Tolna Megyei Népújság, 1976. június (26. évfolyam, 128-153. szám)

1976-06-01 / 128. szám

A í=s e * as- s . a j ï m » Szovjet Tudomanyos Akadémia új épülete X Moszkva folyó magas part­iján, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik a Kremlre, megkezdték a Szovjet Tudományos Akadé­mia új székházának építését. A komplexum egy 20 eme­letes épületből (itt helyezked­nek el a tudományos akadémia tudományos-szervező apparátu­sának egységei) és egy 1500 fé­f rőhelyes konferenciateremből áll, mely különböző tudomá­nyos kongreszusoknak ad majd helyet. A komplexum föld alat­ti részében kétszintes, 300 gép­kocsit befogadó garázs találha­tó. Az új épület tervét a Szovjet Tudományos Akadémia orszá­gos állami tudományos kutató­és tervezőintézetének mérnök- csoportja készítette, Jurij Pla­tonov építész vezetésével. A tervezők munkáját találta leg­jobbnak a bíráló bizottság, amely a tudományos akadémia elnöksége által meghirdetett pályázatra érkezett műveket el­bírálta. gi Szovjetunió vezet 15 millió új lakás A LEGUTÓBBI ÖT esztendő alatt az európai szocialista or­szágokban több mint 15 millió lakást építettek: Bulgáriában 230 ezret, Magyarországon 430 ezret, az NDK-ban 609 ezret, Lengyelországban 1 millió 250 ezret, Romániában 800 ezret, a Szovjetunióban 11 millió 196 ezret és Csehszlovákiában 614 ezer lakást. Az említett orszá­gokban mintegy 60 millió ál­lampolgár kapott új lakást, vagyis az európai KGST-álla- mok összlakosságának 16 száza­léka. Az európai szocialista orszá­gokban évente másfélszer több lakás épül, mint a Közös Piac államaiban. A világ legnagyobb lakásépítője a Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok. De már évek óta a Szovjetunió vezet, ahol évente több mint 2 200 000 lakást adnak ' át ren­deltetésének. Az USA-ban 1973- ban érték el a lakásépítési rekordot: 2 033 000 lakással, de 1974- től a grafikon már lefelé zuhant. 1975-ben az általános gazdasági válság és az infláció miatt a lakásépítés üteme még inkább csökkent. * A lakásprobléma megoldása, vagyis az, hogy minden család­nak komfortos lakása legyen, a szocialista országok kormányzó pártjainak programfeladata. A legutóbbi tíz esztendő alatt megnövekedett gazdasági lehe­tőségek révén a KGST-orszá- gok hozzáfoghattak ennek a feladatnak a megoldásához. A Szovjetunióban például a leg­utóbbi négy ötéves terv idősza­kában több mint kétmilliárd négyzetméter összlakóterület épült: több mint 45 millió la­kás és családi ház. A tizedik szovjet ötéves terv­időszakban ,— 1976—1980 kö­zött — összesen 545—550 millió négyzetméternyi lakóterület építését tervezik. Ez lehetővé teszi, hogy újabb 50 millió em­ber juthasson jobb lakáskörül­mények közé. Fontos feladat a lakások minőségének javítása, a komfortosság növelése. A SZOVJETUNIÓBAN a la­kásokat térítésmentesen utal­ják ki, a lakbérek és a kommu­nális kiadások (világítás, fűtés, meleg víz) átlagosan 4 száza­lék át teszik ki a család összes kiadásainak. A lakbér összege és a kommunális szolgáltatások díja változatlan már több év­tizede. ï r .v, » A Szovjet Tudományos Akadémia elnökségi épületének makettje. Előtérben a XVII. század­ban készült műemlék, az Andrejevszkij-Uolostor látható. Az idegenforgalom fejlesztési terveiről szólva elmondotta, hogy Jugoszláviában a követ­kező öt esztendőre az idegen- forgalom évi növekedését kö­rülbelül 7 százalékban irá­nyozták elő, az idegenforga­lomból szármázó devizabevé­telt pedig 9 százalékban, À forgalomnak ilyen mérvű növekedéséhez azonban arra lesz szükség, hogy a meglévő mintegy 240 000 szállodai fé­rőhelyet még további 80 000 fé­rőhellyel bővítsék, Beszédes számok ja a 750 000 új lakás és a