Tolna Megyei Népújság, 1976. július (26. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-24 / 174. szám

1976. július 24. f tolna\ , , , irïÊPUJSAG 3 r Uj üzem, új gépek, új bútorok Egyik új modellt, a Junior habfotelt „öltözteti” jerseyből készült ruhájába Fóris János Az elmúlt év jelentős állo­más volt a Szekszárdi Bútor­ipari Vállalat életében. Az év elején megkezdték a hazánk­ban még ismeretlen technoló­giával, műanyag hab formába öntésével készülő ülőbútorok gyártását. A budapesti nem­zetközi vásáron pedig szinte valóságos éremesőt kellett ki- állniuk. Üj termékeik el­nyerték a nagyközönség, s a szakemberek tetszését egy­aránt. Ezek a sikerek kötelezték a vállalatot arra, hogy még több vásárló számára elérhe­tővé tegye termékeit, vagyis növelje a termelést. Ezt a szándékot valósítják meg ha­marosan a vállalat dolgozói, mikor birtokukba veszik az új, félezer négyzetméter alap- területű üzemet. Jelenleg az épületen még a Szakály test­vérek Építőipari Szövetkezel szakemberei dolgoznak, ök ígérik, a határidő előtt egy hónappal, a jövő hónap so­rán befejezik a munkát. Ak­kor már költöztethetik ide a gépeket. Az új csarnokban lesz vég­leges helye a műanyag-habo- sító berendezésnek. Itt lehe­tőség nyílik arra, hogy tel­jes mértékben kihasználják a gép kapacitását, s a jelen­legi öt helyett — futószala­gon — kizenkét formába önt­sék a műanyag habot. Ez te­hetővé teszi, hogy az előál­lított termékek mennyiségét — ez egyébként már most kétszerese a tavalyinak — tovább növeljék. Jelenleg négyféle ülőbútor készül ezen a gépen. A kezdeti modell, a Pille, a BNV-n sikert aratott Pofa, s ezen kívül a Piri és a Junior névre keresztelt ülő­alkalmatosság. De készek a tervei az új bútorcsaládnak, amelynek tagjai a csillagok­tól kölcsönzik nevüket. Saját termékei mennyisé­gének növelése mellett bőví­tette a kooperációt a válla­lat a székesfehérvári bútor­gyárral is. Még ezen a héten háromszáz garnitúra Garzon szobabútorhoz küldik el a kárpitozott részeket. A fejlődésnek elengedhe­tetlen feltétele a termelé­kenység növelése. Ezt pedig többek között új, a régieknél többet tudó gépekkel lehet elérni. Ezen a téren is léptek a bútorgyáriak. Idén négy masinával gyarapították a gépparkot. — sz. 1. — Baranyai Andrásné a Tacskó gyermekheverők lábát méret­re munkálja az új másoló­marón A Szakaly testvérek Építőipari Szövetkezet néhány héten belül elkészíti az új üzemcsarnokot Állatfelvásárlás, beruházás Nyilatkozik a vállalat megbízott igazgatója It Szállítják a sertéseket Kecsegepusztáról (Foto: K. Z.) A Tolna megyei Állatfor­galmi és Húsipari Vállalat megbízott igazgatójával, Ud- varházy Mihállyal, a válla­lat munkájáról, feladatairól, a menet közben jelentkező gondokról beszélgettünk. — Mivel foglalkozik az állatforgalmi és húsipari vál­lalat? — Vállalatunk pillanatnyi­lag kizárólag élőállat-fel­vásárlással és exportálással foglalkozik, míg az ország más, hasonló profilú vállala­tai vágóhidat és húsüzemet is üzemeltetnek. A Miniszter- tanács két évvel ezelőtti ha­tározata alapján idén meg­kezdtük a szekszárdi hús­kombinát beruházásának elő­készítését. Az évekkel ezelőtt megszüntetett vágóhíd he­lyett 1980-ra felépül a kor­szerű húsgyár. — Honnan vásárolják az állatokat? — Termelőszövetkezetek­től és kistermelőktől: szarvas- marhát, sertést, juhot és lo­vat. Tavaly 260 ezer hízott sertést, 23 ezer szarvasmar­hát, 15 ezer juhot és kétszáz exportlovat vettünk. — Hogyan bonyolítják le az állatok felvásárlását? — A szövetkezetekkel szál­lítási és termeltetési szerző­dést kötünk, szaktanácsot adunk. A rotációkat, a hízó­forgókat vesszük figyelembe, s a vágóhidak befogadó- képességéhez igazodva prog­ramozzuk a szállítást. Július 1-től megbízotti hálózatot építettünk ki. Ennek a háló­zatnak a megszervezésére azért volt szükség, hogy a kistermelőket kellőképpen el­lássuk