Tolna Megyei Népújság, 1976. május (26. évfolyam, 103-127. szám)

1976-05-01 / 103. szám

9

 tűzihorgany jól kőt a fémhez...

A hajnal törlőrongyával Szürkére simította az éjszakai sötétséget. Lassan, mereven az április végi hidegtől, mozdul, ébred a város. Befutnak az első vidéki buszok, itt-ott már sietős léptek verik a „hajnali induló” ritmusát. A Keselyűsi útnál döccenve fekszik el a sorompó — a bátaszéki vonat húz be a megyeszékhely vas» útállomására.

üj nap, új műszak kezdődik.

Szekszárdon, a MEZŐGÉP horganyzóüzemében végéhez közeledik az éjszakai műszak.

A horganyzókád fölött sápadtan kavarog a nehéz gőz. Termetes ember lépked a kád nyitott szája előtt. Acélcsövekkel eteti a falánk jószágot. Arcán védőmaszk, kezén lapátnyi kesztyű, lábán „hét. mérföldes” bakancsok. Sza. porán emelgeti őket, hisz a kád alá fűtő kemence melege jócskán „csiklandozza”, talpait

Bent a kádban 450—500 fokon izzik, fortyog a horgany. Amikor a savmarta fémcső megmártózik a „fürdőben”, ezüstöset köp a vége a védőfalra. Egy perc — és a kád másik oldalán csillogó kígyóként halásszák ki ketten is a csöveket — rá a szállítóláncra.

Az üzem másik végében; a savazóban, már fájront van, De a horganyzóból szünet nélkül száll az elszívó felé az ólmos gőz. Odakinn nulla fok körül van a hőmérséklet. Itt

a kádnál aligha 30 fok alatt No persze, nyáron az 50 fok sem ritka...

Beöltözve, melegben, gőzös levegőben, reggel, délben, éjszaka, hajnalban, nehéz vasalkatrészekkel tömni a hor. ganyzókád telhetetlen gyom. rát..

Elnézem ezeket az embereket.

Talán csak egy árnyalattal rajzolja fáradtabbra arcukat az éjszaka} munka. S ha letelik a műszak, még a cigaretta sem ízlik rögtön, hisz kellemetlenül émelygősnek érzi az ember a horgany gőze után...

Miért csinálják? Csak. mert jól megfizetik?

A „Fenyő” nevezetes kiskocsma volt messze innét, szü. lővárosomban, a gyártelepen Két dologról volt ismert, a zónapörköltről és a somlói kisfröccsökről. Mindkettőből sok fogyott, különösen műszakváltáskor.

Egy délután néhány fiúval együtt-betértünk a híres somlói kedvéért. Letelepedtünk a sarokba, az egyetlen üres asztalhoz. Az öregedő, mogorva pincér sokatmondóan végig, mért bennünket, aztán csak ennyit mondott: „Ez törzsasztal, foglalt 1 — Az öntödeieknek.”

Kelletlenül tápászkodtunk fel, és állva iszogattuk a spricceltet Akkor tűnt csak fel, hogy a jó néhány állóvendég közül senki nem ül ahhoz az

asztalhoz. Magunkban morgo. lódtunk. hogy mi a fene, mek. kora urak azok az öntödések.

Hamarosan megjöttek az „urak”. Letelepedtek az asz. tálhoz, csendesen poharaztak, Egy hosszú korty után megszólalt a legidősebb: „Megmarad az a két újonc?” „Ha bírják” — felelt rá egy harminc körüli szikár, csontos arcú ember. Volt valami kemény büszkeség a hangjában.

Azon a nyáron az iskola, szünetben a barátommal az öntödébe mentünk dolgozni. , Salakoztunk. Dög nagy talicskával, 50 fok melegben.

De három hét múlva már mi is leülhettünk a „Fenyő” törzsasztalához..,

Reggel hat óra van. Váltás. A horganyzó hat éjszakása: Boros György, Bolla Miklós, Eszék István, Molnár János, Bányai Imre, Lugosj István — egy brigád — az öltöző felé indul. Úgy, ahogy évek óta—, hisz legtöbbjük törzsgárdatag — megszokták. Búcsúzom, elköszönök.