reál- jövedelem állandó emelkedése is. 1980-ra az egy főre jutó vár­ható reáljövedelem 21—23 szá­zalékkal nő. A nagy célok valóra váltását jól segíti a szocialista integrá­ció. Több mint 80 kormány- és miniszteri megállapodás sza­bályozza az NDK és a többi szocialista ország fejlődő gaz­dasági'kapcsolatait A tudornál nyos együttműködés többek között az alapanyag-kutatás, az energiagazdálkodás, a szénbá­nyászat, a vegyipar, a kőolaj- és a földgázipar, az elektroni­ka, a gépgyártás, az építőipar területén lesz különösen gyü­mölcsöző. Az együttműködés Az 1976—80-ig terjedő terv­időszakban a magas fokú ter­melés, a tudományos-technikai haladás eredményeként tovább emelkedik a nép életszínvonala az NDK-ban. A cél: a nemzeti jövedelem emelése 182—185 milliárdra, ú£y, hogy az ipari termelés 36, a munkatermelékenység 30— 32, a mezőgazdasági' -termelés 20 százalékkal haladja meg a jelenlegit. A szocialista orszá­gokba irányuló export — az érvényes KGST-megállapodá- sok alapján — 50 százalékkal nő ebben a tervidőszakban. A dolgozók szükségleteinek egyre jobb kielégítését szolgál­jugoszláv turizmus A Nemzetközi Vendéglátó-' ipari Egyesülés Dubrovnikban a közelmúltban tartott kongresz- szusán — amelyen 29 ország képviseltette magát — Dusán Nejkov, a Jugoszláv Szövetségi Idegenforgalmi Bizottság el­nökhelyettese érdekes adatokat Jjözölt Jugoszlávia - idegenfor-‘" galmáról. Elmondotta például, hogy az ország idegenforgalma 1975-ben hétszeresen múlta felül az 1950. évit. Jugoszlávia éppen az idegenforgalom elő­mozdítása érdekében a világ mintegy 40 államával szüntette meg a vízumkényszert, 18. Most minden, minden más volt, mint régen, aző idejében. Még valahogy a tehenek is másformák lettek. Előfordult, hogy megmakacsolták magukat, úgy kellett a fejőszékhez vonszolni őket. Az em­bernek majd kiugrott a szíve, mire megfejte. Most meg magától rohan a fejőgéphez, mert ott van ne­ki a nyalósója, meg a takarmánya... — Atkáról nem tudsz semmit? Ha Lida Vahromejeva meg nem szólal, Pelage- ja meg se ismeri. Milyen szép ! Majd kicsattan az arca. Ez volna az a nyamvadt kislány, aki még tavaly kárt akart tenni magában? Lida Vahromejevának éppúgy, mint Alkának, nehezen ment a tanulás, hetedik osztályban pót­vizsgára kellett volna mennie ősszel, mire az ap­ja —, hirtelen haragú férfi! — ráparancsolt: „Te­henészlány leszel! Ha egyszer az emberi tudo­mányhoz nem értesz, menj a tehenek mellé !” Lida sírt, könyörgött az apjának, az anyja tér­den csúszva esdekelt, elhívták a városból a ka­tona nagybácsit — csak hogy ne kerüljön a trá­gya, a tehenek közé. Most meg — csak rá kell nézni Lidára — nincs a világon nála boldogabb ember. Nevet. Tele szájjal. Szívből. A ruhája meg — képeslapba való! Csak a csizma a lábán ötven rubelt ér. Jó sokat bezsebelnek manapság ezek a lányok. Pelagejj) bánatosan gondolt Alkára. Meg arra, hogy Alka is lehetett volna fejőnő. Miért is ne? Mivel rosszabb ez, mint más munka? Amióta csak él, nemzedékről nemzedékre, az anyja is, a nagyanyja is, meg maga Pelageja is, trágyával, tehenekkel dolgozott, de most egyszer csak elhatározták, hogy ez nem való a mai lá­nyoknak, piszkos munka. De hát miért? Miért vol­na piszkos, mikor ebből a mocsokból fakad az élet? Ezen a napon Pelageja sokat sírt. Sírt az erdő­ben, miután elköszönt a fejőnőktől, sírt a hazafelé úton. És különösen sokat sírt otthon, amikor az­ures házban egyedül találta magát. A betegség alattomban teperte le Pelageját, az őszi eső, a nedvesség beálltával, és az asszony na­gyon szenvedett. Ö nem tudott betegeskedni. Az anyjára ütött. Aki három nappal a halála előtt munkát kért tőle : „Adj már valamit, hadd dolgoz­zak egy kicsit. Még élni akarok”. 