Tolna Megyei Népújság, 1976. június (26. évfolyam, 128-153. szám)

1976-06-17 / 142. szám

Szegedi ünnepi hetek

Ä szegedi ünnepi hetek időszakában Tisza-parti városunk félmillió vendéget vár az ország különböző vidékeiről. A rendezők alapvető feladatuknak tartották, hogy olyan köz- művelődési programmal fogadták a hazai művészetkedvelőket, szórakozni vágyókat, amely a nap minden időszakában hasznos időtöltést nyújt. Júliusban és augusztusban mintegy hetvenféle esemény lesz a városban. A szabadtéri játékokon Madách: Az ember tragédiáját, Verdi: Nabuccóját; Erkel: Bánk bánját láthatják három-három este az érdeklődők. Strauss: Cigánybárója négyszer kerül színre, a Magyar Állami Népi Együttes Ecseri lakodalmas című műsora pedig három alkalommal szerepel a programban. Az esti Dóm téri előadásokra érkező vendégek napközben 15 kiállítást tekinthetnek meg.

A zenei programból kiemelkednek a Fogadalmi templomban rendezendő orgonahangversenyek és a szegedi tanácsháza udvarán sorra kerülő kamarakoncertek.

Régészeti leletek

Dr. Horváth István, az esztergomi Balassa Múzeum igazgatója, az Árpád-kori települések szenvedélyes kutatója még 1967-ben kezdte meg a város határában, az úgynevezett Szentkirályi dűlőben egy hatalmas kiterjedésű Árpád-kori temető feltárását.

Az évek során több mint 130 sírt találtak. Az elmúlt hetekben — az Eötvös Loránd Tudományegyetem régészszakos tanulóinak közreműködésével — újabb 50 sírt tártak fel. Ennek során az egyik gyermekcsontváz nyakába akasztva István király dénárjára bukkantak. Ez perdöntő bizonyítékul szolgált a régészek korábbi feltételezéseihez: a falu, amely az oklevelek adatai szerint a középkorban Szent-király néven volt ismert,

már első István alatt is lakott település volt. Az Esztergomhoz kapcsolódó jobbágyfalu lakói földműveléssel és halászattal foglalkoztak, de a vaskohászathoz is értettek. Erre utalnak a feltárások egyik legérdekesebb leleteként talált vasolvadékok. Egyben azt is bizonyítják, hogy a közelben megfelelő érclelőhelynek kellett lennie.

A sírmező különösen gazdag anyagot szolgáltat az antropológusoknak, akik a korábbi ásatások csontvázaiból már sok érdekes következtetésre jutottak a kor életmódjára, szokásaira vonatkozóan. A most talált csontvázak egyébként akárcsak a korábbiak, 150— 160 centiméteres testmagasságra utalnak.

 népművészet és a háziipar jövője

Tisztújító küldöttközgyűlése előtt, az OKISZ őszi kongresszusának előkészületei jegyében tartottak sajtótájékoztatót a HISZÖV-ben. A népművészet és háziipar jelenéről, jövőjéről szólva elmondották, hogy 60 vidéki és 12 fővárosi szövetkezet 40 ezer dolgozója foglalkozik az évszázados hagyományokon alapuló, nemzeti kulturértéket jelentő, a modern ember környezetét is szépítő népi díszítőművészet és háziipar művelésével. Közülük 36 000-ren nők, az összlétszámból 24 000-ren bedolgozók. Teljesítményük értéFogynak

Szegedi természetbúvárok kezdeményezésére sem mindennapi feladatra vállalkoztak az amatőr ornitológusok. Azt igyekeznek kideríteni, hogy az ország 19 megyéjében hány gólyapár fészkel, illetve hogy az immár világjelenségnek számító madárpusztulás menynyire sújtotta a hazai tájak e közismert és közkedvelt madárfaját.

Az országos gólyaszámlálás tavaly kezdődött, s az idén tavasszal fejeződik be.

A megközelítő pontosságú számadatok szerint hazánkban körülbelül 2000—2100 gólyapár fészkel, s természetes szaporulattal együtt ennyi tér vissza

Történelmi borvidékeink múltjának élő emlékei az ősi magyar szőlőfajták. A Pécsett élő neves ámpeológufi (^őlő- fajta-kutató), dr. Németh Márton kandidátus vállalkozott arra, hogy felkutatja és összeke évente mintegy 2,5 milliárd forint, ebből 750 millió forint az export, a tőkés kivitel értéke megközelíti az 500 millió forintot.