Az -udvaron j.glédába” rakva a horganyzott csövek. Csak a súlyuk sejteti, hogy vasból vannak, hisz a tüzi- horgany szinte eggyé vált a fémmeL

ügy, ahogy ezek az emberek a munkájukkal. Visszanézek, de az „urak" már eltűntek az öltözőben.

Győri Varga György

Mindent

korszerűen

A keszőhidegkúti Üj Elet Tsz bábolnai típusú gabonaszárítója a környék terménybetakarítási gondjait fogja enyhíteni.

Kettőszázötven embernek főznek a Dalmandi Állami Gazdaság központi konyhájában, innen viszik mindennap a meleg ebédet a gazdaság öt kerületébe.

Fotó: Gottvald

Változások, átváltozások Gyulaion

$

„Főtt a fejem, mint á tapló; biciklit vegyek, vagy ruha kellene jobban a fiamnak?” — meséli idősebb Hoffmann Jánosné, Földi Verőn 74 éves tsz-nyugdíjas.

A konyhában beszélgetünk;' A sarokban gáztűzhely, mellette hagyományos tüzelésű „sparhelí”. Rend és tisztaság mindenütt. A tükör előtt a polcon: testápoló spray, Biopon, Komfort öblítő és Tükör ablaktisztító.

Az asztalon sárga autoszi- fon, zöld üvegben citromszörp. A mai háztartások nélkülözhetetlen kellékei.

Verőn néni, a dédike. Letűnt idők tanúja, szapora beszédű, aranyos öregasszony.

— Addig nyafogott a fiam

, folytatja — míg meg nem

vettem neki a kerékpárt. Rajta kívül csak egy gyereknek volt a faluban. Az árát megszolgálta, mert az unokám is azon tanult meg biciklizni. Én nem tudok. Rossz erkölcsű nőnek számított akkoriban az a lány, asszony, aki kerékpárra ült. Megszólták érte.

— Mikor jelent meg a faluban az első autó?

— Nem emlékszem rá, de az első autóutamat nem felejtem el. Az unokám Ozorára vitt. Azóta már a második kocsija van. Ha elromlik, maga javítja.

Gyulaj 1400 lakosú kisközség. A személygépkocsik száma 1976-ban: 56. Az autótulajdonosok jogosítványt Dombóváron szereztek. A vezetői engedéllyel rendelkezők közül 7 nő; 4 pedagógus; egy tsz-tag; egy kereskedő és egy egyetemista, a helybeli tsz-raktáros lánya. Akad család, ahol ketten is vezetnek.

Ő

Verőn néni fia, Hoffmann János életében sok mindennel foglalkozott. Volt kútfúró, kubikos és tehenész a tsz-ben. Jelenleg kocsis. De ért a fejőgép kezeléséhez, jól forgatja a kaszát és nagyon szereti a lovakat.

— A fiam csak egyszer próbálkozott a felszerszámozással, akkor is fordítva —, mondja mosolyogva az ötven körüli férfi.

A ló befogásához a fiatalok közül ma már kevesen értenek. Az elmúlt években a foglalkozások Gyulajon is megváltoztak. Tíz évvel ezelőtt azokban a családokban, ahol a szülők, nagyszülők tsz- tagok voltak, a gyerekek 70 százaléka is^ az lett. Napjainkban ez az'arány már 50 százalék, a jövőben még kevesebben dolgoznak a mezőgazdaságban.

Mihez értenek az emberek?

A termelőszövetkezetben dolgozók között találunk egy diplomás állattenyésztőt, négy középfokú végzettségű szakembert és hét mezőgazdasági gépszerelőt.