tenyészanyaggal, ta­karmánnyal, szalmával, s az állatok elszállítását lebonyo­lítsuk. így a korábbinál még közelebb kerültünk a terme­lőkhöz. — Hányán és milyen tech­nikai feltételek mellett dol­goznak a vállalatnál? — Kétszáztizenketten va­gyunk, a szakember-ellátott­ságunk megfelelő. Az áru­forgalmi főosztályunkhoz a járási székhelyeken öt kiren­deltség tartozik — itt foglal­koznak a szállítás szervezésé­vel, s a helyi megbízottakkal tartják a kapcsolatot. Mint­hogy a rendelkezésre álló gépkocsi kevés, a termelő­szövetkezetek szállítójármű­veit is igénybe vesszük. Ha viszont a vállalat kezébe ke­rül az állami gazdaságokban tenyésztett állatok felvásár­lása is, több gépkocsira lesz szükség. — A termelőüzemekben olykor panaszolják: a már elkészült állatokat nem ve­szik át időben — ami külö­nösen a közepes, vagy annál gyengébb termelőszövetkeze­tekben komoly veszteség. — Igen, néha előfordul, hogy az exportszállítás miatt várni kell, de ebben az eset­ben exportfelárat fizetünk. Az exportigény egyébként je­lentősen csökkent, s az idén csak a legjobb árut fogjuk külföldre szállítani. Mi soha senkit nem biztattunk azzal, hogy többet veszünk át; mint amire exportszerződést kö­töttünk és minőségi enged­ményeket sem teszünk. Aki élőexport-szerződést köt, vál­lalnia kell, hogy pár hétig még tartja az állatokat. — A minősítéssel a tsz-ek egyetértenek? — Módjuk van próbát vá­gatni. — Mit terveznek az elkö­vetkezendő években? — A legfontosabb tenni­valónk a húskombinát építé­se, gondoskodni kell arról, hogy az új üzemben legyen elegendő vágóalapanyag, s kellő felkészültségű szakem­ber. Ami a szakember-ellá­tottságot illeti; már hozzá­láttunk a szakmunkások képzéséhez, de sajnos a len- gyeli szakmunkásképző inté­zetben csak egy osztály be­indítását engedélyezik. Négy év alatt tízszer ennyi ember­rel kell dolgoznunk, mint most. Nemcsak húsipari, ha­nem vasas, hegesztő, csősze­relő, lakatos, műszerész, autószerelő szakmunkásokra, s legalább 600 betanított se­gédmunkásra lesz szükség. Egyébként a munkaerő-ellá­tásra a megyei tanács vállalt garanciát. — Mi a legnagyobb prob­lémájuk? — A létszámstop. A hús­kombinát kivitelezésének el­lenőrzéséhez igen sok műsza­ki és adminisztratív, dolgozó­ra lenne szükségünk, de saj­nos ott tartunk, hogy pilla­natnyilag még beruházási osztályvezetőnk sincs. (dvm) miszerint a bürokráciának csak alsó határa van, most megerősödött. A dolog így esett: Sándornak olyan pénze volt az OTP-ben, amit kiskorúként örökölt, tehát nagykorúvá válása esetén kézhez vehet. A többit ő mondja: — Hogyan néz ez ki az egyszerű logika szerint? X napon betöltőm a 18. évet, tehát a következőn már teljes jogú felnőtt vagyok. Engedély nélkül házasságot köthetek, illetve bármi másban gyakorolhatom a ma­gyar állampolgárok jogait, illetve viselnem kell a kö­telességeit. Nem oda Buda! Nősülni lehet, kocsmába járni le­het, de a pénzt felvenni, azt nem. Még úgy sem, hogy az egyik betétformáról a másikra — a nekem jobban tetszőre tétetem át, tehát a saját pénzemmel egy tör­vényes pénzügyi manővert bonyolítok le, egyszerű ad­minisztratív ügyletet. A tanácstól írás kell, hogy tényleg elmúlt a 18. születésnapom. Ott nem is vitatkoztak velem. Elkérték a személyi igazolványomat és kitöltöttek gyorsan egy nyomtatványt. Stempli, aláírás, kész. No, no. Nem kész. Mert azt mondja a hivatalos papír, hogy 15 napon be­lül fellebbezhetek. Mi ellen? A születésnapom ellen? Az OTP-nél közlik: ha letelt a 15 nap, jogerős lesz a határozat, rendelkezésemre áll a pénz. Ám a születés­napomtól már eltelt a 15 nap. Az mindegy. A határozat a fontos, nem a születésnap. — És mi lennb, ha ötven év múlva jelentkeznék felvenni a pénzt? A válasz: akkor is kell határozat és a 15 napos kivárás, amíg jogerős lesz. — Hatvannyolc évesen is igazolni kellene a nagy­korúságom? Aligha hiszem. Már csak azért sem, mert