Tolna Megyei Népújság, 1976. július (26. évfolyam, 154-180. szám)
1976-07-22 / 172. szám
1976. július 22. /t<xna\, , íiÉPUJSAG 3 Meg lehet tanulni T alán túlzás csupán egy lépésnek tartani azt, ami kedvező, de kezdeti jelként a beruházási tevékenységben tapasztalható, ám legyünk szerények, nehogy elsietve örvendezzünk. A korábbinál ésszerűbb beruházói magatartásra, valamivel fegyelmezettebb kivitelezésre mutat a befejezetlen beruházások állományának a megelőző évekhez mért lassúbb növekedése; az állami nagyberuházások előirányzatainak teljesítése, amire esztendők óta nem volt példa; az üzembe helyezések gyorsulása; a gépészeti és építészeti fejlesztésekre kiadott forintok arányának előzőek javára történő további módosulása. Szó sincs persze varázsütésre végbemenő átalakulásról. Sokkal inkább arról beszélhetünk, hogy a központi irányítás rendelkezései, a szabályozó rendszer közvetítette hatások, s a beruházókra nehezedő társadalmi-erkölcsi, anyagi befolyásolás a korábbinál ésszerűbben ötvöződnek, jobban, körülhatá- roltabban jelölik meg a célt. A haladás értékéből nem von le semmit, hogy sokféle eleme adminisztratív intézkedésekhez — az új beruházások engedélyeztetésének szigorítása, a már elhatározott, de még meg nem kezdett fejlesztések pénzügyi fedezetének megvonása — kötődik, hiszen az eredmény a fontos népgazdasági összességben. A rra azonban e jellemző vonás segítségével okvetlenül fel kell figyelnünk, hogy az állami döntési körben megvalósuló beruházásoknál gyorsabb a javulás, ftiint azoknál, ahol a vállalatok önállóan szabják meg lépéseiket. Ez azért nem mellékes mozzanat, mert a beruházásokra fordított ösz- szegek nagyobb részét a vállalati döntési körben használták fel! Azaz, ha sikerül a vállalatok, szövetkezetek fejlesztéseinél is fürgébben haladni, tetemes tartalékok szabadulnak fel. Összesen 870 milliárd forint fordítható az ötödik ötéves tervben a szocialista szektor beruházásaira. A beruházásokból azonban az anyagi ágak részesedése csökken — 79,6 százalék volt a negyedik, s 78,9 százalék az ötödik ötéves tervidőszakban — s ez meghatározza nemcsak a lehetőségeket, hanem a felelősség súlyát is. Ezért nő meg a már kitapintható tettek, s a most formálódó szándékok jelentősége. A tettek azzal biztatnak, hogy a kedvező változásokra jogos a remény, a szándékok viszont ellentmondásokra, indokolatlan ráérősségre, kényelmességre is figyelmeztetnek, nemcsak jó megoldások lehetőségére. Ott járnak el tehát helyesen, ahol nem sajnálják a fáradtságot az ismételt elemzésektől, a többféle lépésváltozat, úgynevezett tervvariáns kidolgozásától, s attól, hogy mindehhez a teljes közösség véleményét, javaslatait, mi több, bírálatát kérjék. P énzt költeni mindenki tud. Jól, értelmesen kiadni, a hasznot fölmérni, ha kell, a garast is a fogunkhoz verni — megtanulható, megtanulandó tennivaló. mészáros ottó Olajvezeték a kukoricaföldön Átszeli megyénket egy keskeny árok, mellette végtelen acélcső nyújtózkodik, hegyen, völgyön, patakon keresztül. A Százhalombatta—Pécs között épülő kőolajvezeték. A csövet a helyszínen össze- hegesztik, aztán jön a szigetelőcsoport. Az ő munkájuk a legszebb. Furcsa, nagy géppel dolgoznak. A behemót masina gyöngéden fölemeli a vastag acélkígyót, persze csak egy kis szakaszát, bekapja, letisztítja, rákeni a ragasztószigetelő anyagot, aztán már fáslizza is, mintha súlyos sérült lenne: ráteker egy fekete és egy fehér szigetelő műanyag réteget. Gyorsan, szépen dolgozik. A vezeték nem fog megrozsdásodni a mélyben akkor sem, amikor olyan vastagon átázik a nagykönyi kukoricaföld, hogy az acélkígyó iszapban fürdik majd. Most száraz minden. Köny- nyen dolgoznak az árokásók, a hegesztők, a szigetelők, a műhelykocsi emberei. Egy hónappal előbb járnak, mint ahogy a tervben szerepel. De az örömük nem teljes. Látják, milyen a kukorica, amelyből letaroltak egy széles sávot. Esőt szeretnének már ők is, azt, hogy napokig meg se tudják közelíteni a munkahelyüket. Sajnálják a kukoricát. Nem azt, amit ki kellett tiporni, hiszen annak ez a sorsa. Az élőt sajnálják, ami már alig él. Tíz napig dolgoznak, aztán öt napot otthon töltenek. Legtöbbjük Heves és Nógrád megyei. A 45 ember közül csak 11 verbuválódott itt a helyszínen, Iregszemcse környékén, amikor ideért a munka. A telep Iregszemcsén van, 20 lakókocsi a vásártéren, meg a főzőkocsi és a „kultúr- faház”, amiben televíziót nézni elfér az egész gárda. A vezeték Iregszemcsénél lép be Tolna megyébe és Dombóvár határában bújik át Baranyába. Augusztusban elkészül ez a 40 kilométeres szakasz, aztán továbbmennek a munkások, Pécsre költöznek. Megszokták a vándorlást. A munkahely mindig távol van az otthontól. A vállalatuk neve: Mátraaljai Szénbányák gáz- és olajvezetéképítő üzeme. Most ehhez még hozzájön, hogy „ireg- szemcsei építésvezetőség”. Még egy hónapig. Vagy, ha közben megjönne a kiadós eső, kicsit tovább maradnának a csőfektetők, Maksa László emberei ezeken a szép tolnai dombokon, völgyhajlatokban, ahol ősszel már munkára készen fekszik a mélyben a bebugyolált cső. G. J. Bakó Jenő felvételei Maksa László brigádvezető beállítja a gépet, A Tolna megyei Tanács V. B. ülésé Árhatósági és árellenőrzési munka Tanácsi vállalatok az V. ötéves tervben A Tolna megyei Tanács általános elnökhelyettese, Császár József elnökletével tartotta meg tegnap délelőtt soron következő ülését a megyei tanács végrehajtó bizottsága. A testület ezen az ülésén öt napirendet tárgyalt, s ezek közül kiemelkedő fontosságúként foglalkozott a vb a megyei tanács építési, közlekedési és vízügyi osztálya árhatósági, árellenőrzési munkájának értékelésével. E napirend vitájában részt vett az Országos Anyag- és Árhivatal árellenőrzési osztálya képviseletében Galló József is. Az ÉKV-osztály vezetője, Sipőcz Győző, számolt be a vezetése alatt álló szerv tevékenységéről. Ez az osztály az ágazati besorolás alapján 159 gazdálkodási szervnél végez árellenőrzést, míg az alsófokú tanácsok szakigazgatási szervei az illetékességi területükön működő 928 fő- és mellékfoglalkozású kisiparosnál ellenőriznek építési, kommunális szolgáltatás, járműjavító és szekérfuvarozó szakmákban. Az elmúlt évben (noha kétévenként legalább egyszeri ellenőrzés lenne szükséges az 1066 ellenőrzendő egységnél!) az ÉKV-osztály és a helyi tanácsok 385 egységben végeztek árhatósági, árellenőrzési vizsgálatokat. A lemaradás objektív okai méltányolha- tóak, de hosszan nem tarthatóak. Mint ezt a vb megállapította a beszámoló felett nyitott vitában: az ÉKV- osztály árhatósági és árellenőrzési tevékenysége sokat javult, noha szükséges lesz a jövőben gazdasági, politikai jelentőségének megfelelően helyreállítani a feltárt árképzési, tisztességtelen haszonszerzési, stb. ügyek lezárásának egyensúlyát. Míg az állami és szövetkezeti szektorban tekintélyesebb volt a csak figyelmeztetéssel lezárt ügyek száma, a magánszektorban a felelősségre vonások száma volt magas. Nem elegendő a helytelen magatartásból fakadó többletbevételek visszautaltatása — foglalt állást a vb, mely szükségesnek ítélte az ellenőrzések számának emelését is, továbbá — és többek között — az ármunka színvonalának javítása érdekében a már beindított kalkulátor-tanfolyamon történő részvétel növelését. A testület a továbbiakban azzal a tájékoztatóval foglalkozott, melyet dr. Kálmán Gyula elnökhelyettes terjesztett elő a tanácsi vállalatok IV. ötéves tervi tevékenységéről és főbb, V. ötéves tervi célkitűzéseiről. Császár József általános elnökhelyettes előterjesztésében tárgyalta meg ezután a Tolna megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága azt a feladattervet, amely a megye cigány lakossága helyzetének javításáról, gyorsabb ütemű társadalmi beilleszkedésének elősegítéséről intézkedő 1976. évi kormányhatározat végrehajtására készült. A feladatterv részletező ismertetésére a későbbiekben visz- szatérünk. Most arról adunk csak számot, hogy a vb a tervet jóváhagyta és több, 1973-ban hozott határozatát hatálytalanította, mivel a feladatterv komplexebben határozza meg a tennivalókat és az ezekért való felelősséget is szélesebb körre osztja. A most jóváhagyott feladatterv a tervidőszakra határozza meg a további és az eddigi eredményekre épülő feladatokat, melyeknek végrehajtásáról 1978-ban vár beszámolót az érdekeltektől a Tolna megyei Tanács V. B„ mely ülésének végén bejelentéseket, ezen belül három fegyelmi ügyet tárgyalt meg. Avar falu titkát kutatják Szekszárdon Szekszárdon régészeti ritkaságnak számító nagy avar, falu tervszerű feltárását kezdték meg szerdán. Dr. Rosner Gyulának, a szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum régészének vezetésével tíz Tolna megyei gimnazista és egyetemi hallgató „vallatja” ásóval egy hónapon át a keselyűsi határban tavaly felfedezett, mintegy ezerháromszáz évvel ezelőtti település titkát. Előzőleg — tavaly és tavaly előtt — avar temető csaknem nyolcszáz sírját tárták fel a régészkedő diákok segítségével. A temetőtől körülbelül hatszáz méternyire sikerült felkutatni az avar falut is, amelynek hajdani lakói néhány száz évvel korábbi kelta falu helyére települtek rá, a nyomok szerint. Már az első napi ásatás meglepő volt a régészek számára, mivel az elsőnek előkerült két ház maradványa igen közel, öt-hat méterre volt egymástól. (—só) Bableves a fa alatt Azért nem kínáltak meg ebéddel, mert kevés volt a bográcsban. Hat személyre főztek. Szita úr, a brigádvezető azt mondta az embereknek, hogy az út szélén az árok két oldaláról a méteres gazt le kell vágni, a múltkori vágást összegyűjteni. A kubikosok megértették a feladatot. A vízitársulat brigádját különben sem kell biztatni, ha a munka előadódik, akkor azt meg kell csinálni. Magukra számíthatnak, másra nem. így kezdték á hétfői napot is. Azzal a különbséggel, hogy most valaki azt javasolta, főzzenek ' valamit ebédre, mert a kutyának való meleg szalonnát még a kubikos sem tudja megenni. így aztán határozat született, hogy a Sólya Pista bódétanyá j ánál főznek -bablevest, jó sok zöldséggel, sárgarépával. A főzést a brigádvezető vállalta. Megtisztította a babot, a zöldséget, tüzet rakott a bogrács alá. Vízhordás közben dobott a tűzre, megízlelte az ételt: elég sós, jó csípős-e. Rendben minden. Abból is látom, hogy a brigád elhelyezkedett az almafa alatt és kanalazzák szép komótosan az illatos, nyilván ízletes ebédet, a jófajta bablevest, harmincöt fokos melegben. Egyetlen probléma akadt. Az a porcelán tányér, amelyik Sándornak jutott, kicsi volt, ezért a szó akként vert, hogy „nincs egy fogód, hadd hajlít- gassam föl a peremét” — „inkább a merőkanálból egyél, mint abból a macskaedényből”. Különben a bogrács bablevest a brigád tisztességgel elpusztította. Mosogatáshoz nem kellett tüzet rakni, mert a víz a napon alkalmassá vált ezen asz- szonyi munka elvégzésére, amelyet a gazda megbízhatóan, szépen el is végzett. —Pj-
