Tolna Megyei Népújság, 1976. június (26. évfolyam, 128-153. szám)
1976-06-12 / 138. szám
Nem szúr szemet... Egykilós csak raktárból Á vállalati belső tartalékok keresésekor könnyen meges. hét, hogy csupán azt figyelik: ki az, aki olykor vagy gyakran nem dolgozik és melyik gép mennyit áll. Ebből kiindulva kezdik azután vizsgálni — nagyon helyesen — a tétlenkedés vagy a gépállás okait. Tehát — így is mondhatjuk — közvetlen veszteség- idő-feltárást végeznek: azt nézik, hogy a munkaidőből hány perc, hány óra futott el ha. szontalanul, mert hiányzott az anyag, a rajz, vagy késett a karbantartó, a gépbelállító, vagy hiányzott a munkás a gép mellől, mert nincs, vagy mert megbetegedett. Rejtett veszteség Az ilyesmiből adódó időveszteségek tekintélyes óraszámot tesznek ki. Népgazdasági ősz. szesítésben az így elfutó per-' cek az éves munkaidőalap, egyesek szerint 10, mások szerint 25 százalékát is felemésztik. E kiesés csökkentése, kézenfekvőén, a jelenlegi vállalati erőforrások (ember és gép) azonnali jobb hasznosítását eredményezné: ugyanaz a géppark, létszám, ugyanannyi idő alatt több eredményt érhetne el. Ez közismert képlet és nincs is ma olyan vállalat, amely ne igyekezne valamilyen módon csökkenteni az effajta veszteségeket. A vállalati gazdálkodásban azonban létezik olyan helyzet, amelyben senki sem áll, nem fut a perc tétlenül vagy haszontalanul, az erőforrások és a munkaidőalap lehetséges kihasználásától mégis messzire elmarad a vállalatok egész so. jca és az egész népgazdaság. Ezt a veszteséget nehéz felfedezni, ez nem szúr szemet. Arról van szó ugyanis, hogy a hazai iparban a közvetlen termelő tevékenységet kiszolgáló úgynevezett melléktevékenységeket igen sok ember végzi, lassan és alacsony ha. tásfokkal: az anyagmozgatást, a karbantartást, a raktározást, a vállalati fűtést és energiaellátást. stb. Vagy például a gépipari szerelő munkát — általában — (az építőipart is) még mindig nem gépesítették megfelelően. A gépiparban például az alig gépesített szerelés a gépipar teljes munkás, létszámának 23, az anyagmozgatás a 12 százalékát köti le- Ha ehhez hozzászámítjuk a többi szükséges melléktevékenység munkerőgárdáját is — máris a teljes munkáslét. szám feléhez közelítünk. Ez az arány nemcsak a gépiparra vonatkozik, hanem — legfeljebb 1—2 százalék eltérés, sei — tulajdonképpen az egész népgazdaságra. Korszerűbb kiszolgálást Az e körben foglalkoztatott emberek, ha még oly serények is. közvetlenül csak a töredékét állíthatják elő annak a termelési értéknek, amelyet a létszám másik fele, a termelőberendezések mellett, azokat kezelve előállít. A „mellékte. vékenység” címszó alatt ösz- szefoglalt teendők persze rendkívül szükségesek, az értékalkotó folyamat nélkülöz, hetetlen részei, ha ezekben zavar támad, az súlyos fennakadásokat okoz a közvetlen kész. árutermelésben is. Sőt: valamennyi vállalat egyik feladata most éppen az, hogy a köz. vetlen termelőberendezések és a melléktevékenységek technikája, technológiája közötti összhangot megteremtse. Nem lehet szüntelenül csak a termelés végző berendezéseket korszerűsíteni — egyszer be kell „várni”, hogy a kiszol. gáló technika színvonala felzárkózhasson a termelő gépek műszaki tudományához, tempójához. Sok gyárban a je. lek sokasága figyelmeztet arra, hogy eljött ennek az ideje. À két tevékenységcsoport közti színvonalbeli különbség napjainkra már jelentős vesz. teségforrás: a lassú, s többnyire a kézi munka színvonalán megrekedt kiszolgálás egyre inkább gátja a nagy ér. tékű termelő technika