bízom benne, hogy a legerősebb bürokrácia sem él még öt­ven évig. Bonyhad Elkészül-e a 9© „No Fines” lakás? Crámnc kitüntetésben, >J£.alllU3 elismerésben részesült a Bonyhádi Építő­ipari Szövetkezet az elmúlt években a lakásépítésben el­ért kiemelkedő eredmé­nyeiért. A szövetkezetek közt a legtöbb lakást építi már évek óta, a legolcsóbban, a legkevesebb minőségi hibá­val. Mind megannyi „leg”. Ma már, az esztendő má­sodik felében szinte teljesen bizonyos, hogy a „leg”-soro- zathoz még egy járul, azon­ban ellenkező előjellel. Az idén adja át a szövetkezet a legkevesebb lakást. A terve­zett és ígért 110 helyett mind­össze 24-et. Hacsak valami közbe nem jön, ami megin­dítja és lendületet ad az idén bevezetendő új technológiá­nak. A napokban számolt be a szövetkezet a községi párt­végrehajtó bizottság ülésén a lakásépítésről. A beszámoló­ban már átütemezett terv szerepel: eredetileg az ötödik ötéves tervben 700 lakás fel­építését vállalták, ebből 110-et 1976-ra. Az új üteme­zés szerint is 700 az ötéves előirányzat, az évenkénti bon­tásban szereplő számok ösz- szege ki is adja ezt, ám ez évre csak 24-nek a felépíté­sét vállalhatják, ami hagyo­mányos módszerrel készül. Mi az oka a csúszásnak? Mint arról már lapunkban is hírt adtunk, a szövetkezet új technológiát vezet be, amelynek lényege: Egyszem- csés szerkezetű betonból ön- tik a falakat, födémeket. Ha­gyományos technológiával csak az alapok és az alagsor — esetleg garázsok — épül­nek, tehát az új módszerrel készülő épületek „fogadó­szintje”. Az Angliában vásá­rolt „No Fines” technológia kiválóan alkalmas arra, hogy a kisebb településeken lehe­tővé tegye a tömeges lakás­építést, azt, ami nagyváro­sokban a házgyárak feladata. Hagyományos módszerrel egyszerűen képtelen lenne a szövetkezet — a nagy élő­munka-igény miatt — nem a hétszáz lakást, hanem akár annak a felét is felépíteni. Bonyhádon történik meg a „No Fines" technológia hono­sítása, itt készülnek az első — már hazai tervezésű — ilyen házak, majd az erre a célra alakult társulás többi hét szövetkezete is átveszi az új technológiát és később — ha beválik — sor kerülhet el­terjesztésére szélesebb kör­ben. Éppen azért nem kö­zömbös. hogy Bonyhádon milyen az indulás. — Egyelőre pangás jellem­zi a Fáy utcai építkezést. A hat ház „fogadószintje” kész, ám a falak nem emelkednek. Június első felében kezdték volna meg a falak öntését — a betonalapanyag az építke­zésen van, az emberek Ang­liában megtanulták a techno­lógiát. „Csak” a gépek hiá­nyoznak. Az „Elba” betontelepet a harmadik negyedévre igazolta vissza az ÉPGÉP, a zsaluzatot a napokban vették át, az áll­ványzat hónapokig hevert a NIKEX raktárában, mire a napokban elvámolták. Ma már nemcsak a bonyhádi szö­vetkezet vezetői, hanem a társulás szakemberei előtt is világos: Nincsenek meg a feltételei annak, hogy tol- dozgatással-foldozgatással, meglevő és vásárolt gépek, berendezések „összeházasítá­sával” vezessék be az új technológiát. Éppen ezért született döntés, hogy az év végére nyolc eredeti „No Fi­nes” gépláncot importálnak és ezekből egy Bonyhádra ke­rül. Nagy István elnök el­mondja, az angol szaktanács- adó csodálkozott azon, hogy mennyire pazaroljuk mi a munkaerőt. Náluk egy em­ber kezeli a betonkeverőt és az egyik kisdömpert, egy pedig a darut és a másik kis­dömpert. Itt teherautóval akarják a kevert betont — aminek a keveréstől számí­tott 20 percen belül már a falban kell lennie — szállíta­ni és külön darukezelő és betontelepkezelő is lesz. Nemcsak a bonyhá­diakat érin­ti, akik várják az új lakáso­kat, az, hogy milyen ütemben vezetik be az új technoló­giát, hanem tulajdonképpen az egész szövetkezeti építő­ipart. Éppen ezért sürgős a tempó meggyorsítása. A ki­lencvenhat lakás elkészül — és majd a következő években a többi is — ám nem közöm­bös, hogy mikorra. * (J)

Next

/
Oldalképek
Tartalom