Tolna Megyei Népújság, 1976. június (26. évfolyam, 128-153. szám)
1976-06-18 / 143. szám
Hogy több legyen a GONDBAN VAGYUNK a szarvasmarha-tenyésztéssel. Nem új probléma, de súlyoso- dík és a kedvező, valamint % kedvezőtlen tendenciák egybevetése nem mutat derűs képet. A tehénállomány az elmúlt esztendőben érzékenyen — több mint öt százalékkal — csökkent és ez a tendencia mindmáig tart. Az országos tejhozam alacsony. Jó tünet viszont, hogy ez év első negyedében a termékenyítés növekszik, a borjú- és tehénvágás, valamint az élőexport csökken. A tejfelvásárlás pedig az első negyedévben igaz hogy minimálisan, de több volt, mint az előző esztendő azonos időszakában. A valóban nem derűs helyzetből azonban van kiút. Nem a’ végleges megoldás útja ez, de megoldhatja pillanatnyi gondjainkat. Szemléletváltozást szeretnék sürgetni két területen, egyrészt a termelőszövetkezeti közös szarvasmarha- állomány megítélésében, másrészt a kistermelőknél lévő szarvasmarhák „minősítésében”. A termelőszövetkezetek ma nagyon kevés kivétellel főkönyvelői szemmel értékelik a szarvasmarhatartást. Csak azt látják, hogy nem hoz semmi jövedelmet, inkább visz. Ha pedig úgyis ráfizetéses, akkor púpnak tekintik a hátukon és így is kezelik. Ez a szemlélet vezetett odáig, hogy a termelő- szövetkezetek felében az egy tehénre jutó évi fejési átlag a 2400 litert sem éri el. Ilyen alacsony hozam mellett a tejtermelés nem lehet jövedelmező. VAN EGY MÁSIK megközelítési mód is. A termelőszövetkezetek vagyonának negyede- ötöde általában a szarvasmarha-ágazatban fekszik. Korántsem közömbös, hogy ez a vagyon a haszon vagy a ráfizetés termelésében vesz részt. Jó lenne végre belátni, hogy a szarvasmarha nemcsak tejet és húst (csúnya szóval: forintot) termel, hanem részt vesz a gazdálkodás körforgásában. A takarmánytermelés teszi lehetővé a produktív vetésforgók kialakítását. A tehén olyan melléktermékeket hasznosít, amelyek egyébként kárba vesznének. Ilyen például a cukorrépafej, a kukoricaszár, az alomszalma. Végül pedig az istálló körül felhalmozódó trágya ésszerű hasznosítása a növénytermesztési hozamokat javítja. így szemlélve már nem any- nyira ráfizetéses ez az ágazat, arányát tekintve pedig igazán megérdemli, hogy legalább az úgynevezett „nullszaldóig” eljussanak, vagyis ha nincs haszon, ne legyen ráfizetés sem, ami a 2800—3000 literes évi tejhozamnál következik be. Ez pedig elérhető. Tehénállományunkban és az annak zömét alkotó magyartarkában „benne van” a három, három és félezer literes tejhozam. A KISEMBEREK tehenei adják ma az ország tejtermelésének 42, hústermelésének 23 százalékát. A nem nagyüzemi (állomány zömét azok az egy szem „Riska tehénkék” adják, amelyeket Józsi bácsi, Mari néni kegyeletből tart és ennek megfelelően etet, gondoz. (Tehát hozzájárulnak ahhoz, hogy az országos fejési átlag tavaly csak 2341 liter volt). Amint a gazda leesik lábáról, ezeket a teheneket eladják és helyükre soha nem kerül másik. De a háztáji szarvasmarhatartás is korszerűsíthető. Vannak kistermelők, akik 3—4—5 tehenet tartanak, fejőgépet vesznek, hozzáértéssel takar- mányoznak és — mivel ők a munkaerő költségét nem számítják, — az állami támogatej ! tás és a felvásárlási árak mellett megtalálják számításukat a szarvasmarha-tenyésztésben. Ez a közeljövő útja! Ha a kistermelőknél is bekövetkezik bizonyos koncentrálódás, akkor a hem nagyüzemi állomány megmarad, továbbra is hozzájárul az ország ellátásához. Csakhogy ehhez szintén szemléletet kell változtatni, száműzni a „spekulatív tehén” fogalmát. Sokan ugyanis valamiféle üldözendő, adóztatandó jelenségnek tartják azt, hogy egy-egy termelőszövetkezeti tag, ne adj’ isten vasutas vagy nagy családú bejáró munkás 5—6 tehenet tart HA A TSZ-EKBEN elérjük, h gy ne főkönyvelői szemmel nézzék a szarvasmarha-ágazatot, akkor menjünk nyomban tovább és érjük el azt is, hogy támogassák azokat, akik működési körzetükben szarvas-, marhát tartanak, tehenet fejnek. Támogassák mindenekelőtt azzal, ami a kisembereknél a legnagyobb gond: fuvarral, tömegtakarmánnyal, legelővel. Ez nehezebb lecke, mint az alacsony nagyüzemi hozamok emelése, de ha kellő figyelmet fordítunk rá, ez is megoldható. FÜLDEÄKI BÉLA Ha lúd - legyen kopasz! A liba hasán kell kezdeni a kopzásf, ez a toll külön kosárba kerül, a háton lévő toll ugyancsak más osztályba tartozik, “ ------- külön kell rakni, ^ *r. **#**&*'*• ‘s*#***»# Ä libának äz á dolga; Rogy megnőjjön, húsával táplálja az embert, a tollával melegítse. A faddi Lenin Termelőszövetkezetben tizenegyezer liba gágogását hallgatják a gondos asz- szonyok, igaz táplálják is a fehér jószágokat jófajta keveréktápokkal, friss vízzel és szerető gondossággal. A jószágot szeretni kell. A liba olyan, hogy a gondozóját még hetes hiányzás után is azonnal megismeri, nem beszélve arról, ha mindennap ott jár a toll- sereg között A termelőszövetkezet törzsállománya idén is sok tojást termelt a keltetőknek, ahol a kikelt apró állatok, már pecsenyesütőbe valóba nőttek. Ä tojás jő pénz; s nem fillér a liba tolla sem. így nyár elején minden évben kopasztják a jószágokat. Most is, ezekben a néha kánikulai, néha esős napokon, huszonöt asszony ko- pôzza a libákat. Egy-egy jól megnőtt tojóról, gúnárról ugyan alig tíz deka tollat lehet csak kitépni, de sok lúd tolla sok párnát megtölt. Az igen értékes mellékterméket, a tollat — mert a törzstenyészetben a toll lényegében mellék- termék —, nemcsak hazai fogyasztóknak adják, hanem külföldre is jut. Foto: Gk. r-PJAkácvirágzás után fApis mellifica — mézelő méh. A hártyásszárnyúak rendjébe tartozó és állatállamban élő rovar. Mézzel, virágporral, nektárral, a fák kiszívott nedvével táplálkoznak. A szorgos rovarok megszakadó munkával gyűjtik az életfenntartást biztosító élelmüket, mely nem kevesebb egy családban, mint évi 40—50 kg méz. Az ezen felül begyűjtött méz kerül a termelők mézeskannáiba, az időjárástól függően, családonként 10—20 kg is lehet. Az idei év szeszélyes időjárása most már harmadik éve gyenge, közepes eredményt adott. Ez azt jelenti, hogy a tervezett 45 vagonos mézfelvásárlással szemben 25—30 vagon méz vásárolható fel. Az ÂFÊSZ-ek, szakcsoportok és a termelők közt jó összhang alakult ki, mindegyik a maga reszortján a maximumot nyújtotta. így sikerült elérni a zökkenő- mentes termelést, kannaellátást, fuvareszközöket. A termelők nyugodtan vándorolhattak az ország legdélibb és legtávolabbi nyugati, északnyugati megyék akácerdeibe. A nagy költséggel és fáradtsággal járó méhvándoroltatások nem jártak eredrhénnyel. Főképpen a bakonyi és a nógrádi akácosokra volt mostoha az időjárás, és az 15—20 vagon mézkieséçt jelentett. A dombóváriak mintegy 20 gépkocsi rakománnyal Sükösd—Érsekcsanád környékére vándoroltak, majd innen Vas megyébe telepítették méheiket. Az aktív, zömében vasutas főfoglalkozású méhészek a sükösdi erdőben tanyáztak. Az elvirágzott akácerdőkkel nem zárult le a termelési év. A méhészek mezőgazdasági kultúrnövényekre szállítják méhcsaládaikat, ahol megporzó munkán kívül nektárforrásra is számítanak. Bízunk abban, hogy a folyamatban lévő vándorlásokhoz a mezőgazdasági üzemek segítő jelleggel fogadják a letelepedni szándékozó termelőket. ZEHÁN GERGELY MÉSZÖV Több konzervált és gyorsfagyasztott gyümölcs és zöldség Az V. ötéves terv időszakában az élelmiszeriparban szelektív fejlesztésre kerül sor, hogy az üzeftiek ki tudják elégíteni a biológiailag értékesebb termékek iránt ugrásszerűen növekvő keresletet. Ebben meghatározó szerepe lesz a tartósítóiparoknak, a konzerv- és a hűtőiparnak, amelyek a korábbinál nagyobb beruházási lehetőségekhez jutnak. Amíg 1971—75 között a hűtőipar az élelmiszeripar ösz- szes beruházásából 2,7 százalékos arányban részesült, addig 1976—80 között ez a részesedés eléri az 5,5 százalékot, ami alapod ad a tervezett fejlesztés megvalósításához. Különösen jelentős az egész évben fogyasztható zöldség- és gyümölcskonzervek és mirelit áruk termelésének növelése. A tervidőszakban létesülő új zalaegerszegi hűtőház, valamint a Miskolcon és Székesfehérváron tervezett üzembővítő- rekonstrukció ezt a célt is szolgálja. A konzervipar új üzemet nem létesít, de sok új gépet kap. Zöldségkonzervekből a hazai fogyasztás 1980-ig egyhar- madával növekszik. A gyárakból több zöldborsó, zöldbab kerül majd ki, és teljeskörű ellátást biztosítanak paradicsomból, valamint csemegeuborkából. Ennél is valamivel nagyobb mértékben növekszik a gyümölcskonzervek termelése, miután 1976—80 között várhatóan 40 százalékkal bővül a lakosság vásárlása. A hűtőipar szintén egyhar- madával fokozza öt év a'átt a gyümölcsfeldolgozást. Kertbarátok Megjelentek a gombák A bőséges esőzések és párás' meleg hatására kedvezően alakultak a feltételek a gomba intenzív fejlődésére. Nemcsak a szőlőkben fejlődnek a káros gombás növényi betegségek (Botritis, stb.), hanem a napokban megjelentek erdőn, mezőn, de főleg a legelőkön a különféle gombafajok. Nekünk csak össze kell szedni a fű között, esetleg fán termő értékes kincset; ugyanis a gomba az állati fehérjékhez hasonló fehérjét és A-, B-, C-, D- és PP-vita- minokat is tartalmaz. A gombaszedés nem is olyan egyszerű, mert igen sok — több mint 2000 — gomba van. Aki gombát akar szedni és azt értékesíteni, annak tudnia kell, hogy melyik az ízletes, ehető és melyik a mérgező, sőt halált ok», zó gomba. Sok ember nem mer gombát fogyasztani a túlzott gombamérgezéstől való félelmében. Nagy kár lenne mellőzni az ízletes és értékes gombás ételeket. A gombamérgezések ma már elkerülhetők, ha betartjuk a következő óvó rendszabályokat. Ne szedjen gombát az, aki nem ismeri a gyilkos galócát. Csak olyan gombát szedjünk és fogyasszunk, amelyet már magunk is jól ismerünk és mindenkor bizonyosan felismerünk. Ha nem ismerjük a gombát, mutassuk meg a gombaszakértői képesítéssel rendelkező szakembernek. Csal: ellenőrzött gombát vegyünk. Ne vásároljunk házalóktól —■ a hatóság tiltja a házaló gombaárusítást. Gyermekekkel ne szedessünk gombát! A gyilkos galóca ránézésre szép, gusztusos, húsa nyomásra nem változtatja színét Le- forrázással nem méregteleníthető. Egyetlen gombakalap, ha ételünkbe kerül, az- egész család halálát okozhatja. A gomba nyers fogyasztását ne engedjük meg. A gombaszedők ismerjék a „gombapárokat” — az egymással összetéveszthető ehető és mérgező gombák fő tulajdonságait Például az ehető csiperke (sqmpion) könnyen összetéveszthető a gyilkos galócával. A következőkben különböznek egymástól: a gyilkos galócának a kalap alatti lemezei fehérek, a tönk alján jól fejlett bocskora és gallérja van. Ezzel szemben a csiperkének a lemezei világos rózsaszíntől S sötétbarnáig váltakoznak, sohasem fehérek, továbbá nincs bocskora és nincs gallérja. Könnyen összetéveszthető az ehető mezei szegfűgomba a parlagi tölq|érgombával, amely mérgező. Füves helyen fordul elő mindkettő. A következőkben térnek el egymástól: A mezei szegfűgombának rendkívül ritkán állnak a lemezei és sohasem futnak le a tönkre. A parlagi tölcsérgombának viszont sűrűk a lemezei és azok mindig lefutnak a tönkre. Ételmérgezés elkerülése végett befülledt, romlott gombát ne használjunk fel. Gombás ételt, ne tegyünk el másnapra, A készételt 2—3 órán belül fogyasszuk el, tovább ne tároljuk. Wolf Henrik Gyönk \