maradéktalan kihasználásának. A veszteség tehát itt nemcsak abban jelentkezik, hogy ezek a munkák sok embert kötnek le — noha ez is szá mottevő pazarlás —, hanem konkrétan abban is, hogy kifejezetten lassú és bizonytalan a termelés kiszolgálása. A melléktevékenységek gépesítésével és racionalizálásával ésszerűbb szervezésével jelentős számú munkaerőt szabadíthatnak fel, csoportosíthatnak át a vállalatok a köz vetlen termelésbe, például a második, harmadik műszak megszervezéséhez. S nemcsak az anyagmozgatás gépesítése kínálja ezt a lehetőséget, hanem valamennyi kiszolgáló melléktevékenység korszerűsítése. Beépíteni a tervekbe A kohó- és gépipar közelmúltban kidolgozott egységes cselekvési programja számol ezzel a tartalékkal is: vállalatai figyelmébe ajánlotta a tervek összeállításához, s a végrehajtásához is. Természe. tesen nemcsak a gépipari ágazatban van mód — ahogyan a cselekvési program fogalmazta a technológiai szerkezet átalakítására, hanem az egész népgazdaságban. Valamennyi vállalatnál érdemes keresni a lehetőségeket és megteremteni a pénzügyi feltételeket is ahhoz, hogy egyre több embert szabadíthassanak fei — a gépek és a szervezés segítségével — a termelést kiszolgáló, kevésbé hatékony munkák alól. Ez az embereknek is jó, akik ezzel alkotó jellegű munkakörbe kerülhetnek, jobb munkakörülmények közé. GERENCSÉR FERENC F él hat. Az élelmiszer- boltban csúcsforgalom. A munkából hazatérők sietnének. Veszik ami van. A választék most is, mint általában — enyhén szólva — hiányos. Miből? Zöldségből, gyümölcsből —, de hát ez országszerte így van. Hentesáru — most mintha a szokottnál jobban lenne. Van talán négyfajta is. (Ja, kérem az igény relatív!) Abban sincs semmi új, hogy a péksüteményt kérő ilyenkor legfeljebb egy szánakozó mosolyt kap. Hol él? A mindennapok első számú tápláléka a kenyér. Gyors kalkuláció: a család négytagú, a vacsorához, meg a reggelihez elég lenne egy szegedi, de biztos, ami biztos, egy friss, foszlós egykilós, (— szünet van, a gyerek agyon focizza magát, jó az étvágya, tehát egy kiló mégis kell). Mi van? Kétkilós egészben kétkilós negyedelve. Szemmel láthatóan túl azon az állapoton, amikor még „de- szép-friss”-nek mondták. — Kilós? — Nincs. — Szegedi cipó? — Nincs. — Rozscipó? — Nincs. Tehát : eszi, nem eszi a kedves vevő, más nincs, vigyen kettévágott kétkilóst, ha enni akar. Egy dolog az egész napi bosszúsághoz, hiszen a vacsoránál kiderül: a szikkadóban lévő kenyérből éppen csak csipeget a család, másnap ki lehet dobni. Nem éppen hízelgő jelzők hangzanak el azokra, akik miatt eltűnt — a hosszabb szünet után egy ideig kapható, de pár héttel ezelőtt ismét nyoma veszett — szegedi cipó. Ennyit lát a vásárlók többsége. Azt már csak kevesen tudják, hogy amíg a kenyerespult mellett álló tanuló a saját fontosságának teljes tudatában némileg hiányos udvariasságot tükröző arccal,- szemmel láthatóan máshová kívánja a libasorban eléje járulókat, a mögötte lévő ajtó» túl ott sorakoznak, hűlnek, tehát a sors íratlan szabályai szerint óráról órára öregednek az egykilós kenyerek. Most jogosan kédezhetikj hogy miért? A hivatalos választ — mert ilyen is biztosan van — nem ismerem. Saját —• bevallom nem ^ppen jóindulatú — feltételezéseim a következők : 1. A tanulónak elő van írva a tantervben, hogy naponta hány kenyeret kell ketté, illetve negyedbe vágni, azt pedig teljesíteni kell. 2. A boltvezetők olvastak valamit arról, hogy a friss, meleg kenyér megüli a gyomrot ég ezt nem vennék a lelkűkre. 3. Tudják, hogy a tésztáié*, lék — közte a kenyér — túl-1 zott fogyasztása miatt egyoldalú a táplálkozásunk és a maguk módján — kétségbe vonhatatlan jó6zándékból — ezen segítenek egy kis szárítással, hiszen a szikkadt kenyérből kevesebb kell. 4. Gazdaságosabb kétkilós kenyeret készíteni (szállítani, árusítani), míg az egykilósat jobb raktározni (őrizni, szárítani.) 5. Praktikusabb a nagyobbat rendelni, mert a megrendelő- lapon (ha van ilyen) jobban fest a kisebb darabszám, míg a raktárkönyvben (ha van ilyen) könnyebb a kisebbet nyilvántartani, mert ahány darab, annyi kiló, nem kell a szorzással vacakolni. 6. Más oka van, amit nem kötnek a vevők orrára. 7. Csak. E gyébként nem igaz, hogy közben nem adnak el belőle, de az így értékesített kenyér rendszerint nem a Babits Mihály művelődési házra néző ajtón távozik, hanem a Kölcsey lakótelep felé esőn. Mert a szóban forgó boltnak arra is van egy kis ajtaja. (F. I.) Új gyógyszertár Döbröközön Uj gyógyszertár és szolgálati lakás épül Döbröközön. A közeljövőben orvosi rendelő építésére is sor kerül a gyógyszertár mellett, így nem kell majd a döbröközieknek kilométereket gyalogolniuk a körzeti orvosi rendelőtől a gyógyszertárig. Fotó: Komáromi Összefoglaló statisztika Nő a továbbtanulók aránya Száztizenötezer nyolcadikos tanuló fejezte be az idén az általános iskolát. Az egyetemi számítóközpont most elkészült összefoglalója arról tanúskodik, hogy a továbbtanulásra jelentkezők aránya évről évre emelkedik. Az idén már az arány: 94,6 százalék, a korábbihoz hasonlóan változatlanul magasabb a középiskolába jelentkezettek aránya a szakmunkásképzőkbe jelentkezettekénél. Ennek ellenére mégis nő az érdeklődés a szakmunkásképzők iránt, tavaly a továbbtanulók 42,5, az idén 44,2 százalékuk jelentkezett szakmunkástanulónak. Az egész országban mindösz- sze 6251 nyolcadikos nem kívánt továbbtanulni. Ezeknek mintegy 80 százaláka községi általános iskolákban, fejezte be tanulmányait. Az idén a 23 900 gimnáziumi helyre 20 900-an, a 28 200 szakközépiskolai helyre viszont 33,5 ezren jelentkeztek. A gimnáziumokba jelentkezőknek több mint 63 százaléka, a szakközépiskolákba jelentkezőknek 54 százaléka, a szakmunkásképzőkbe jelentkezőknek pedig 34,5 százaléka leány. A leányok közül minden ötödik egészségügyi vagy óvónői középiskolában kíván továbbtanulni. Az óvónői szak- középiskolák iránt évről évre nő az érdeklődés, az idei jelentkezés két é» félszerese a tavalyinak. A gimnáziumok lassanként „elnőiesednek’’ az idei jelentkezőknek alig több mint 13 százaléka fiú. A jelenlegi 59 százaléknál magasabb lehetne a fiúk aránya a szakmunkásképzőkben is. Szakmunkásképzőben a városi iskolákból közel 19 ezer, a községi iskolákból 32 ezer általános iskolai tanuló jelentkezett. A továbbtanulóknak mintegy 30 százaléka kért kollégiumi elhelyezést. Az utóbbi öt évben egyenletesen csökkent az általános iskolát elvégzők száma, öt év alatt 23 ezerrel. A középiskolába jelentkezettek aránya viszont 5 százalékkal emelkedett. A továbbtanulási igény általában arányban van a főváros, illetve a megyék lélekszámá- val. A legtöbben, 14 300-an a fővárosban kívánnak továbbtanulni és megközelíti a tízezret Borsod-Abaúj-Zemplén és Pest megyében is a jelentkezettek száma, a gimnázium ég a szakközépiskola sorrendben a fővárosban, Borsod-Aba- új-Zemplén, Pest és Szabolos- Szatmár megyében a legnépszerűbb iskolatípus, szakmunkásképzőbe Pest, Borsod- Abaúj-Zemplén és Szabolcs- Szatmár megyében jelentkeztek a legtöbben, a főváros itt csak a negyedik helyet foglalja el. (MTI). «
