle megye Dessau nevű városában lévő egykori Bauhaus-épületeket — írja a Neues Deutschland című lap abból az alkalom­ból, hogy idén decemberben lesz ötvenedik évfordulója a dessaui Bauhaus megnyitá­sának. A rekonstrukciós munkála­tok során tanácsadóként mű­ködik majd közre Selmán Selmanagic és Konrad Pü- schel professzor, a két egy­kori Bauhaus-tanítvány. A weimari építészeti főiskola 50 hallgatója foglalkozik idén nyáron a gyakorlati képzés keretében az értékes épületek helyreállításával. A weimari főiskola a re­„Matematika” Szovjet pedagógusok néze­te szerint a matematika alap­jait már a négyesztendős kis­gyermekek is elsajátíthatják. A szakemberek a közel­múltban összegezték annak a kísérletnek az eredményeit, amelyre néhány városi és falusi óvodában került sor. Az óvodások ezekben három­éves „matematikai tanfolya­mon” vettek részt. Ismereteik birtokában a gyermekek eredményesen vették föl a versenyt az elsőosztályos is­kolai tanulókkal. A hatéves konstrukciós munkálatokkal összefüggésben két diploma- munkára hirdetett pályáza­tot: ezekben a hallgatók egyebek között a szóban for­gó épületek jövőbeli felhasz­nálási lehetőségeit vizsgál­ják majd. Az állami Bauhaus Walter Gropius építész által 1919- ben megindított művészeti iskola volt. Az iskola Wei- marban kezdte meg működé­sét és 1925-ben Dessauba helyezték át — 1933-ban azonban a fasiszták felosz­latták. Ennek okául többek között az szolgált, hogy Gro­pius mellett Hannes Meyer svájci kommunista, majd Mies Van der Rohe irányí­totta az iskolát (1927 és 1933 között). az óvodában kislányok és fiúk könnyedén végzik el az alapműveleteket száz alatt, meg tudnak olda­ni egyismeretlenes egyenle­teket, ismerik a hossz- és sú'ymértékeket és tudnak is velük számolni. Vannak fo­galmaik a mértan alapjairól, helyesen nevezik meg a sok­szögeket, a hengert stb. Az óvodai matematika- oktatás programját a Szov­jetunió Pedagógiai Akadé­miája mellett működő isko­láskor előtti nevelési intézet szakemberei készítették el. Cseh csipkék Kelet-Csehország egyik festői táján, az Orlice hegy­ség alatt csodás vert csip­kék készülnek, leheletköny- nyűek és álomszépek. A csip­keverőnők folytatják a régi krónikák és feljegyzések sze­rint immár 400 éves hagyo­mányt. A csipkekészítés köz­pontja Vamberk városka. A Vamberk melletti Dlou- há vés község új szállodájá­nak díszterme az idén május egyik napján nőkkel telt meg. Legtöbbjük ruháját csipke díszítette, s a megje­lent néhány férfi kabátjának felső zsebéből is hófehér csipkezsebkendő kandikált ki. Három évtizedes fennállását ünnepelte a Vamberki Csip­ke (Vamberecká krajka) Művészeti Kisipari Szövetke­zet, amely tevékenységével a Munka Érdemrendet is kiér­demelte. „Három évtized annyi, mint csepp a tenger­ben — mondta a szövetkezet egyik alapító tagja, s első el­nöknője, Marie Sterbová. — Mégis derekas munkát vé­geztünk. Egyetlen bérelt he­lyiségben kezdtünk, ahol a csipkeverőnők munkáit vásá­roltuk fel. Ma nyolc szép, korszerű üzemünk van.” A csipkeverőnők valaha alig pár fillért kaptak nagy figyelmet és művészi érzé­ket igénylő munkájukért. Ki­zsákmányolásuk akkor szűnt meg, amikor megalakult a szocialista szövetkezet. Ma már több mint 400 dolgozója van, a csipkeverőnők túlnyo­mó része azonban otthon dol­gozik, ez megfelelőbb szá­mukra. Fizetést kapnak és ugyanolyan szociális előnyö­ket élveznek, mint Csehszlo­vákia