Tolna Megyei Népújság, 1976. június (26. évfolyam, 128-153. szám)

1976-06-20 / 145. szám

„Minden az ember érdekében történik” (Folytatás az 1. oldalról) — Nagyon szép dolgokat láttunk az állattenyésztésben is. Alkalmunk volt ellátogat­ni a Dalmandi Állami Gazda­ságba, amely baráti kapcsola­tot tart fenn a tambovi Agrár­ipari Egyesüléssel. Sok érde­kes dolog van ebben a gazda­ságban. Találkoztunk itt új ■ típusú lakóházakkal, gépso­rokkal. Tetszettek ezek is, de leginkább tetszettek az itt élő emberek. Ezek az emberek nagyon szeretik a községüket, a gazdaságukat és azon mun­kálkodnak, hogy minél szebb legyen a községük, minél jobb legyen a gazdaságuk és ezál­tal minél szebb és jobb^ le­gyen az életük. Erről győztek meg bennünket azok a beszél­getések is, amelyeket két szo­cialista brigád tagjaival foly­tattunk. Azt kívánjuk az itt élő embereknek és a megye dolgozóinak: váljék valóra mindaz, amit megálmodtak maguknak, maradéktalanul teljesítsék a XI. kongresszus határozatait, az ötödik ötéves tervben előírt feladatokat, — Tudom és biztos vagyok benne, hogy Tolna megye dol­gozói ugyanúgy mindent meg­tesznek az ötödik ötéves terv sikeréért, mint ahogy a Tam­bov megyeiek teljesítik a tize­dik ötéves terv feladatait, amelynek irányvonalát a XXV. kongresszus határozta meg. Még csak öt hónap telt el és ipari termékből 940 millió ru­bel értékű termék került ki az üzemeinkből, 39 millió rubel­lel több értékű, mint az előző év azonos időszakában. És en­nek a 39 milliónak 83 száza­léka a munkatermelékenység növekedéséből adódik. A ta­vasszal mintegy 1,6 millió hek­táron vetettünk el és a növé­nyeink szépen fejlődnek. Az el­múlt öt hónapban 54 ezer ton­na húst, 125 ezer tonna tejet és 147 millió tojást adott Tam­bov megye a hazának. Ez azt jelenti, hogy húsból már 115, tojásból pedig 121 százalékra teljesítettük a féléves tervün­ket. 58 ezer négyzetmeter ■— 1100 lakás — alapterületű lakást adott'át az építőipar, 6,4 százalékkal többet, mintáz előző évben. Mint láthatja, a mi megyénkben is sokat tesz­nek az emberek. Tambov me­gye dolgozói ugyanúgy tud­ják, mint a Tolna megyeiek: mindaz, ami a Szovjetunióban, mindaz ami Magyarországon történik a dolgozó emberért történik. — Közel négy éve, hogy testvéri kapcsolat alakult ki megyéink; Tambov és Tolna között. Azóta küldöttségi tagként, turistaként sok Tambov megyei barátunk járt nálunk és ugyancsak számos Tolna megyei fordult meg önöknél. Sokat tudunk már egymásról. Ezért ön személy szerint is Sokat tett. A kérdésem: kielégítő­nek tartja-e a két megye közötti testvéri kapcsolat eddigi eredményeit és mi­lyen új lehetőségeket lát a kapcsolat további szélesíté­sére? ’ ' ' i — Ä szovjet és a magyar nép kapcsolatai régi keletűek. A mi testvérmegyei kapcsola­tunk 1972. februárjában kez­dődött. Azóta sok minden tör­V. I. Csornij, a Tambov me­gyei pártbizottság első titkára tént annak érdekében, hogy népeink jobban megismerjék egymást. Nálunk például 31 üzem, szovhoz, kolhoz és in­tézmény kollektív tagja a Szovjet—Magyar Baráti Tár­saságnak. Ez negyvenezer munkás, paraszt, értelmiségi. Negyvenezer propagandista. Az MSZMp és a SZKp KB közötti megállapodás alapján tizenegy kollektíva — üzem, kolhoz, szovhoz, intézmény — közvetlen kapcsolatot vett fel Tolna megyei üzemmel, álla­mi gazdasággal, termelőszövet­kezettel, intézménnyel. Az el­ső ilyen üzemközi barátsági kapcsolat a Micsurihi Kon- zervkombinát. és a Paksi Kon­zervgyár között jött létre. A kirs zárt ovi járásbeli Lenin­kolhoz az aparhanti termelő­szövetkezettel, a Május 1. kö­zépiskola a tamási gimnázi­ummal, a tambovi 7. számú szakközépiskola a szekszárdi Rózsa Ferenc szakközépiskolá­val létesített közvetlen baráti kapcsolatot, hogy csak néhá­nyat említsek. Tambov me­gyéből eddig 713 dolgozó láto­gatott Tolnába. Ezeket a láto­gatásokat a Tambov megyei Szovjet—Magyar Baráti Tár­saság szervezte és szervezi. Ugyancsak ez a társaság szer­vezte és szervezi minden év­ben a magyar könyv- és film­napokat. Megyénk városaiban, falvaiban és mindenütt ünnep­ségek voltak, amelyeken Ma­gyarország felszabadulására emlékeztek. Tambov városban megrendezték a Nagy Honvédő Háború veteránjainak találko­zóját. Ezen a találkozón olyan harcosok vettek részt, akik hozzájárultak Magyarország felszabadításához. — A napokban Budapesten, a Magyar—Szovjet Baráti Tár­saság két vezetőjével is alkal­mán volt beszélgetni. Apró Antal, az MSZBT elnöke és Nagy Mária főtitkár tájékozta­tójából tudom, hogy milyen nagy munkát végez önöknél az MSZBT most már nemcsak a két ország, hanem a megyék közötti testvéri kapcsolatok fejlesztése érdekében. A kap­csolatok további szélesítésének lehetőségét mi abban látjuk: minél több ember ismerje meg egymás megyéjét. Ennek egyik lejárhatóbb útja az, hogy a különböző kollektívák vegyék fel egymással a baráti kapcso­latot. Látogassák egymást, ta­nuljanak egymástól, vegyék át egymástól a jó tapasztalato­kat és terjesszék el azokat Minden kollektívának van olyan jó tapasztalata, amit ér­demes széles körben el térj esz«: teni. Én ebben látom a kap­csolatok további fejlesztésének a lehetőségét — Most, amikor küldött­ségük befejezi a megyénk­ben tett látogatását, milyen érzésekkel hagyják el Tolna megyét? — Amikor először jöttünk, megvallom, egy kicsit izgul­tunk. Érthető, hisz első útunk volt Nem tudtuk pontosan, kikkel és mikkel találkozunk. Most már, ha egy-két évig nem látjuk egymást, hiány­zunk egymásnak. A magyar népben, Tolna megye népében hasonló gondolkodású törek­vésű emberekre leltünk. Ezen nem is lehet csodálkozni, hisz egy célért küzdünk. Mindany- nyian azt szeretnénk, hogy né­peink békében és jobban él­jenek, hogy erősödjék a népek közti barátság. Pártjaink aktí­van együtt dolgoznak a béke megvédése érdekében. Ezt a politikát a világ népei támo­gatják. A mi kapcsolataink olyan alapokon nyugszanak, amelyek megingathatatlanok és amelyek példát mutatnak arra: így barátkozhatnának a jóakaratú emberek az egész világon. — Mindaz, amit eddig el­mondtam, azt bizonyítja, hogy lesz otthon bőven miről be­számolni. A mi dolgozóink na­gyon várják ezeket a beszá­molókat, amelyek testvérme­gyéjük eredményeit, örömeit hozzák közelebb. További sok sikert kívánunk) — Olvasóink nevében itt köszönöm a jókívánságokat és a beszélgetést. SZALAIJÁNOS '~r • Májusban dr. Romany Pál miniszter sajtótájékoztatót tar­tott időszerű élelmiszer-gazda­sági problémákról. A sajtó- tájékoztató után kérdéseink­kel fordultunk