Tolna Megyei Népújság, 1976. június (26. évfolyam, 128-153. szám)
1976-06-09 / 135. szám
ÖN KÉRDEZ Levélcímünk: 7101 Szekszárd, Postafiók 7L Új főorvos? Antal László, Bonyhád, Perezel kert 9. szám alatti olvasónk levelében arról irt, hogy Bonyhádon új főorvost neveztek ki, holott ők a régivel is elégedettek voltak. A régi már ismerte a betegeket és nem értik: miért kellett helyette újat kinevezni? A kérdésre két helyről is kaptunk választ. Dr. Váczy József, a járási hivatal egészségügyi osztályának vezetője a következő választ adta: Az elmúlt esztendőben le-: hetőség nyílt az egészségügyi dolgozók számára is a munkaidő-csökkentéssel kapcsolatban a szabad szombat megszervezésére. A bonyhádi járás területén legutoljára került sor a SÁV felülvizsgáló főorvosok munkaidejének és beosztásának e cél érdekében történő átszervezésére. Meg kellett változtatni a felülvizsgálatok időpontját, hogy a szabad idő biztosítható legyen. A személycserékkel kapcsolatban a főorvosokkal történt előzetes megbeszélés alapján került sor Bonyhádon is más felülvizsgáló főorvos beosztására. Az új felülvizsgáló főorvos nem újonnan kinevezett orvos. A bonyhádi járásban dolgozik már 15 éve és mint felülvizsgáló főorvos már előzőleg is ellátta Bonyhád egy részét. Dr. Szügyi Gyula megyei főorvos mindehhez a következő megjegyzéseket fűzte: Az állampolgárok orvosi alapellátását a körzeti orvosok vannak hivatva biztosítani és ők azok, akik az általuk kezelt személyek betegségét és személyiségét jól ismerik. A csoportvezető Ml 4A * AjMbelgyógyász (SÁV felülvizsgáló főorvos) feladata, hogy meghatározott számú körzeti orvost szakmai tudásával segítsen, ilymódon tulajdonképpen a belgyógyászati szakellátást vittük közelebb a lakossághoz. Szó sincs tehát arról, hogy a SÁV-fő- orvos a hozzá beosztott körzeti orvosok valamennyi páciensének betegségét ismerje, ez nem is lehet feladata. Mindezeket figyelembe véve, a bonyhádiakat semmiféle méltánytalanság nem érte. Gallyazás - szakszerűtlenül Ozv. Fald Józsefné, Bála- szék, Hunyadi u. 34. szám alatti olvasónk felháborodott hangú levelet küldött szerkesztőségünknek. „Mély felháborodással fordulok a szerkesztőséghez. 1976. április 6- án este 18 órakor, a munkából hazatérve, megdöbbenve vettem észre, hogy az előttünk lévő akácfák1 koronáit barbár módon levágták. Járókelők százai álltak meg és nézték a megcsonkított fákat és szidták a DÉDÁSZ embereit, akik ilyenre voltak képesek. Megtudtam, hogy ilyen esetben értesíteni keli a lakót, hogy vágja le a fát, s ha ő nem intézkedik, akkor kell a DÉDÁSZ alkalmazottainak levágni. Hozzánk ilyen nemű értesítés nem érkezett, s szólni sem szólt senki. A fákat baltával vágták le, holott fűrésszel kellett volna. Én úgy érzem, hogy felháborodásom jogos. Mindennap hallani lehet, hogy fasífsuk, szépítsük városainkat, falvainkat Hiába a sok fáradozás, ha ilyen szívtelen emberek rongálják, csúfítják el a szép fákat1* À levélre a Déldunántúli Áramszolgáltató Vállalat szekszárdi üzemigazgatósága nevében Alszegi István ügyintéző válaszolta a következőket; — Sokrétű munkánk egyike a kizárólagosan villamos vezetékeinkbe növő fák gallyazása. A villamos vezetékek alá telepített fák élet- veszélyesek és a rádió-, te- levízióvéíelt zavarják. Éppen ezért a Magyar Nép- köztársaság Országos Szabványa kimondja: „Kisfeszültségű villamos vezeték alá legfeljebb olyan fa, díszcserje ültethető, amely végleges kifejlett állapotában. nem közelíti meg 1,25 méternél jobban a villamos vezetéket. A mégis veszélyes közelségig növő ágakat le kell gallyazni. — X gallyazás nyesőollóval, illetve ágvágó fűrésszel végezhető. Ezt az előírt utasítást sértette meg Hermész Antal, illetve a felügyelete alatt dolgozók, amikor baltával vágták le a fák ágait. A felelősségre vonás megtörtént, azért is, mert munkájukat hanyagul végezték, illetve nem végezték el. Határozott