Tolna Megyei Népújság, 1976. május (26. évfolyam, 103-127. szám)
1976-05-30 / 127. szám
Május 28-június 5 - könyvhét % EGYIK könyvkiadónk a következő gondolatok jegyében ajánlja az 1976. évi ünnepi könyvhétre megjelent kiadványait az olvasók figyelmébe: „Gyermekkorunk mesevilágától az iskoláskönyvek komolyságán át, életünk minden szakaszában hasznos, kellemes és hűséges társunk a nyomtatott betű, a könyv. Ha egyszer megszerettük, varázsától nem tudunk többé megválni. Tudták ezt már bölcs elődeink is, bizonyítja ezt az a tizenhetedik századi ismeretlen szerző, aki a könyv litániájában így énekel: , A könyv a lélek világossága, a testnek tüköré: megtanít az erényre, és elűzi a bűnt, ő a bölcsek koronája, az utazó kísérője, az otthon barátja, a beteg vigasztalója. Ha hívják: jön, mindig készenlétben van, mindig előzékeny. Ha megkérdezed, rögtön válaszol: felfedi a rejtettet, megvilágítja a homályosat, balszerencsében megsegít, jó szej-en- ■ csében mérsékletre oktat.’* Egyetlen, kiragadott gondolatsor abból a sokból, amely ezekben a napokban szellemi életünk gazdagításának fontosságára figyelmeztet Vásár, a szó szép értelmében vett vásár részesei vagyunk, ahol a szellemi kincsek elvont és nagyon is materiális értékeinek hordozói jönnek, kínálják, ajánlják önmagukat Nagy majális ez, ahol a népművelő és a (könyv-) kereskedő között elmosódik a határ, ahol az egyik tevékenység — a könyv árusítása — mellett megjelennek a többiek is, hogy részesei legyenek az ünnepnek, az egyik helyen a népművészek, a másikon az irodalmi színpadok hozzák ilyenkor felszínre a legszebb, a legkiválóbb alkotásaikat, kiegészítve a könyvet és önmagukat az ünnepen, a könyv ünnepén. Könyvutcák nyílnak, hogy az „erényre tanító” alkotások, a soha meg nem csaló, sohasem kétszínű, a mindig önmagát adó barátainkkal találkozzunk, akik kínálják magukat: „vigyél haza, légy velem gazdagabb”. Egy francia’ gondolkodó mondotta: „A könyvtár az a hely, ahol kedvemre megvendégelhetem magam ...” Nos, ez a hely számos magyar család lakásában adott. Megrendelhetjük és formálhatjuk, értékesebbé munkálhatjuk magunkat otthonunk szerényebb-gazdagabb könyvtárában — amely az egyik kortárs nlagyar író szerint egyben műhely is, szerszám a könyv, a munka tárgya az olvasó ember. Ügy lenne illő, hogy azt a százhúsz-százharminc művet, amely erre az alkalomra megjelent ismertessük, legalább egy-két gondolatban bemutassuk. Erre sajnos nincs mód. Amit meg lehet tenni, az legfeljebb annyi, hogy teljesen önkényesen válogatva felvillantunk néhány kötetet, miközben magunk sem vagyunk biztosak a véletlenre bízás helyességében. Hogy mégis megtesszük, egyetlen dolog menti: hatalmába kerített a vásár izgalmas, semmivel össze nem hasonlítható légköre. KÉT, évfordulóval kapcsolatos mű kínálkozik az ismertető élére. Laczkó Géza Rákóczi című történelmi regényével a Nyugat nemzedékéhez tartozó író fő művét kapjuk kézhez. Elmélyült elemzést ad az elmúlt századok titkairól és természetesen a nagy fejedelem életéről. Berzsenyi Dániel születésének kétszázadik évfordulóját az Akadémiai Kiadó a költő verseinek kiadásával köszönti. Az 1795—1808 között született dal-, óda- és elégiafüzérből válogatott mű igényes kiadásban a kézikönyvtárak legszebb helyére kínálkozik. Két kiváló szobrász találkozása egy kötetben: Pátzay Pál mutatja be Kerényi Jenőt, úgy, hogy az album bevezetőjében a művészet kérdéseiről vallott saját nézeteit adja út- ravalóul az érzelmi gazdagságot, feszültséget és dinamizmust sugárzó. Kerényi-művek- ben. „Sokszínű, de egyszívű” irodalmat mutat be negyven író negyven elbeszélése. A Szovjetunió népei irodalmát egyebek között a belorusz Vaszil Bikov, a kirgiz Ajtmatov, a litván Sluckis, az örmény Ma- teveszjan, az ukrán Olesz Honcsar reprezentálja abban az antológiában, amely A ka- kukk-kút címmel jelent meg. A szerzők jelentős része a szovjet szövetséges köztársaságok irodalomalapítójának is joggal nevezhető. A magyar szerzők 1975 év! írásaiból válogatott riportokat, szociográfiai jellegű műveket köszönthetünk az idén is kiadott Xrószemmel című antológiában. Nemes György állította ösáze a közel 400 oldalas kötetet Nagy örömünkre szolgál, hogy szerkesztőségünk két ismert munkatársának: Sze- kulity Péternek és Ordas Ivánnak az írásai is helyet kaptak benne. A Kossuth Könyvkiadó gondozásában látott napvilágot az is, éppen úgy, mint a következő mű: Szenes Iván: A kommunista párt újjászervezése Magyar- országon 1956—1957. A Nép- szabadság 1976. május 27-i számában Számadás és történelmi körkép címen Fodor László egyebek között ezekkel ajánlja az olvasók figyelmébe: „Hézagpótló könyv... A szerző erényeként hadd említsük, hogy a dokumentumok csoportosításával igazi feszültséget képes teremteni. Érzékeltetni tudja a helyzet bonyolultságát, dokumentálja, hogy az újjászervezett párt vezetése minden megoldandó kérdésre forradalmi, a haladást szolgáló választ adott... A könyv jól érzékelteti, hogyan vált az újjászervezett párt ismét, s véglegesen a munkásosztály- élcsapatává.” A Magvető Krúdy Gyula Kossuth fia Című regényének megjelentetésével a szerző mindmáig kiadatlan művét adja az olvasó kezébe. Kossuth Ferenc negyvennégy évi távoliét után, apja koporsóját kísérve tért haza Magyarországra. Bernáth Aurél Feljegyzések éjfél körül című kötete válogatott írásokat tartalmaz. Tulajdonképpen a Kisebb világok folytatása. Ennek a naplónak a célja egy-egy nagy művészi probléma lényegének summázása, valamint a megtett életút egy-egy fordulatának utólagos átvilágítása az öregkor bölcsességével. Szólni kell még egy m a könyvnap előestéjén napvilágot látott tanulmánykötetről, amely nem szerepel ugyan a központi kiadású prospektusokban, de ott lesz a könyvhét sátrainak polcán. Ez pedig lapunk olvasószerkesztőjének munkája: Csányi László: Vörösmarty szerelmei. A Tolna megyei Tanács V. B. művelődésügyi osztályának kiadásában megjelent 120 olöalas mű a Szekszárdi Nyomdában készült. Joggal mondhatjuk: megyénk tisztelgése a nagy költő emléke előtt AZ IDEI ünnepi könyvhét savarba ejtő gazdagsága láttán mi mást is mondhatnánk: kellemes szórakozást, hasznos időtöltést kívánunk minden kedves olvasónknak. Joanna Wilinska; r o'Y rr—r-y—<—r—r—f f tlj i J iff It Vita a vonaton — Kérem ä jegyeket! —szólt a kalauz. Egy úr a sarokban nem mozdult. A kalauz kilyukasztotta a jegyünket, majd hangosabban megismételte a felszólítást: — Kérem a jegyeket;;; az önét is, uram! ■— Azt már nem! — hangzott a meglepő felelet, méghozzá igen határozottan. — Hogyhogy nem? — kérdezte csodálkozva a kalauz. — Az utas köteles a jegyét a kalauznak kezelésre átadni... — citálta a kalauz a szabályzatot. A fülkében zavart csend támadt. — Ön tehát nem bízik bennem? — kérdezte háborogva útitársunk a kalauztól. — Mi az, hogy nem bízom önben? Hiszen nem is ismerem önt! Az utas félénk fordult: — Önök is hallották: nem ismer, tehát nem bízik bennem. És Makarenkó azt tanítja, hogy bízni kell az emberekben! ön pedig, kalauz úr, nem bízik bennem, csak azért, mert nem ismer... A kalauz elvörösödött’ — De hát miért ne bíznék önben? Űtitársunk azonban nem hatódott meg. — Ha bizalmat kölcsönzői egy embertársadnak, az máris nemesebbé válik. Ha nem bízol benne, elkezdi betördelni az ablakaidat. Honnan vannak ezek a különös dolgok? A bizalom hiányából! Már gyermekkorában is mindig azt hallja az ember a szüleitől: mutasd a kezedet, megmostad-e? A tanítótól pedig ezt: írasd alá a szüléiddel... nem is beszélve a feleségről: lehelj rám.. J — Igaz, így van — helyeselt a kalauz. — És így van ez mindennél.— folytatta az úr a sarokban. — Igazold, pecsételd ... mi más ez, mint a bizalom hiánya! És ön is... — fordult hirtelen a kalauzhoz — ön nem ismer engem, ezért nem bízik bennem egy jegy erejéig... — Ó, igen, igen — hebegte a kalauz zavartan — hát akkor majd legközelebb ... — és kitántorgott a fülkéből. Nem tudtam megállni szó nélkül: — Én a hosszú vitatkozás helyett inkább megmutattam volna a jegyemet — szóltam az úrhoz a sarokban. — Én is... — felelte nagy nyugalommal útitársunk, majd hozzátette: — ha lenne... Antalfy István fordítása Estefelé Réti Mátyás grafikája Illés Endre: A fattyú sor D ürrenmatt kétszázezer dollárt kapott azért, hogy megengedte a filmeseknek: lecsíphetik legjobb komédiája, Az öreg hölgy látogatása keserű végét A nagyon keserűt A lényeget .J Ismerek egy hatalmasságot talán a filmíróknál, filmrendezőknél, az egész filmiparnál is félelmetesebb, nagyobb erőt, mely ingyen csipkedi ki az írók jelzőit főneveit, egész mondatait — amikor írásaik könyvbe rendeződnek. összezavar dialógusokat összevon bekezdéseket, beleront sorokba és értelembe. . Ölyan nagy úr, hogy áldozatai csak nyögni tudnak,’ szólni, . felszólalni nemigen mernek. Hadd írjam ide mégis a nevét: a nyomdai Tipográfia fejedelmi ördöge ő. A mindenható Nagyúr, aki kegyetlenül kiirtatja 9 fattyúsarokat De ezekhez a kegyetlenségekhez az olvasónak tudnia kell, mi ig, a fattyúsor? Amikor az író kéziratát kiszedik, az álomba öntött sorokból egy-egy oldalra mindig azonos számú sor jut De gyakran megtörténik, hogy az új oldal nem teljes sorral kezdődik (pedig a Tipográfia parancsa szerint csak így kezdődhetik!) — sokszor csak egy-egy fél sor, esetleg negyed vagy háromnegyed sor kerül oda. Ezek az új oldalra kerülő negyedsorok és félsorok a fattyúsorok. Ezeket irtja ki a Tipográfia vérengző szigorral. Miért? jt Mert elviselhetetlenül csúnyák — hirdeti ki ítéletét a fejedelmi fellebbezhe- tetlenség. j*| És hogyan irtják ki őket? Vagy magát a fattyúsort kell az írónak kidobni az írásából, vagy az előző oldalon ugyanannyi szót törölni, amennyiből a fattyúsor ált A szegény fattyú így átkerülhet az előző oldal aljára, s a Tipográfia ott megtűri. Megvetően legyint, ott már nem olyan csúnya. Ha az írónak szerencséje Van, csak minden negyedikötödik oldalon kell törölnie fél sort — de hP elhagyja a szerencse, akár oldalanként, kétoldalanként is törölhet, törölhet, törölhet... míg csak el nem borítják kitekert nyakú jelzői, dialógus- töredékei és vérző mondatai. Dürrenmatt csak Claire Zachanassian műlábát, ala- bástrom kezét, múmiaéveit és halált kívánó bosszúját törölte — kétszázezerért. De még ő is ingyen törli a faty- tyúsorokat, ha a könyveit korrigálja. , Mert a Tipográfia fejedelme nyelvek és nemzetek fölötti hatalom. Amikor Maupassant novelláit fordítottam magyarra, négy francia kiadást tettem magam elé, az Havard-t, a Flammariont, n Conard-t és az Albin Mi- chelt Időnként négyfelől álr Irtottam össze a teljes mondatot. Mert a szerencsétlen fattyúsorok és a megcsonkított mondatok természetesen kiadásonként változtak. És aki belelapoz Mikszáth Kálmán műveinek kritikai kiadásába, a bő és pontos jegyzetekbe, csodálkozva találgathatja: ugyan miért maradtak el az előző kiadásokból itt is, ott is szavak, félmondatok, egész mondatok. A Különös házasság — öt kiadása során — az újabb és újabb kiirtott faty- tyúsorok miatt úgy megrövidült, hogy egy gyanakvó filológusunk nyomozni kezdett: vajon nem a klerikális reakció törölt-e kényes ré-; székét? H a már Dürrenmatt kétszázezer dolláros öncsonkítását nem hallgatta el a kritika, végre halkan fel kellett valakinek jajdulni a pusztuló, vérző fattyúsorok ügyében is. Csóka a cseresznyésben nem csipeget szorgalmasabban, róka a tyúkólban nem pusztít véresebben. Egy egészen, egyszerű kérdés: miért ne lehetne egy-egy könyvoldal egy sorral hosszabb vagy rövidebb?