a miniszter elvtárshoz, s arra kértünk vá­laszt, hogy a speciális kukori- éatermesztési rendszer gépel- létásával kapcsolatos gondok miként enyhíthetők. A Tolna megyei Népújságnak dr. Soós Gábor államtitkár válaszolt. Miként azt miniszter elvtárs a május hónapban tartott sajtótájékoztatóján is kifejtet­te, szeretnék utalni arra, hogy a mezőgazdaság eddigi ered­ményei tartalmazzák, V. ötéves tervünk feladatai pedig felté­telezik a népgazdaság más ágazataiban dolgozók eredmé­nyes munkáját. így a magunk részéről elsősorban a mezőgaz­daságnak, mint felhasználó ágazatnak, szemszögéből tu­dunk nyilatkozni. A mezőgazdaság V. ötéves tervi feladatainak ’megoldásá­ban igen fontos és meghatáro­zó szerepet töltenek be a ter­melési rendszerek. Erőfeszíté­seink elsősorban arra irányul­nak, hogy — a rendszerek megalapozott tevékenységével összefüggő egyéb feltételek mellett — az anyagi-műszaki ellátás is biztosított legyen. Ma már elmondhatjuk, hogy az el­múlt időszakhoz viszonyítva — ; a tett intézkedések hatására — gondjaink jelentős mértékben enyhültek. Ez egyaránt vonat­kozik mind a vonóerő biztosí­tására, mind egyéb korszerű gépek beszerzésére. „ NÉPÚJSÁG: A KSZE-rendszerben dolgozó gazdaságok tájékoztatása sze­rint a gazdaságok nem kap­hatják meg a gabonaaratásra a Rába motoros Class kom­A mezőgazdaság gépellátása Kérdéseinkre dr. Soós Gábor államtitkár válaszol bajnokot, mert különböző dön­tési és együttműködési kése­delmek miatt a kombájnok nem kerültek összeszerelésre. A kombájnok vázát az AGRO- TRÖSZT adja, a motort pedig a Mogyar Vagon- és Gépgyár. Az összeszerelésre vonatkozóan azonban nem történt intézke­dés, tudomásunk szerint a mai napig. Ezért a gazdaságok ezt a rendkívül fontos betakarítá­si eszközt valószínű csak a ku­korica-betakarítás idejére kap­hatják meg. Hogyan lehetne ezt az együttműködést- meg­gyorsítani? DR. SOÓS GÁBOR: Â termelési rendszerek ré­szére ez évben is mód nyílik több mint 100 Class típusú —- hazai gépgyártókkal kooperá­cióban előállított — kombájn beszerzésére. Az erre vonatko­zó szerződések létrejöttek, s a gépek az őszi betakarítási munkában már az üzemek ren­delkezésére fognak állni. NÉPÚJSÁG: Általános panasz a KLC— 545 ekére, hogy az ekefejek elhajolnak, a váz lereped; a járókerék-csapágyak és -tenge­lyek tönkremennek, a hidrau­likus munkahengerek gyengék, az ekét nem lehet beállítani és rendkívül nagy az ellenál­lás. Példaként említem, hogy a Szekszárdi Állami Gazdaság K—700-as traktoraihoz 1975 júniusában 3 ilyen ekét vásá­rolt 295 000,— Ft értékben és a mai napig 419 hektár szán­tást tudott elvégezni. Jelenleg pedig értékesíteni szeretné, mert nem tudja őket használ­ni. Mi várható a nagy trakto­rok ekeellátásában? DR. SOÓS GÁBOR: A nagy teljesítményű —• 100 LE feletti — traktorok megfe­lelő munkagépekkel történő ellátása alapvető igényként jelentkezik. Ennek körébe tar­tozik az ekekérdés megoldása is, amely elsősorban a hazai gépgyártók feladata. Az elmúlt évben a Moson­magyaróvári Mezőgazdasági Gépgyár által gyártott KLC tí­pusú ekék üzembiztonságára számos kifogás merült fel. A gyártó jelentős erőfeszítéseket tett a meghibásodások elhárí­tására. A hibák csaknem ki­zárólagosan ott jelentkeztek, ahol a nagy