Tolna Megyei Népújság, 1976. június (26. évfolyam, 128-153. szám)
1976-06-06 / 133. szám
t L * __ •*” ---------------: A repülés „mindenesei” ■ v ( rí r Hazánk légterében már nem ritka látvány a forgó szárnyú repülőgép, a helikopter. Legnagyobb előnye az, hogy a fel- es leszállásához nincs szükség repülőtéri kifutópályára. A helikoptereket i%ra használják legkevésbé, amire eredetileg tervezték őket: a rövidtávú rendszeres1 utas- és teherszállításra. Ennek alapvetően az az oka, hogy a helikopter szállítási önköltsége — ütaskilométerdíja — a merev- szárnyú repülőgépekhez képest meglehetősen nagy, azo- kénak mintegy három-négyszerese. .jh \ \ \ ■ \ A helikopternek az a tulajdonsága. hogy teljesen függőlegesen száll le és fel, valamint az a képessége, hogy kis sebességgel minden, irányban üzembiztosán manőverezhet és-, h te„egy helyben” lebeghet, a legkülönfélébb szállítási, építkezési, szerelési stb. feladatok megoldására teszi alkalmassá. Persze csak megfelelően nagy teljesítményű, különleges építésű helikopterekkel végezhetők el az ilyen feladatok. Ezek sorába tartozik a szovjet gyártmányú Mi—6 típusú óriás helikopter, amelynek 35 méter átmérőjű, ötágú rotorját 2 db, együttesen mintegy 10 ezer lóerőt képviselő gázturbina forgatja. A teher súlya, amellyel a magasba emelkedhet a Mi—6, 12 tonnát tesz ki (ilyenkor a felszállósúly 42,5 tonna). A képen azt a pillanatot örökítette meg a fotó- riporter, amikor a „repülő daru” egy hatalmas toronydaru vasazerkezetének összeépítésénél segédkezik. -v ••• ;•••>•• : : •: •• f ■ * A'-': •í Először az Északi-sark felett ötven éve, 1926. májusában történt, hogy az akkori idők technikailag még elég kezdetleges léghajójával bátor kutatók átrepültek az Északisark felett. Az expedíció vezetője a norvég Roald Am- mundsen (1872—1928) sarkkutató volt. Ammundsen egész életét a sarkkutatásnak szentelte, és sikeres sarkkutató is volt. Már 25 éveg korában részt vett egy déli-sarki expedícióban. 1903— 06 között egy motorral felszerelt vitorlással elsőként kelt át az Északnyugati átjárón. 1911. decemberében elsőnek érte el a Déli-sarkot. 1918—20 kö: 1 vv> • ' zött. végigkutatta az Északkeleti-átjárót, később az Uj- szibériai szigetek környékét. 1928-ban Nobile expedíciója után kutatva maga is eltűnt, repülőgépét később megtalálták. ,. >•,..) iVfj . > r’i a Mezőgazdasági újdonság: A Multicar-24 Vannak munkafolyamatok, amelyeknél hiába törekszünk arra, hogy a lehető legnagyobb gépet állítsuk csatasorba. A feladatok olyanok, hogy azokhoz sokoldalú, fürge kis gépek szükségesek. Gondoljunk csak az építkezésekre, a különféle városi karbantartó munkákra vagy éppen a kertészeti' termelés mikéntjére. Ezeken a munkahelyeken óhatatlan azoknak a látszólag kisebb anyagmozgatásoknak a gyors elvégzése, amelyek éppoly fontos részei a termelésnek, mint az, hogy a több tonnás építőelemek a helyszínre kerüljenek. ^ Ezért 1 érdemes szólni arról a Multicar—24 elnevezésű kis teherautóról, amelyet a Német Demokratikus Köztársaságban gyártanak. A teherautó futóművére—a szokványos felépítmény mellett —> különféle anyagok szállítására alkalmas tartályok, szerelőállványok, s még mini betonkeverő is felszerelhető. A Multicar—24 négy előre- és egy hátrameneti sebesség- fokozattal rendelkezik. A legkisebb sebessége 6 km, a legnagyobb 50 km óránként. Viszonylag kis hely kell a megfordulásához: a fordulási sugara 9 ■ méter. FEHÉR ISTVÁN Zürich A bárban vidáman iszogat egy idősebb úr, amikor egy ismerőse megszólítja : — Ha nem csalódom uram. ön az antialkoholista liga titkára. — Igen uram. de jelenleg szabadságon vagyok... T. /.-*!»*• - a. .tsr.-.-v*»«: •- . ‘ » Régi szekszárdi bírák O ........................ ■ v-r . .-V .S z ekszárd mezőváros az elmúlt századokban sűrűn váltogatta első embereit. Az 1725 és 1905 között eltelt 180 évből 77 bíróválasztásról tudunk, de 25 év adata hiányzik, így jóval több lehetett. A régi szekszárdiak nem voltak buta emberek. Tudták, hogy aki közel kerül a tűzhöz annak könnyen kedve támadhat a tartósabb melegedésre. Éppen ezért évente választottak bírót, és ritka eset volt, ha valakit több esztendeig meghagytak székében. A magyar és német nevek békésen megfértek egymás mellett, sőt úgy tűnik, hogy tervszerűen váltogatták egymást. Eközben a német nevek egyre magyarabb helyesírást kaptak, viselőikben hovatovább csak a származás tudata, de nem az elkülönülés igénye élt. Ritkán gondolunk arra. hogy a közigazgatás nem újdonság A közt igazgatni kellett, amióta megvan. Ennek a tevékenységnek a maga idején éppúgy voltak nehézségei, ellenlábasai, bírálói, mint napjainkban. Idézzünk egy s mást a régi szekszárdi bírák közigazgatási gyakorlatából, mindennapjaikból. 1725-ből a „Bötsületes Mező Városi Fő-Bíró Takács Adány” idejéből bírjuk az első városi költségvetést. 2 forint valahány pénz hiánnyal zárult, de azt a város elengedte Takács Ádám- nak. Talán arra gondoltak hogy aki egy év alatt városi pince építésére 231 forint 73 és fél pénzt, ételre, italra, tyúk- fira, pulykára, malacra, ga- lambfira, rizsre, sőt „Vásár Fiába keszkenyökre” csak 24 forint 76 pénzt költött — amikor egy pár csizma 2 forint 2 pénzbe került —, a7. ennyi kedvézményt megérdemel. P uksz Sámuel bíráskodása idején (akiről egyébként a Fuchs-, vagy Fux-völgy nevét kapta) 1776- ban leégett a református imaház. A régi szekszárdi bíráknak egyébként is sok bajuk volt a tűzzel. Különösen Bene- vits József uramnak, aki 1794 augusztus 7-én a Bartinában 600 ház pusztulásának lehetett szemtanúja. A tüzek ellenére a város gyarapodott. 1786-ban Dicenty Ignác főbíró 21 újonnan jött német családfővel foghatott kezet, köztük a Freyek, Neinerel;, T aider eh, Preimaye- relc, Sieinerek, Grószok, Főg- leimk és Ketíingerek elődjeivel. Jäger János bíró 1805-ben már a büszke nagytemplom kapujában süvegelhette meg ■ >,‘ * t • * : t ‘ * Babies Márton orvosdoktort, a majdani nagy költő dédapját, ha az a már három éve működött. 12 ágyas Ferenc-kórház- ból feljött misére. 1825 május 1-én és a következő év október 5-én Lendvai Ferenc bírónak jutott osztályrészül, hogy újabb tűzvészek elfojtását irányítsa. Jó lenne tudni, hogy Kristófek Ferenc bíró odafigyelt-e arra, hogy 1833-ban egy Garay János nevű 21 éves ifjú poéta „Csatár” című költeményével Szekszárd első ízben lépett be az irodalomba. Talán igen, hiszen a költő édesapja ott dolgozott a magisztrátuson, mint „az árvák egyik atyja’’. artin Antal bíráskodásának éveiben építették a városházát, méltót az immár 11 ezer lakosú Szek- szárdhoz. A későbbi átépítés csak rontott rajta. Fénykép bizonyítja, hogy az eredeti szebb, a tér hangulatához illőbb volt- Jó lenne hinni, hogy 1846-ban, a városház avatásának évében Martin bírót is meginvitálták étellenbe. Liszt Ferencnek a megyeházán tartott első szekszárdi hangversenyére, de ez sajnos valószínűtlen. 1848-ban Praimajer Gáspár volt a bíró, 1849-ben Fejős János, akinek Világos után menekülnie kellett. 1856-ban Plank János bírq emlékezete a Gemencben nyüzsgő farka soktól óvhatta a favágókat. a kiegyezés után az addig ^ elsősorban parasztváros („mezőváros”) elkezdett polgárosodni. Orbán György bíró tanúja volt. amikor kimondták, hogy „oly közép polgári kör megalakítása célozta- tik, mely a polgárok közt gyű- pontot képezné” és 1871 április 10-én megalakult a Polgári Olvasókör. A XIX. század legtöbb változását Stann Jakab és Preimaj'er József „maratoni” kettős bíráskodása hozta 1873 és 1886 között Szekszárd életében. Kolerával kezdődött, majd a filoxera katasztrofális pusztításával folytatódott. Közben megjelent az első megyei lap. a Tolnamegyei Közlöny; megalakult a tűzoltóság; megnyílt a polgári fiúiskola és elkészült az Országos Selyemtenyésztési Felügyelőségnek és petevizsgúló állomásnak az az épülete, mely épp napjainkban tűnt el végérvényesen. 1883 november 28-án begördült a szekszárdi indóházhoz és vasúti végállomáshoz az első szerelvény. Főglein János bíró 1889-ben 73 125 forintért megvetette a várossal , a volt alapítványi nagyvendéglőt, a mai Garay- szállót. Alighanem irigykedve gondolt néhai Takács Ádám 2 forint 51 és fél pénz költségve; tési hiányára, mert amikor 1890-ben letette a bírói pálcát ez az összeg valóban városi arányú volt, 20 593 forintra rúgott. Grószbauer Ferenc bíró már a helyi gimnáziumba küldhette a fiát (1896). Zsigmond Ferenc pedig a 12 ezer forintba került Garay-szobor mellett (1898) sétálhatott le az állomásra, ahonnan 1897 óta már Bátaszékre is el lehetett utazni S zekszárd mezőváros —• igazság szerint nagyközség — utolsó bírája Na.gy György Hangonyi volt. 1900 szeptember 30-án láthatta felgyulladni a Siemens és Hals- ke Rt. 4. városi „ívlámpáját” és 150 közvilágítási izzóját. Ha Wosinsky apát úrral akart beszélni, többnyire okosabban tette, ha a tudós papot plébániája helyett az új múzeumban (1901) kereste fel. Nagy György Hangonyi rendelte el. hogy fa- luszerte kötelező az utcatáblák elhelyezése. Aztán Szekszárd város lett. '^OAS IVAN
