Tolna Megyei Népújság, 1976. július (26. évfolyam, 154-180. szám)
1976-07-28 / 177. szám
1976. július 28. Képújság 3 A biztatás nem hangzott el r lei tn 1 ázi k Somogyba kell mennünk tojásért? KOMIKUS és döbbenetes volt egyszerre, amikor két bejelentés elhangzott, csaknem egymás után a megyei tanács mezőgazdasági bizottságának ülésén, néhány nappal ezelőtt. A háztáji és kisegítő gazdaságok helyzetéről volt szó, egyebek között arról, hogy elég sok áru eladatlan marad, nincs megszervezve a háztájiban termett gyümölcs és más fontos élelmiszer felvásárlása. Kitti Mihály, az Alsóten- gelici Állami Gazdaság igazgatóhelyettese szolgáltatta az egyik példát. Elmondta: Al- sópélen, a gazdaság egyik kerületében már nem veszi at a tojást az ÁFÉSZ. A kellemetlen helyzeten a gazdaság változtatott, megvásárolta a fölösleges tojást dolgozóitól és megfelelő helyen értékesítette. Kizárólag azért vállalják ezt az apró munkát, mert a tojás nem szemétre való, és megengedhetetlen, hogy az emberek, a háztájival vesződő dolgozók azt érezzék, még tyúkot tartani sem érdemes, mert úgy látszik, nem kell senkinek, ami van. Több kérdésre válaszolva közölte Nika Károly, a TOL- NAKER igazgatója, hogy bizony előfordulnak ilyen esetek. A télen kénytelenek voltak tojást hozni Somogyból és Fejér megyéből, például Barcsról és Mezőkomárom- ból. Az ember nem is tudja, nevessen-e vagy szitkozódjék. Még akkor is nevetséges és döbbenetes az ügy, ha a kereskedelmi vállalat igazgatója megmagyarázza a bizonyítványt. Vajon mit szólna? Szólhat-e bármit is azonkívül a tisztelt ÁFÉSZ, hogy mentegetőzik és rohan a tojásért, pótolja a mulasztását. Vicces érvelések ezek, hogy nem illetékes, meg hogy mit szólna. Persze abban sem illetékes senki, ugyebár, amiről Pataki László, a Szekszárd— paksi Vízitársulat igazgatója beszélt a megyei tanács mezőgazdasági bizottságának ülésén: igen sok szekszárdi háztól tudnának eladni néhány kiló gyümölcsöt, sőt. zöldségfélét is, mert fölösleges, hiszen a család szükségletét meghaladja a termés. Piacra nem érnek rá elvinni, de nem is akarják, restellnének kiállni vele a mai fiatal- és középkorú asszonyok. Boltba vinni a néhány kiló árut lehetne ugyan, de ott igen körülményes az átvétel, ha egyáltalán átveszik a termelőtől, sőt, még nyűgnek is tartják a bolti dolgozók az ilyen kosarazásokat, meg kapzsiságnak. Tehát nincs megszervezve ennek a sok értékes, létfontosságú terménynek a hasznosítása, eladása. Miért ne lehetne megvalósítani azt, hogy valamelyik kereskedelmi vállalat, amelynek kötelessége a város jó ellátásáról gondoskodni, rendszeresen végigjárat egy felvásárlókocsit a város kiskertes utcáin, meghatározott időkben és átvenné a gyümölcsöt, meg amit nem lehet raktározni úgy, mint a hagymát vagy a krumplit. Biztos, hogy meg lehetne csinálni, mondta Pataki László, csak csinálni kellene. Hát igen. Kellene. Mint ahogyan kellene például az olcsó borsó az első naptól kezdve, amikor piacra, illetve üzletbe dobják, persze drágán. Húsz forintért. Aztán tizennyolcért. Mesélte néhány héttel ezelőtt a mado- csai Igazság Tsz főkertésze: felajánlották a TOLNAKER- nek, adnak olcsó, vagyis hétforintos borsót a szekszárdi ellátáshoz, mert rengeteg van, megtehetik. Ez az ajánlat semmi haszonnal nem kecsegtette a madocsaiakat, hiszen a Paksi Konzervgyár megveszi (és meg is vette) az egész termést, illetve kisebb részét a hűtőipar és az exportra szállító vállalat. Szerződés alapján eleve biztosítva volt a tsz borsójának teljes megvétele, hétforintos áron. De javítani akarták a bolti ellátást, azt akarták, hogy ne húszért vegyék a háziasszonyok a borsót. Nos, mi volt a válasz Szekszárdról, amikor felajánlották az olcsó borsót? Ez: köszönjük, van elég. Lehet, hogy tényleg elégnek tűnt. Persze a 18 forintos borsóért nem is kapkodott a nép. A tíz-, vagy mondjuk 12 forintosért már inkább bement volna az üzletekbe, nagy szatyorral. Még egy adalék, a borsós példához. A már említett tanácskozáson, ahol a háztáji gazdaságokról igen komolyan beszéltek, felajánlotta a íad- di főagronómus, hogy ők a borsószezonban szívesen szállítanak a jövő évtől kezdve a szekszárdi üzletekbe is néhány mázsát, kétnaponként. De mivel fejtett borsóról beszélt, mindjárt meg is kapta a választ Nika igazgatótól: a borsószem igen kényes, hamar Vomlik. Hozzá kellett volna talán tenni, hogy ne fejtett borsót hozzanak, de azt feltétlenül, ha olcsón tudják adni az első naptól kezdve, hadd kapjon a megye- székhely olcsó árut. A biztatás nem hangzott el. Csak az, hogy a TOLNA- KER is tárgyalt korábban ilyen ügyben a Paksi Konzervgyárral, de hát a borsószem hamar romlik. Megvalósíthatatlan. Ez a próbálkozás meglepő, hiszen a gyárba bevitt borsószemet még akkor is helytelen lenne kihozni és üzletekbe szállítani (feldolgozatlanul), ' ha nem lenne romlandó. MEGFONTOLANDÓ igazság ez és fölöttébb aktuális. A kormányrendelet még hozzáteszi azt is, hogy minden magántermelőtől valamennyi felajánlott árut meg kell vásárolni. A fogalmazás egyértelmű: kell! Gemcnci József A Hungária Műanyagfeldolgozó Vállalat 2. sz. gyáregységében készítik Debrecenben azokat a pvc-csöveket, amelyet az építőipar használ. A többszáz-féle terméket gyártó üzem a Posta részére is szállít védőcsöveket, ezekben vezetik a telefon- és telexkábeleket. (MTI foto — Bajkor József — KS) Gyönki kosárfonók Czinkel Henrikné tizenhat éve hajlogatja a vékony fűzfavesszőt. § A községi párt-vb Eredményes oktatási év Simontornyán Boszorkányos ügyességű asszonykezek..., ennek érzékeltetésére számoljunk egy kicsit: egy fűzvessző átlag százhúsz centiméter hosszú, amit négycentinként — ha nem is derékszögbe, de egy mozdulat erejéig meg kell hajlítani. Közepes nagyságú munkadarabba — pl. pultkosár — kb. száz vesszőt fonnak. Ha a havi kereset háromezer forint körüli, úgy ebből 75 darabot kell elkészíteni. Osztunk, szorzunk és az eredmény — megközelítő pontosságú szám — 225 000 kézmozdulat egy hónap alatt! Az alapanyagot maguk termelik, nemesített fajtákból. A leszedett vesszőt először lefőzik, majd lehántolják — géppel — utána az udvaron szárítják, sátor alakban szétterítve. Ezt követi a feldolgozás, a fonás. Sokféle formát és méretet készítenek, többnyire megrendelésre. A közelmúltban — nem megrendelésre, sokkal inkább vendégszeretetük kifejezéseképp — társadalmi munkában 33 pici kosarat fontak a Gyönkön járt tambovi vendégeknek. — st — Fotó: gk. A z 1975/76-os pártoktatási év tapasztalatait értékelte, elemezte a párt simontornyai községi végrehajtó bizottsága. Mind a beszámoló — amit a községi pártbizottság mellett működő oktatási bizottság vezetője, Tenke Lajos terjesztett elő —, mind a vita, azt tükrözte, hogy jelentős előrehaladás történt Simontornyán a pártoktatásban. Szervezeti és tartalmi vonatkozásban egyaránt. Ez pedig különösen fontos, hiszen az alapszervezetek által kidolgozott, taggyűléseken elfogadott, határozattá emelt, 1975 1980-as időszakra szóló oktatási terv első évéről van szó. Az oktatási bizottság is új szerv, országosan — és korábban itt is — csak a járási bizottságok mellett működtek oktatási bizottságok, a községit két évvel ezelőtt hozták létre. Megállapította a végrehajtó bizottság, hogy e „fiatal” bizottság jól látja el feladatát. Munkájában nem az ellenőrzés domborodik ki, hanem elsősorban a jó tapasztalatok elterjesztése, a. propagandisták segítése. Elmondta Beidek László, a községi pártbizottság titkára, hogy a propagandistákat valósággal „feldobja” egy-egy „ellenőrzés”, amikor az oktatási bizottság valamelyik tagja részt vesz a foglalkozáson. A község pártszervezeteiben az elmúlt oktatási évben 335-en vettek részt a pártoktatásban, a szakszervezeti oktatásnak 485, a KISZ-oktatásnak 171 résztvevője volt. Bár ez utóbbi kettő is végső soron a párt- vb, illetve az alapszervezeti vezetőségek irányítása-ellen- őrzése alá tartozik, ezúttal a pártoktatásról esett a legtöbb szó. Hogy a 335 fő sok-e vagy kevés? Nehéz eldönteni. Mindenesetre a megnövekedett érdeklődést mutatja, hogy sokkal több volt a jelentkező, ám kellően felkészült propagandistákat a nagyobb létszámhoz már nem tudtak volna biztosítani a pártszervezetek, s kevés a megfelelő helyiség is. A növekvő politikai érdeklődést mutatja az is, hogy a foglalkozások — különösen a gazdaságpolitikai tanfolyamok — amelyeken az összes résztvevő kétharmadát oktatták — nagyon élénkek, aktívak voltak. Az alapszervezeti vezetőségek ‘megfelelő helyi, üzemi konkrét adatot bocsátottak a propagandisták rendelkezésére az egyes témákhoz, így volt kellő alap a vitához. Saját tapasztalataként említette meg az egyik felszólaló, a bőrgyári pártvezetőség titkára, hogy náluk a propagandisták igényelték ezeket az adatokat, anyagokat, egy kivételével, aki úgy gondolta, eleget tud ő ahhoz, hogy a rábízott embereket — párttagokat, pártonkívülieket — oktassa. Kiderült aztán, hogy éppen ez a csoport nem volt megelégedve a propagandistával, kérték kicserélését. — Ma már nem lehet, de különben soha nem is lehetett „zsebből” mondani valamit, jegyezte meg a vb egyik tagja, aki maga is propagandista. Minden foglalkozásra alaposan fel kell készülni, akkor kapnak is valamit a hallgatók, azt amit várnak, és azt, amit hasznosítani tudnak. A hallgatók igényesek. — Tisztelet és megbecsülés jár a propagandistáknak, akik lelkiismeretesen felkészülve, kéthetenként oktatják, tanítják a párttagokat, pártonkívülieket, terjesztik a marxizmus—leninizmus eszméit. — Ekképpen lehet összegezni több vb-tag hozzászólását a propagandisták munkájával kapcsolatban. Állást foglalt a vb néhány vitatott kérdésben is. Többek közt abban, hogy helyes-e, ha. a vezetőségi tag propagandista is. Feltétlenül helyes, ha aki képes rá, azt megbízzák ilyen feladattal, inkább mentesítsék más funkció (persze nem a vezetőségi tagság) alól. A vezetőségi tagok többsége esti egyetemet, öthónapos, de néhányuk egyéves pártiskolát végzett. Hasznosítsák tudásukat a pártoktatásban is, másrészt, tanítva képezik magukat is tovább. Kedvező tapasztalat egykét helyen, hogy a propagandista mellé helyettesként bíznak meg egy elvtársat. Ilyenkor, ha a propagandistának halaszthatatlan elfoglaltsága van, ott a helyettes, aki felkészül és levezeti a foglalkozást. A jelentésből és egy-két hozzászólásból is kiderült, hogy a politikai vitakörök „nem mennek”. Valahogy még nem találták meg a helyét az alapszervezetek a propagandamunka e formájának. Viszont egyetértés nyilvánult meg a tekintetben is, hogy a vitaköranyagok, ezek . az alapszervezetekhez rendszeresen érkező füzetek, sorozatok nagyon jók, olvasmányosak, időszerűek, agita- tív erejűek, örvendetes, hogy ma már néha a tsz-elnök, a brigádvezető, a gyári művezető asztalán is lehet találkozni ezekkel a füzetekkel, olvassák őket. Ki kell alakítani a megfelelő formát, meg kell keresni a vitakörök helyét. Nem előre szervézett és tervezett létszámú, állandó összetételű csoportokat létrehozni, hanem egy-egy alkalommal összehozni brigádvezetőket, művezetőket, bizalmiakat, akik tovább tudják adni a megvitatott témákat. És a füzetek közül minden 'alkalommal kiválasztani, amit a vezetőség a legfontosabbnak tart és azt elolvasni, megbeszélni. A pártoktatásnak és tegyük hozzá, a szóbeli propagandának, agitációnak — ez is a vb egyik tagja szájából hangzott el —, nem csökken a szerepe, fontossága azzal, hogy a rádió, a televízió, a sajtó állandóan közöl újabb és újabb ismereteket, sokat politizál. Az embereknek az kell, hogy vitatkozhassanak egyes kérdéseken. A vita sokkal meggyőzőbb, mint mondjuk egy — a tv-ben látott-hallott — előadás. Javult a pártoktatásban a tartalmi munka az elmúlt évben és előrelépés történt szervezeti vonatkozásban is. A megjelenési arány magasabb, mint korábban volt és nagyobb az aktív hallgatók részaránya is. Jellemző példa: Az egyik üzemben több mint ötszöri igazolatlan hiányzás miatt valakjt kizártak a gazdaságpolitikai tanfolyamról. Az illető megkapta az írásos értesítést, de mintha mi sem történt volna, legközelebb megjelent a foglalkozáson. A propagandista nem szólt, ő sem. Legközelebb megint ott volt, akkor már bekapcsolódott a vitába is. így hallgatólagosan mindenki tudomásul vette az illető önkritikáját, ami abban nyilvánult meg, hogy ezután már egyszer sem hiányzott. A pártoktatás résztvevőinek zöme Simontornyán az elmúlt oktatási évben a gazdaságpolitika kérdéseivel ismerkedett. Maga ez is „aktivizáló tényező”, hiszen a gazdasági kérdések már évek óta szinte a közérdeklődés központjában vannak. A következő év nehezebb lesz — mondta összefoglalójában a községi párt- bizottság titkára —, de nem kell megijednünk, hiszen a nemzetközi élet kérdései iránt is nő az érdeklődés. J. J.