szilárdságú alap­anyagokból előírt szerkezeti ré­szeket (váz, ekefej, stb.) — az 1975. I. félévben tapasztalható anyagellátási gondok miatt — alacsonyabb értékű anyagok­kal helyettesítették. Az 1975. évi üzemi tapasztalatok alap­ján a gyár az üzembiztonság fokozására konstrukciós fej­lesztéseket (váz megerősítése, ekefejrögzítő kengyel és farke- rék-erósítés, stb.) hajtott vég­re. Várható, hogy ez —•. páro­sulva a vevőszolgálati tevé­kenység továbbfejlesztésével — javítani fogja az ekék üzemi használatát. NÉPÚJSÁG: A Mezőgazdasági Technika 1976-os 3. számú „Megkezdő­dött a sorozatgyártás'’ címmel cikket közöl a Lajta-Accord vetőgépcsaládról, többek kö­zött a 48 soros típusról is. A cikk úgy ismerteti a gépeket, mint amelyek teljesen meg­oldják a gazdaságok vetőgép­problémáját. Ezzel szemben számtalan panasz hangzik el a már kiadott ilyen típusú vető­gépre. Ismét a Szekszárdi Ál­lami Gazdaság példájára hi­vatkozom, ahol 1974. év au­gusztusában és októberében vásároltak 2 db 48 soros Lajta- Accord vetőgépet 134 000 fo­rint értékben. A két gép a mai napig összesen 330 hek­tár vetést végzett, rendkívül sok hibával. A gazdaság kény­telen volt mind 1974-ben, mind 1975-ben 8—10 éves vetőgé­pekkel végezni a búza vetését. Különösen gondot jelent ez akkor, ha figyelembe vesszük, hogy a két vetőgép a gazda­ság összes vetési munkáit vé­gezhette volna el, ezzel szem­ben 6—7 vetőgépnek kellett a munkát végezni. Kérdésem: a sorozatban készülő vetőgépek­nél garantálja-e a gyár a hibamentes munkát és mit te­hetnek azok az üzemek, mint pl. a Szekszárdi Állami Gazda­ság is, amelyek szűkös fejlesz­tési alapjukból áldoztak a vető­gépekre és nem tudják azokat használni? DR. SOÓS GÁBOR: A Lajta-Accord vetőgépek műszaki megoldásukban kor­szerű vetési technológiát való-. sítanak meg. Ezért á gabona­termesztés gépesítésfejlesztésé­nél számolunk ezekkel a vető­gépekkel, s 1976-ban 40 db-os „0”-sorozatgyártás valósul meg. 1974-ben a Szekszárdi Álla­mi Gazdaságban — a gazda­ság és az MMG megállapodása alapján — leszállított gépek még prototípusok voltak. Hasz­nálatuk azt a célt szolgálta, hogy felderíthetők legyenek a gyenge keresztmetszetek, az üzembiztonságot rontó hiba­források, s mindezek a soro­zatgyártásból kikerülő gépek­nél már ne ismétlődjenek meg. A prototípus gépek használatá­val kapcsolatos kérdéseket — beleértve a költségek viselését is — a gazdaságnak és a gyár­tó üzemnek egymás között kell rendezni. A kereskedelmi for­galomba kerülő gépek munká­jának minőségét — mind tech­nológiai, mind üzembiztonsági szempontból — ugyanakkor a gyártó teljes felelősségével szavatolni kell. Amennyiben probléma merül fel, úgy az üzemek jogos igényeiket a fennálló törvényes rendelkezé­sek szerint kell, hogy érvénye­sítsék. — Meggyőződésem, hogy az elkövetkezendő időszakban ja­vulni fog a hazai gyártású me­zőgazdasági gépek műszaki színvonala és üzembiztonsága. A legutóbb hozott intézkedések ugyanis biztosítják, hogy a mezőgépipar a hazai gépiparral integrálódva, annak szerves ré­szeként tevékenykedjen, s így a hazai igények jobb és kor­szerűbb színvonalon történő kielégítésénél a mezőgazdaság az egész hazai gépiparra tá­maszkodjon. PÁLKOVÁCS JENŐ

Next

/
Oldalképek
Tartalom