Ezenkívül a községben van egy villanyszerelő, egy hegesztő, másodállásban egy tvrszerelő. A húsboltban szakképzett hentes méri a húst és négy működési engedéllyel rendelkező kőműves vállal kisebb házjavítási munkákat A faluban két férfinői szabó lakik, egy női és egy női-férfi fodrászhoz járhatnak az emberek szépít- kezni. Ruhát négy varrónő varr, az iparengedélyt gyakorlatuk alapján váltották ki, egyikőjük a férjétől sajátította el a szakmát. A községben két lány szerzett varrónői szakmunkás-bizonyítványt . a dombóvári szakmunkásképzőben. Férjhez mentek, most gyermekgondozásin vannak. Naponta 20-an ingáznak Dombóvárra: szak- és betanított

munkások.

Nincs viszont a faluban cipész és asztalos. Ha egy családban kitörik az ablaküveg, a pótlás a tulajdonos dolga.

Szaporodnak a személyautók: szükség lenne autó- és motorszerelőre is.

G

Mihez ért Verőn néni? —■ kérdezem az idős asszonytól. Míg válaszra várok, elnézem az arcát és ölében nyugvó összekulcsolt kezét. Madár- csontú ujjai korán hozzászoktak a munkához. Testének egyenes tartásán, tekintetén látszik: a tétlenséget még most sem ismeri. Érzem; ebben a családban megvolt és megvan mindenkinek a napi feladata.

— Az a munkám, hogy az éllgtok etetéséhez szükséges

kukoricát lemorzsoljam. Fiatal koromban kézzel és csutkával csináltam, újabban pedig kézre húzható vasmorzsolóvaL Könnyebb és gyorsabban is végzek vele. Darálni is én darálok, mert értek a villanydaráló kezeléséhez! Ellestem az unokámtól — büszkélkedik. — Csak a gáztűzhelytől félek és szódát sem tudok csinálni. Ha nincs itthon a fiam, mert ez az ő dolga, hozok a boltból. Zacskóból élünk mi is. Mindent az üzletben vásárolunk. Pedig fiatalasszony koromban még a szappant is otthon főztem. A mai asszonyok el sem tudják képzelni, hogy valamikor 3—4 napig tartott a nagy- mosás. Talán már senki sem dagaszt kenyeret. Ha jól számolom, a faluban csak öt kemence van.

©

Ez igaz.

A jelen gazdasszonyai boltban veszik a szappant, a mosószereket és a kenyeret. A kenyérsütés helyett máshoz értenek.

Gyulajon 285 tv, 325 rádió és 200 hűtőszekrény van. Sok családban gáztűzhelyen főznek és villanyvasalóval vasalnak. A háztartási gépekhez érteni kell. Erről beszél ifjabb Hoffmann Jánosné, Miholics Erzsébet.

— Az első villanyvasalót még menyecske koromban, az 1940-es években kan'am budapesti rokonaimtól. Ei einte megvártam, míg bemelegedett, az-;

tán kihúztam a zsinórt a konnektorból és csak utána kezdtem vele vasalni. A menyemnek automata vasalója van. Én is vettem egyet magamnak. Kényelmes. A kényes holmit is kivasalja, anélkül, hogy elégetné, csak be kell állítani. Nem mondom, eleinte féltem tőle, csakúgy, mint a televíziótól.

— Kinek volt először a faluban tv-je?

— Meg nem mondom én aztl Árra emlékszem, hogy a szomszédok előbb vettek, mint mi. De egyike voltam azoknak, akik legelőször láttak tv-t.

Szinte újraéli mindazt, amit, mesél. Szavaival éveket ugrik visszafelé az időben. Arra az ipari vásárra emlékezik, amire a fia kedvéért ment el. Az akkor még általános iskolába járó fiúcska el-eltűnt anyja mellől. A kíváncsiság vitte előre. Néha keresni kellett. Egy- szercsak megpillantotta a „tv- ben”.

— „Atyaúristen, hát tükörbe néztem én?” — kérdezte magától.

Azóta vettek ők is, hogy ne kelljen szomszédolnL

Az unoka, Hoffmann Mónika még nem. volt 3 éves, amikor a család idősebb tagjainak legnagyobb ámulatára, odament a tv-hez és bekapcsolta,

........ , . Veress Éva