többi dolgozója. A szö­vetkezet összlétszámának 95 százaléka nő. A Vamberecka Krajka évente hárommillió korona értékű csipkét készít. Jelen­tős részét külföldre szállít­ják, s igen sok külföldi tu­rista vásárolja termékeiket Csehszlovákiában is. Fotó: Bakó Jenő Műveló'déselméleti nyári egyetem Szegeden A munkásművelődés elméleti alapjai ti tödik alkalommal ren- fj dezik meg ez évben Szegeden a művelő­déselméleti nyári egyetemet. A tíznapos kurzus fő téma­köre a munkásművelődés. „A nyári egyetem célja, bemutatni a munkásosztály társadalmi helyét, szerepét, ismertetni a munkások mű­veltségének általános jel­lemzőit, vizsgálatának elveit és módszereit”. Közművelődésünk gyakor­latában elsősorban az ösz- tönösség, a „feladatba öltöz­tetés” jellemezte a munkás­művelődés fogalmát. Azok a tennivalók, szervezeti megvalósítási formák, ame­lyek eddig is széles művelő­dési bázist mozgattak — kö­vetelményként! —, most már a tudatos tervezés szintjére kell hogy érjenek. Tudomá­nyosan megalapozott elmélet nélkül nem várhatunk szá­mottevő eredményt. Szege­den a munkásművelődés té­makörének legkiválóbb el­méleti szakemberei találkoz­nak előadások és konzultá­ciók keretében, népműve­lőkkel, könyvtárosokkal. * Részletesebben vizsgálva a megjelölt résztémákat, meg­állapítható, hogy lépésről lé­pésre juttatnak el a tényle­ges gyakorlati teendőkig. A munkásosztály fogalma, tár­sadalmi helyzetének és sze­repének vázolása mellett a helyi tényfeltárást segítik a következő előadások: „A munkásműveltség néhány ál­talános alapelve”; „A mun­kásosztály műveltségének és művelődési szokásainak jel­lemző Vonásai”. Az utóbbi témát történeti és aktuális síkon egyaránt tárgyalják, ráirányítva a figyelmet a termelési kultúra, a politikai műveltség és a munkásosz­tály általános ismeretszint­jének vizsgálatára. A nyári egyetem tavalyi fő témája az ízlés probléma­körének általános feldolgo­zása volt, most ezt bontják le a munkásosztály vonatko­zásában. Ezt reprezentálják: A munkásosztály magatar­tásban megnyilvánuló mű­veltsége; A munkásosztály ízlése; A munkások szabad idő eltöltésének jellemzői c. előadások. A munkások sza­badidő-mérlegének sajátos­ságai mind a tervezésben, mind a szervezésben (kötött programok, tanfolyamok, előadássorozatok, illetve az egyéb kulturális lehetőségek — művészeti estek, szóra­koztató programok összeál­lításában) alapvetően meg­határozzák a közművelődési intézmények és az üzemek teendőit is. Uj megközelítési módot ígér a munkásábrázolás és a művelődés kapcsolatának elemzése. Ez a terület to­vábbfejlesztési szempontokat adhat a megyénkben immár kétszer megrendezett Útköz­ben pályázat átdolgozásához is. A pályázaton részt vevő szocialista brigádok csak felsorolt művekből választ­hattak egy-egy regényt, fil­met, közös feldolgozásra na­gyon széles témakörben. Sajnos az önismeret segítése, kitágítása hiányzott, vagy csak esetleges volt a „cím­listák” alapján. A szegedi előadások részletesen foglal­koznak majd a munkások irodalmi ábrázolásával a felszabadulás utáni prózá-. ban és lírában, valamint a színház- és filmművészetben egyaránt. így az önismeret kerül a művelődés centrumá­ba, nem pedig a kívülről erőszakoltan bevitt „műve­lés”. * A z V. szegedi nyári egyetemen megyénk­ből több népművelő és könyvtáros vesz részt, re­méljük átadják az ott hal­lottakat majd azoknak is, akik anyagi vagy egyéb okok miatt nem hallgathatják a hasznosnak ígérkező előadá­sokat. Jó lenne, ha a július 26-tól augusztus 6-ig meg­rendezésre kerülő szegedi program megyén (sőt járá­son) belüli feldolgozása sem maradna el. Devecseri Zoltán népművelő, Bonyhád Tv-napló Szabó Vladimír művészete Szabó Vladimir önarcképe. A mai magyar képzőművészet egyik legjellegzete­sebb alakja a 71. évében járó Szabó Vladimir, akiről portréfilmben emlékezett meg a televízió. Festmények, rajzok, színes rézkarcok jelzik pályájának állomásait, de bármilyen technikát használjon is, rögtön feltűnik, fölényes biztonsága és sajátos látásmódja, ami külön világot teremtett számára. Napjaink képzőművészete szívesen mond le mindarról, amit elavult akadémiz- musnak vél, de épp Szabó Vladimir példája mutatja, hogy mindenben alapvető a mesterség fortélyainak hiánytalan ismerete. A rajz szerepét visszaállította jo­gaiba, s ez önmagában is érdem, de művészete ennél jóval távolabbra mutatott, amit még fiatalon így fo­galmazott meg: „Ne rajzolni tudjak, hanem tudjak: a világról elképzelésem legyen.” Szabó Vladimir világa egyszeri és ismételhetetlen, álombéli figurák járnak- kelnek otthonosan az álombéli tájakon, keresve a „megváltó világképet”, azt, amit egy másik vallomásá­ban így fogalmazott meg: „A művészetnek önmagában, csak önmagáért nincsen értelme, csak felsőbb értelme révén.” Bizarr alakjai, szokatlan szituációi ezt a „fel­sőbb értelmet” keresik, gondolkodásra késztetve a né­zőt, aki valamennyi képe előtt szokatlan intellektuális élmény részesévé válik. A portréfilm sajnos túlságosan rövidre sikerült, a rendező, B. Farkas Tamás beérte egyetlen szituációval, a Balatonon vitorlázó Szabó Vladimir megidézésével, pedig épp az ő művészete ad példát az állandó válto­zásra, megújulásra. Mert a Dózsa-képet ugyanaz a mester készítette, aki A húsiparos rémálma című színes rézkarcot, a Komédiások című rézkarc (több változat­ban is) éppúgy Szabó Vladimir munkája, mint a Zene a műteremben című festményé. De ez az állandóan változó és megújuló Szabó Vladimir alig jelent meg a filmben, vitorlázás közben beszélt nagyon okosan, de sokkal többre lettünk volna kíváncsiak. Művészete teljes világ, amelyhez fogható nagyon kevés akad. Éppen ezért lett volna érdekes, ha többet mond művészetéről, gyökereiről, arról, hogy párizsi, római időzése során mi és hogyan hatott rá, hol látja helyét a modern magyar és európai művé­szetben. Huszonöt perc jutott neki, s ez bizony kevés. Jóval több se meríthette volna ki ezt a végtelenül gaz­dag világot. CSÁNYI L. Kísérlet Ligyija Obuhova, a termé­szetvédelmi terület tudomá­nyos munkatársa már régen megbarátkozott a rábízott ál­latokkal. a tajgén A szelídített jávorszarva­sok igen óvatos állatok. Egyelőre földünkön csak egyetlen helyen élnek. A Szovjetunió egyik legésza­kibb természetvédelmi terü­letén, az Ural északi részébe folyó Pecsora folyó partján tenyésztik őket. A több évig tartó kísérlet célja az erős és igénytelen jávorszarvasok megszelídítése, hogy azután az állattenyésztésben és me­zőgazdaságban felhasznál­hassák őket. A jávorszarva­sok — mint kiderült — elég könnyen szelídíthetők. Az újszülött jávorszarvas példá­ul egész életére az őt tápláló emberhez kötődik. A nősté­nyek könnyen megszokják a fejést, egy-egy fejésre 10 szá­zalék zsírtartalmú, 3 liter te­jet adnak. Pihen a nagybőgős

Next

/
Oldalképek
Tartalom