1 Pelagejának, persze, eszébe se jutott a pékség­ben dolgozni — hogyan is bírná azt a nehéz mun­kát? —, de volt valami, amivel komolyan foglal­kozott. Miután találkozott a szurgai fejőnőkkel, másnap reggel még az ágyban feküdt, amikor hirtelen eszébe jutott, miért is ne lehetne ő újra fejőnő. Szabadban kell dolgozni, a gép segít ne­kik, nem kell gyalogszerrel kutyagolni — tán csak megbirkózik vele? Három napig ez a gondolat éltette. Három na­pig, bármit csinált, bárhová ment, egyre csak ar­ra gondolt, micsoda felfordulás lesz a faluban, ha megtudják, hogy visszamegy a kolhozba. — Hallottátok, mit ki nem fundált ez a Pela­geja? — Még ilyet? — Teheti. Ez vasból van? A negyedik napon azonban, amikor reggel fel­ébredt — hová lett a híres-nevezetes vasegészség — kezét, lábát meg sem bírta mozdítani. Alig bírt lélegezni — elszorult a szíve. Dél felé mégiscsak magához tért, sőt még a ver­met is beágyazta, de e naptól fogva egyre inkább elhagyta az ereje. Ellenállt a betegségnek, egész nap tett-vett a ház körül, hol a fát rakta össze, hol összeszedte a sze­metet és elégette, hol tönjítette a kamrát — az egyik sarka minden télen befagy —, és nagyon eredményeként az NDK vegy­ipari termelése 1976—80 között a jelenleginél 44—46 százalék­kal, a termelékenység 34—36 százalékkal növekszik. Az atomerőművek teljesítményé­nek részesedése az erőművek­nél a jelenlegi 17-ről 27 száza­lékba emelkedik. Az új tervidőszak biztató fej­lődést ígér a mezőgazdaságban is. Amíg 1971-ben 39,7 mázsa volt a növénytermesztés átlag- eredménye, 1980-ra 48 mázsát terveznek. Az állattenyésztés­ben szélesítik a nagyüzemi módszerek alkalmazását: 220 ezer újabb korszerű tehénférő­helyet létesítenek és új nagy­üzemi tej gyárakat nyitnak. gyakran kijárt a dombra, a hegy aljára, ahonnan jól látszott a sütöde. Ha az idő száraz volt, leült a zelnicebokor tö­vében, ahol ezelőtt az ő beteg Pavelja várt rá, és sokáig nézte a túlsó partot. Sok minden eszébe jutott itt, a mély csendben, sok mindenre emlékezett — jóra is, rosszra is —, de leggyakrabban a sütödében töltött első napok­ra gondolt Pelageja, arra a meggondolatlan, szinte vakmerő bátorságra, amellyel harcba szállt új életéért. Nem, nem azt tartotta bátornak, hogy idegen férfival feküdt le. A nyomor meg az éhség sok mindenre rávisz — még az ördöggel is lefeküdne az ember. Pavelnak meg neki éppen elege volt a háború utáni nyomorból meg éhségből. Negyven­hétben a szemük láttára sorvadt el elsőszülött, egyetlen fiuk. Azért pusztult el, mert az anyjának teljesen elapadt a teje. Kockáztatta volna, hogy a második gyermekükre ugyanez a sors várjon? Egészen másban látta a bátorságát. Abban, hogy szembe mert szállni mindenkivel. A kolhozelnök­kel, aki majd megpukkadt mérgében, mert elvet­ték a legjobb fejőnőjét, a kolhoztagokkal („Ugyan, vajon mivel érdemelte ki Pelageja ezt a zsíros állást?”) Dunyka péknével, meg a rokonságévaL És mégis győzött. Mindenkit két vállra fektetett. Egyes-egyedül. Egyetlen hónap alatt. Hogy mivel? Talán valami ravaszsággal? Nem, kenyérrel. Az­zal a kenyérrel, amit a pékségben sütött. Harcot indított a kenyérért az emberek érdekében, és győzött. A kenyere győzött. Senki sem tudott el­lenállni az ő kenyerének — könnyű, illatos, fi­nom és laktató volt. * Októberben Pelagejához kétszer is ellátogatott az ápolónő, mind a kétszer megpróbálta rábeszél­ni, hogy menjen be a kerületi kórházba. De Pela­geja válaszul csak a fejét rázta. Ugyan, minek menne oda? Hogy tudnának rajta segíteni a kerü­leti orvosok? Hisz ő maga is jól tudja, hogy mi a baja. ______ (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom