Tolna Megyei Népújság, 1976. július (26. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-02 / 155. szám

e ^pújság 1976. július 2. Olimpiáról - olimpiára Aranyak, arcok, pillanatok r Úttörő-olimpia országos döntő Egy arany-, egy ezüst-, két bronzérem A 19 megye és a főváros legjobb kisdobos és úttörő pajtásai részére Csillebércen került sor a XII. nyári olim piára. A megyénket képvise­lő pajtások egy első, egy má­sodik és két harmadik, vala­mint három 3. helyet szerez­tek. Labdajátékokban évek óta nem sikerült csapatunk­nak továbbjutni területi dön­tőn. RÉSZLETES EREDMÉNYEK A kisdobos fiúk háromtusa csapatbajnoka a dombóvári SPARTAKIÁD Szekszárdon került sor a munkahelyi spartakiád me­gyei döntőjére labdarúgás­ban. Eredmények: Szek­szárd—Dombóvár 2:1, Paks— Bonyhád 0:5, Bonyhád— Szekszárd, 1:0, Paks—Tolna 1:12, Tolna—Szekszárd 1:3, Dombóvár—Bonyhád 1:3, Bonyhád—Tolna 2:0, Tolna— Dombóvár 2:6. Végeredmény : 1. MEZŐGÉP Szekszárd 4, 2. ZIM Bonyhád 4, 3. MÁV Dombóvár 2, 4. PATEX Tol­na 2 ponttal. LABDARÚGÁS Befejeződött Dunaföldvá- ron a kispályás labdarúgó­bajnokság. Az első helyet a Virágzó Tsz szerezte meg a Gumiipari Szövetkezet csa­patával azonos pontszám­mal, de jobb gólkülönbség­gel. Végeredmény: 1. Virágzó Tsz 8 6 1 1 39-16 13 2. Gumiip. Sz. 8 6 1 1 22-12 13 3. ÁFÉSZ 8 6 — 2 44-21 12 4. Faip. Ktsz 8 5 — 3 45-29 10 6. Kendergy. 8 4 — 4 32-15 8 6. OVIT 8 3 — 5 Ï7-21 6 7. Költs. Üz. 8 3 — 5 16-28 6 8. BHG 8 2 — 6 12-48 4 9. Alk. Tsz. 8 — — 8 3-50 — Gárdonyi általános iskola csapata (Nagy Levente, Ács János, Kosa Ferenc) össze­állításban 459 ponttal. Egyé­nileg Nagy Levente szerepelt a legjobban, 163 ponttal a 6. helyen végzett. Feltétlenül a dicséret hangján kell szól­nunk Tarr Imre testnevelő­ről, aki lelkes munkájával kiváló együttest nevelt. Távolugrásban ezüstérmes lett Lassú József, a dombó­vári Zrínyi általános iskola tanulója. Szoros küzdelemben szorult a második helyre 607 cm-es eredménnyel. Tanára Karászi Imre. ^ ATLÉTIKA Pakson került sor az atlé­ták serdülő „B” minősítő, összetett versenyére. A há­rom legjobb: lányoknál: Márton Ilona (Dunaföldvár) 2005, Miskolci Margit (Du­naföldvár) 1812, Binder Györgyi (Nagydorog) 1806 ponttal. A fiúknál: Jákli Mi­hály (Dunaföldvár) 939, Ul­bert József (Nagydorog) 758, Fodor László (Nagydorog) 750 ponttal. LOVASBEMUTATÓ A pálfai Egyetértés Ter­melőszövetkezet jól sikerült lovasbemutatót rendezett. Az igar-simontornyai Lenin Tsz, valamint a regölyi, ten- gelici és cecei lovasok szere­peltek. Rajtuk kívül öt né­gyes és 13 kettes fogat ver­senyzett. Díjugratásban Hor­váth József (Igar-Simontor- nya) győzött. A négyes fo­gatok közül az első helyet Bálint Mihály (Mezőszilas) szerezte meg. A kettes fo­gatoknál Fehér István (Dom­bóvár, Alkotmány Tsz) bi­zonyult legjobbnak. A több mint 2500 nézőnek kellemes szórakozást nyújtott a bemu­tató, ezért a pálfai tsz veze­tői a jövőben rendszeresen megrendezik — évente — a lovasnapokat. Leány magasugrásban 6. lett a dunaföldvári Sólya Ibolya 154 cm-rel. Edzője Faragó Antal tanár. Kislabdahajításban a 3. lett Sövény! István nagymá- nyoki pajtás 87 méteres ered­ménnyel. Dicséret illeti ed­zőjét, Kelemen Antalt. Tájékozódási futásban leánycsapatunk az értékes 3. helyet szerezte meg. A csapat tagjai voltak: Haspel Andrea (Dunaföldvár), Szeleczki Eri­ka (Dunaföldvár), Keresztes Mária (Bonyhád). Fiúcsapa­tunk a 6. helyet szerezte meg. Holnap Bátaszéken : A csapatban a tolnai 2. szá­mú általános iskola pajtásai szerepeltek. Név szerint: Nagy István, Puskás Péter és Takács László. Lövészetben pajtásaink a mezőny második felében vé­geztek. Amíg az MHSZ nem tud az országos döntőbe ju­tott pajtások részére megfe­lelő fegyvert biztosítani, nem várható jobb eredmény. Tornában, modellezésben a középmezőnyben végeztek a Tolna megyei versenyzők. John Weissmüller, szüle­tett 1904-ben. 1917-ben