A megbecsült értékek megújításán, s a még kallódók felkutatásán 51 népművészet mestere és 394 népi iparművész munkálkodik, kutatók, tudósok közreműködésével. A Népi Iparművészeti Tanács a TIT-tel karöltve, a népművészeti akadémia keretében az ország legjelesebb néprajzosainak bevonásával biztosítja a népművészek rendszeres továbbképzését,

Á

a gólyák

tavaszonként hosszú vándorújáról, afrikai telelőhelyéről. Az adatok a legutóbbi 1958-as gólyaszámláláshoz viszonyítva igazolják az ornitológusok aggodalmait: az elmúlt 18 évben csökkent a gólyaállomány. A szakemberek véleménye szerint ez a madárvilágra is ható civilizációs ártalom következménye. A szennyeződő víz, az élővízterületek csökkenése táplálékadó forrásuktól fosztja meg a madarakat.

A katalógus figyelmeztet: fokozott védelemre szorul a gólya. Nagy veszteség lenne, ha a Kárpát medence élővilágának e jellegzetes madara múltbeli mesealakká válna..

gyűjti régi szőlőfajtáinkat, s elkészíti a magyar ampelográ- fiát. Nagy alkotása, — a háromkötetes közép-európai am- pelográfia — világhírnevet szerzett számára a szakiroda- lomban.

I Martonvosár

Beethovenestek

Az idén is megrendezik a martonvásári Beethoven-este- ket a Magyar Tudományos Akadémia Mezőgazdasági Kutató Intézetének parkjában, híres külföldi vendégművészek és hazai előadóművészek fellépésével.

Július 26-án szovjet vendég- művészek közreműködésével az Egmont-nyitány, a C-dúr zongoraverseny és a III. szimfónia dallamai csendülnek fel.1

Július 31-én Szenthelyi Miklós hegedűművész, Onczay Csaba gordonkaművész és Kiss Gyula zongoraművész közreműködésével a Prometheus- nyitányt, a Hármasversenyt és a IV. szimfóniát adják elő.

A halhatátlan Leonóra- nyitány és a IX. szimfónia hangzik el augusztus 14-én.

Az iskolai könyvtárakért

A kisebb települések iskolai könyvtárának gyarapítására akciót kezdeményeztek Komárom megyében a szocialista brigádok. „Egy brigádtag — egy könyv” elnevezéssel indítottak mozgalmat azzal a céllal, hogy minden szocialista brigád tag nyújtson segítséget ahhoz, hogy az eddiginél több könyv legyen az iskolai könyvtárakban. A megyei tanács és az SZMT messzemenően támogatja a szocialista kollektívák új vállalásait.

Szőlőmúzeum

Szekszárd pusztulása

H

ónapok óta Szekszárd történetével foglalkozom, és egy kis túlzással azt is mondhatnám, hogy a múltból csak nemrégiben tértem vissza a jelenbe, vizsgálódásaimnak a mához elérkezett rendjében. A megye- székhely sosem volt olyan országos jelentőségű hely, hogy múltjáról nagyon sokat tudnánk. Az alábbi csak egy részlet abból az időből, amikor a szekszárdiak a bőrükön tapasztalhatták, hogy két urat szolgálni milyen keserves dolog.

Á város (akkoriban inkább

városka, aminek elsősorban az elmenekült bencések erődített apátsága adott jelentőséget) 1541-ben került török kézre. Ezt nagyon nehéz volt vitatni, de a korabeli magyar urak azért megtették és bár a török sem szűkölködött ötletekben (még „méhkas adót” is szedett), rendszeresen visszajártak adóztatni, sarcolni. A szekszárdiak végül is megunhatták a kettős hatalmat és 1559-ben, noha a török itt ült Szekszárdon, a távoli Szigetvár nagyhatalmú és rettegett főkapitányához fordultak oltalmat ígérő levélért. Horváth Márk főkapitány kitűnő katona volt, három évvel korábban eredményesen megvédte Szigetvárt Ali budai basa ostromló hadaitól. Oltalom-levelének azonban a szekszárdiak nem sok hasznát láthatták, mert felbukkant a környéken Korpádi Gergely „nyúzó és fosztó”, aki foglyokat szedett, összerabolt 244 forint készpénzt, 50 forint értékű marhát, minden használható ruhaneműt, beleértve az asszonyok fején lévő gyolcsot is. Azzal fenyegetőzött, hogy ha a kért sarcot nem adják meg,

még a gyerekekeiket is ketté- vagdaltatja. Levele nem sok kétkedésnek hagyott helyet szándékait illetően. így szólt: „.. jól tudjátok, hogy sem tavaly, se az idén egy pénzt sem adtatok, meg annak fölötte levelemet megégettettétek, azért hozzatok 70 Ft-ot, egy karasia nadrágot, egy papucsot, 4 száras kapcát, 10 szál darútollat: kettő kék legyen, egy vég jó gyolcsot, egy selyem övét, egy sarut csizmabőrből csináltassatok, mert ha siketségre vesztek és valamelyik kezembe akad, úgy lesz nektek is díjatok, mint az icseieknek, még a házatok hamvát is széllel futtatom, meg annak fölötte az gyermekeket is ketté-ketté vagdalom.

I

cse valamikor falu volt, most már csak határrész viseli nevét itt a szomszédban. Nem török, magyar pusztította el. Korpádi Gergely, akinek irigylésre méltóan kifejező magyar stílusa volt, alighanem elmaradt zsold fejében kaphatta egyikmásik települést, amelyet megsarcolt. Az „adományozó” Horváth Márk szigetvári főkapitány volt. lese nagy nyoma- tékú példa lehetett, mert Nagy Péter végvári katona a Szekszárdnak jóformán kapujában lévő Mözsre írt levelében is jónak látta megemlíteni:

í.. az jövő vasárnapra én hozzám jöjjetek, mert ha ti engem meg nem kerestek, különben úgy jártok, mint az icseiek, még annál gonoszabban, mert még házatoknak is a helyét széllel fuvatom és annak fölötte, az, ki közületek kezembe akadhat, kit nyársba vonatok, kit fölakasztatok... külgyetek egy felső ruhára való posztót...”

A két levélrészletből némi stíluskritikával arra lehet következtetni, hogy a végvári vitézek vagy látták egymás írását, vagy a házak helyének széllel fuvattatása és mindaz, ami hozzá csatlakozik, közhelyszerű korabeli fenyegetés volt, természetes szófordulat. Nagy Péter esetében azonban már arról is tudunk, hogy a jobbágyok olykor keményen visszacsaptak a fosztogatóknak. Péter vitéz ezt panaszolja:

. i. az tavaly esztendőben énnekem egy pénzt sem adtatok, ezért én. hajték 6 ökröt el, azt is elvevék tőlem, azért ott nékem 2 legényem vészé el...”

A török ezért teljes joggal tapsolhatott és tudjuk, hogy Tural, szekszárdi szandzsákbég nem mulasztotta el óvni a maga alattvalóit attól, hogy a szigetvári gyaúrnak bármit is fizessenek. Szekcsői Máté gyalog-vaj da 1560. szeptember 18-án azt jelentette Szigetvár megdöbbent főkapitányának, hogy a Szekszárd környéki falvak megtagadják a tizedet, nem hagyják magukat dézsmáltat- ni, sőt, azt az orcátlan izene- tet küldték Horváth Márknak, úri magának, hogy ha a tizedet meg akarja venni rajtuk, kösse fel a bocskorát és jöjjön érte személyesen.

Könnyelmű üzenet volt, Horváth Márk ugyanis valóban eljött. Az 1560. évi november 11-i napot, szent Márton ünnepéi érezte alkalmasnak látogatására. Kun Pál és Kelemen Albert szekszárdi lakosok esküvel erősített panaszából tudjuk, hogy miként ment végbe a város első biztosan hitelesíthető, részletes adatokkal is dokumentált fel- prédálása. Horváth Márk, akinek kisujjában volt a hadi mesterség, úgy érkezett, mint derült égből a villámcsapás. Az eszébe se jutott, hogy a török várat elfoglalja, ő a

jobbágyokon kívánt bosszút állni. A töröktől élesen elkülönült, falakon kívüli keresztény városrészt lángba borította, a házakkal együtt minden behordott termény ott veszett. A török nem nagyon siethetett a védelmükre. Vagy Horváth Marknak volt túlságosan veszett híre, vagy a helyőrség kicsi. A dúlókat olyannyira nem zavarta senki, hogy még a marhák inainak elmetélésére és arra is maradt idejük, hogy a tyúkok alól összeszedett tojást földhöz verjék. Minden bort elfolyattak. Ami emelhető volt, azt elvitték. 30 szekszárdi magyar veszett el magyar kardtól, tizenötöt pedig túszul hurcoltak az egyáltalán nem szomszédos Szigetvárra.

A szekszárdiak kára akkoriban óriási összegre, 2000 forintra rúgott. A túszokért pedig 2 pár ezüst zablaláncot (8 forintos érték), egy 143 forint áru szőnyeget és 50 forint készpénzt kellett adniuk. Olyan sanyarú sorsra jutottak, hogy se földjeiket, se szőlejüket nem maradt mivel megművelni.

Ordas Iván

1976. június 17.