utasítást tettünk a gallyazás szakszerű elvégzésére, bár megjegyezni kívánjuk, hogy kertészeti szakemberekkel nem rendelkezünk. VÁLASZOLUNK Telefonszámunk: 129-01, 123-61. jogszabályokról - röviden A vállalatok magasabb vezető állású dolgozóinak anyagi érdekeltségéről szól a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter 21/1976. (VI. 1.) MÉM. számú rendelete. a vezető állású dolgozók anyagi érdekeltségi rendszeréről a nehézipari miniszter 3/1976. (VI. 1.) NIM. számú rendelete, és e tárgykörben jelent meg az Országos Anyag- és Árhivatal elnökének 3/1976. (VL 1.1 ÁH. számú rendelkezése is, amely a magasabb vezető állású dolgozók premizálásáról és jutalmazásáról rendelkezik. Mindhárom jogszabály előírja, hogy a hatálya alá tartozó vállalatok magasabb vezető állású dolgozóinak prémiumfeladata alapjául a jövedelmezőségi mutatót kell előírni. A hivatkozott MÉM-rendelet Szerint csökkenteni kell, illetve meg kell vonni a prémiumot, ha a vállalat — többek között — „a szocialista gozdálkodás elveivel ellentétes, gazdasági érdekeket sértő gazdálkodó tevékenységgel tisztességtelen hasznot ér el, az üzemi demokrácia érvényesítése terén kirívó mulasztást követ el, a dolgozók egészségének és testi épségének megóvása, illetve biztosítása érdekében szükséges intézkedések megtételét következetesen elmulasztja, a lakossági megrendeléseket, bejelentéseket hiányosan, pontatlanul végzi.” A jogszabályban megjelölt teljesítménymutatókat csak azoknál a vezetőknél szabad alkalmazni, akiknek tevékenységétől közvetlenül függ e mutatók alakulása. Ä hivatkozott rendeletek a Magyar Közlöny f. évi 43. számában jelentek meg, előírásaikat 1976. évi január 1. napjától, illetve az 1976. évi prémium- feladatok kitűzésénél és a jutalom elbírálásánál kell első ízben alkalmazni. A SZÖVOSZ Tájékoztató f. évi 20. számában közlemény jelent meg a szövetkezeti lakóházak tűzvédelméről, mely közlemény szerint: „Lakóépületben, lakásban, gazdasági épületben, illetőleg helyiségben nem szabad éghető anyagot olyan mennyiségben és módon tárolni, illetőleg azzal olyan tevékenységet folytatni, továbbá olyan tűzveszélyes cselekménye végezni, amely a lakóépület, lakás, gazdasági épület, illetőleg helyiség rendeltetésszerű használatától eltér és tűzveszélyt okozhat.” A közlemény részletes tájékoztatást ad, hogy egy-egy lakásban milyen tűzveszélyes anyagból, eszközből milyen menyiséget szabad tárolni. À Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Értesítő f. évi 12. számában irányelv jelent meg az árokpartok, árvízvédelmi töltések és egyéb kihasználatlan gyepterületek fűtermésének hasznosítása tárgyában. A községi szakigazgatási szervek kötelesek a kihasználatlan gyepterületeket számba venni, ugyanakkor számba veszik az ilyen területek fűtermését ingyenesen igénylő szarvasmarha-tartókat is, s a fűtermést az igénylők részére szarvasmarha-, főként pedig tehénlét Számuk alapulvételével szétosztja, A háztáji és kisegítő gazdaságukban szarvasmarhát tartók tehát az árokpartok, árvízvédelmi töltések fűtermésére vonatkozó igényükkel a községi tanács szakigazgatási szervéhez fordulhatnak. Dr. Deák Konráá, a TIT Jogi Szakosztályának . / fiiéin oka 25. --. U lka, a pékné, teával kínálgatta Peíageját — maga is éppen most ült asztalhoz, mert végzett a kemencével, de Pelageja szinte hányingert kapott az Ulka puszta látványától. Izzadt, kövér, zsíros haja undorító, mintha soha életében nem járt volna fürdőben. Pelageja le sem ült, kijött. Â piszkos szamovárra, lavórra, a mocskos kemencére, amelyet egyetlenegyszer sem meszeltek be, mióta ő eljött, búcsúpillantást sem mert vetni. Mert egyre úgy tetszett neki, hogy a szamovár is, a lavór is, a kemence is bánatosan és szemrehányóan néz rá... Odakinn tombolt a tavasz.' Pelageja egész télen csak a jeges ablakra lehelt kopejkányi lyukon át látott ki, most azonban már áradt a fény a házba. De jó is lenne úgy igazán élni, mezítláb mászkálni a felolvadt földön, és teli tüdővel beszívni a túlparti langyos szellőt. De ő csak feküdt, nehezen lélegzett, fuldokolva, sípolva. Éppen úgy, mint a kovácsműhelyben, a kivénhedt, lyukas fújtató. A házban, mint Pavel betegsége idején, Anyisz- ja volt a gazdasszony. Magamagától jött. Pelageja nem beszélt a sógornőjével, és nem is titkolta, hogy nem kedveli. Mit szeretne rajta? Azt, hogy az egész család egészségét elhappolta? Pavel fiatalon halt meg, talán ő, Pelageja, a halálos ágyán fekszik, ennek meg kutya baja — 1 majd kicsattan az egészségtől. Ha legalább a Nagy Manya valamivel tisztább volna, egy napig se tűrné tovább maga mellett ezt az egészséges némbert. De hát mit tehet — Manya akkor szerette volna megkaparintani a gazdasszony holmiját, mikor még egészséges volt, fenn járt. Egyszer késő este — már hosszabbak voltak a nappalok —• eljött hozzá Pjotr Ivanovics. Vajon mennyi idő telt el Pavel temetése, vagyis azóta a nap óta, amikor utoljára találkoztak. Még egy éve sincs. Pjotr Ivanovics olyan megviseltnek látszott, hogy az asszony alig ismert rá. Megőszült, arcán borosta ütközött ki (látták valaha is borotválatlanul?), a tekintetében az üldözött, farkas bánata villant meg. De ez még nem is minden. Pjotr Ivanovics ittas volt — leginkább ez lepte meg Peíageját. Se hallani, se látni nem lehetett ilyesmit ezelőtt! Pjotr Ivanovics legnagyobb 'erényének azt tartották, hogy sohasem engedett túlságosan az ital kísértésének. Inni persze ivott, anélkül nem megy, ha egyszer valaki egész életében vezető, de keményen tartotta magát — akár a cövek. Most meg elindult a küszöbről, s mintha odalökték volna — mint egy zsák, úgy lehuppant a kemencepadkára. — Bejöttelek megnézni. Aszongyák, betegeskedsz. — Beteg vagyok — válaszolta Pelageja. Megpróbált felkelni: vendég érkezett, nem is holmi alacsony rangú — de Pjotr Ivanovics legyintett: feküdj csak, nem kelL Pjotr Ivanovics első szavainak nem tulajdonított valami nagy jelentőséget. • Pjotr Ivanovics, mint mindig, mellébeszélt, a vízözönnél kezdte: a kolhozról, arról, hogy most jól meg lehet élni a kolhozban, sőt, nagyon is jól keresnek az emberek. Mondjuk, Oszka, a pásztor. Azelőtt emberszámba se vették. Pedig tavaly egyedül szeptember havában több mint kétszáz rubelt vágott zsebre. — Bizony, így van ez manapság — sóhajtott fel Pjotr Ivanovics. — Aztán mink ketten nem vagyunk hülyébbek, mégis, jutott nekünk valaha ennyi pénz? , Pelageja bólintott: bizony így van, mindezt ő maga is nemegyszer végiggondolta a betegsége alatt — nagyot változott az élet —, és türelmetlenül várta, mikor rukkol már ki Pjotr Ivanovics. Hisz’ mégse azért jött ide, hogy megbeszélje vele a kolhoz ügyeit? — Rosszkor születtünk, ez a helyzet — folytatta Pjotr Ivanovics. — Kicsit elsiettük. A te Alkád bezzeg, az idejébe’... Szokott írni? Pelagejának vadul kalapálni kezdett a szíve: ugyan hová lyukad ki? Csak nem esett valami baja Alkának? De azért nyugodtan válaszolt, nem árulta el aggodalmát — Szokott — mondta. — Aztán, nem akar hazajönni? Nem volt elege még a városból? Nem is tudom, én nem sokra becsülöm a városi életet. Belezavarodik ott az ember abba a füstbe, meg zajba... — Belezavarodik vagy nem — válaszolt újra nyugodtan Pelageja —, valahogy élni kell. Már nincs egyedül, ketten vannak. Pjotr Ivanovics megropogtatta az ujjait — jól ismert szokása: ilyenkor mindig elhatároz valamit. És máris jött a hideg zuhany; — Biztosan tudom: már nincs együtt avval a katonával... Egyedül él... Az igazat megvallva, Pelagejának nem volt egészen új a hír. Valahol a lelke mélyén sejtette, hogy Alka családi ügyei nincsenek rendben. De más a saját sejtése és más — hogyha az ember lányát idegenek mocskolják. Fittyet hányva rettentő gyengeségének, akár egy vadállat, sietett tulajdon gyermeke védelmére. (Fölvetjük.)
