Tolna Megyei Népújság, 1976. július (26. évfolyam, 154-180. szám)
1976-07-20 / 170. szám
XXVI. évfolyam, 170. szám. ÄRA: 0,80 Ft. 1976. július 20., kedd Mai számunkból A KORSZERŰSÉG NEM LUXUS (3. old.) ŰJ parttagok (3. old.) PÄLYÄZATTAL ÉSSZERŰBBEN (3. old.) TV-NAPJ,Ó (4. old.) A VARSÓI „NYUGATI FAL” (4. old.) Dr. Szekér Gyula Angliában Dr. Szekér Gyula, a Minisztertanács elnökhelyettese az angol kormány meghívására hétfőn reggel hivatalos látogatásra Nagy-Britanniá- ba utazott. Londonban Edmund Dell kereskedelmi miniszterrel, és az angol kormány több más tagjával folytat majd megbeszélést a magyar—angol kapcsolatokról és a két ország közötti gazdasági együttműködés fejlesztésének lehetőségeiről. Kíséretében van Nagy János külügy- és Török István külkereskedelmi miniszter- helyettes. Dr. Szekér Gyula és kísérete hétfőn délben megérkezett Londonba. A brit főváros hethrowi repülőterén a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnökhelyettesét S. Clinton Davis, vállalati, légügyi és hajózási ügyekkel foglalkozó parlamenti államtitkár üdvözölte, majd a magyar vendégek megkezdték öt napra tervezett nagy-britanniai program jukat. Gyermekváros Kubában Vasárnap ünnepelték Kubában a gyermeknapot. Ekkor úttörővárost avattak az ország középső tartományában, Las Villásban. Az avatóünnepélyen beszédet mondott Fidel Castro, a Kubai KP Központi Bizottságának első titkára, az ország miniszter- elnöke. Elmondotta, az analfabétizmus felszámolását követően sikerült elérni, hogy ma Kubában nincs olyan gyermek, aki ne végezné el az általános iskolát, az egyetemi hallgatók száma pedig megközelíti a százezret. Kubában a legalacsonyabb a csecsemőhalandóság egész Latin-Amerikában. Az őszi búza negyedrészét learatták A megyében vasárnap estig 16 400 hektár őszi búzát arattak le, ami a vetésterület 25 százaléka. Az aratás a hét végén sem szünetelt, vasárnap is teljes üzemmel dolgoztak a kombájnok. Betakarították a tavaszi árpa 17 százalékát, ami az érési időt tekintve optimális teljesítmény. A borsónak a téeszek 50, az állami gazdaságok 75 százalékát aratták le. 14 000 hektáron megtörtént a szalmabetakarítás, részben bálázással, másrészt szalmalehúzással, kazlazással. A talajmunkák elvégzését hátráltatja a nagy szárazság, ennek ellenére közel 11000 hektáron végeztek tarlóhántást, ami a letakarított terület 45—50 százaléka. Ezek a munkafolyamatok jó ütemben követik az aratást. A korábbi évektől eltérően nagyobb területen folyik tarlóvetés, hogy a tömegtakarmányokat a szarvasmarhák számára biztosítsák. Hajózik a búza Budapestre Tolna megyéből vízi úton is megkezdődött az új búza szállítása. A Duna megyebeli rakodókikötőiben: Bátánál, Fadd-Domborinál és Duna- földváron töltik meg étkezési búzával az uszályokat. A folyam leapadása miatt óvatosan terhelik a hajókat; elsőként Bátáról egy száz vagon befogadóterű uszály het- venhárom Fadd-Dombori- ban egy ötvenvagonos uszály csak negyvenhárom vagon búzát vitt a múlt hét végén Budapestre, hétfőn pedig Du- naföldváron kezdték meg ötvenvagonos uszály rakodását. Még ebben a hónapban és augusztusban 500 vagon búzát küldenek vízi úton a csepeli tárházba, elsősorban a főváros lakosságának lisztellátására, s részben kivitelre. Ugyanakkor vasúton folytatják az óbúza fuvarozását is, csupán júliusban 1100 vagon kenyérgabonát szállítanak nagyrészt az NDK-ba, kisrészt Csehszlovákiába. Az utóbbi export- szállításokat augusztusban is folytatják vasúton. (-s-ó) Az arató, az aratásról Csak téblábolok a tábla szélén, felesleges hátramoz- dítónak érzem magam. Kalászt tépek, hogy otihon vázába tegyem, de aztán megsajnálom, s visszarakom a motolla alá. Két tenyerem gyakorlott mozdulattal morzsolja szét a búzakalászt: emitt telt a szem, amott aszott már. de semmihez sem hasonlítható. Finom, — búzaízű. Száll a polyva, a törek, kavarog a por. beletapad az arcunkon gyöngyöző izzadtságba. Feketére sült vízhordó fiúk szaladnak elő a fák alól, lekapják a kannatetőt: igyék a szomjas arató. Vercz Ferenc kombájnos túlkiabálja a gépek dübögését: „Nándi bácsi ilyen lemezt, meg olyat, egyik féle nincs, ráesni van a másikon”. Szerelőnyelven ez annyit jelent, hogy a kalászfelhordó csiga racsnija elromlott, s a műhelyből kell hozni alkatrészt. Hiába, az SZK 4-es már ötéves, minden évben arat, s ősszel a kukoricával fejezi be a munkát. — Minden évben magáé volt a gép? — Tavaly különböző gazdaságvezetési és személyi okokból nem voltam benne az aratóbrigádban. Idén már más a helyzet. Két hete reggel hattól este nyolc, fél kilencig megállás nélkül vágom az árpát, a búzát. Még körülbelül két-két és fél hétre való munka van visz- sza. — Nem fáradt? — Az bizony még igen korai lenne. — Milyen a búza? — Közepes. Későn vetettünk, tavaly még december elején is jártuk a táblákat a vetőgéppel. köli. Itt precízen kell dolgozni, egy pillanatra sem hagyhat ki az ember figyelme. Ügyelni kell a tarlómagasságra, aztán vigyázni arra, hogy rendesen kiverje a dob a kalászt és ne legyen szemveszteség. A rend alatt a polyva elárulja, hogy hogyan dolgozik a gép és az arató. — Mi a szép ebben a munkában? Nézzük azt a racsnit. (Fotó: K Z) — Kik ülhetnek kombájnra? — A több éves teljesítmény alapján a téesz vezetősége jelöli ki az embereket. Persze előfordul, hogy emiatt összekapunk, de ez amolyan egészséges versengés. Ne higgye, nem a pénz miatt van vita, hisz a műhelyesek is keresnek annyit, mint mi, de az azért mégsem mindegy, hogy a gabonát vágja-e az ember, vagy a gépet büty— Lehet, hogy kinevet, de mégis elmondom: az, hogy fárasztó. S nekem, aki nagyobbacska gyerekkoromban kötelet terítettem, kepéztem, most mikor ott izzadok az üvegfülkében, sokszor eszembe jut, hogy 15—20 éve még az egész falu aratott. Most meg néhányad magammal én teremtem elő az ország, a falu, a család kenyerét. (d. v. m.) Kőszegi György SPORTNAP TENGELICEN . olimpiai ezüstérmes Az 52 kilogrammosok súlycsoportjában Kőszegi György leninvárosi sportoló megszerezte az első magyar olimpiai ezüstérmet Montrealban. (Telefotó — MTI Külföldi Képszolgálat — Petrovics László felvétele — KS) Munka és meló N övekvő felháborodással hallgatom a rádió kitűnő riportját. Valószínűleg mások is: most érettségizett lányok beszélnek terveikről, céljaikról, pontosabban tökéletes céltalanságukról. Az egyik azt mondja, hogy hívták dolgozni, de havi 1800-ért nem hajlandó elmenni, mert sok munka, kevés pénz. Legyünk pontosak: a sok munka azt jelenti, hogy egy kisgyerekre kellett volna vigyáznia. Mi lesz vele? A szülei is mondták, hogy várjon csak nyugodtan, amíg valami jobb jön, addig is otthon mindent megkap. A másik kereskedelmi szakközépiskolát végzett, de „nem őrült meg, hogy a pult mögé álljon”, ami szerinte „állati meló”. Szülei is bíztatják, majd csak kerül valami jobb. Van ideje, fiatal. A szülői elfogultság és álszeretet mindenre képes. • Minden őrültségre is, hisz ezekből a nyafka lányokból szinte kikényszerítik a semmittevést, s ami ennél is rosszabb, a munka megvetését. Az természetesen az ő dolguk, hogy milyen szisztematikusan segítik elő saját féltve szeretett gyerekük boldogtalanságát, hisz aki tizennyolc évesen ilyen pimasz nyegleséggel beszél pénzről és munkáról, a lehető legrosszabb esélyekkel indul az életnek. Társadalmi méretekben azonban más veszélye van, hisz az a gyerek, aki éveken át szakközépiskolában tanult, átadhatta volna helyét olyannak, aki a kereskedést annak tekinti, ami, azaz tisztességes és fontos mesterségnek. Lehet, hogy meg is állta volna helyét, ha a szülői nagyot- akarás, vagy egész közönségesen úrhatnámság nem állja útját. A szülők tökéletes kritikátlansága képtelen helyzetet teremtett, midőn elhitették nagyon közepes képességű gyerekükkel, hogy „többre” hivatott, bár egyelőre ki kell várni az időt, amíg a társadalom, hogy úgy mondjuk, észre tér, s felismeri kiválóságát. Pedig igazán nem a társadalomban van a hiba, hanem a szülők öncsalásában, mert örülniük kellene, ha gyerekük a pult mellett valóban megállja a helyét, ahelyett, hogy lenézett szakképzettségével tekereg, unatkozik. Majd csinál mást is, tehetjük hozzá némi iróniával és nem is nagy jóstehetséggel, s akkor a szülők ismét csapkodhatják a kezüket, hogy ki gondolta volna éppen ezt az ő egyetlen kislányukról. E lkallódni sokféleképp lehet. Ügyis, hogy a céltalan elégedetlenség megfoszt valakit arányérzékétől, ítélőképességétől, s nem tudja megkülönböztetni a jót a hitványtól, az értékest a talmitól. Vagy pontosabban, az „állati melót” a becsületes munkától. Cs. L. Vasárnap lapunk szervezésében sportnap volt Tengelicen. (Részletes tudósítás az 5. oldalon.)