egy sápadt, vér­szegény, nyápic gyerek so­kat kóborolt Chicago utcá­in. Szülei aggódtak érte, fél­tek, hogy rossz társaságba keveredik. Féltették a fiút, mert gyenge fizikumúnak tartották. A kis John orvo­si tanácsra megtanult úszni. Amikor az első versenye­ken elindult, akkor már jó alakú fiatalember volt. Ki tudja azonban, hogy nem kallódik-e el, ha nem fede­zi őt fel Bill Bachrach, az úszás nagy mestere, aki ha­mar felismerte John tehet­ségét. — Három tanácsot adha­tok — mondta Bachrach ta­nítványának. — Első: ne a vízben, hanem a vízen ússz! Második: ne a métereket, hanem a hosszakat számold, tehát faltól falig haladj ! Harmadik: ne feledd a fo­kozatosságot, egyre többet és többet... Weissmüller megfogadta a tanácsokat. 1922-ben érte el első csodálatos eredményét, ekkor a 100 méteres gyors­úszásban 58,6 másodperces idővel új világrekordot ál­lított fel. Weissmüller volt a hőse az 1924-es párizsi olimpiá­nak: 100 méteren honfitár­sa, Paoa Kahanamokuva előtt lett első, négyszázon a svéd Arne Borgot győzte le, ezenkívül aranyérmet szer­zett a 4x200 méteres váltó tagjaként is. Négy eszten­dővel később, 1928-ban Amszterdamban újra nagy­szerűen szerepelt. A 100 mé­teres gyorsúszás döntőjére Bárány István így emlékszik vissza. — Egymás mellett halad­tunk Weissmüller és én. De a híres amerikai sportolót verseny közben egyáltalán nem is láttam. Tudtam, hogy ő legyőzhetetlen. Őt nem fi­gyeltem, csak a többi ellen­felemet néztem. Amint ké­sőbb nekem a verseny után elmondták, 50 méterig én vezettem, 80 méterig együtt úsztunk, fej-fej mellett, Johny és én. Onnan fokoza­tosan elhúzott és biztosan nyert. Én második lettem, a japán Takaishi előtt... A magas, széles vállú, jó alakú fiatalember vi­lágra szóló sportsikerei után filmszerződést írt alá és Hollywood műtermeiben, a színes papírokból, vásznak­ból és deszkákból-lécekből készült „mű”-őserdőben, ugyancsak papírtestű mű­krokodilokkal úszott ver­senyt, birkózott oroszlán­bőrbe bújtatott statiszták­kal és verekedett „óriás­majmokkal”, vakmerő Tar- zanként. Ezt a szerepet először El­mo Lincoln játszotta el és később még tizennégyen kö­vetkeztek utána a sorban. A leghíresebb Tarzan a negye­dik, vagyis Johny Weissmül- ler volt. Ekkor nemcsak az életrajzát írta át a filmgyár reklámfőnöke, hanem a ne­vét is megváltoztatta. John­ból — Johny, Weismuller- ből pedig a hangzatosabb Weissmüller lett. Állítólag egyszer, ötvenöt éves korában yacht-kirán- duláson vett részt. Beugrott a tengerbe és úszni kezdett. Közben a yacht messze el­sodródott tőle. Weissmüller csak úszott, de sem a kis­hajót; sem a partot nem lát­ta sehol. — Valamennyi aranyamat odaadtam volna egy vacak mentőcsónakért — mesélte később Weissmüller, t- De hát a tenger kegyetlen, nem lehetett vele alkudni. Úsz­nom kellett. Azt hittem, hogy már nem bírom tovább. Sze­rencsére egyszer csak mégis kijutottam a partra. Ilyen nehéz perceim még sohasem voltak — a vízben. MOLNÁR KÁROLY Jó mérkőzést ígér a Bácsalmás elleni visszavágó A felvétel Bácsalmáson készült, ahol Turcsányi Jánossal, az NB-s játékvezetővel kezet fog Borsodi István, az I. csoport válogatottjának kapitánya. Az öregfiúk labdarúgó­bajnokságban szereplő I. csoport csapataiból kialakí­tott válogatott holnap ismét pályára lép. Ezúttal me­gyénkben, Bátaszéken kerül sor a mérkőzésre, a Bács­almás elleni visszavágóra. Mint ismeretes, két hete az I. csoport válögatottja Bács­almáson kitűnő mérkőzést vívott a hazaiak ellen és 6:4 arányban nyert. HÍREK EREDMÉNYEK Szaratov JURIJ GAGARIN: Tanáraim tudták, hogy tovább akarok tanulni és azt javasolták, menjek Le- ningrádba és iratkozzam be a testnevelési technikumba. A gyárban ugyanis jó spor­toló hírében álltam, versenyeket nyertem... A felvételi vizsgám minden tárgyból ötös­re sikerült. Mikor visszatértem Ljuberci- be, azzal fogadtak, hogy a szakmámban, öntő szakra lehet jelentkezni a szaratovi ipari technikumba. Sportolni meg min­denütt lehet — mondták... Igazuk volt. Akármilyen kiváló legyen is valaki a sportágban, kell, hogy szakmá­ja legyen, dolgozzék... Anatolij Ivanovics Rakcsejev, a terme­lési gyakorlatok vezetője: Jurij Gagarin sokat, türelmesen és ki­tartóan tanult... Egy alkalommal lend­kerékformát kellett készítenünk, de sehogy sem akart sikerülni. A többi tanulótársa már elment, de Jurijjal késő éjszakáig kínlódtunk, míg végre sikerült hibátlan öntőformát készítenünk. A technikumi tanulmányi eredmények megerősítették Gagarin önbizalmát és mind gyakrabban gondolt arra, hogy beiratkozik a sportrepülőklubba. Amikor negyedéves lett, 1954-ben, engedélyt kért a technikum igazgatóságától, hogy eljárhasson a repülő­klubba. Komolyan meg akart tanulni re­pülni. Megkapta az engedélyt. Vlagyimir Kastanov, a szaratovi sport­repülőklub oktatója: Nem emlékszem olyan esetre, hogy Ga­garin hiányzott volna a foglalkozásokról. Igaz, sokszor úgy vettem észre, mintha nem is figyelne rám, tekintete elkalando­zott, másutt jártak a gondolatai. De soha­sem kaptam rajta, hogy készületlen. Bár­milyen bonyolult aerodinamikai kérdésről volt is szó, Gagarin pilótanövendék min­dig tudott felelni... Viktor Porohnya, Gagarin technikumi osztálytársa : Májusban irányították munkába a vég­zős hallgatókat. Jurij Gagarinnak felaján­lottak egy gyakorlati oktatói állást a tomszki iparitanuló-intézetben. A búcsú­estén azonban Júra azt mondta, hogy nem megy el Tomszkba, mert pilóta akar lenni. Jurij Gagarin így Szaratovban maradt, hogy befejezze tanulmányait a repülő­klubban. Dmitrij Martyjanov, oktatópilóta: Gagarin elméleti felkészültsége igen alapos volt, de hát a pilóta a levegőben születik. Tudom, milyen sokat számít az első felszállás, azért nagyon gondosan fel­készítettem rá növendékemet. Az első repülés rendben ment. Én ve­zettem a gépet, Gagarin pedig ismerkedett a légi környezettel, figyelte a műszereket, válaszolt kérdéseimre. Amikor leszállás után odagurultunk a géppel a starthely­hez, azt mondtam Jurijnak: — Nos, akkor kezdjünk repülni tanulni! Kérj engedélyt felszálláshoz! — Rakéta! Itt a nulla-hat, kérek enge­délyt a felszálláshoz! — kiáltotta izgatot­tan. — Nulla-hat! A felszállást engedélye­zem! Jurij túl energikusan nyomta be a gázt. Arra gondoltam, hogy „Milyen türelmet­len, hogy szeretne már repülni”. Leszállás után a megjegyzéseimre várt. — Elsőre rendben — mondtam növen­dékemnek. Kétkedve nézett rám. Megveregettem 4 vállát: — Lesz belőled pilóta! De a repülésért még meg kell küzdeni! Nyikoláj Ivanovics Novikov, oktató: 1954 szeptemberének végén Gagarin a klub végzős növendékeivel bizottság előtt vizsgázott. A repülőklub parancsnoka, Gri- gorij Gyenyiszenkó, a Szovjetunió Hőse ismertette a honvédelmi sportszövetség, a DOSZAAF szaratovi repülőklubjában végzett növendékek vizsgaeredményeit. A névsorban Gagarin a 34. volt. — Gagarin Jurij Alekszejevics — ol­vasta Gyenyiszenkó — 1934-ben született, nemzetisége orosz, iskolai végzettsége ipari technikum, komszomolista. A következő eredménnyel végezte el a repülőklub tan­folyamát: JAK—18 gép, kitűnő, M—11— FP motortan kitűnő, gépvezetés kitűnő, aerodinamika kitűnő, rádiózás kitűnő, gya­korlati repülés kitűnő. A vizsgabizottság általános értékelése szerint — itt Gyenyiszenkó kis szünetet tartott, majd a barátok tapsa közepette kimondta — szintén kitűnő. A klubparancsnok gratulált a végzett növendékeknek és bejelentette, hogy a legjobb eredményt elért növendékeket re­pülőiskolába javasolják. Köztük volt Ga­garin is. — A jövő a ti nemzedéketeké — mond­ta búcsúzóul a háborúban kipróbált piló­taoktató, Martyjanov —, olyan gépeken repülhettek majd, amelyekről mi még- csak nem is álmodhattunk... Gagarin és Alekszej Leonov — űrhajós­kiképzésre indul. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom